Sátoros cigányok

Mindig ez a Márai-hasonlat jut eszembe, amit a hetvenes években alkalmazott (nagyon pejoratívan) a reptereken a motyóikkal sorban álló, várakozó, kajáló, kontinenseket közönyösen átrepülő emberekre. Mi is ilyen sátoros cigányok vagyunk minden nyáron, de különösen idén. Hazajöttünk Amerikából, másnap kimostam a cuccokat, felpakoltuk a biciklit a csomagtartóra, majd továbbutaztunk Magyarországra. Útközben megaludtunk Németországban (bicikli levesz, majd feltesz, rémálom). Megérkeztünk Budapestre, megint megaludtunk, majd felpakoltuk a gitárt, a zongorát, a társasjátékokat és a ruhákat, és mentünk tovább a Dunakanyarba. Most egy ideig nem megyünk sehova.

Franciaországban és itt is az egyik első dolgom az volt, hogy este elmentem futni. Nagyon hiányzott már, Amerikában csak egyszer futottam, akkor is csak futógépen, amit nagyon untam. Pedig a futócipőmben utaztam el, az egész utat abban csináltam végig (ott helyben vettem csak egy papucsot), de először a betegség miatt, később pedig a meleg miatt nem akartam futni (képzeljétek, láttam 40 fokban kutyával a napon kocogó nőt!!).

A képeken: 1) erre visz a futóutam (de ezt nem futás közben készítettem), 2) kaptam egy láda nyári (savanyú) almát, ez valami isteni. És az illata! Mindenhez almát vagy almakompótot vagy almás sütit eszünk, csak győzzük hámozni. Kár, hogy ilyet nem kapni a piacon vagy a boltban – de arra jutottam, talán azért nem, mert mindegyik hibás egy kicsit, és szinte mindegyikben van hangya vagy kukac.