Ingatlanügyekbe keveredtem!

Évek óta szeretném eladni a nagy, szépen felújított és kényelmes budapesti lakásomat, és helyette venni egy szintén nagy és kényelmes másik lakást. Az ok elsősorban az, hogy a mostani lakásom egy lepusztult épületben található, és attól félek, hogy egyszer ránkdől. Évek óta keresgélek hasonló kaliberű lakást egy másik kerületben, konkrétan kb. tíz-tizenöt utca jöhet szóba, de soha nem találtam megfelelőt. Pontosabban 2022-ben találtam egyet, amit akkor hosszas gondolkodás után nem vettem meg, és amit utána megbántam (ezt a tapasztalatot azóta is az élet egy fontos leckéjeként tartom számon).

Most, hogy közeledik a tavaszi szünet, amit Magyarországon fogunk tölteni, megint aktívabban kezdtem keresgélni, de megint ugyanazokat a köröket futom: nincsenek jó lakások az adott környéken, hatalmas kompromisszumokat kellene hozni, nem éri meg stb. Ekkor beugrott egy ötlet, nem is értem, miért nem gondoltam erre soha.

Ezen a bizonyos környéken 2019-ben vettünk közösen egy kis lakást Z-vel, kiadásra, illetve én titokban mindig is arra gondoltam, hogy ha Boni egyszer Magyarországon tanulna, akkor jól jönne neki. Azóta ki is van adva, ami elég sok stresszel és adminisztrációval jár ugyan, de nem bántuk meg. Ez a lakás pont kétperces sétára található a szüleim budapesti lakásától, amúgy ez is volt az egyik oka annak, hogy megvettük. Na már most arra gondoltam, hogy ha esetleg a kis lakásunk mellett lévő másik kis lakás eladó lenne valaha, akkor nem kellene lakásokat nézegetünk, hanem egyszerűen csak kivárni, megvenni, majd utána a két lakást egybenyitni.

Nem is értem, miért nem jutott ez soha eszembe! Olyan kézenfekvőnek tűnik. Meglenne a két WC és két fürdőszoba is, amire annyira vágyunk. Írtam is a tulajdonosnak egy óvatos, puhatolódzó e-mailt, hogy mondja meg, ha tudja, mi lesz a sorsa az elkövetkezendő 5–10 évben ennek a lakásnak, mert érdekelne minket. Azt is megírtam neki, hogy ha esetleg soha az életben nem akar megválni attól a lakástól, akkor nekünk ez is fontos infó, mert akkor tovább keresgélünk.

Képzeljétek, azt válaszolta, hogy jókor írok, mert mivel időközben külföldre költözött, éppen meg akarta hirdetni a lakást. Őrület, nem? Beindult a fantáziám. Átküldte az alaprajzot, egyetlen dologtól eltekintve pont jónak tűnik! Tegnap beszéltünk is telefonon, szimpi volt, összehozunk egy lakásnézést (ő nem lesz ott) és ha nekünk tetszik (de miért ne tetszene??) és a két lakás összenyitásának a lehetőségét is körüljártuk, rátérünk a pénzügyekre. Ha esetleg meg tudunk egyezni, akkor el kellene adnom az imádott, de kiszolgált bevárosi lakásomat... amit az eszemmel tudom, hogy meg kellene tenni előbb-utóbb, de amit a szívem még mindig ellenez egy kicsit...

(Olyan ez a lakás, mint egy alkoholista pasi, akibe az ember fiatalon fülig beleszeretett. Azt hittem, ki tudom gyógyítani, de nem. Minden jel arra mutat, hogy a kapcsolatnak nincs semmi jövője, a pasi – noha sármos és szexi – iszik, mint a kefekötő, mégsem tudok szakítani, és még idős fejjel is megdobban a szívem, ha meglátom.)