Tegnap ún. „magyar” levest főztem, ami a családi nyelvhasználatban azt jelenti, hogy a „francia” krémlevesekkel ellentétben nem turmixolom össze a zöldségeket. Míg Boni a krémleveseket jóízűen – igaz, rengeteg sajt és kenyér alkalmazásával – megeszi, addig a látható és beazonosítható zöldborsókat és répákat nem szereti. Nem is kommentálom ezt a finnyásságot, na mindegy. Szóval tegnap már egy jó ideje ült a leves fölött, kavargatta, sóhajtozott, majd eszébe jutott, hogy megkönnyíthetné a saját dolgát azzal, ha én adnám neki a levest, kanalanként, ahogy kisbaba korában.
Ennek a kívánságnak a mozgatórugója többféle: egyrészt a lustaság, másrészt így szerette volna megtörni a vacsora unalmát (evés közben gyakran unatkozik), harmadrészt valamiféle nosztalgia a kisgyerekkor iránt, amiből épp most nő ki. Én meg belementem, mert miért is ne; sok mindenre hajlandó vagyok, csak hogy normálisan egyen. Még azt is megneveztem, Boni nevetésétől kísérve, hogy egy-egy kanál levest épp mi szállít: autó, vonat, helikopter...
Boni egyszer csak rámnéz, és nevető szemmel, provokálva megszólal:
– Hát, ha most látna minket a pszichológus...!
Ez a gyerek annyi mindent megért már a világból. Megértette, hogy ez a regresszív bánásmód nem való már neki, és azt is levette, hogy a pszichológus ezért bizony elítélné – ugyanakkor azt is tudja jól, hogy itthon simán lehet ezen ironizálni. Sőt, ad absurdum még azzal sincs semmi baj, hogy ha mégiscsak ilyen regresszív viselkedést produkálunk itt mi ketten, mert le van szarva a világ, ha minekünk ez így jó.
Pont egy éve jár a pszichológushoz. Fogalmam sincs, hogy jó vagy rossz. Annyit remélünk csak mindketten az apjával, hogy nem mond neki hülyeségeket a nő; a jóhiszeműségében nem, csak a módszereiben kételkedünk. Mostanában Boni már abba akarta hagyni, szívesebben töltené itthon vagy a játszótéren azokat a délutánokat. Amúgy nagyon sokszor csak olvas a foglalkozás 45 perce alatt, és amikor rákérdezek, hogy de miért, elmeséli, hogy van egy taktikája, hogy olvashasson: úgy tesz, mintha nagyon érdekelné a polcon lévő egyik könyv címe, erre a nő a kezébe adja, majd Boni végigolvassa. Szóval emiatt sem bántam, hogy szeptembertől majd nem fog járni, de az egyik nap Boni azzal jött haza, hogy képzeljem, milyen zseniális dolog fog történni a pszichológusnál: lesz egy kutyája! és azt a kutyát be fogja vonni a terápiába!
Összenéztünk az apjával, és megállapítottuk, hogy na, akkor biztos nem fogja egy ideig abbahagyni. Most nem könyveket fog olvasni, hanem kutyát fog simogatni – alkalmanként hatvan euróért...
Hát az a helyzet, hogy én az idén tavasszal döntöttem úgy, hogy nem mehet az tovább, hogy a 8 éves lányom semmiféle zöldséget és gyümölcsöt nem eszik, ezért most, ha van itthon eper (ugye eddig ez érik) akkor becukrozva (!!) meg kell ennie pár szemet, természetesen úgy hogy etetem közben. Az én véleményem szerint azért csinálja (az etetést) mert abban reménykedik, hogy hamarabb megunom, sőt egyáltalán nem lesz időm (volt már így) hiszen percekig nyammog el egyetlen epret, közben fújol, nyávog, pofákat vág. És egyébként még hátra van, hogy eljátsza hogy öklendezik tőle. A "profi" szülőnyúzó gyerekek azt csinálják (láttam a 'Supernanny'-ben).
VálaszTörlésBocsánat, hogy nem pont a témához reagáltam, én remélem, hogy az én életemben nem fog a gyerekem pszichológushoz járni (és nem úgy hogy hipp-hopp már meg is halok) - bár ki tudja persze.
Ki fogom próbálni az autós, helikopteres módszert. Az a helyzet, hogy nekünk erre kisbabaként nem volt szükségünk, mert két pofára tömte magába a gyümölcsöt/zöldséget.
Nem mondod, gyümölcsöt sem eszik...?? Boni szerencsére szereti. Mondjuk idén én még nem ettem jó epret. :(
TörlésNekem abból van elegem, amikor kevés főételt eszik és utána jól belakmározik desszertből (négy palacsinta meg hasonlók).
Igen nálunk is ez a normál kaja / desszert arány. Igen, sajnos gyümölcsöt sem eszik. Egyedül azt a mű "szopósgyümit" eszi meg, de ha én leturmoixolok rendes gyümölcsöt azt már nem és darabokban sem. És cukorral sem, vagyis így kényszerítve, nyögvenyelősen egy néhány darabot. Az a szomorú, hogy nem olyan finomak a gyümölcsök mint az én gyerekkoromban.
TörlésTamkó, ha megengedsz még egy nevetséges tippet, amikor mi kicsik voltunk, anyukám úgy kínálta a salátaleveleket, hogy almalébe mártogatva ettük (csak leszedtük a ropogós leveleket a tőröl nyersen és almalébe tunkoltuk).. Mondjuk lepergett róla az almalé, de adott egy kis édes ízt. Utána természetesen az almalét is megittuk. Kb 33 éve nem próbáltam, de alsós koromban bejött :D....
Törlés:-DD
TörlésPróbálom leszoktatni az édesről. Megeszi a zöldséget is (még ízlik is neki) csak hát jobban csusszan a palacsinta és társai...
(Fella, a nevetsegest nem a te javaslatodra ertettem! A mi anyukank a grapefruitot cukrozta nekünk.)
Törlésnagyon sokban hasonlít Boni az én fiamra a blog alapján, ezt már többször megállapítottam. :) Az enyém nyers gyümölcsből csak az almát eszi meg, nyers zöldségből pedig a répát, uborkát, néha a karalébét. A főtt zöldségek nála sem túl sikeresek darabos formában. Én is a krémlevesekkel operálok (abból az édesköményt is megeszi, pedig az aztán megosztó ízvilág), meg azzal, hogy raguba rejtem a zöldséget - microplane reszelővel lereszelt cukkini a "carbonaraba", vagy nagyon apróra vágott karfiol a tejszínes tésztaszószba, hogy ne csak a bolognai-típusú, paradicsomos szószokba menjen zöldség így. Most már nem titkolom el előle, hogy ezeket belefőztem, hanem megbeszéljük, hogy így tényleg finom és mennyivel egészségesebb, de mikor kisebb volt, jótékony homály fedte ezt, hiába mondja azt a "tudomány", hogy becsapni nem lehet a gyereket, az enyém kisebb korában, ha elmondtam volna, hogy mi van még a baconos, fehér szószos tésztában, meg se kóstolta volna.
VálaszTörlésÉs az almát hogy eszi meg? Én azon vagyok megdöbbenve, hogy Boni csak meghámozva, felszeletelve eszi meg (és imádja). Grrr. Elkényeztetett generáció!
TörlésIgen, ő is csak hámozva, szeletelve (bár néha egyben is) eszi és fontos, hogy friss legyen, ne barnuljon meg :)
TörlésÉn is csak meghámozva és szeletelve szeretem az almát pedig 42 vagyok. De már megcsinálom magamnak! 😁
Törlés