A sípályák mellől indul egy kis fogaskerekű, fel a hegyekbe. Felszálltunk rá Bonival anélkül, hogy utánanéztünk volna, hová is érkezik pontosan. Alig voltak rajta utasok, késő délután volt. Húsz perc elteltével - gyönyörű havas fenyőerdőkön mentünk keresztül - megérkeztünk egy kopár hegycsúcsra (19. századi magyar novellák szerint: bércre). A vonatvezető elkiáltotta magát: - Most indul az utolsó sílift a gleccserhez, siessenek!
A peronról lépcső vezetett a sílifthez, ahol pár ember várakozott. Mi Bonival fönt azon tanakodtunk, hogy mi legyen. Menjünk tovább lifttel? De hol kell rá jegyet venni? Megnézzük egyáltalán a gleccsert? A völgy már árnyékba borult, a sziklák mögött ment le a nap. Tanácstalanok voltunk, és sietnünk kellett. Kétezer méter magasan voltunk, közel-távol sehol egy lakott település. Rajtunk kívül egyetlen ember lézengett még a peronon. Odajött hozzánk.
- Segíthetek? - kérdezte enyhe akcentussal ugyan, de MAGYARUL.
Ilyen lehet az élet az angolszászoknak, gondolom.
Hú, innetől nagyon izgi, hogy ki ő és mit csinált ott? Akcentus- külföldre szakadt magyar? Vagy magyarok külföldön született/felnőtt gyereke?
VálaszTörlésEgyszer egy nemzetközi projekt kick-off meetingjén a hétből hárman beszéltünk magyarul: a magyar partner (természetesen) az olasz partner képviselője (én), és a német partner képviselője (magyar-német vegyesházasságból, Németo-ban felnőtt).
A tesóm a barátnőivel Bariban nyaralva a helyi vicinálison utazott valahova. Jött a kalauz, és miután hallotta, hogy egymás között magyarul keresik a jegyet, magyarul válaszolt nekik (magyar anyától, olasz apától Bariban felnőtt fiatal). De jött már oda hozzánk Firenzében magyar turista, mert a firenzei magyar lányokkal hangosan beszélgettünk magyarul egy bárban. Olyan jók ezek a sztorik.
:))
TörlésÙgy tunt, inkàbb magyar szülok külföldon szuletett gyereke (azért nem ment le a sílifttel, mert « vertigója » van :))
Egyszerr leszàlltam a repülogéprol egy vàrosban, és felultem a buszra. Sajnos nem emlekeszm, Brüsszel vagy Luxembourg volt-e. Az egyetlen ember, aki rajtam kívül a buszon utazott, egy HVG-t olvasott!
Még általános iskolás koromban az iskolai kórussal Tamperébe mentünk. Épp az utcán sétálgattunk, mikor láttuk, hogy egy fickó a hátán-vállán húz-von egy nagy tévét. Valaki odakiabált neki viccből, hogy "Segítsünk?" Mire teljesen fesztelenül visszakiabált magyarul, hogy "Kösz,nem kell."
VálaszTörlésNem mondod! :))))))
TörlésEz nagyon jó :)
TörlésMi vagy 20 éve a családommal szintén Finnországban, a sarkkörön voltunk egy kihalt múzeumban, ahol állt egy hatalmas kitömött szarvas. Anyukám csodálkozva kérdezte tőlem, hogy ilyen nagy egy rénszarvas?? Mire megszólalt mögöttünk egy férfi kissé gúnyosan: ez egy JÁVORszarvas.
Na puff neki... Mindenesetre ezek után egy életre megjegyeztük hogy milyen is az a jávorszarvas :)
Haha, ez jó:)
TörlésNem teljesen erre reagálok, de innen jut eszembe, hogy az én (budapesti de amerikai) munkahelyemen rengeteg oroszul beszélő kolléga van. De nem oroszok, hanem volt szovjet országokból valók, viszont teljesen folyékonyan beszélnekoroszul, habár angolul (is) sokkal magasabb fokon beszélnek mint mi magyarok (és most nem magamra gondolok, hanem a Közgázról épp csak kijött Z generációs magyarokra), de mégis egymás között oroszul beszélnek, tehát feltételezem jobban megy (még könnyebben megy nekik, mint az angol). És a fura, hogy ezek a "gyerekek" mind jóval a Szovjetunió felbomlása után születtek, tehát nem valamiféle kötelező oroszosítás miatt hanem sőt. Én nem is értem. Néha tényleg azt gondolom, hogy csak mi magyarok nem vagyunk képesek rendesen idegen nyelveket megtanulni (úgy értem, tömegesen és itthon).
VálaszTörlésAzért ne feledjük, a latin nyelveket beszélők sem túl jók idegen nyelvekben (sőt, engem meglepett, mikor ezzel szembesültem, de a németek/osztrákok se nagyon tudnak angolul), plusz sztem a fiatalok Magyarországon kezdenek eléggé kikupálódni angolból, szóval azért talán számunkra is van remény;).
TörlésIgen, ez érdekes. Lehet hogy a családon belül is oroszul beszélnek? Azért megy nekik jobban?
VálaszTörlés