2020. május 11., hétfő

Szorongás

Mama, te mikor fogsz meghalni?
– És a papa?
– Mama, ha 100 évig élsz, akkor még ugye... mennyit is... 56 évet azért fogsz élni?
– Ha kiszúrom a szemem, akkor meghalok?
– Ha valaki este hal meg, akkor alszik közben?
– Mama, ha én meghalok, te mit fogsz csinálni? (azt válaszoltam, hogy belehalok a szomorúságba)
De ha te halsz meg, akkor én ugye nem fogok belehalni a szomorúságba...? 
– Felhívtam a mamit! (mutatja a játéktelefonját) De már meg volt halva! Nem létezett többé. És a papi is meg fog halni, egy hét múlva!
– Mama, hány éves a legöregebb ember?
– De Mama, ha te meghalsz... én mit fogok csinálni nélküled?!
– Mama, szeretsz? Akkor is fogsz szeretni, ha már nem szeretsz? Akkor is fogsz szeretni, ha már nem fogsz létezni?

10 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon szomorú. Képzeld mi most ott tartunk, hogy ha meghalok ugye fogok küldeni neki csillogó ruhát mint Hamupipőkének az anyukája. Majdnem megsértődtem, aztán rájöttem, hogy ezen még lehet mosolyogni.
    Ugyanakkor nem emlékszem hogy gyerekként annyira megviselt volna ez a halál téma. Pedig pont 7 éves voltam mikor meghalt a nagymamám akivel nagyon sok időt töltöttem.

    VálaszTörlés
  2. Én is örülnék neki, ha annyival elintézné, hogy küldjek neki ezt-azt :)))) (o valszeg villáskulcsot meg celluxot kérne).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jo Zselyke meg csak 5. Meg nem esett le neki hogy o is meghallhat.

      Törlés
  3. Számomra egy kicsit bántó, amikor valaki ilyeneket ír, hogy ő belehalna, ha meghalna a gyereke, sajnos sok embernek meghal a gyereke, de nagyon kevesen halnak ebbe bele (én konkrétan egyet sem ismerek, olyat viszont sokat, akinek meghalt a gyereke, többek között nekem is). De nyilván nem bántásból írtad, csak mindig a szívembe szúr, amikor valaki ilyet ír, hogy én abba belehalnék, kicsit olyan, mintha kritizálna, hogy nekem nem fájt eléggé.
    Nálunk sajnos a téma éppen ezért nagyon "elől" van mindig, a legkisebb kb. a te fiaddal egy idős, és nagyon foglalkoztatja ez, hogy mi van, volt a testvérével, akit ő nem is ismert.
    Nem lehet, hogy ez a vírusos ügylet hozta elő belőle ezt a dolgot?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sajnalom, ami a gyerekeddel es veletek tortent. Hala Istennek, hogy nem haltal bele a fajdalomba, mindenkinek szuksege van rad es az eletet elni kell (amennyire csak ez lehetseges).

      Törlés
    2. Nagyon sajnálom :( Én is ezt válaszolnám elsőre, nem gondoltam még így bele... de igazad van!!!

      Törlés
  4. 4 évesen én anno teljesen rákattantam a témára, mi lesz, ha meghalunk stb. Minden este megkérdeztem, hogy ugye éjszaka nem fogok meghalni? Nem emlékszem, hogy félelem lett volna emögött, puszta életkori kíváncsiság. Most 4 a fiam, neki is sok ilyen kérdése van.

    VálaszTörlés
  5. de ez nem életkori sajátosság, hogy ezek iránt érdeklődik? mármint tényleg nem tudom, de nekem önmagában nem tűnik szorongásnak - mondom ezt teljesen laikusként és ugye kontextus nélkül :))

    VálaszTörlés
  6. Gyanítom én is, h életkori sajátosság - csak a téma intenzitása és a kérdések sokasága (meg a gyerek genetikai háttere :))) miatt neveztem, akár valami szakértő, szorongásnak :))

    VálaszTörlés
  7. Életkori sajátosság ;) Az én kisfiam elvicceli, egész nap ilyeneket mond: haljunk már meg, a halál az VITAMINOS (?!) stb. Eléggé kikészít ezzel, de a szorongásnál talán jobb. A koronavírus miatt szerintem sok gyereknél még inkább előjött a halál téma, életkortól függetlenül...

    VálaszTörlés