2020. május 6., szerda

Sibeth Ndiaye

Tudjátok kit/mit takar a poszt címe? Hogy hogyan kell ezt a két szót kimondani?

Ez a francia kormányszóvivő, egy negyvenéves, színesbőrű politikus utó- és vezetékneve. Eredetileg szenegáli a nő, ott született, Franciaországban tanult, és pár éve kapta meg a francia állampolgárságot (gondolom az anyanyelve a francia). Nagyon megosztó személyiség, nekem nem szimpi, én kategóriákban gondolkodom: az ilyen nőket törtetőnek, durvának, mindenkin átgázolónak képzelem (hosszú sztorik főszereplője, most nem részletezem).

De milyen érdekes, sőt, merész, hogy annak ellenére, hogy politikai karrierbe vágott, nem változtatta meg a nevét, és még a férje nevét sem vette fel; a francia közéletben ugyanis nagyon ritka a külföldi név. Eleve (fiatal) nőként és színesbőrűként nehezebb boldogulni; hát még úgy, hogy az emberek azt sem tudják, hogyan kell kimondani az illető nevét! De nem csak kimondani; megjegyezni is nehezebb az idegen hangzású neveket. Nekem magamnak már elegem van abból, hogy itt senki nem tudja megjegyezni a keresztnevemet, hezitálnak, rosszul vagy félig rosszul mondják, összekeverik a vezetéknevemmel, vagy hibásan írják le. Elviekben egyetértek azzal, hogy az ember ne váltogassa a neveit, mert azok is hozzátartoznak az identitásához, és különben is, várjuk el egy minimális intelligenciát és erőfeszítést polgártársainktól.

A gyakorlatban viszont nekem inkább teher ez a két név, és ha a körülményeim indokolnák, szerintem nem hezitálnék megváltoztatni. Nekem Boninál is fontos volt, hogy olyan utónevet adjunk neki, ami kérdés nélkül beazonosítható francia fiúnévként – és azt látom, a vegyesházasságoknál minden szülő ezt a szisztémát követi. Sőt, a külföldön élő magyar párok is általában nemzetközi, ékezet nélküli neveket választanak a gyerekeiknek. Ez a nő meg a három gyerekét így nevezte el: (vajon hogy vette rá a francia férjét, hogy belemenjen?): Youmali, Ingissolyn és Djimane.

Azt írtam az elején, hogy nem rokonszenves a nő, de most javítom: ez az önbizalom, elvhűség és úttörőjelleg mégiscsak szimpi benne (tényleg mindenkiben van valami pozitív). Szerintem úgy állt hozzá a kérdéshez, hogy mit módosítgasson ő a saját nevén, inkább egy ország tanulja meg kimondani azt! (és így is lett). Amúgy még a megjelenése is extravagáns (az a haj! azok a színek!).

42 megjegyzés:

  1. azta, micsoda név, ötletem nincs, hogy kellene kiejteni :D viszont nekem a nő csak a feje alapján nagyon szimpatikus!
    (most a színesbőrű a hivatalos PC megfogalmazás? a kínaiakra is ez alkalmazandó? komolyan kérdezem)

    VálaszTörlés
  2. Hú, a megjelenése alapján nekem is nagyon szimpi. Én boldogan vettem fel a férjem családnevét anno, mert nagyon tetszett az "új" nevem hangzása, de azzal nem számoltam, hogy mennyit bénáznak vele majd a németek. Mondjuk a keresztnevemmel is. Mi is könnyen beazonosítható és németül is jól hangzó nevet választottunk a gyerekeknek...

    VálaszTörlés
  3. En szemely szerint utalom, hogy Europaban mindenki csak europai hangzasu nevet ad a gyerekenek. A legjobb, legszebb nevek ritkulnak ezzel. Ha lennenek gyerekeim en ezt mar csak elvből sem követném, mondjuk csak annyit, hogy ne legyen gáz a szó jelentése a másik nyelvben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De van egy csomo ritka helyi nev is, amit meg pl az angolok sem tudnak kiejteni pl. Padraic (ír név), vagy Saoirse (ez is ír név) vagy Siobhan. Nem nagy ördöngősség megkérdezni, hogy kell kiejteni, szerintem ezek a dolgok/nevek stb csak gazdagítanak.

      Törlés
    2. Ez az utolsó: egyszer egy radioadasban hallottam egy angoltól, hogy szerinte hogyan kell kiejteni Csíkszentmihalyi nevet; az ő javaslat a következő volt: chicks, send me high! (Nem is tudom ezt hogy kell lefordítani kb. Csajok, lőjetek be!

      Törlés
    3. nálunk a névadásnál az a megfontolás, hogy ne kelljen majd szegény gyereknek kétszázötvenszer lebetűznie a nevét, amikor megkérdezik, illetve hogy a gyerekorvos, bölcsődei gondozónő, óvónéni vagy -bácsi, tanárok ki tudják mondani elsőre, szóval hogy neki magának ne legyenek emiatt nehézségei :) (és ugyanilyen fontos szempont, hogy tetsszen nekünk a név, szóval szerintem az elég szubjektív, hogy "a legjobb, legszebb nevek ritkulnak ezzel" - kinek mi a jó meg szép, ugye :))

      Törlés
    4. Hát nyílván, az a legfontosabb, hogy nektek tetsszen a név! Én csak azt utalom, hogy rengeteg külföldi (bizonyos orszagokbol szarmazo) gyereket ugyanúgy hívnak emiatt.

      Törlés
  4. Az arca alapján nem volt antipatikus a nő, többet nem tudok róla mert 2 perc alatt nem olvastam semmit és te sem írtál, de kíváncsi vagyok. Aki viszont nagyon antipatikus az a férje. Na ő már első ránézésre sem kelti bennem azt, hogy őszinte vagy egyenes ember lenne. Én ismerek 2 olyan nőt, akik vezetőként sikeresek, de mégis úgy tudtak határozottak maradni, hogy maradt bennük kedvesség és finomság. Jó, hát ismerek 42 olyat, aki meg rettenetes, csak azért írtam, hogy azért vannak normális női vezetők.
    A külföldi szülők névválasztása egy nagyon érdekes kérdés. Szerintem, ha új hazát választasz, azért döntöttél így, mert annak az országnak elfogadod az értékeit, a kultúráját és a nyelvét. Nekem pont ezért nagyon riasztó, hogy Angliában a leggyakoribb név a kisfiúk körében a Mohamed volt. Mit mondanak nekem ezek a nevek? Nekem fontosabbak a gyökereim, mint ez az ország, ahol engem befogadtak, új hazára találtam. Mi lesz ennek a következménye? Soha nem lesznek ezek a gyerek igazán otthon abban a hazában ahová születtek, mindig egy jól körülhatárolható kisebbséghez fognak tartozni. Mi is nemzetközi nevet választottunk a gyereknek, pont azért, hogy ne legyen gondja vele, bárhová sodorná az élet. A hagyományokat nagyon jól lehet őrizni második névvel is szerintem, ha valakinek ez fontos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a Mohamed sokaknak nem egy etnikai nev hanem egy vallasos nev, ugyanugy, mint az Abraham es az Izsak. Valaki ugyanugy lehet ízig-vérig angol es muszlim.

      Törlés
    2. Most errol az is eszembe jutott, hogy peldaul a kinaiak nagyon sokszor angol neveket adnak a gyerekeiknek (lehet, hogy ezek csak egy masodik nevek), de rengetegszer hallottam angolokat rohogni ezen (jobboldali radio csatornakban), hogy 'ne persze, John, mi? a kis kinai, majd pont o lesz John'. Szerintem ez egy tevut, mindenki meltosagteljesen es nyitottan viselje a szarmazasat, es a nevet, es ha valaki ekezetes nevet szeretne, azt adjon, ha meg nem, akkor meg nem, de szorongasbol mas nevet adni? Nyilvan, vannak olyan nevek, amik teljesen extremek, olyat en sem adnek, ami biztosan teljesen el fog torzulni, de ha egy masik orszagban elnek, csak akkor adnek egy abbol az orszagbol szarmazo nevet, ha biztosan tudnam, hogy en innen nem koltozem el mar soha az eletben tobbet, azt meg ki tudna megmondani?

      Törlés
    3. Mi is úgy oldottuk meg, hogy a lányok első neve olyan, ami Magyarországon és külföldön is kb ugyanaz, a második neveik pedig picit magyarosabbak.
      A családban én vagyok az egy, akinek állandóan betűzgetnie kell a nevét, már nagyon elegem van, megértelek, Tamko. Azt bántam még meg, hogy nem vettem fel teljesen a férjem vezetéknevét, a -né nélkül sokkal könnyebb lenne az életem.
      A gyerekek életét szerintem megkönnyítik ezek az egyszerű, mindenhol érthető nevek, pl olyan kegyetlenek tudnak lenni az ovisok...

      A vegyes házasságoknál azt látom, hogy függetlenül attól, hol élnek, sokan a férj nyelvén adnak nevet a gyerekeknek. Talán hogy jól passzoljon a vezetéknévhez, nem tudom.

      Törlés
    4. by zenjebil, úgy tudom, a kínaiaknál az angol csak egy felvett név, és általában akkor veszik föl, ha/amikor elkezdenek dolgozni egy multinál. nekem is volt Sabrina és Carrie nevű kolléganőm, a valódi nevük meg tök más volt. mindig azt gondoltam erről, hogy valahol olyan szomorú... ha tőlük elvárjuk, hogy a mi keresztneveinket meg tudják különböztetni, miért nem teszünk mi is erőfeszítést?

      Törlés
    5. Ah koszonom, most egy kicsit megkonnyebbultem, Vera, hogy ertesz engem! :) Pont erre gondoltam, hogy ez szerintem olyan szomoru! :)

      Törlés
    6. Ez tényleg szomorú, de szerintem ez más téma is mint itt, Európán belül kicsit nemzetközibb neveket adni, olyat, amilyen otthon is van.
      Viszont van tt nálunk pl egy vietnámi házaspár, akik a nagyobbik fiuknak vietnámi nevet adták, a kisebbnek pedig már nemzetközit. Az szerintem is szomorú, a nagyobbik fiú nevét is mindenki megtanulta. Bár ki tudja, máshol miket tapasztalnak...

      Törlés
  5. Sok azsiaival dolgozunk egyutt es mindnek van egy angol v. angol-hangzasu neve. Az egyik kinai ismerosom azt mondta, h mar kozepiskolaban valasztanak egy nevet, o Carol volt, mert amikor angol nyelvet tanuljak igy szolitjak egymast az angol oran. Valamint annyira megszokjak, h mikor kulfoldre mennek egyetemre ez mar nekik teljesen normalis. Tovabba azt is mondta, h olya nevet valasztanak, ami hasonlo hangzasu vagy jelentesu a nevukhoz. Nekem abszolut semmi meglepo nincs benne, egyaltalan nem tunik kenyszernek. Van olyan japan ismerosom akinek a keresztneve az hogy Go, japanul. O maradt ennel a nevnel. Es vegul az en nevem, allandoan nehezsegbe utkozom a vezezeteknevemben es a keresztnevemben is van kettos massalhangzo es nonstop mast mondanak... Igy en is felvettem egy munkahelyi nevet :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fiam ovis társa kínai, angol névvel, azt hittük, ez a kisfiú neve, de kiderült, hogy nem, ez is felvett név. Szóval, manapság már oviban megvannak ezek a nevek - ez esetben, ha belegondolsz, így nő fel: van egy családi/közösség beli neve és egy szélesebb körben használt, egyáltalán nem hangzik olyan durvának, elég sokan élnek így hétköznapi névvel is.

      Törlés
  6. De nem lenne emberibb es kedvesebb, ha inkabb megtanulnak kiejteni a neved? En is mindig megkerdezem a lengyel kollegakat, akiknek a neve halmozott dzyw. Eddig mindenki, akit megkérdeztem csak megörült ennek a kerdesnek, hogy hogyan kell kiejteni a nevét és tiszta eksztázisban tanítgatott percekig.

    VálaszTörlés
  7. Vera, keress rá a nőre francia oldalakon, olvasd el, milyen nézeteket vall, hogyan (milyen trágárul) beszél - még így is szimpi?

    Zenjebil: amit írsz, azzal (az elvvel) egyetértek: tanulják meg kiejteni. A gyakorlat azt mutatja, ahogy írtam is, hogy nem tanulják meg, vagy rosszul tanulják meg, vagy elfelejtik - szóval minden magasztos elv ellenére könnyebb dolgom lenne, ha Céline-nek vagy Émilie-nek hívnának (és egyik nevem sem különösen magyaros, úgyhogy még identitásgondjaim sem lennének).

    RÁADÁSUL, ha megtanulják is kiejteni, akkor sem tudják jól - az /a/-t nem tudják kimondani, /á/ lesz belőle. Úgyhogy képzeljétek, amikor bemutatkozom, én már eleve azt az (eltorzított) változatot mondom, amiről tudom, hogy franciául kiejthető. Na és ilyenkor úgy érzem, hogy ez már nem az én eredeti nevem (se az utó- se a vezeték), akkor meg miért ne bohóckodhatnék egy MÁSIKKAL??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én még a Verát se tudom úgy kiejteni itt, ahogy magyarul ejteném, én is franciásan mondom bemutatkozáskor, pedig ez nemzetközi, nincs benne ékezet, abszolút könnyített terep. A vezetéknevemben sajnos van a és i egymás mellett, ezt még senki se tudta értelmezni, általában e lesz belőle kiejtve, esetleg áj.:D Őszintén szólva már föl se tűnik, csak most végiggondoltam.

      Törlés
    2. Nem mondod! Nem gondolsz arra MINDEN EGYES ALKALOMMAL, hogy basszus mi ez a név itt, ami épp kijön a szádon??? :)))) Hogy az nem te vagy? Én sajna ilyenkor mindig meghasonlok...

      (és nálad még ott van ar /r/ is, mint nehezítő tényező!)

      Törlés
    3. nem, igazából már az a fura, ha valaki megkérdezi, hogy amúgy magyarul hogy kéne ejteni a nevemet :D az előző munkahelyemen az összes kollégám más-más országból származott, szóval ahhoz képest most az egyetemen a homogén franciás kiejtés szinte megkönnyebbülés...

      Törlés
    4. :)))

      Én a férjemtől várom el egyedül a tökéletes kiejtést és megértést. Neki a Nóri barátnőm nevét direkt jó hosszú Ó-val eltem, és pörgős R-rel. Mindig röhög, szívesebben mondana francia Nora-t. A Dávid kollégám nevét is szép hosszú Á-val ejti, a Budapestet S-szel (nem sz-szel). De mindez nem várható el senki mástól szerintem...

      Törlés
    5. nekem van itt egy nagyon kedves (olasz) barátom, aki ragaszkodik hozzá, hogy a magyar neveket magyarul és egyáltalán, minden mevet a maga eredetének megfelelően ismerjen meg és ejtsen ki, de ő kifejezetten nyelvész-érdeklődésű (végzettsége szerint fordító ;)), és kérte is, hogy tanítsam picit magyarul, de rajta kívül szerintem nincs ember Luxembourgban, aki helyesen ejtené ki a nevemet és nem magyar :D
      (Z-től természetesen ez a minimum! :D)

      Törlés
    6. De egyébként a "tökéletes" kiejtés persze csak elvárás (részemről) és igyekezet (a férjeméről), amúgy természetesen nem TUD tökéletesen kiejteni egy magyar A-t vagy R-t ;-)

      Törlés
    7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    8. Ne jó, de a te utónevedet tök könnyű kiejteni, és eléggé ismert (elterjedt) is!! :)

      Egy kínai/vietnami nevet, a maga tonalitásaival szerintem egy európai (nem nyelvész) nem nagyon tudja jól kiejteni, és fura is lenne mondjuk angolul. (ahogy nekem pl fura, amikor magyarul beszélek, és francia tulajdonneveket kell kimondanom (Balzac, Rabelais stb.) - mindig hezitálok, hogy magyarosan vagy franciásan ejtsem őket?

      Törlés
    9. :)
      igen, az igaz, lehet, hogy en szerencses vagyok es meg csak eszre se vettem

      Törlés
  8. Európában, az Európai Unióban miért ne élhetnék én úgy mondjuk Brüsszelben, hogy magyar vagyok és annak is vallom magam? Ezt én nem értem. (Jó mondjuk belga identitás eleve nem is nagyon van, de szerintem értitek. :)
    Ha valaki Magyarországon él én nem várom el tőle, hogy János legyen John helyett csak, hogy nekem könnyebb legyen. Én boldog voltam amikor a suliban angol volt, hogy én nevemet nem tudják angolosan mondani, miközben szegény Gáborokat Gabriel-ezték, a Dórát meg Doris-ozták.
    A gyerek esetén nem tudom mit tennék, fogalmam sincsen. Mondjuk eleve elképzelhetetlen számomra szerelem idegen nyelven. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A külföldön születő gyereknek nem automatikus előfeltétele a külföldi férj/partner ;)
      Amúgy szerintem a meglévő identitásba ez nem zavar be. Persze nyilván attól is függ, hogy a nemzetiség kinek mennyire fontos része az identitásának. És azt nem tudom, milyen identitása alakul ki egy külföldön született embernek. Neki ugye nem is külföld eleve, csak nekünk, a szüleinek az. Biztos számít az is, hogy mindkét szülője ugyanabból az országból származik-e. (De ugye vegyesházassághoz se kell külföldre költözni feltétlenül!)

      Törlés
    2. Es az is sokat szamit, hogy hogyan gondoljak a szulei, ideiglenesen vannak ott, vagy ott terveznek maradni.

      Törlés
  9. Bori, a Lénát egyszerű, szép, semmiképpen sem csúfolódásra termett névnek gondolnám, aztán elsőben mégiscsak elkezdték Lénát Lénabénának hívni a drága kis osztálytársak. Tök mérges voltam, ronda dolog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon ronda dolog, szegény Léna :( Olyan szép név. A gyerekek mindig találnak valamit, az igaz, mindent nem lehet kiküszöbölni :( Nekem Pap a lánykori nevem, még amiatt is tudtak csúfolni.

      Egy német barátnőm egyébként Juliusnak akarta elnevezni a fiát, aztán belegondolt, hogy biztos Juli-schwulinak fogják csúfolni (nem tudom, tudsz-e németül). Szerintem kicsit túlgondolta, de óvónő, látott már egy s mást 🙂

      Törlés
    2. Tok mindegy, hogyan hivnak egy gyereket, valamit kitalalnak csufolasra. Ha mast nem, akkor rimmel: Oliver, neked szarik az eger. Juli, fejeden a bugyi.
      A keresztnevem miatt SOHA nem csufoltak, bezzeg a vezeteknevem miatt... Azzal mi a szart tudtak volna a szuleim kezdeni a nevadasnal? :D

      Törlés
  10. Ó hogy most értem ide mire már ki van vesézve a téma. Na mindegy majd elolvasom a kommenteket, mert most rohanok. De annyit hozzá kell tennem, hogy az én nevem (ami nem az Ella) egy latin eredetű, igaz a magyar átírása kicsit megváltozott, de majdhogynem SYLVIA - SZILVIA szintű a különbség. ENNEK ELLENÉRE senki külföldi nem volt még képes kiejteni normálisan. A benne lévő S betűt meg rendszeresen SZ-nem írják (mert azt mindenki meg bírta jegyezni a világban hogy a lengyeleknél az SZ az S).
    Ezek után nem sokat teketóriáztam, hogy a gyerekemet Zselykének nevezzem el, hiszen nem érdemes azon ugrálni hogy megfeleljünk a nyugatiaknak Oliver és hasonló nevekkel. Nem ezen fog múlni.
    Egyébként is ki tudja 25 év múlva kik lesznek itt a főnökök.

    Nem tudom hogy a francia és a szenegáli között van-e olyan probléma mint pl. a magyar és az összes többi nyelv között, hogy a hangsúlybeli eltérés miatt, ha nem egyszótagú nevet adsz a gyerekednek, máris meg van a kiejtésbeli nagy különbség.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csak a lengyeleknél, hanem a magyarokon kívül mindenhol sz-nek ejtik az s-t! (Kivéve ha megfelelő diakritikus jel van rajta vagy lágyító magánhangzó - i - követi, a szláv nyelvekben legalábbis.)

      Törlés
    2. Forditva gondoltam. S-nek ejteshez SZ-nek irjak a lengyelben. Es mivel az en nevemben magyar S van. Piroska (nem ez a nevem) csupa kedvessegbol ugy irjak Piroszka.

      Törlés
    3. Ja, akkor félreértettelek, pardon.

      Törlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  12. Ajjaj, semmi pejoratív nem volt, de te tudo

    VálaszTörlés
  13. Sokat olvastalak, sokaknak osztottalak, szomorú vagyok, hogy egy személyes és nem bántónak szant poszt miatt töröltél. Sok sikert nektek, őszintén!

    VálaszTörlés
  14. Az én hajam is kb. ilyen (na engem emiatt csúfoltak sokat), és nekem is szimpinek tűnik elsőre, bár lehet egy Umbridge veszett el benne, egyes ruhái alapján :) A gyerekeknek mi olyan nevet választottunk, hogy bárhol a vilagon megértsék (ahol ismerik Shakespeare-t). De nem Rómeó egyik sem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekunk is csak shakespeare-i neveink vannak. :) Bar kifejezetten azert, mert nagyon szeretem ot, nem azert, hogy vilagon barhol megertsek, hiszen magyar alakjukban, hosszu ekezettel vannak, itt kabe bukik is a helyes kiejtes, hiaba ertik, milyen nevrol van szo. Az egyik epp Romeo parja. ;)

      Törlés