Meseolvasáshoz nagyon türelmesnek kell lennünk; Boni nem tud megülni az ember mellett, hanem, a fent vázolt viharos mozgások valamelyikét (dülöngélés, ficergés, fölugrálás stb.) produkálva szép lassan az őrületbe kergeti az embert. Ilyenkor megkérem, üljön távolabb. Átül a hintaszékbe, és eszeveszett hintázásba kezd, a látványra is fölkavarodik a gyomrom. Rajzfilmet is úgy néz, hogy ki-be rohangál, van, hogy fejjel lefelé nézni a kanapéról!
Puszit gyakran úgy ad, hogy majd föllöki az embert. Mikor már épp magamhoz térek, már kapaszkodik is föl a nyakamba (26 kiló), mintha fára mászna, úgy szorít. A fogát megmosni külön művészet, hiszen folyton táncol, forog, ugrál, tapsol közben. Szerintem a fürdés életveszélyes tevékenység, nem is tudom, hogyan tartottuk életben idáig a csúszós, vizes fürdőkádban.
Mindeközben szívesen énekel, jó hangosan, esetleg csatakiáltást hallatt (A la guerre! kb. Harcra fel!), miközben végigtrappol a lakáson (zászlóval, karddal). Előadásokat tart, ahol egyszerre énekel és táncol (azaz szökdécsel, bukfencezik, vetődik). Elbújik a lakásban (két teljes másodpercig mozdulatlan és hangtalan), majd üvöltve a nyakunkba ugrik valamelyik ajtó mögül.
Az alsó szomszédaink nagyon jó fejek, még soha sem szóltak, mi kérünk sűrű elnézéseket, ha összefutunk velük (mondjuk nekik is van két hangos – és nagyon szimpi – gyerekük). Ha kimegyünk sétálni (még zárva vannak a játszóterek), Boni szeme felcsillan, és nekem, aki gótikus épületeket és kétszáz éves tölgyfákat ígérek neki megcsodálásra, azzal fordul hozzám, hogy: Fogócskázunk?!
2 hasonló gyerekkel, én megengedtem, hogy felmásszanak azokra a 200 éves tölgyfákra. Az én számat legalább naponta 20x elhagyja az a mondat, hogy "ne ugrálj már légyszi a kanapén (hányszor kell ezt elmondani?)"
VálaszTörlésAzon nevettem nemrég, hogy pár éve az ilyen gyerekre azt mondták, hogy ADHDs és gyógyszerre vették, most meg ez egy nagyon elfogadott és megbecsült sport: parcour. :)
Héééé, tudod mekkora annak a fénak a törzse?? :)) ember arra nem mászik föl!
VálaszTörlésÉn akkor aggódnék asszem, ha MINDIG ilyen kis kergebirka lenne - de mivel tud szépen ülni is (kizárólag ha ő akarja) és olvasni/írni/legózni, ezért gondolom, hogy ez a fajta mozgékonyság még oké.
Én is ezerszer elmondom, h 1) Ne ugrálj a kanapén, és hogy 2) Ülj már le a székre, és MINDIG elcsodálkozom a naívságomon, hogy jééé, miért mantrázom ezt, holott SOHA semmi hatással nem vagyok arra, amit csinál? Ennek ellenére, én is mondom.... tök uncsi lehetek... ;-)
Nekem is az szokott eszembe jutni, hogy ha milliószor elmondok nekik valamit, akkor nem(csak) a gyereknek nincs esze felfogni, hanem én sem vagyok elég eszes ha millió és 1x újra, ugyanúgy elmondom reménykedve abban, hogy most majd máshogy lesz.
VálaszTörlésSokszor meg tudnak lepni. Nekem taktikám (hogy ne legyek rosszfej és mindent tiltó szülő), mikor azt gondolom, hogy 1000%, hogy nem tudják megcsinálni/felmászni, akkor azt mondom, ha egyedül sikerül megcsinálhatod, de én nem segítek. És basszus, megcsinálják/felmásznak/stb. Ilyenkor a szívem kihagy pár dobbanást.
most, hogy ezt leírtad jöttem rá, hogy nálunk hogy elmúlt ez a korszak, aminek persze örülök is, de azért így visszagondolva egy pillanatra meg mégis szomorú lettem miatta. :)))
VálaszTörlésFM: igen, a szülőknek sincs eszük, kétség kívül :)))
VálaszTörlésCsatoltam egy fotót a tölgyfáról - ha a gyerekeid erre felmásznak, akkor valódi akrobaták...!!
Lappa: imádom ezt a korszakot (is)! :)
Ebbe tényleg beletörne a bicskájuk! Bár ahogy nézem egyből az oldalsó kisebb fák felé rohannának és azokkal próbálkoznának.
TörlésBoni nagyon megnyúlt mióta utoljára tettél róla képet itt a blogon. Mostmár olyan nagyfiús.
Hú, tényleg nagyon nagyfiús lett. :) Az én fiam alapjáraton nyugodt természet, most kezdte el nemrég az izgés-mozgást (4 éves), kanapén ugrálást, egész nap "bevetés" van és rohangálás. Ami engem rossz napokon kikészít, hogy szinte mindig üvöltve énekel vagy dudorászik, ugyanazt a két dalocskát. Evés közben persze teli szájjal! :))
VálaszTörlésJa és a kettővel ezelőtti bejegyzéshez kommentáltam, de elszállt: akárcsak Boni, ő is szokott i-betűzni az igeragozásban ("a szemét becsuki", "a mesét meghallgati" stb.) - elég jól szórakozunk rajta.
Enyeim is ilyen mozgekonyak, es nagyon nehez a kettore egyutt figyelni. A kanapet is szajkozom es 5 alkalombol 1szer bejon, es nem ugranak ra.
VálaszTörlésPedig úgy eltörpül a tölgyfa mellett :)))
VálaszTörlésLujza, nem mondod, a te fiad is így beszél? Ez nagyon érdekes!
A kanapé nálunk babakora óta a legveszélyesebb helyek egyike - azóta már a másodikat tesszük tönkre!
nekem mindkét gyerekem így ragozott, Peti kicsit kisebb korában, Berci hat évesen (ő akkor még ovis volt) még bőven! :)
TörlésPetinek van is egy videófelvétele, az óvodás napját meséli el három évesen, akkoriban egy plüsstyúk (hangozzon ez bármennyire is viccesen :))) volt az alvóstársa és így mondja a videón: és akkor lefekszünk aludni, a éntyúkomat meg idehozi a óvónéni. :))))
Jéééé, nem tudtam, hogy ez gyakori! (vajon miért? Talán könnyebb nekik az -i?)
TörlésLappa, ez a videó zseniális lehet, elmeséli egy egész napját! Én ilyenekre soha nem nagyon tudtam rávenni Bonit - a kevés beszédes videónkat, ami van, nagy becsben őrizzük!
hát iszonyú cuki, az biztos, az egészet tudom fejből, gyakran idézgetek belőle. :) aztán pont emiatt a videó miatt elsős korában is csináltunk egy olyat, amiben meg a sulit mondja el. mostanra különösen, nem is tudom milyen szót használjak rá, érzelmesség lett nekem az egész. erről sokszor írtam már és Boni kapcsán is mindig eszembe jut, hogy mennyire hiányoznak a kicsibabáim. azzal együtt, hogy nekem nagyon bejön a kamaszkor és nagyon szeretem az okos és szép nagyfiút, aki lett belőle, de fizikai fájdalmat érzek nagyon sokszor a kicsi változata hiányától. és ezek a videók nagyon-nagyon - hát nem is tudom, hogy mi, de nagyon-nagyon. :)))))
TörlésEmlékszem, írtál erről a blogodon, nagyon átéreztem (a kisebbik változatuk fizikai hiányát). Akartam is kommentelni rá, de telóról nem tudok, aztán meg elsikkadt.... de olvaslak rendszeresen!
Törlés