2020. április 26., vasárnap

Nyugdíjas éveim

Jaj, eddig nem értékeltük eléggé a mindennapjainkat! – panaszkodott Z. nemrég – Nem tudtuk, hogy milyen jó dolgunk van!

Kétféleképp is ellent tudok mondani az ilyenfajta kijelentéseknek. Én a régi világban is nagyon tudtam élvezni egy-egy teljesen átlagos napot, órát, pillanatot; egy példa a sok közül: nem kellett nekem világvégi nyaralás, olyan jó volt egyszerűen csak hazautazni Magyarországra. Másrészt pedig, akár milyen kilátástalan, bizonytalan és monoton is a mostani életünk, még ezekben a napokban is vannak szuper pillanatok. Sőt: új szokásaim alakultak ki, olyanok, amelyeket majd átmentek későbbre, akkorra, amikor már helyreáll a rend. Ezeket az új szokásokat a szükség hozta létre, és a gyakorlat bebizonyította, hogy jók és értelmesek – a jövő pedig azt fogja megmutatni, hogy fenntarthatóak-e, és nem csupán fellángolásról van szó. Nem forradalmiak egyébként, de mégis újítások:

Évek óta próbálunk tenni az élelmiszerpazarlás ellen, és évek óta fulladnak próbálkozásaink kudarcba (itt írtam róla egyszer). Most meg hat hete nem dobdtunk ki kaját! Igaz, mindhárman itthon eszünk minden nap és minden étkezéskor, továbbá alaposan nyomon követjük a mennyiségeket, a lejárati dátumokat stb. de a dolog mégis kivitelezhető! Ehhez szorosan kapcsolódik a kenyérsütés is, amit valószínűleg akkor is folytatni fogok, ha már lesz az embernek mersze/gusztusa/kedve péknél vásárolni. Mennyi kenyeret dobtunk ki annak előtte, te jó ég.

Szegény Bonikám, aki még reménykedik, hogy nyáron meg tudjuk a szüleimnél látogatni, annyira ki van éhezve a náluk töltött időre, hogy Facetime-on mutatják neki a kutyát, a kertet, a papám szerszámosműhelyét, holmi csapágyakat (!) és a felszerelt fregolit (!) stb. Soha eddig nem beszéltünk a szüleimmel a Facetime-on, pedig milyen jó módja a kapcsolattartásnak!

A sulibezárás idején tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy most honnan fogok én informálódni. Évek óta a francia rádió az elsődleges információforrásom, amit munkába menet vagy az iskolából hazajövet (miután elkísértem Bonit) szoktam hallgatni. Itthon nem akarom a többieket a rádióval zavarni – egy hatéves gyereknek nem kell azt hallania, hogy a rádióban a halottakat számolgatják, Z. pedig olyan ingerült és ideges a téma miatt, hogy egyáltalán nem is követi a híreket. Szóval előfizettem a Le Monde napilapra, gondolván, hogy az írott sajtóban nem jelennek meg olyan hülyeségek, mint mondjuk egy hírportálon. Nagyon bevált ez is, mindennap akad valami érdekes olvasnivaló benne.

Végül pedig a sétáim – továbbra sem tudok betelni a város szépségével. Én, aki öt éve a játszótér–kisközért–pályaudvar között mozogtam, most nap mint nap fedezek fel új érdekességeket, legyen az egy templom, egy kis utca vagy egy szép panoráma. És milyen jó a kihalt városban úgy sétálni, hogy közben a barátnőmmel beszélek telefonon vagy valamilyen rádióműsort/podcastot hallgatok!

Elmondhatom tehát, hogy leraktam nyugdíjas éveim szilárd alapjait. Hiszen mi másra hasonlítanának egy idős dáma mindennapjai? Délelőtt fordítás, ebéd után a napilap átolvasása, este séta, közben traccsolás a barátnőkkel, esetleg Facetime az unokákkal, kétnaponta kenyérsütés és minimális eltervezése a jövőnek (cserébe elbizonytalanodás olyan kardinális kérdésekben, hogy most akkor kedd van vagy szerda).

Nagyon remélem azonban, hogy a kettő között – azaz a mostani és a nyugdíjas éveim között – lesz még pár izgalmas év, színes utazás, váratlan találkozás, érdekes társasági esemény, közös szülinap, uszodába- és mozibajárás, barátnőknél alvás, kollégákkal kávézgatás, piacozás, játszótéri padon ülve más szülőkkel beszélgetés...!

27 megjegyzés:

  1. Innen nézve nem rettenetes a ti karanténotok.

    Más: majd írsz a francia online, digitális oktatásról?

    VálaszTörlés
  2. ez csodálatos, tök ugyanilyen életet képzelek én is magamnak, kicsit hasonlít is az enyém, csak ennek a magyar vidéki változata, de rajongok a tiédért is! :)

    VálaszTörlés
  3. Csodálatos és nem is rettenetes, tényleg – teljesen olyan, mintha egy idősek otthonában élnénk :)))

    Bezzeg: húúú, mit írjak? Kicsit lemondtam már az egészről, az apja még nyüstöli. Na, majd összeszedem a gondolataimat. Versailles-i barátnőd mit mesél?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ő mesélte, hogy reggel fél tiztol délután négyig tanulnak, egyetlen ebédszünetel a 13, 14 évesek, délután háromig a 10 évesek, a hét evést nem tudom. Nekem ez szürreális.

      Törlés
    2. Főleg arra vagyok kíváncsi, naponta hány és milyen feladatot kapnak. :) Van-e online óra, határidők, dolgozatok.

      Törlés
    3. Tamko, ezek szerint Nektek is egyre nehezebb rávenni Bonit? Mi rengeteget küzdünk, de meg is értem. Nagycsoportban szótagok és hangsúlyok jelölgetése... Nagy rajongója vagyok a francia ovinak, de ez azért talán túlzás.

      Törlés
    4. Hú, Bezzeg ez nagyon sok! És hogy bírják a szülők, gondolom náluk minden flottul megy ;-) Boni max egy-másfél órát tanul, szerintem az elvárás is kb. ennyi, de ha több lenne, akkor sem tudnánk (akarnánk) rávenni, hogy többet tanuljon, nekem legalábbis nem lenne hozzá cérnám...

      Igen, elég nehéz rávenni Bonit, főleg arra, hogy leüljön a fenekére... Na, majd írok egy ilyen tanulós posztot, befotózok példákat!

      Törlés
  4. Te felallasban dolgozol, Tamko? Nalunk ugyanugy megy a reggel 9tol este 7 (minusz az 1 ora ebedido), csak otthonrol. Engem meglep, amiket a hirekbol hallok, hogy XY home office-ban dolgozik, ezert mellekallast is tud vallalni. Dehat az orak szama nem csokkent jo esetben, attol, hogy valaki otthonrol dolgozik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyebkent nagyon jol hangzik a napi ritmusod! :)

      Törlés
    2. Azért nekem sokkal jobban tetszett a régi ritmusom :(((

      Igen, lecsökkentettem napi 4 órára, amit 5 óra alatt (7-12-g) tudok elvégezni. Utána jön a második műszak: kajafőzés, Bonival foglalkozás, séta, játék, megint kajafőzés, családdal csetelés... én sem tudom, hogy tud más online jógaórát tartani magának, virtuális operaéneklés-órákat venni stb. nekem SEMMIRE NINCS IDŐM :)) még a köztársasági elnök is azt mondta a beszédében, hogy "Olvassanak!" a karanténban... de mikor??

      Törlés
    3. Nekem a legnagyobb bánatom, hogy éjfél körül van időm először olvasni. De pl a Skóciaban lakó sógornőmnek nincs gyereke, egyikük (a barátjával lakik) sem tud otthonról dolgozni, így bármire van idejük egész nap, tök jól elvannak, online jógazik, pl:).

      Törlés
    4. Az en esetemben igaz is, meg nem is. Hetkoznap tenyleg alig van idom elmosogatni is, mint altalaban karanten elott. Viszont peldaul tegnap volt egy csomo idom kenyelmesen olvasgatni, miutan eltakaritottam. De nekunk nincsenek gyerekeink, ket felnott emberrol van szo. Online jogaorara meg nem kerult sor, ENNYI idom meg nekem sincsen :D

      Törlés
    5. En szivesen eleldegelnek igy a vegtelensegig, ha mondjuk lathatnam a barataimat/csaladomat es a virus sem lenne.

      Törlés
    6. A gitártanárod nem ajánlott fel online órákat? Könnyebb olyanokra "járni", amiknek a tanárait már eleve ismerted.

      Törlés
    7. Mármint úgy értem, hogyan van ideje valakinek ÚJ hobbira. (online zongoraórám nekem is van, de az egyszerűen olyan, mintha továbbra is járnék a zenesuliba. A gitárt már abbahagytam!)

      Törlés
    8. Oh, lemaradtam a gitár elmaradásáról. Ha a zongora maradt, végülis a séta számíthat új hobbinak, nem? Főleg ha utána is nézel a helytörténetnek.

      Nekem kicsit nyomasztás hangulata van ennek a "használd ki karantén idejét", pedig én is csinálok valami újat. Na nem minden nap!

      Törlés
    9. Igen, tényleg, új helytörténeti hobbim lett, ez igaz! De amúgy ezer lépéssel kevesebbet léptem idén, mint 2019-ben, szóval időben ez kevesebb, mint amikor aktív voltam (nyugdíjazásom előtt, haha :))))

      Törlés
  5. Sztem akiknek kisgyerekuk van, akik meg nem vonulnak el a szobajukba, azok a szulok most keves szabadidovel rendelkeznek. En vagyom vissza a karanten elotti idoszakra, bar akkor meg folyton rohantam ide-oda. De legalabb a szabadsag illuzioja megvolt, es nem kenyszernek eltem meg az itthon toltott idot.

    VálaszTörlés
  6. Igen, a gyerek mindent megváltoztat, ha nem lenne, mi is ellennénk itthon, lenne szabadidőnk :) eddig sem utazgattunk nagyon sehova. Most akkor van szabadidőnk ha alszanak (csendben kell lenni) vagy ha a napi fél/ 2x fél óra meséjüket nézik. :(

    VálaszTörlés
  7. Már megbocsáss, de az, hogy ennyi óvintézkedés és rettegés után járatni kezdtek minden nap egy lapot, amit még csak fertőtleníteni se lehet, az számomra egy akkora váratlan fordulat, hogy neki is futottam többször a szövegnek, hogy biztosan jól értem-e és valóban nem online fizettél elő rá! Úgy érzem, hogy most tartozol egy magyarázattal! :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-))))) online fizettem elő rá, hat persze!!! Az írott napilap online változatára. Eszembe sem jutott, hogy ezt máshogy is lehet érteni :)) legnagyobb bánatom, hogy nem tudom vele az ablakot-tükröket pucolni :)

      (Mizu az állással?)

      Törlés
    2. áháá! az írott sajtó kifejezés zavarhatott meg. Pedig olyan jó volt ezen meglepődni!

      (Semmi, nem hajlandóan online találkozni, várnak, de a szándék elvileg nem változott)

      Törlés
    3. Nekem egyertelmu volt, hogy nyomtatott sajtorol van szo es ez fel sem tűnt! :)
      Jellemző! :)

      Törlés
    4. Haha, ha tudnád, hogy egy ajánlott levelet egy hétig hagytunk a postaláda-karanténban :))

      Törlés
    5. na ez a beszéd, ezt vártam :D :D

      Törlés
    6. ja és köszönöm a drukkot, nagyon szeretnék megszabadulni a főnökömtől és most ennél jobb lehetőséget el sem tudok képzelni.

      Törlés