2020. február 14., péntek

Mire való az általános iskola első osztálya?



1) Az iskola intézményének megszerettetésére, sikerélmények szerzésére

Ha valakinek a világon jó tesz az intézményesített, kissé poroszos stílusú, sok szabállyal teletűzdelt francia első osztály, akkor az Boni. Neki szüksége van egyrészt az állandóságra (hiszen tök sok idő, míg megszokja az embereket, helyzeteket), másrészt a szigorú keretekre (bizonyos dolgokat csak parancsszóra tesz meg), és arra, hogy mindenki egyenlő elbánásban részesüljön (tehát ő se húzhassa ki magát a feladatok alól, pl. versmondás az osztály előtt). Nyilván van (rengeteg) hibája az oktatási rendszernek, a tanítónőnek stb. de amíg Boni az egészet úgy ahogy van, szereti, szívesen jár, akkor csak nem lehet olyan nagy baj az iskolával.

Amit a tanítónő mond, az maga az oltári szentség; amióta pl. szólt nekik, hogy 30 mp-ig kell kezet mosni, azóta nem kell Boninak könyörögnünk, hogy járuljon a csaphoz és kegyeskedjen megmosni a kezét. (Ezen felbuzdulva megkértem a tanítónőt, hogy beszéljen már nekik a köszönés fontosságáról, Boni ugyanis még mindig bojkottálja a köszönést).

Mióta rájött, hogy a legjobbak közé tartozik, még az önbizalma is megnőtt – neki, aki nyáron még azért könyörgött, hogy tanítsam meg olvasni, mert szerinte nem fog sikerülni neki az iskolában!  Szóval ebből a szempontból egy 10-es skálán maximumot adok az első osztálynak.

2) Tanulni megtanulni

Szerintem ennek az alapvető készségnek a szempontból is elég jól teljesít az iskola: átláthatóak a követelmények, mindig van házi feladat (általában pénteken tudjuk meg őket, a következő hét egyes napjaira lebontva). A múzeumban, moziban stb. látott-hallott dolgokat később átbeszélik, nem felejtődik el. Van rendszer a tanulásban, egymásra épülnek az anyagok, az olvasmányok. Bár most, hogy Boni megkapta a féléves bizit, és kérte, hogy olvassam föl neki hangosan az ódákat, amelyeket a tanítónő zengett róla, majd pökkhendin kijelentette, hogy naná, hogy ő az egyik legjobb, akor azért fölhúztam a szemöldökömet. Fontos lenne, hogy megértse: ez egyáltalán nem biztosan lesz mindig így. Első osztályban jól teljesíteni nem nagy kunszt. Majd akkor legyen ilyen nagyképű, ha súlyos erőfeszítések árán éri el ugyanezt az eredményt! Szóval emiatt nem adok maximumot az iskolának, csak 8-at.

3) Konkrét tudás elsajátítása

Ez a francia módi egyértelműen a felzárkóztatásra, nem pedig a tehetséggondozásra helyezi a hangsúlyt. Boni lazán meg tudna tanulni kétszer ennyi anyagot is. De végül is, nem bánom, elég az, ha év végére megtanulja az alapvető dolgokat, senkiből nem lesz vegyészmérnök vagy társasági jogász már az alsó tagozatban – ráér később is, nem? (Feltéve, hogy az első és a második pont szerinti szempontok teljesülnek) Amúgy pedig elképesztő idő megy el a helyesírásra.

Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a hangszeren játszás és a jó színvonalú idegennyelv oktatás nem kötelező, mert ezzel pont olyan tudást és készségeket tudnának elsajátítani, amelyre később már nem lesz lehetőségük (ellentétben a vegyészmérnökök és társasági jogászok tudásával, ami később is megszerezhető). Szerencsére az úszástanulás benne van a programban, most kezdik márciusban. Ez Boninak külön jó lesz, mert nagyon szereti az uszodát, viszont még soha nem engedte, hogy úszásórára egyénileg beirassam (ahogy semmilyen más különórára sem akart még soha járni). Úgyhogy 10-ből 5 pont.


4) Nemzethez tartozás

Nekünk ez azért olyan fontos, mert egyrészt Boni itthoni világa eléggé olyan, mint egy kis Magyarország, másrészt pedig nagyon nem szeretném, hogy Bonikám amolyan országok között lebegő, gyökértelen kozmopolita legyen (mint amilyeneket látok azért a közvetlen környezetemben, és általában ezek problémás esetek). Vártam már, hogy kiütközzön benne a gall vér is – jól sikerült, partiotizmus szempontjából az iskola 9/10 pontot kapott. Francia történelem, a városunk története, a köztársasági mottó: ezeket mind-mind érintették az első félévben. Azért nem adtam 10 pontot, mert sajnálom, hogy a kötelezően megtanulandó versek nem egységeseg az országban – milyen jó már, hogy egy velem egykorú magyar bármikor be tudja fejezni azt a mondatot, hogy Ej mi a kő...!



Ezek persze csak a mi, saját szempontjaink egy átlagos gyerekre szabva, akinek inkább magatartás-, minstem tanulmányi problémái vannak. Egy csomó minden másra nem alkalmas ez a suli, pl. életreszóló barátságok kötésére, de nincs például egyénre szabott tanmenet, különleges figyelem sem.

25 megjegyzés:

  1. Egyenre szabott tanrend es kulonleges figyelem itthon sincs. Tanito not kell keresni, nem iskolat itthon, az a tapasztalatom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen de ahhoz meg protekcio kell, nem? Vegulis nem mehet barhova a gyerek. (Annyira nem tudom még nekunk a jovo evben esedekes, csak az ovival is ugy megszivtuk.)

      Törlés
    2. Tanitot keress! Ki szimpatikus neked ES a gyerekednek? A suli csak masodlagos.
      Mondjuk olyan szintu pedagogushiany es palyaelhagyas van, h semmi biztositek nincs arra, h ha szerelembe estek X tanito nenivel szept-marciusig az iskolanyitogato alkalmakon, akkor tenyleg ő fogja tanitani az osztalyt szeptembertol.

      Törlés
    3. Igen de erre mondom protekcio kell. A jonak tuno tanitonohoz akar menni mindenki.

      Törlés
    4. A magyarországi viszonyokat nézve nekem egyre inkább az a tapasztalatom, hogy az iskola az igenis elsődleges, és ha találsz egy jó iskolát, akkor ott nézz körül a tanítók közül. Egy egy jó tanító a rossz iskolákban is akad, de ha elmegy onnan (és hát valószínűleg el fog menni), akkor egy rossz iskolában sokkal kisebb a valószínűsége annak hogy egy másik jó tanító foglalkozom majd a gyerekeddel. Ha jó (úgy értem rokonszenves, vállalható) iskolát keresel, akkor jó eséllyel a tanító bármelyike vállalható, És némelyik különösen rokonszenves is lehet.

      Törlés
    5. Ez logikus. Koszi a tippet.

      Törlés
  2. Szerintem elso osztalyban jol teljesiteni nagy kunszt. Kulonosen hogy a fiatalabbak kozott van.
    Es szerintem nem baj ha magabiztos. Az a fajta regi neveles hogy "csak el ne bizza magat" ahogy minket neveltek, nem eredmenyez versenykepes embereket. Legalabbis kevesebbet. Nyilvan ha valos teljesitmeny van mogotte. Es ha boldog a dicserettol meg a bizonyitvanytol es nem kovetel mindenfele ajandekot egy egy jo jegy fejeben mint itthon latom sok esetben.

    VálaszTörlés
  3. Igen, az 1. osztaly minden tovabbi alapja. Olvasas - iras - matematikai gondolkodasmod alapjainak lefektetese - es az ERZES, H MEGNYILIK A TUDAS KAPUJA, egeszen pontosan az, h Ő MEG TUDJA NYITNI, ezekkel es a kesobbiekben a suliban tanultakkal felvertezve.
    Nem mindegy, h a gyerek nyugkent tekint a sulira - vagy annak a helynek erzi, ahol minden nap ujabb dolgokkal bovul a fegyvertara, amivel kepes megerteni a korulotte levo vilagot.

    VálaszTörlés
  4. "Majd akkor legyen ilyen nagyképű, ha súlyos erőfeszítések árán éri el ugyanezt az eredményt!"
    Ezt a hozzáállást soha nem értettem... Csak akkor lehet büszke magára, ha valamit vérrel-verejtékkel ér el? De miért? Ha alapállapotában jobb és tehetségesebb, mint mások, akkor nem lehet büszke magára?
    példa: a gyerekem már felső tagozatos, az egyik, ha nem a legjobb tanuló az osztályában. Rendkívül könnyen és gyorsan tanul, irigylem azért az agyi teljesítményért, ami neki van: egy-kétszer elolvas valamit és visszamondja. Csupa ötös lett a félévi bizije, csomó dicsérettel, de akkor sem ő ne legyen magára büszke, sem mi rá, mert mindezt nem éjjelekig tartó masszív biflázással érte el? (mint mondjuk én az ő korában)
    De, szerintem minden gyerek és minden felnőtt legyen büszke arra, amiben jó és lelje örömét benne. Akár könnyen érte el, akár megfeszülve. (Utóbbi egyébként jó kis melegágya a negatív önképnek. Szerintem.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én magamról érzem, hogy sokkal többre becsülöm azokat az eredményeimet, amiket rengeteg munka befektetéssel érek el, mintha valamit csak úgy tehetségből.
      Ráadásul szerintem a tehetség, a képességek csak a belépő, ha mellette nincs semmiféle beletett munka akkor kb semmit a világon nem ér. Ha pedig valakiben túlfújják ezt a „de ügyes vagy, milyen okos” akkor az ellenkezőjére is fordulhat hiszen úgyis kirázza majd a kisujjából anéklül, hogy bármit tenne az előrejutás érdekében.

      Ebben biztos benne van az is, amit egyszer kaptam meg kis sajnálattal és együttérzéssel az egyik ismerősöm hangjában, mikor elmondtam, hogy az apám palóc származású: huh, azok szorgosak.

      Törlés
  5. Szerintem az első osztályban is nehéz jól teljesíteni. Még akkor is ha esetleg már tud olvasni, számolni, ha nem akkor meg pláne. Hiszen új közösség, új szabályok, tanulás elsajátítása, nagyobb létszámú csoportok, stb.
    Ha itt jól teljesít és eredményes, akkor remélhetőleg el is ültették benne a tudás vágyának a magját és a jól végzett munka örömét. Gratula Boninak és olyan jó ha szereti az iskolát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Ha itt jól teljesít és eredményes, akkor remélhetőleg el is ültették benne a tudás vágyának a magját és a jól végzett munka örömét."
      ...hogy mindezeket egy másik tanítónő totálisan lerombolja második-harmadikban.(saját keserű tapasztalat)

      Törlés
    2. Jó, azért túlzok, mert az én gyerekeim is nyitottak és érdeklődők még mindig, de abszolút látom a rossz tendenciát és a motiváció egyértelmű csökkenését.

      Törlés
  6. De miért lenne nehéz az első osztály neki? Boni már ovis korában ismerte a térképet, az órát, a naptárt, tudta mik azok az országhatárok, mi az a szimfonikus zenekar, ismert néhány zászlót stb. - csak azért, mert velünk él. Ez nem tehetség, se nem meló, a körülményei jók. Plusz az iskolai elvárások nem túl magasak. Persze örülök, hogy jól teljesít a suliban, de nem fogom körberajongani emiatt. És nyilván megdicsérem, de a beképzeltségig nem akarom fokozni. Sőt, ahogy Family Maker irja, mivel nincs jó teljesítmény szorgalom és motiváció nélkül, szeretném h Boni is megtanulná már most, hogy a jó jegyekért (később: sikeres szakmai teljesítményért) meg kell dolgozni (amit amúgy meg is tesz, szó se róla).

    Azt, hogy szereti az iskolát, szerintem a tanítónőnek köszönhetjük, annyira profi! És én is azon gondolkodom, hogy ez a hatalmas tudásvágy és érdeklődés el fog vajon tűnni egyszer (és mikor, hol, melyik pillanatában a tanulmányai során) és majd az lesz, hogy kínszenvedés lesz a tanulás, a házi feladat? És vajon törvényszerű-e ez? :((((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tamko, én a tanítványaimat látva minden nap azon gondolkodom, hogy hol és mikor romlik el ez az egész, mikor tűnik el a lelkesedés, a csillogás a szemekből és mikor lesz halálos nyűg a lecke és a tanulás?
      És sajnos, a szülő énem a tanár énemnek azt susogja, hogy már alsó tagozatban megtörténik a dolog (Magyarországon legalábbis biztosan) - egyszerűen azért, mert az oktatás borzalmasan elavult, rosszak a könyvek, kőkoriak a módszerek (sokszor a tanárok is), nagyon túlterheltek a gyerekek, könyörtelen, állandó versenyre buzdító a számonkérés, nincs differenciálás,csak uniformizálás van, stbstb. Nagyon szomorú.

      Törlés
    2. Tamkó, egyáltalán nem törvényszerű, két élő példával tudom igazolni :), két magyarországi élő példával, amiből az egyik egy sima sarki iskolába jár és még csak nem is volt különösen jó alsós tanára (a felsősök viszont nagyon jók). nyilván hullámzik ez, és nyilván nem úgy lelkes egy tizenhat éves erősen kamaszodó kamasz, mint egy nyolc éves kis cukiság, az erős kritikai hajlam és önkeresés más dimenzióba helyezi a dolgokat, de azért ott marad az érdeklődés, a lelkesedés és a csillogás, ott tud maradni. :)

      Törlés
    3. Hát, akkor ti vagytok a szerencsés kivételek...

      Törlés
    4. Nem feltétlenül csak a tanárok lehetnek ennek az okai. Néha magamon is érzem, hogy hiába kér meg a fiam csillogó szemekkel, hogy vigyük el az ESO Supernovába (egy interaktív űrmúzeum) ebben az évben már harmadjára a picsának van kedve hozzá. Vagy már nem akkora lelkesedéssel válaszolgatok a századik kérdésre a madarak kommunikációjával kapcsolatban, esetleg nincs kedvem 50 eurót fizetni azért, hogy villogó falakon mászhasson automata kötelekkel.

      Törlés
    5. én mondjuk konkrétan az iskolai ügyekre értettem ezt, nem az extrákra és differenciált oktatásra, de mondjuk nekem nem is ez a típusú gyerekem van, egyik sem ilyen nagyon kiemelkedően szuperérdeklődő, inkább csak olyanok, akik szeretnek iskolába járni többféle okból (beleértve a baráti társaságot és azt, hogy ott információkhoz jutnak a világról és hogy a tanáraik jelentős részét kedvelik) és szívesen tesznek melót abba, hogy eredményesek legyenek. nem szorongós megfelelési kényszerből, hanem mert jó érzést okoz ez bennünk. ez nem a tanárok és nem is mi, szülők érdeme, a gyerekeim ilyen típusúak (én is ilyen voltam amúgy és az apjuk is). mondjuk valóban szerencsésnek tartom magunkat, saját magamat azért, mert elég könnyű így a szülőség, de főleg meg őket, mert hát ez azért egy életkönnyítő tulajdonság, minden kétséget kizáróan. de a lényeg, amiért a fogadalmam ellenére :)) (bocs, Tamko) mégis kommentáltam, az az, hogy jelentkezzek egy ellenpéldával, hogy nem, nem törvényszerű, egyáltalán nem törvényszerű az, hogy egy gyereknek kínszenvedés legyen a tanulás vagy a házi feladat. (nyilván mindkét gyerekem örül annak, ha nincs házi vagy nem kell tanulni, ne értsétek félre, teljesen normális, hétköznapi gyerekekről van szó. :))

      Törlés
    6. Uristen, ezt tenyleg jo olvasni Lappa!! :)

      En biztosan nem ilyen voltam. Hogy utaltam bevàgni a törit, Aranybulla meg tengelyhatalmak meg a hargitai vajda... most meg milyen szìvesen tanulnàm! (Ugyanez vonatkozik a szervetlen oldòszerekre és a cserebogàr egyedfejlödesere)

      Törlés
  7. Nekem ket okos, jo eszu es erdeklodo fiam van. Masodikos es harmadikos. Mar elsoben kokemeny szamonkeres ment, allando a verseny. Amivel bajom van, h nem mondjak meg a tanarok a szamonkeres tartalmat, formajat pontosan. Onallosagot varnak el a gyerekektol (pl egyedul irja fel a lecket, de nem ellenorzik, megtette-e), megis a szulot vonjak felelossegre, ha nincs kesz a lecke. Nyilvan a gyereknek kellene figyelnie es felirnia, de amikor jelzem, h a gyerekeim nem irjak fel, szoljon rajuk, ellenorizze, nem segitenek ebben. Ugyh vadasznom kell a lecket, folyamatosan szakcionalnom a fiukat stb. De ez csak egy pelda. Rengereget tudnek irni, h mit rontanak el mar elsoben es h milyen nehez szulokent tanulasra buzditani a gyerekeket. En nagyon el vagyok keseredve, h maguktol nem lelkiismeretesek, es csak az en odafigyelesemen, extra teljesitmenyemen mulik, h jol teljesitenek. Es mihelyst lazitok a gyeplon, becsusznak a rosszabb minositesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont igy mukodott 1980-ban. Es ez a baj. Szegeny Anyukam a tobbi szulovel egyeztetve sakkozta ki hogy mi a lecke. Engem egyaltalan nem erdekelt. Nulla motivacio az iskola reszerol legfeljebb csak a felelem hogy az ember rossz jegyet kap. Kar hogy ilyen egyszeru dolgon sem tudnak, akarnak valtoztatni.

      Törlés
  8. Fáziskéséssel jövök.

    Mindkét gyerekem ugyanabba az iskolába jár. A lányom tanárnője (egyben osztályfőnöke) egy igazán kortárs tanárnő, a tanárbácsijuk (oké, ez olyan elavultnak hangzik) is szuper matektanár, a lányom nem fél a matematikától. A gyerekekből még nem hunyt ki a motiváció, az én nem túl eszes lányom is jól teljesít, nincs besavanyodva, szeret iskolába járni.

    A fiam? Katasztrófa.

    Tanárválasztás? Mire eljött a szeptember:
    0) mire eljött a szept. 1. a szimpatikus tanárnő kiköltözött Svájcba (lányom);
    1) mire eljött a szept.1. a társtanárnő teherbe esett, már el sem kezdte a tanévet (fiam)
    2) helyette jött egy nyugdíjas tanárnő, kemény kezű, egy évig volt magyar tanárnő az osztályban, aztán következő évben visszament nyugdíjba (fiam);
    3) szuper matektanárnő, aki a következő évben kapott saját osztályt, tehát elment (lányom)
    4) fiatal tanárnő, hihetetlen kockafej, semmi nyitottság (például) a híres skandináv oktatásra. mintha 50 évet repültünk volna vissza az időben. láttam a bemutatóóráját. rémes volt. nemcsak nekem, a többi szülő is csak pislogott. (fiam)
    5) újabb nyugdíjas tanárnő, aki 2 hónapig dolgozott a gyerekekkel. ami gáz, hogy nem tájékoztatnak, hogy jött egy új tanár, és hogy hopp, már el is ment. úgy kell kisakkozni. (fiam)

    Tegnap kaptam a hírt a barátnőmtől, hogy ő ezt már nem nézi, a fia teljes erőből utálja az islolát, el kell vinnie máshova... meg is írom mindjárt egy posztba, mert el vagyok keseredve.

    VálaszTörlés