2019. december 20., péntek

(Karácsonyi) meglepetés

Ért már pár meglepetés gyereknevelés kapcsán, de a mostani a legkellemetlenebb. Meg voltam döbbenve, amikor kiderült, hogy az emberek nagy részének nincs és soha nem is lesz semmiféle strukturális, rendszerszintű megoldása arra, amikor a gyerek beteg, és hogy ad hoc módszerekkel, innen-onnan lecsippentett szabikkal sakkozva, munkát átszervezve vagyunk kénytelenek megoldani a bölcsis-ovis vírusoktól lázas, beteg, kiütéses, köhögős stb. gyerek felügyeletét.

Aztán azon is meglepődtem, hogy Boninak milyen kifejlett, zsigerekből jövő, veleszületett ízlése van, és hogy mennyire nehéz ezt befolyásolni, formálni – beszéljünk akár kajáról vagy színekről, zenéről, filmekről vagy mesékről.

De arra én már tényleg nem számítottam, hogy így szülőként, felnőttfejjel micsoda kicsinyes vitákba kényszerülök belemenni, és saját meggyőződésem ellenére milyen nívótlan acsarkodásba züllök bele más felnőttek részvételével olyan dolgokról, hogy ki kezdte a verekedést, ki szokott odamondogatni, ki lökte meg először a másikat, és hogy egyáltalán: ki a hibás, Boni vagy az ő fiuk?

És ahelyett, hogy együtt tisztáznánk a dolgokat, tüntetőleg elhúzzák a gyereküket Bonitól, ha megjelenünk az iskola előtt, és a hátunk mögött levélben bepanaszolják Bonit az igazgatónőnél... komolyan, megáll az ész.


38 megjegyzés:

  1. Én még az első bekezdésnél tartok. Vagyis már 3 éve. De én nem azon csodálkozom, hogy az emberek nagy részének nincs erre rendszerszintű megoldása, hanem, hogy a társadalomnak, az államszervezetnek (!!) nincs erre rendszerszintű megoldása.
    Olyanokon agyalok, hogy miként lehetnék afféle Greta Thumberg ebben az ügyben, hogy felhívjam a FÖLD figyelmét arra, hogy Hohó álljunk meg emberek, soha senkinek eszébe nem jutott még hogy a gyerek beteg is lehet???

    VálaszTörlés
  2. Hát a fő témára visszatérve, fogalmam sincs. Tisztázni ezeket a dolgokat talán nem is érdemes. Ki kezdte? Végülis az aki úgy nézett...
    De nyilván nekünk is lesz ilyen, és nem tudom mit fogok majd tenni.

    VálaszTörlés
  3. Jaj, hát együttérzésem, de tényleg, nagyon komolyan. Tegnap a karácsonyi partin mögöttem ült az anyuka, aki egy zűrös verekedés kapcsán addig szapulta a gyerekeimet, míg rá nem csaptam a telefont.

    VálaszTörlés
  4. Egy nem kiszamithatoan es tervezhetoen bekovetkezo jelensegre nem hiszem, hogy ki lehetne talalni rendszerszintu megoldast. Egyszeruen nem organizalhatoak az eroforrasok ilyen random jelleggel. Ezt el kell fogadni.

    A masik dolgot maximalisan sajnalom. Utalom az ilyen szuloket. Marmint, akik tuntetoleg finnyognak a masik gyerek miatt es lehetetlen veluk ertelmesen kommunikalni. Remelem, megoldodik a ti javatokra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Re 1. Hat epp ez a baj hogy igy nem lehet az eroforrasokat megfeleloen kihasznalni. Ha rendszerszintu megoldas lenne, jobban ki lehetne. A mindig igy csinaltuk, ez nem fog menni, ezt igy nem lehet, el kell fogadni es hasonloak a megoldasok kialakitasanak a kerekkotoi.

      Törlés
    2. De nem értem, milyen megoldásra gonolsz. Induljunk ki abból, hogy ha egy gyerek beteg, akkor a gyógyulása érdekében nyilvánvalóan nem egy vadidegen ember ápolására van szüksége napokig. Azoknak a köre meg akik őt ismerik, nem tudnak folyamatosan haptákban állni, mikor lesz beteg, egyszerűen ad hoc-jelleggel, szabadságokkal, szervezéssel tudják megoldani. semmilyen értelmes rendszerszintű megoldás nincs erre.
      Vagy valami intézmányre gondolsz, ahová be lehet adni a náthás gyerekeket (kórház light)? A döntő többség nem venné igénybe.

      Törlés
    3. Pont ezért nincs, mert az emberek nagy része így gondolja. Számomra döbbenetes. Igy aztán olybá tűnik, mintha nem is lenne ez gond, hiszen mindenki "valahogy megoldja".
      Először is:
      A rész-, rugalmas- és távfoglalkoztatás mennyiségét fel kellene emelni a valós igények szintjére. Az, hogy egy 300 fős cégnél van két részmunkaidőben foglalkoztatott kismama (kizárólag a gyerek 3 éves koráig) az ma Magyarországon családbarát munkahelynek számít díjat nyernek vele.
      Természetesen nem lehet egy gyártósor mellett, de még a Lidl-ben sem távmunkában dolgozni. Itt jönne a rendszerszerű megoldás, nem az, hogy az egyes kis egységekre rábízzuk.

      2. Igazi bébiszitter hálózat. Hivatalosan, bejelentve de ellenőrzésre is lehetőséget adva. Én fél éve keresek bébiszittert aki beteg gyereket is vállal, azt mondják majd hülyék lesznek még elkapnak valamit...

      Aki tele van nagyszülővel és saját elhatározásból (nem kényszerből) dolgozik otthon, annak semmi teendője nincs az ügyben. Persze baromi nehéz gyerek mellett dolgozni, de valamennyit azért lehet. Főleg ha nem kell napi szinten 3 órát utazással tölteni.

      Akinek viszont erre nincs lehetősége, muszáj megteremteni mert egyébként pont ez marad ami most van. Nézz utána, hogy Magyarországon milyen alacsony az anyák (pláne többgyerekesek) foglalkoztatottsága. Még úgyis hogy levonjuk belőle a rengeteg - magát online networkernek nevező - retail értékesítőt.
      És ezt nem lehet a "piac"-ra rábízni hogy majd megoldja. Nem oldja meg. Az én gyerekem az első két közösségi évben 140 és 140 munkanapot hiányzott az intézményből. A maximum GYÁP 40 nap egy évre. De aki igénybe vesz akár 10-20-at, egyből elbocsátják (a munkáltató szemszögéből jogosan). Igy mindenki "megoldja". Jön az akármilyen bébiszitter, szomszéd néni, bemegy a beteg gyerek az oviba, az anyuka meg össze-vissza dolgozik, egy idő után mindenhonnan kirúgják végül online networker lesz...

      Törlés
    4. Es miert gondolja igy az emberek nagy resze? Mert az emberek nagy reszenek az elet termeszetes velejaroja, hogy vannak szituaciok, amiket meg kell oldani, es nincs mindenre rendszerszintu megoldas. Plusz a gyerekuket se akarjak masra bizni, amikor beteg.

      Nalunk sincsenek nagyszulok, ot eve sirok, hogy nem talalok bebiszittert meg az egeszseges gyerek melle sem, de betegen pont nem adnam senkinek.

      Ne erts felre, a te helyzeteddel maximalisam empatizalok, de az szelsoseg. (Es valoszinuleg, ha 140 napot lenne beteg a lanyom 4 nap helyett, akkor egy ido utan en se ragaszkodnek hozza, h vele legyek.) A szelsosegekre nem szoktak rendszerszintu megoldasok szuletni. Shit happens. :(

      Amikor a tobbsegben lesznek azok, akiknek ez megoldhatatlan problema lesz, akkor valoszinuleg szuletik majd valamilyen megoldas. De valoszinuleg nem. Parezer eve az emberek szaporodnak es nevelik az utodaikat meg apoljak, ha betegek, mindenfele korban es korulmenyek kozott.

      Törlés
  5. Ella, de hát az egész élet úgy működik, hogy jönnek a "feladatok", élethelyzetek és megoldjuk őket.
    Nekem nem beteges a gyerekem, ezt nem kell megoldani.
    Máshol vagy apa vagy anya kötetlenül eljöhet ha kell.
    Harmadik helyen van nagyszülő.
    Negyedik helyen otthon van anyuka kisebb gyerekkel.... Stb.
    Én nem látom át ezt, hogy minek kellene ide rendszerszintű megoldás. Hisz minden család más.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most mondtál négy példát, ami épp négy embernél működik, másik négynél meg nem. Nem mindenhol van nagyszülő, vagy nem tudja vállalni, mert maga is dolgozik, vagy simán csak nem vállalja, nem mindenhol van kisebb gyerek - három éves korban már az se kicsi, óvodaköteles, de attól még gyakran lehet beteg. Ott Nem mindenhol jöhet el kötetlenül a szülő (ezerféle állás van, ahol kötelező kitölteni a nyolc órát.) Azért mert neked és az ismerősi körödnek ez nem probléma, attól még egy létező helyzet, amiben nagyon nagyon sok ember küzd - ahogy mondod, megoldják, van, aki kínkeservvel, miért ne lehetne ábrándozni arról, hogy létrejön egy olyan rendszer, ahol nem kell trükközni, valakinek feladni a munkáját, nagyszülőt befogni, esetleg hányós köhögősen beküldeni a gyereket az oviba. A múltkor egy ismerősöm kénytelen volt egy lázcsillapítóval beküldeni a betegedő gyereket, mert próbaidőn volt az első hetén, nem hagyhatott ki egy napot, rögtön rúgták volna ki. Három gyereke van, nagyszülő nincs, szitterre nem telik. Mit kellett volna csinálnia?
      Valóban, ha normálisabban működne a részmunkaidő intézménye, már könnyebb lenne egy fokkal a családoknak.

      Törlés
    2. W, lehet nem jött át de én az az oldal vagyok, aki nem tudja megoldani a helyzetet. A mindennapokat.
      Van nagymama, de messze.
      Férjem van, hogy 5000km-re dolgozik.
      Én inkább arra utaltam, hogy nagyon sok családnál nem probléma a hébehóba megoldandó dolgok.
      Ha a suliba azt mondják, hogy hozd el a gyereket délbe, mi férjemmel káromkodni szoktunk. 😁
      Lehet hogy sokaknak ez probléma de mifelénk nem ezt látom.

      Törlés
    3. Én inkább úgy látom, hogy meg tudják oldani, mert meg kell oldaniuk. Abban már nem vagyok biztos, hogy mindenki könnyen és jókedvűen oldja meg. Vagy pl. számos olyan nőt ismerek, aki ha megtehetné, sokkal magasabb szintű, képességeit inkább kiaknázó, érdekesebb munkát végezne, de nem tehetik meg, mert valakinek a gyerekekkel kell lennie, ha beüt a krach. És ez nem egyenlő azzal, hogy napi 12 órás munkára, vezető pozícióra vágynak, ahol nemtől függetlenül fel kell adni a magánéletet. Hanem olyanra, amit alapjáraton el lehetne végezni hat órában is akár, vagy félig otthonról, de ilyesmire esélyük sincs, mert ilyen állás nagyon kevés van. Szóval, miért ne lehetne olyan felépítésű a munkaerőpiac, ami a nőknek kedvez. Mert persze reálisan nézve, ezzel a nők szívnak nagyobb százalékban - és ez persze nem magyar, hanem globális kérdés és a patriarchátus miatt van.

      Törlés
    4. Szerintem ez az egesz problemakor fuggetlen a gyerektol. Mikozben leteznek olyan orszagok, ahol mar a negynapos munkahet bevezeteset tervezik (vagy mar be is vezettek?), a vilag legynagyobb resze egy rohadvanyos kapitalista kotvany. A fo hangsuly nem a kapitalistan van, mielott...
      Ujsagiro vagyok, nulla orat kene (kell) benntoltenem a munkahelyemen, megirom a cikket ahol es amikor akarom, aztan ranyomok a kuldes gombra. Burundiban is lehetnek epp, a fenet se kene, hogy erdekelje. Ehhez kepest volt olyan fonokom, aki ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki bent bassza a rezet a szerkesztosegben napi 5-8-10 oran at. Miert? Mert csak. Es rengeteg masik ilyen munakkor van meg, ami mar csak latszatmelo. A multik 90%-a eskuszom, hogy ilyen. A ferjem megorul, hogy a kollegai a szart is kimeetingelik a szarbol es egesz nap nem csinalnak semmit. (O grafikus, nem meetingel, ul a gepenel es dolgozik. Amit persze itthon is tudna csinalni, de nem, mert be kell jarnia.)

      Törlés
    5. Gyöngyi semmi gond. Te ezt megoldandó, élvezetes feladatnak éled meg. No problem. Van több tízezer olyan anyuka, aki (ahogy W is írja) sokkal hasznosabb tudna lenni a TÁRSADALOM számára ha volna lehetősége úgy értéket teremteni, hogy az jobban az ő nem gyerekkel töltött idejéhez igazodna. A legtöbb, beosztottként dolgozó ember (akiirodai munkát végez, és jó sok ilyen van) tudna távolról dolgozni (ugyanolyan vagy nagyobb hatékonysággal) mint egy irodában. De, mint ahogy szvsz is írja egy csomó helyen a főnök, a tulajdonos, a szokás, a célgkultúra, a nap járása mittomén ezt nem teszi lehetővé.
      Én idén interjúztam egy csomó helyre. Nagy örömmel hívtak be a CV-m alapján. Mindenhol előadtam a home office és részmunkás elképzelésemet. Nyilván sehol sem voltak vevők rá.
      Most elkezdtem egy olyan "6 órásat" hogy 9-től fél 5-ig (számoljatok) + este még dolgozni kell mert a többiek is jelen vannak (otthonról).
      De nem találtam olyan bébiszittert aki vállalna beteg gyereket.
      Még csak most kezdtük, nem fogok kétségbeesni ha kirúgnak a próbaidő alatt (én is sokat vagyok beteg) de meg nem fogja oldani a helyzetet. És telik az idő. 45 éves vagyok.
      Az idősek foglalkoztatása más dolog, ne is menjünk bele, nem akarom ezt a blogot szét offolni.

      De Tamko vetette fel, pedig ő - ahogy aolvasom - sokat dolgozhat otthonról és ő is meg a Férje is rugalmasan, vagy talán részmunkaidőben is (?) dolgoznak. Ennek ellenére probléma ha a kisfiuk megbetegszik.

      Törlés
    6. Nézzetek statisztikákat hogy Nyugat-Európában és Magyarországon mennyi részmunkaidős ember dolgozik, és nézzetek statisztikákat arról, hogy hány magyarországi anya nem dolgozik, vagy kényszervállalkozó.

      Ha sok időtök van mert nem beteg a gyerek és a 8-10-akármennyi óra munka is röhögve belefér nézzétek meg a Facebook-on a Mommy Works Hungary nevű csoportot. Persze lehet hogy eza csoport összegyűjtötte azt a 15 ezer anyukát akiknek részmunkaidőre lenne szüksége és senki másnak az országban nincs szüksége.
      Akkor csak ennyi állás kellene és egyből nem lenne gond.

      Törlés
  6. Sokkal többeknek probléma ez, mint akik ki merik mondani. Mert akkor jön a "minekazilyennekgyerek", és jajj, hogy lenne szíve a beteg gyereket másra hagyni. Mi felváltva küszködtünk a férjjel, mikor kicsik voltak, hol én, hol ő hiányzott. De volt olyan munkahelyem, ahol csak ő, mert engem kirúgtak volna. És rendszeresen megkaptam, hogy szegény gyerek, hogy nem az anyja marad vele. De a legkedvencebb meg az volt, amikor a 6 éves, még ovisra volt 15 nap gyáp. Ha többet volt beteg, akkor bónuszként fizetés nélküli szabin voltunk. Még szerencse, hogy mindkettőnknek tolerálták. Kevés, nagyon kevés a családbarát munkahely, tegye össze a két kezét, akinek az van.

    VálaszTörlés
  7. Fella, dehogy találom élvezetes feladatnak. Kikérem magamnak!
    Nagyon nehéz nekünk is, hisz mindketten dolgozó emberek vagyunk Férjemmel! Tény, hogy soha nem beteg a gyerekünk(koppkopp) de sok szitu van, amit meg kell oldani.
    Van bébiszitterünk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehát akkor nem lenne jobb neked is, ha erre lenne megoldás? Pl. ha 12 év alatti gyerek anyukája vagy akkor a munkáltatónak el kell engednie havi 1 délután (iskolás, ovis baromságra - nálunk állandóan van). Nyilván ennyivel (havi 3 órával) kevesebb lenne a fizud. HA akarnád. Ha nem, nem.
      De aki akarná?

      Törlés
  8. Fella, ez szerintem nem Nyugat-Kelet függő. Az en szakmam hirhedten nem gyerekbarat, es most a 70 fős irodankban csak 2 anyuka van. Nagyon ritkan lattam felallasra munkalehetoseget. A home office előfordul (mas irodakban, ahol most vagyok, ott nem), de szinten ritka es altalaban csak a senior tagoknak engedelyezett.

    Tokeletesen egyetertek, szerintem a rugalmas munkahelyeket allamilag kene sokkal jobban megtamogatni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van par orszag ahol eleg sok van de igazad van nem nyugat kelet nagyon egyszerusitettem. Hollandia, Sved, talan Dania.
      Es igen ez csak ugy tudna mukodni ha kotelezo lenne ez akkor a piaci szereplok tudnanak ehhez alkalmazkodni. Szerinten koltsegcsokkenes lenne a vege sot kornyezeti is mert az emberek nem ulnenek annyit a dugoban.
      Nyilvan nem mindenfele munkakor.

      Törlés
  9. Nagyon sokat gondolkodtam ezen a 'gyerek beteg, ki marad vele otthon' probleman. Mindketto gyerekem 9honapos kora ota maganbolcsi/ovodaba jar ( nincs allami 3 eves kor alatt,3 eves kortol felnapos allami van (11:30kor, ebed elott fel kell venni a gyereket) 5 eves kortol 2:30kor van vege az allami ovodanak. Ha van igeny es anyagi kapacitas lehet aftercare-t fizetni, ami este 6kor vegeter. Ferjemmel dolgozunk teljes munkaidoben. Nincsenek rokonok, vannak babysitterek, tobbsege nem er ra csak este (teljes munkaidoben dolgoznak, nappali tagozatosak, stb) vagy hetvegen. Van lehetoseg a gyereket elvinni olyan bolcsodebe, ovodaba ahova beteg gyereket be lehet vinni. Ez utobbit sosem vettuk igenybe, de tobb szulotars ajanlotta. A jatekszabaly a maganbolcsiben,ovodaban az, h 24 oraig lazmentesnek kell lennie a gyereknek, mielott ujra megy. Ha folyik az orra, kohog de nem lazas, akkor a gyerekek mennek. Ha fertozo betegsege van (pl szemgyulladas - pink eye) orvos ir igazolast h mikortol mehet. Minden bolcsiben, oviban kotelezo az oltaspapir (kiskonyv), aki nem tudja igazolni,a h a gyerek minden kotelezo oltast megkapott, ott a gyereket eltoktjak es nem mehet az intezmenybe (magan- es kozintezmenyre ugyanaz vonatkozik). Volt munkahely ahol megengedtek a fizetes nelkuilit de otthonrol dolgozast nem, van olyan ahol annyi beteg napot vesz ki az ember amennyire szuksege van, van ahol semmit nem engednek (ha van is x nap jogszabalyilag engedelyezve, azokat sem merik kivenni), marmint elkoszonnek a munkavallalotol. Szerencse kerdese. Nem gyerek es csaladbarat orszag es megoldja mindenki, ahogy tudja. Nekunk szerencsenk volt, mert legalabb egyikonk 'csaladbarat' munkahelyen volt.Es szerencsenk volt mert nem voltak olyan nagybetegek a gyerekek. Szerencsenk volt mert a 2 havonta fulgyulladast megoldottak mutettel, majd mikor nagyobbak lettek, kinottek ezt a problemat. Szerencsenk volt es nem konnyu a mai mai napig, most 4 es 2 evesek. Nem ugyanabba az intezmenybe jarnak, mindkettonek minden nap a tizorai, ebed es uzsanna kajat pakolom, neha rendelek ebedet a nagyobbank (etelkiszallito futar hozza az iskolakba -helyben nem foznek semmit). A nehezseg ellenere is azt gondolom, h szerencsesek vagyunk sok szempontbol, de azt is gondolom hogy 'feligtelepohar' szemelyisegek vagyunk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat az USA az nagyon nem gyerekbarat. Le a kalappal minden amerikai no elott pici baba mellol vissza dolgozni raadasul azzal a kokemeny morallal.

      Törlés
    2. Azt akartam írni, hogy ez nyilván Amerika😊

      Törlés
  10. Húha, mennyi komment, most értem a végére :))

    Én részmunkaidőben (60%) és távmunkában dolgoztam abban a két évben, amikor ezek a betegségek problémát jelentettek (főleg a bölcsi első 6 hónapjában!). Iszonyú jó helyzetben voltam (és vagyok) MÉGSEM jelentett tényleges megoldást ez a konstrukció - azért, mert kimondatlanul is az volt a szabály nálunk (végülis érthető módon), hogy azt a kis munkát otthon igazán el tudom végezni. Most már valóban tudok dolgozni akkor, ha Boni beteg (bár nem ideális senkinek) de egy 2-3 évessel nem tudtam. Tényleg fura, így visszagondolva is, de ez az igazság. Az első két évben folyamatosan el voltam havazva, éjszakánként dolgoztam, határidőhosszabbításokért könyörögtem, nem volt egyszerű, és elmondhatom, hogy nem éreztem magam teljes értékű munkaerőnek - bár titeket olvasva egyértelmű, hogy kiváltságos voltam/vagyok.

    VálaszTörlés
  11. Soha nem lettem volna vezeto, ha en maradok otthon a ket gyerekemmel, mig betegek. Az apjuk tanar, o se hianyozhatott sokat. Ugy oldottuk meg, h a betegseg elso naljan a volt ferjem hazavitte az en 200 km-re elo szuleimhez a beteget vagy betegeket, es csak a gyogyulas hetvegejen hoztuk haza oket. Heteket kellett tavol lennunk es nem en apoltam oket. A szivem szakadt meg, de tudtam, h jo helyen vannak. Igy viszknt eloleptettek, ma mar kisiskolasok, nem betegesek, viszont anyagilag vegre megengedhetem, h szuper programokra vigyem oket. Ha nem ezt a megoldast valasztom, akkor se rugtak volna ki, de megrekedtem volna ugyintezoi szinten eleg alacsony fizuval.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem két kolléganőm volt, aki ezt betegség nélkül is megtette, azazhogy a baba, majd gyerek hét közben vidéken volt a nagyszülőknél míg a szülők dolgoztak. Magas beosztásban 12 órában.
      Én is ezt terveztem, Anyukámmal meg is beszéltük.
      Csak aztán az élet közbe szólt és még gyerekem sem lehetett amíg dolgoztam, Anyukámnak meg közben majdnem "teljes állása" lett.
      Én sokat gondolok arra, hogy majd ha a gyerekem nagyobb lesz és megérti hogy egyik-másik gyereknek a szülei mit dolgoznak, mennyi pénzt visznek haza, nem lesz rám büszke. Arra, hogy ki volt vele babaként, meg ki ápolta nem fog már emlékezni, viszont az, hogy az anyja egy senki az örökre megmarad. Azt meg nem vághatom a fejéhez, hogy nekem is volt karrierem mielőtt ő megszületett mert véletlenül sem szeretném ha hibásnak érezné magát.

      Törlés
    2. Nem tudhatjuk elore, h hogy fognak gondolkodni. Legjobb szandekksl valasztjuk ki a szerintunk jo megoldast, es majd felnott korukban derul ki, hogy jol valasztottunk-e. De hiszek abban, h ha erzik a szeretetunket, gondoskodasunkat folyamatosan, akkor felnottkent a mierteket is megertik es elfogadjak a donteseinket es azok kovetkezmenyeit.

      Törlés
    3. Miért az anyagi előmenetel, siker alapján ítélne meg és gondolná azt, hogy egy senki vagy? Lehet, hogy nem fog emlékezni konkrétan, hogy mennyit voltál vele otthon, de tudni fogja, hogy mennyire figyeltél rá. És nem fogtok beszélgetni majd, ha nagyobb lesz, ilyenekről is? :) Ha érzékenyíted arra, hogy nem a magas fizetés határozza meg egy ember értékét, nem fogja ezt gondolni. Az én szüleim sosem keresek sokat, voltak évek, mikor kifejezetten nehezen éltünk meg, mégis egy pillanatig nem ítélem el őket és a legbüszkébb vagyok rájuk, hogy mindent megteremtettek nekünk az öcsémmel, pedig nem volt könnyű. Nekik köszönhetően tanultam meg elég jól angolul, ők adták a kezembe a könyveket és bátorítottak mindig abban, amiben jó vagyok, ők adták azt az értékrendet, amelyek alapján élem az életem. Pont soha nem érdekelt, hogy voltak nálunk gazdagabbak.

      Törlés
    4. W, ezt de szépen leírtad!
      Pont így gondolom én is.
      Anyum egyedül nevelt engem meg a tesóm, mindig szar munkája volt, de a legjobb anyuka a világon és felnőttként nagyon büszke vagyok rá, hogy mindent megtett értünk!

      Törlés
  12. Fella, te azért máshogy gondolkozol, mint sokan itt. Ez mondjuk adódhat abból, hogy nem sima mezei átlagmunkád volt a gyerek előtt.
    Ha gyerekem akkor lesz büszke rám, ha sok pénzt viszek haza, akkor már most a kardomba dőlök! Ez olyan szomorúan hangzik.😣
    Én se emlékszek arra, ki ápolt, de arra igen, hogy, mindig velem voltak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En meg arra, hogy altalanosban ment a verseny, hogy kinek mik a szulei (pedig szocializmus volt) es nagyon kirohogtuk azt akinek az anyja takaritono volt vagy az apja villanyszerelo. Nem vagyok erre ma buszke nyilvan.
      Meg latom a tesom gyerekeinel (kamaszok) hogy kvazi versenyeztetik a szuleiket hogy kinek van menobb meloja.

      Persze nekem fajo pont ez a munka mert tenyleg kizarjak egymast a gyereknevelessel.

      Törlés
    2. És mi számít menő melónak?

      (Boni szemében asszem egy rendőrnél nem lehet izgibb foglalkozás :))

      Törlés
    3. A gyerekeim osztályaban van egy börtönőr házaspár, Boninak biztos tetszenének😀

      Törlés
    4. (Mármint ők a szülők😁😁)

      Törlés
    5. A tesom gyerekeinel termeszetesen a MEDIA.Mozi tv film es tarsai. Gyerekkorunkban a mernokseg szamitott annak.

      Törlés
    6. Molly, IMÁDNÁ 😂 foleg ha valodi tolvajok vannak a dutyiban!

      Ella, latod, nem gondoltam volna, pedig logikus.

      Törlés