Ellentmondás és fegyelem (azaz: helyesírás)

Még jó, hogy nem nekem kell(ett) megtanítanom a gyereket írni és olvasni, nem is tudom, hogyan fogtam volna hozzá. Ez a francia annyira más, mint a magyar, és úgy örülök, hogy mindezt elintézik helyettünk az iskolában. Ebből a szempontból eléggé tetszik a közoktatás: az ovis előkészítés után, amikor is a gyerekek megtanulják a (kis- és nagy)betűket leírni és kiolvasni, az iskolában (úgy látom) az őszi szünetre már mindegyik gyerek megtanult olvasni. De franciául ez egy hosszabb folyamat, nem ismerik még az összes szabályt, következésképp nem tudják az összes szót kiolvasni és értelmezni.

Boni már érti a lényeget, azaz hogy hangokat kódolunk betűkkel. Szótagoló módszerrel tanulnak, értelmetlen szótagokat kell kiolvasniuk (és diktálás után leírniuk), és így tanulnak meg egy-egy szabályt.

Emellett, sőt: ennek ellenére helyesírást is tanulnak. Ez az a pont, amikor csodálom, hogy nem kavarodnak össze. A fenti, szótagolós módszernél ugyanis a kék füzetet nyiltják ki, a helyesírásos résznél pedig a pirosat. Azaz, ami a kék füzetben jó, az a pirosban nem feltétlenül az, pl. ourlé (értelmetlen szó) vs. ourlet (a szegély szó helyesen leírva). Mindkettőt ugyanúgy kell ejteni. Elvileg mindkét változatot ismerhetik (kék vagy piros füzet).

Így Boni egyszerre van tudatában annak, hogy 1) a kiejtett szavakat a rendelkezésre álló betűkészlettel rögzíteni lehet, és hogy 2) valamiféle önkény miatt ezt mindig máshogy csináljuk. A konvenció fogalmát kellene tulajdonképpen megértenie, de nem hiszem, hogy még menne neki, és érdekes módon az ellentmondás nem zavarja. Örülök, hogy a tanítónő valószínűleg tudja, merrefelé tartanak, mert én már belezavarodtam volna a magyarázatokba. Amúgy jó a helyesírása, soha sem téveszti el azt a 10–20 szót, amit már tudnia kell, VISZONT gátlás nélkül irogat itthon mindenfélét fonetikusan, és én nem gondoltam volna, hogy ezen ennyit lehet nevetni!

 

*mézon, *pompié (maison, pompier) De amúgy logikus, lehetne úgy is, ahogy ő írta. (Olyan vicces, hogy ilyen multifunkciós táryakat rajzol: tűzoltóautó, ami egyben ház is, meg költöztetőautó)

*atancian (attention, vigyázat) Most komolyan, ez annyira cuki (és ez itt a jó szó!) hogy kinek lenne kedve ezt kijavítani? Feladatlapokat gyárt nekünk, és miután kitöltjük őket, kijavítja, majmolva a tanítőnőt.

Eddig nekünk diktálta le a könyveit, most már ő írja le a képekhez a sztorikat. Olyan érdekes, hogy mindig ugyanazzal a szereplőkkel dolgozik, és a történet mindig ugyanazzal a mondattal kezdődik: Patata vivé danune mézon toutafé Patata (Patata vivait dans une maison tout a fait Patata, kb. Patata egy nagyon patata-házban lakott). Főszerepben Patata, a kézen járó ember, aki ebben a könyvben il voié dé truc ci féper (il voyait des trucs qui font peur, azaz félelmetes dolgokat látott), majd megjelenik egy nez de monstre (szörnyorr) is. Bizonyos szavakat ő maga sem tud visszaolvasni!

Ez meg magyar, mert nem zavartatja magát, hogy ha már konvenció, akkor az nyelvenként is eltérő. Cím: Papata ec anagyélménéqulec - lefanrdidva magarra, azaz: PATATA, A NAGY ÉLMÉNYEK - LEFORDÍTVA MAGYARRA!