– Nem fog fájni. – jelentette ki a nő. Haha, miért jönnek még mindig ezzel az ősrégi, hazug szöveggel? Ki hiszi ezt el? Boni biztos nem. A kezelés, fájdalomküszöbtől és sztessztűréstől függően igenis fájhat, még egy felnőttnek is!
– A gyereknek egyedül kellene bejönnie a rendelőbe. – folytatta. Én elhiszem, hogy a francia gyerekek 99,9%-a be tud menni szülők nélkül, de az én fiam nem. Ha mi nem kísérhetnénk be, a mai napig nem lenne megcsinálva a lyukas foga (ami sajna újra fáj neki, ezért voltunk ott).
– Ön fél a fogorvostól, asszonyom, és ráragasztja a fiára a félelmet! – lendült támadásba. Nálunk viszont nem igazolódik be az a tudatalatti átvitel. Boni – hiába RETTEGEK a bottal szaladgálástól – vígan szaladgál bottal; vagy: anno nagyon tartottam az ovikezdéstől (eléggé érett-e?) – neki meg sem kottyant. Ja, amúgy meg: nem félek a fogorvostól.
– Egy ekkora gyereknek már egyedül kell fogat mosnia. Ezzel a nézettel is szembeszállnok: hiába ügyes a fiam, eléggé lusta is tud lenni. Ha ő mosná a saját fogát, szerintem több lyukas foga lenne.
– Jobban kellene mosni hátul a fogát. – jelentette ki ezután a fogorvos, teljesen ellentmondva saját magának (lásd előző mondat)
– Nincs egy kicsit elkényeztetve a fia? – játszotta ki az utolsó ütőkártyáját. De ez meg megint definíció kérdése. Ha elkényeztetésnek hívjuk azt, ha egy ötéves gyerek annyi puszit kap a szüleitől, amennyit csak akar, ha az ő igényei szerint alakítják a szülők a nyári szabijaikat, ha dugig van a (saját!) szobája játékokkal, könyvekkel, ruhákkal, ha egészséges és finom ételeket kap, ha minden péntek délben étteremben ebédel az apjával, ha gyakran megy friss levegőre, biciklizni, uszodába, kirándulni, ha kísérgetik az oviba(-ból), ha mindkét kocsiban van nekivaló gyerekülés, ha rendszeresen mesélnek neki (fejből és könyvből), ha saját fényképalbuma van, a születése óta készült legjobb fotókkal, ha komolyan veszik a problémáit, nehézségeit és félelmeit, ha stresszmentes környezetben, a lehető legkevesebb fájdalommal kívánják neki lehetővé tenni a fogorvosi kezeléseket – akkor igen, Boni el van kényeztetve. SZERENCSÉRE!!
Miután a nő a tízperces konzultáció során elénk tárta megfellebezhetetlen véleményét – azaz hogy egy fogorvostól pánikba eső nő nevel itt egy mulya, félénk és félős kisfiút, aki ráadásul fogat mosni sem tud egyedül – még maradt jó 40 percünk az ovikezdésig. Éppen dél körül volt, beültünk hát a közeli étterembe. Sietve ebédeltünk. Már a desszertnél tartottunk, Bonit noszogatni kellett, mert el-elálmodozott, félő volt, hogy elkésünk, 13:45-kor zárják a kapukat. Ekkor belépett a fogorvosnő is az asszisztensével, és a következő látvány tárult eléjük: Z. épp sietősen, kanalanként adta Boni szájába a fagyit, csak hogy végezzünk már.
Egymásra néztünk, és elröhögtük magunkat. Most már soha nem fogjuk tisztázni a vádat, mely szerint egy önnállótlan és gyámoltalan gyereket nevelünk, akit még ötévesen is mi etetünk!
Én a 7 évest is etetem, amikor rohanni kell vagy szimplán lusta, ha ciki, ha nem.
VálaszTörlésNálunk a gyerekek nagymamàja (az anyósom, naná) van szörnyen felháborodva minden ilyenen, főleg Marcuskával kapcsolatban, aki sok szempontból nem elég önálló.
VálaszTörlésEnnek a doktornőnek ide kellene jönnie Magyarországra egy tanulmányútra, hogy lásson életében 1-2 elkényeztetett gyereket.
VálaszTörlésAmúgy nem tudom, hogy mi az ami Magyarországon (de lehet hogy az egész keleti blokkban történt) és amitől az itteni gyerekek (szerintem 70%-a) elkényeztetetté vált.
A puszit kapó gyerek az elkényeztetett?
Mit csinálna ez a nő ha el kellene töltenie 3 órát az én gyerekemmel?
Egyébként a fogakra visszatérve, bárcsak az én gyerekem megengedné hogy megmossam a fogát. Ugyanis nálunk ő mossa. Fogalmam sincs milyen állapotban vannak, úgy vagyok vele, hogy jönnek majd a maradó fogak, hátha addig megjön az esze (vagy megtalálom a megfelelő gyereknevelési könyvet) és meg fogja mosni magának.
Másrészről meg: én úgy mostam mindig a fogam mintha fegyvert tartanának a fejemhez. Szinte nincs is tömetlen fogam (már azok közül amelyik még megvan) és konkrétan lesúroltam róla a fogínyt. A fog romlás nem romlás ugyanúgy alkat, immunrendszer kérdése mint szinte minden.
Ja én úgy látom a leírásaidból, hogy Boni SZóFOGADÓ. Ami nálam pont az ELKÉNYEZTETETT totális ellentéte.
VálaszTörlésMi a franciáknál az ELKÉNYEZTETETT és a SZÓFOGADÓ definíciója?
Elkényeztetés: nekem az az elvem, hogy mit várjon az ember a gyerekektől a MAI VILÁGBAN, amikor már a szülő is totálisan el van kényeztetve. Random példa: ha a nem nyílik meg fél mp-en belül egy alkalmazás, már türelmetlenül az asztalt verjük - anno örültünk annak, ha a telefon be volt kötve a lakásba :)))
VálaszTörlésÉs mit várjunk el egy vágyott és várt, egykeként felnövő, késői gyerektől? Neki az teljesen természetes, hogy egy hétköznap délben MINDKÉT szülő elkíséri a fogorvoshoz, majd utána étteremben ebédelnek. Néha belegondolok, hogy ezt én ötévesen ez egy kissebfajta csodának, vakációnak éltem volna meg.
Szóval ha ezt nézzük (mai világ + összehasonlítva a saját gyerekkorommal), igen, Boni el van kényeztetve. Ugyanakkor kit érdekel, nem csinálnék semmit másképp. Nem azért nem nyitja ki a száját a fogorvosnál, mert elkényeztettük, hanem mert fél, és ötévesen nem látja be, hogy jobb lenne most túllenni a kezelésen, mint hogy napokig fájjon az a fog.
Szófogadás: fogalmam sincs, hol helyezkedik el a skálán Boni a többi gyerekhez képest, de az az érzésem, hogy nem panaszkodhatunk. Az, hogy ne hagyja, hogy megmossam a fogát, elképzelhetetlen lenne nálunk, tuti nem engedném. Mondjuk hússzor kell neki szólni, míg oda kegyeskedik jönni a fürdőszobába…
Fog: egy ideig én is csak egyszer mostam neki a fogát naponta (pont az ínyét féltettem én is), de egy másik fogorvos azt mondta, hogy nem lehet elégszer mosni, úgyhogy azóta reggel-este van fogmosás
OK ha az elkényeztetés az az, hogy régebben le kellett vadásznunk a mamutot, ma meg megvehetjük a génmódosított, 3 hónap alatt felhízlalt mamuthúst megpucolva, akkor valóban el vagyunk kényeztetve.
TörlésDe szerintem az automata mosógép és a hűtőszekrény az a két vívmány ami valóban könnyebbé teszi az életünk, hiszen minden más csak a megváltozott (megváltoztatott) életkörülményeket teszi könnyebbé.
Nem tudom ismered-e azt a dokumentumfilmet (olya 7-8 éves lehet) ami 4 kisbaba (USA, Japán, Mongólia, Namíbia) első 1,5 évéről szól. Bár szerintem kellett volna egy kelet-európai (mondjuk bolgár, vagy ukrán) falusi is ahhoz hogy a kép teljes legyen, de azt hiszem a legtöbb ember a mongol kisbabát irigyelte.
Az a stressz aminek egy fejlett ország nagy városában ki vagyunk téve sokkal többet rombol mint amit a kényelmi lehetőségek javítanak.
Persze megkérdezheted, hogy miért nem megyek el Mongóliába kecskét tenyészteni, jogos. Hosszú válasz lenne...
Meg a mobiltelefon! Meg az internetes nagybevásárlás! Meg a tampon! És a szemüveg/kontaktlencse! Meg az oltások...! :)))
TörlésLáttam a filmet, de nem rémlik h valamelyik kisbabát irigyeltem volna.
(Beoltottad már magad tetanusz ellen...?)
A leírásaidból többször az jött le nekem eddig, hogy a francia gyerekellátásban dolgozók (orvosok, pedagógusok) előszeretettel beszólogatnak meg leteremtenek benneteket. Ez számomra nagyon furcsa, Dublinban páldául onnan tudtam, hogy nagyon átléptem a határt ha megkérdezték „első gyerek?”. Ez kb azt jelentette, hogy túlaggódom a dolgot vagy valami számukra kevésbé elfogadható módon állok egy gyereknevelési helyzethez. Itt Münchenben is (ahol nincs német megfelelője a none of your business kifejezésnek) kb 2x fordult elő, hogy elhúzták a szájukat és rámmordultak. De akkor sem oktattak ki.
VálaszTörlésEz nekem nagyon furcsa, honnan veszik a bátorságot, hogy mindenféle ismeret nélkül (egy fogorvos kb évente 2x látja a gyereket negyed órára max) leteremtsenek és az amúgyis minden szaron aggódó és bűntudatos nőket tovább szapulják.
Hm, nem tudom, inkább úgy érzem, nem tudnak mit kezdeni a MÁS gyerekkel és kliséket puffogtatnak, mindenféle logika és háttérismeret nélkül, amolyan small talk-szerűen. És ebben a konkrét esetben azt éreztem, hogy a nőnek baromi rossz napja volt, borzasztó unszimpinek tartott minket (másodszorra mentünk hozzá, most úgy kellett bekönyörögnünk magunkat, hogy ne kelljen ügyeletre menni), és tulképp a mérgét szerette volna kiadni (az étteremben épphogy csak odaköszönt nekünk, félvállról).
VálaszTörlésDe tény, hogy Mo-on is voltunk fogorvosnál, egy TÜNDÉRI nőnél :))) és tudod, írtam már, hogy a franciák tulképp poroszok, a németek pedig milyen lazán és szimpin állnak hozzá a gyerekekhez :)
A fogorvos: a gyerekeknek nagyon rosszak a fogaik pedig mossák is és kb 2 hetente 1x isznak vízen kívül valami mást, ráadásul édességet sem kapnak gyakran. A fogorvost pedig rendkívül szeretik, gondolom amiatt amiért az én állam is leesett mikor elsőször voltam itt gyerekfogászaton: eleve nem is kérdés hogy a szülő bemegy-e a vizsgálóba, nem szék van hanem egy asztal füllhallgatóval és a plafonon egy kijelző, amin mese megy. Így se az eszközök hangját nem hallja sem pedig fél a borzalmas hegyes dolgoktól amiket a szájába dugdosnak. A vizsgálat után mindn alkalommal elmagyarázza, megmutatja a doktornő egy műfogsoron hogy hogyan kell a fogselymet használni, majd a gyerekek is gyakorolhatják rajta. A végén pedig kapnak egy műanyag játékot (karkötő, dínófigura vagy ilyesmi). Egyből más a hozzáállásuk a szájhigeniához is és az egész fogorvosdihoz, pedig mi tényleg sokszor járunk és több beavatkozás is volt már sajnos.
VálaszTörlésPONT ezt mesélte egy kolléganőm, aki Németo-ban lakik. Az állam is leesett!! Mese, meg magyarázat, meg figyelem-elterelés - itt mindez elképzelhetetlen lenne (voltunk már vagy 4-5 helyen).
TörlésÉs a francia anyukák hogy reagálnak egy ilyen leteremtésre? Nem csapják szét a berendezést, tesznek feljelentést a fönökségnél, fogorvosi kamaránál, stb? Én is mindig ledöbbenek, hogy a német fogorvosok hogy ELKÈNYEZTETIK a gyerekeket ;), ott meg egy ötévesnek egyedül kéne bemennie a rendelöbe?
TörlésNem tudom :)) az az érzésem, hogy EGYETÉRTENEK a fogorvossal. De tudod, az ember annyira kiszolgáltatott egy ilyen helyzetben, hogy nincs kedve konfrontálódni. :((
TörlésSzerintem itt tényleg túl sokat várnak el a gyerekektől ilyen szempontból. Mindig hangsúlyozzák, hogy önállóságra nevelnek, de szerintem inkább akkor lennének önállóak, ha nem húznák ki folyton a lábuk alól a talajt ilyenekkel.
TörlésMinket tulajdonképpen sosem teremtettek le, de mindig is csodabogárnak néztek minket, azt tudom...
Fogorvos: a mi otthoni fogorvosunk szerint egészen 8 éves korukig kell nekik segíteni a fogmosással. Ők kezdik egyedül és mi fejezzük be.
...raadasul FAGYIVAL,ugyh mar azt is tudjak, mitol rosszak a fogai. :DDDDDD ;) (ironia)
VálaszTörlés:-))) Pont ezen gondolkodtam utána: hogy valszeg a fogorvos egyáltalán nem a csokifagyi láttán volt felháborodva - az édesség, a desszert meg a fagyi itt olyan természetes, mint a levegővétel. Szerintem nem nagyon kérdőjelezi meg senki, hogy miért kellene FOLYTON édességet enniük a gyerekeknek. Boni is ŐRÜLET mennyiségű szart képes megenni, borzalom (és itt megint a saját gyerekkoromra gondolok - mi almát nassoltunk).
TörlésSzóval a fagyi miatt szerintem jogosan felhúzhatta volna a szemöldökét. :)))
De hat bennem valahogy pont az a sztereotipia el, h a franciak milyen egeszsegesen esznek. (Valoszinuleg a csinos, sikkes jo alaku nok miatt.) Ez megvaltozott volna? Vagy regen sem volt igy?
TörlésA felnőttek igen, ők már odafigyelnek, mondjuk szerintem több édességet esznek, mint a magyarok (édes reggeli, plus desszert minden értkezés után). A gyerekeknek pluszban van még egy édességből álló uzsonna is, oviban ezenkívül tízórai is - és nem mondják meg, mint ahogy pl. Svájcban teszik, hogy NE hozzon a gyerek kekszet, csokit. Így mindenki azt visz! Ez rengeteg édesség szerintem...
TörlésNálatok van tízórai az oviban? Nálunk otthon esznek reggelit, aztán legközelebb csak ebéd van, nem is szabad semmit küldeni velük. Egyébként szerintem is rengeteg édességet esznek, a többi étel viszont talán egészségesebb, ez kicsit ellensúlyozza. Jó, hogy még az oviban is van, hogy fagyi a desszert, az előétel ugyanaznap viszont zöldsaláta. És úgy veszem észre, meg is eszik, én biztos nem ettem volna salátát ovis koromban...
TörlésBori, a mi ovinkban (Mo) van reggeli, tizorai, ebed, uzsonna. Vagy ti sem itthon eltek?
TörlésBori: NAHÁT! Nálunk kötelező vinni tízórait (viszont 13 órakor ebédelnek). És igen, egyetértek, minden más jobb minőségű, egészségesebb és táplálóbb, mint otthon. De mondjuk a salátát, endíviát, káposztát stb. nem eszi meg sok gyerek, ahogy láttam.
TörlésÖsszességében én jobban szeretem a francia étrendet, csak nagyon sokallom az édességet...
(mondjuk az jó, hogy nincs nassolás!)
TörlésSzinvaltoszemulany: nem, nem otthon élünk, mi is Franciaországban
TörlésTamkó: akkor azért, mert nálunk jóval korábban van ebéd, már fél 12-kor. Reggel 8-tól tulajdonképpen az pont jó.
Persze, biztos sokan nem eszik meg, főleg az endíviát. A lányom viszont korábban semmit nem evett, ami zöld, viszont ezt most eszi, mert a barátnői is. Ezek szerint szerencsénk van :)
A francia ételek összességében sokkal könnyebbek, én is jobban szeretem. Csak azt nem értem, hogy nem híznak meg a rengeteg baguette-től amit látok, hogy vesznek. Gondolom, alkat kérdése is.
jaaaj, ezek a híres barátnők :))) akkor azért jó hatással is vannak rá!
TörlésMi mindig kidobunk egy csomót a baguette-ből. Mivel az csak frissen jó (= a franciák szerint :))) szerintem minden nap újat vesznek, nem eszik meg az összeset. Nálunk ez vitatéma folyton, hogy kell-e friss kenyér - a férjem szerint NANÁ, én ellennék a régivel. Szóval őt is minden nap lehet baguette-el látni az utcán, de igazából nagyon kevés kenyeret eszünk.
Én azt a magos kenyérrel szoktam csinálni, de pirítom utána, szerintem fagyasztás után már nem ugyanolyan egyik kenyér se :( A baguette viszont tényleg csak teljesen frissen jó. A megoldás vsz az, ha felet veszek csak, de annak a pék nem szokott örülni :)
TörlésÉn is szoktam fagyasztóból kivenni és megpirítani... de győzz meg erről egy franciát :)))))
TörlésIgen, azért jó hatás is van bőven. Pl miattuk hajlandó végre nadrágot is hordani :)
VálaszTörlésAkkor így már értem, ezek szerint a férjem ebben elég franciás :) Igaz, szerintem is csak frissen jó, de én nem igénylem, meglennék magos kenyérrel, az is olyan finom itt. A férjem viszont majdnem minden nap vesz baguette-et, így mi is sokat dobunk ki, ami nagyon zavar. Egy ideig próbáltam panírmorzsát, kiflikochot és hasonlókat csinálni belőle, de feladtam.
Én szintén :((( nincs felvevőpiaca nálunk, csak én ettem (+2 kg!)
TörlésHasonlóképpen, csak sajnos még több plusz kilóval, mióta itt vagyunk :( Előtte Németországban jóval kevesebb volt a csábítás, mint itt...
VálaszTörlésAki ezt a bizonyságot ma olvassa, meg kell ünnepelnie velem és családommal, mert mindenki viccként kezdett el néhány embernek, és mások azt mondták, hogy lehetetlen. A nevem jamie yannick és én vagyok az Amszterdamból, de a feleségemmel Chicago USA-ba költözöm. Boldogan házas vagyok két gyermekkel és egy gyönyörű feleséggel. Valami szörnyű történt a családomkal, elvesztettem a munkámat, és a feleségem elhagyta a házamat, mert nem tudtam jól vigyázni magamra és a családra. őt és gyermekeimet abban az időben. Kilenc évig nem sikerült feleségem támogatni, hogy gondoskodjak a gyerekekről. Megpróbálok egy tesztüzenetet küldeni a feleségemnek, de ő megállítja, hogy beszéljek vele. Megpróbálok beszélni barátjával és családjával, de még mindig tudom, hogy valaki segíthet nekem, és később elküldtem a kérést olyan sok cégnek, de még mindig ne hívj, amíg egy hűséges nap meg nem érkezik, hogy soha nem fogom elfelejteni az életemben . Amikor találkoztam egy régi barátommal, akivel minden nehézséget megmagyaráztam, és egy nagyszerű emberről beszélt, aki segített neki, hogy jó munkát vállaljon a Coca cola cégnél, és elmondta nekem, hogy ez a bűbáj, de én vagyok olyan személy, aki soha nem hisz a varázslatban, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és Drosagiede utasított engem, és megmutatta nekem, mit tegyek az ebéd három napján a varázslat. Kövesem az utasításokat, és megteszem, amit kért, hogy jól tegyek. Drosagiede győződjön meg róla, hogy minden jól ment, és a feleségem újra látni fog a Drosagiede csodálatos munkája után. A feleségem ismeretlen számmal hív engem, és bocsánatot kért, és elmondta, hogy tényleg hiányzik nekem, és a gyerekeink és a feleségem hazajön. Két nap elteltével egy olyan céget küldtem, amelyet megkértem, most már az Egyesült Államokban a példamutató cégvezető vagyok. Azt tanácsolom, hogy ha bármilyen problémája van, küldjön egy üzenetet erre az e-mailre: doctorosagiede75@gmail.com vagy whatsapp +2349014523836 és megkapja a legjobb eredményt. Fogadd el magadnak a dolgokat, és elveszik tőled. A legjobbakat.
VálaszTörlés