2019. január 20., vasárnap

Szépirodalom idegen nyelven

Nehéz olyan hasonlatot találnom, amely pontosan illusztrálja azt az érzést, amikor franciául (ritkán: angolul) olvasok szépirodalmat. Amit elég ritkán teszek, mert legjobban, legpontosabban és leggyorsabban magyarul tudok érteni és érezni.

Olyan ez, mint amikor a dolgozószobámban körülnézvén élesen látom a körülöttem lévő tárgyakat: a képernyőt, a klaviatúrát, az íróasztalra tett kézkrémet, zsepis dobozt, bögrét, papírokat. A falon Boni rajzai. Kinézek az ablakon, amelyen még rajta vannak a karácsonykor odaragasztott hópelyhek. Látok egy kopasz fát, egy házat, az eget. Minden tárgyat jól ismerek. Tudom, hogy a bögre alján tejeskávé lötyög, ismerem a ház mögötti utcát, tudom, hogy a fa hársfa, tavasszal illatos, ősszal szép sárga. Emlékszem, kb. mikor készítette Boni a rajzokat. Nem tudom ugyan, hogy milyen papírok vannak odaszórva a képernyő mellé, de érzek valami tompa nyomást és bűntudatot, hogy azoknak a papíroknak nem kellene ott lenniük. Becsukott szemmel is tudom, hol van a szótár, és azt is tudom, hogy egy tollnak is kell lennie itt valahol, és ha nincs itt, az szokatlan/rendellenes/hibás.

Ha franciául olvasok egy regényt, akkor – szövegtől függően persze –, de általában olyan érzésem van, mintha félhományban valaki másnak az ismeretlen íróasztalán kellene kiigazodnom. Látom én a tárgyakat, de homályosan. Nem olyan élesek a színek. Ráadásul sok mindent többször kell megnéznem ahhoz, hogy tudjam, mi az. Sok idő, mire mindent kiismerek, fáj a szemem. Mi van ebben a dobozban? Bele kell néznem a bögrébe, hogy tudjam, üres. Fogalmam sincs, mi van a papírokra írva, de azt sem tudom, hogy kellene-e tudnom vagy sem. Szép ugyan az a fa meg a ház az ablakon túl, de nem láttam még őket más perspektívából. Van-e itt toll? Kell-e itt tollnak lennie? Jogos-e az az elvárásom, hogy legyen itt toll? És mi ez a kék izé? Zsepisdoboznak gondolnám, a kontextusból kiindulva, de egy gyerekszobában nézném inkább játéknak.

Sántít, de mégis ez a jelenlegi legjobb hasonlatom. A végén talán ugyanúgy kiigazodom mindkét irodában, az enyém azonban otthonosabb. Magyarul olvasni nekem azt jelenti, hogy nem (nagyon) érhet meglepetés.

Kiragadott példák: nem tudom, hogyan néz ki pontosan a szurdok vagy a horhos, de be tudom lőni, hogy topográgiai szakszavak, valami mélyedéseket jelölnek. Talán nem tudnám definiálni a kopár szik sarját sem, de tisztában vagyok irodalmi jelentőségével. Tudom, hogy milyen stiláris értéke van annak a kifejezésnek, hogy öreg este, de a francia au petit matin-ról már nem tudom tutira megállapítani azon szövegek körét, amelyekben fellelhető.

De nem csak lexikális szinten vannak nehézségeim, hanem a mondat szintjén is; gyakran belebonyolódom az előre- és hátrautalásokba, amit a franciák valahogy rögtön levesznek. Nekem pedig azt kell folyton bogarásznom, hogy az nő- vagy hímnemű névmás most vajon melyik (nő- vagy hímnemű) szóra utal vissza.

Kulturális utalások: ez nem is kell részletezem. Egyszer elmagyarázta valaki, mit jelent egy szövegben a „XY. m'a tuer". Ki nem találtam volna. Azt is elhiszem bemondásra, hogy a „J'habite sur Paris” kifejezést magára valamit is adó kultúrember nem használja, ahogy a „pas de soucis”-t sem.

Még a központozási szokások, a gondolat- és idézőjelek is szokatlanok a franciában... tulajdonképpen én annyira, de annyira szeretem a magyar nyelvű könyveket!

19 megjegyzés:

  1. Kedves Tamko, már megint nehezen tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá a bejegyzésedhez... Ismét olyan témát érintesz, ami engem is arra késztet, hogy a "tükörbe pillantsak"...
    Azt hiszem, mindez nagyrészt idő kérdése. Én már több, mint 45 éves "francia múlttal" mögöttem (onnan számítva, amikor végleg elszakadtam a magyar nyelvi közegtől ésG-rel Algériába mentünk) azt hiszem, ugyanolyan otthonos vagyok mindkét nyelvben. Sőt, több könyvet olvasok franciául, mint magyarul. Az általad említett nüanszokban is otthonos vagyok. Ehhez persze idő kell! Hagyni kell, hogy az idegen nyelv belénk szívódjon, és szerves részünkké váljon... Azt hiszem, ezen az írás sokat lendít, bár eleinte sok erőfeszítést kíván, hogy símán gördüljön és "zsigerből" szóljon...

    VálaszTörlés
  2. Biztos rutin és idő kérdése, persze. Tulajdonképp én nem is teszek különösen erőfeszítéseket - annyira szeretem a magyart nyelvet, hogy nem is akarom felülírni semmiféle elegáns indoeurópaival!

    VálaszTörlés
  3. ez milyen érdekes, nekem a szurdok abszolút az aktív szókincsem részét képezi (sokat járunk kirándulni :D), a horhost viszont most hallom életemben először... csak hogy kiragadjam a lényeget :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A horhos-nál esküdni mertem volna, hogy valami francia földrajzi szakkifejezés, mint Bretagne-ban a menhir-ek :)

      Törlés
  4. Tamkó, nekem ez a posztod lett a kedvencem ❤ Annyira szép a hasonlatod! Az elmúlt hetekben sok időm volt olvasni, így a francia regények mellett lapozgattam a magyar fordítást (ez az új hobbim...) Éppen az En attendant Bojangles-t olvasom így, ízlelgetek minden fejezetet eredetiben és magyarul. Nagyon élvezem!!! (La tresse-t is így olvastam pár hónapja, aztán hangoskönyvben is végighallgattam. És alig várom a filmet.)
    PS: Az XY m'a tuer-re mi a magyarázat?
    És a pas de soucis-val mi a gond? :)

    VálaszTörlés
  5. Néha az értelmező szótárt faggatom egy-egy általam alig értett szó kapcsán. A horhosról pl. ezt írja: vízvájta mélyút. A szurdok: vízvájta meredek falú keskeny, mély völgy.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó téma megint és érzékletes, szemléletes a hasonlat!

    23 éve jöttem el Mo.ról, egyelöre rezignáltan konstatálom, hogy hullik szét a fejemben lassan a magyar nyelv, hasonlóan mint Budapest térképe, metróhálózata. Bár még mindig ez vezet a 3 közül, de egyre kisebb az elönye a német mellett. Azt is össze szoktam hasonlitani, hogy az, ha kindle-n olvasok, mennyire befolyásolja azt, hogy milyen élenken marad meg egy könyv az emlékezetemben. Nagyon.
    Sorrend: Magyar papir
    német papir
    német kindle
    angol papir
    angol kindle
    Meg az elég különbözö, hogy milyenfajta szókincs van a fejemben. Mert hiába a magyarom még mindig a legerösebb, egy munkahelyi hétköznapon biztos sok új kifejezést tanulnék, és most nem a a szakmai szókincsre gondolok. (új magyar szavaim: kimaxolni, rámírt)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nahat, ez milyen jo felvetes! elgondolkoztam rajta, es nekem azt hiszem a sorrend:
      magyar papir
      magyar kindle
      francia papir
      angol papir
      angol kindle
      francia kindle
      hogy ez vajon min mulik?...

      Törlés
  7. Nagyon szép és nagyon érdekes a hasonlatod.

    Én annyira irigylem azokat akik ilyen szinten megtanultak egy idegen nyelvet. Mondjuk valószínű szinte nem is lehetséges ha az ember nem vált hazát.
    Én sajnos nagyon lusta vagyok és ha angolul olvasok, szinte csak azokat a szavakat nézem meg hogy mit jelentenek amikről érzem hogy nagyon hiányoznak a történet, leírás megértéséhez. És ezeket is kizárólag értelmező szótárban, tehát nem angol-magyar-ban. (Nem is tudok fordítani, ez már többször kiderült). Így nem is épül a szókincsem igazán.
    Emlékszem egy krimire (nem szépirodalom nyilván), Annyira érdekes volt hogy csak rohantam vele hogy a történetet minél hamarabb megismerjem. Viszont annyira nem köznapi szavakkal volt tele, hogy voltak olyan részek, hogy "Az ember kijött a valamiből, jobbra is volt egy valami meg balra is volt egy valami. A baloldali valamit megvalamizte aztán csinált még valamit." Ennek ellenére el tudtam olvasni, de egy igazán komoly irodalmi értékű könyvvel ez már nem sikerült volna.

    VálaszTörlés
  8. Horhos-szurdok: én úgy olvastam egyszer, hogy a horhos szélesebb.

    Omar m'a tuER: itt a teljes sztori: https://fr.wikipedia.org/wiki/Omar_m%27a_tuer

    Pas de soucis: semmi gond nincs vele, azaz: pas de PROBLEME :)) Ahogy a tréninggatyával és a strandpapuccsal sincs semmi gond utcára. Nem mindenki viseli:)))

    Ella, én magyarul is olvasok olyat mondjuk h "Grigorij a horhoson a kurgán felé vette az irányt csődörével" amiből 3 szót kábéra ismerek csak. Mégsincs vele problémám, ellenben ha franciául olvasnám... ;-)

    VálaszTörlés
  9. En teljesen igy ereztem magam, amikor 100 evvel ezelotti angol szepirodalmat olvastam. A kortars angol irodalommal nincsenek ilyen problemaim. Erdekes, az 'anyanyelvemen' (=a szuleim nyelve, amin a mai napig beszelek veluk) nagyon nehezen olvasok irodalmat, elvezhetetlenul rosszul. Ugy sajnalom!

    VálaszTörlés
  10. Velem történt olyan, hogy egy könyv németül nem tetszett "annyira" és magyarul meg nagyon, ott én is a nüanszokra és az utalásokra fogtam :)

    Én 3,5 élek Ausztriában, tehát biztos lesz ez még jobb is, de a 12 éve itt élő tolmács-fordító-műfordító barátnőm pl. mindig arra panaszkodik, hogy a német nyelv a magyarhoz képest unalmas...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fura kijelentés, hogy egyik nyelv unalmasabb lenne egy másikhoz képes - szerintem ez inkább az adott beszélő percepcióit és ismereteit tükrözi a kérdéses nyelvről. Gondolj bele, hogy a magyarban milyen kevés tájnyelvi változat létezik, szemben mondjukk a különféle német dialektusokhoz képest. Erre azt mondhatná egy német anyanyelvű, hogy a magyar nyelv egysíkú...

      Törlés
    2. A magyar olyan gazdag nyelv... csak a frusztrált kis népek ilyen beképzeltek a nyelvükre, mert másra nem nagyon lehet. Itt van ez a törtènet:
      http://ajanlom-budapest.hu/honvagy-ismeros-helyek/gazdag-szokincs

      Törlés
  11. A horhost Göncz Árpád is előszeretettel használta A gyűrűk uraban (kérdés, az szépirodalom-e).

    Én az általam ismert indoeurópai nyelvekben a tömörséget értékelem a legjobban. Meg a latin logikáját! Hogy milyen tökéletes hálózatot alkot egy precízen megszerkesztett latin mondat! A multkor egy másodikos szöveg fölött ülve negyedórát lelkendeztem a latin szabályos szépségéért.

    VálaszTörlés
  12. Gyönyörű hasonlat. Jó volt olvasni, ismeretlenül is köszönöm.

    VálaszTörlés