1) Bonit félénksége és önbizalomhiánya miatt nem lehet különórára beiratni (nem akar ottmaradni).
2) A félénkség és az önbizalomhiány leküzdéséhez Bonit különórára kellene beiratnom (szajkózza minden szakértő, orvos, óvónő).
Sírni tudnék, komolyan. Először is, hogy miért nem érti senki (veszi félvállról, bazári pszichológusként) a problémánkat, másodszor pedig, hogy miért nincs megoldás a problémánkra, vagy ha van, hát miért nem találjuk meg.
Én (még csak bazári pszichológusként sem) nem gondolom, hogy 5 évesen feltétlenül különórára kellene járni. Más dolog, ha van valami tehetsége, érdeklődése és kedve, akkor biztos sokkal hamarabb fejlődne abban a témában ha már 5 évesen elkezdenek vele komolyan foglalkozni mintha csak 7-8 évesen.
VálaszTörlésPersze értem, hogy a francia kisgyerekek előrébb vannak egy csomó mindenben (legalábbis úgy tűnik), meg jólneveltebbek, jobban tudnak viselkedni, stb. de később szerintem ez a különbség eltűnik.
Nekem kineziológus (tehát nem pszichológus de mégiscsak lélekkel foglalkozó egyetemet végzett szakember) azt mondta, hogy a kisgyerek 7 éves koráig az anyukája integráns része. Addig van meg az a különleges kötődés hogy egymás hangulatára is tudnak rezonálni tehát nem tudod mondjuk egy problémás helyzetben (betegség) becsapni azzal, hogy nyugalmat és mosolyt erőltetsz magadra miközben szétvet az ideg, mert az utóbbit fogja érezni és nem az előbbit.
Vannak is olyan régi (népi) mondások, megfigyelések arról, hogy 7 éves koráig van a gyerek az anyuka szoknyája mellett, szerintem ez így normális.
Az önbizalomhiány egyébként érdekes kérdés, engem is nagyon foglalkoztat mert engem még úgy neveltek hogy a szüleim még többet vagdalkoztak mint a tanárok (szomszéd- és nagynénik) "jaj csak el ne bízza magát" alapon. De simán lehet hogy ez nem nevelés kérdése hanem valami génekben rejtőző dolog, mert a tesómat is, neki meg már 4 évesen akkora arca volt hogy alg fért be az ajtón és cafatokban lógtak rajta a "rajongó" gyerekek, ovis és iskolatársak.
Szerintem sem jó az önbizalomhiány de nem vagyok benne biztos hogy annyira lehet rajta segíteni.
És még az is kérdés, hogy pontosan mit értünk önbizalomhiány alatt?
Nem megyek fel erre a bonyolult mászókára mert úgysem sikerül? Ilyesmi? Mert én ezt nagyon sok gyereknél láttam hogy ami egyszer nem megy azt nem próbálja meg mégegyszer mert csak a "sikerre hajt". És ettől még lehet félénk, visszahúzódó, vagy éppen vezér típus.
Még egy érdekes (bár kicsit off vagy is messzebbre menő) tapasztalatomat leírnám.
VálaszTörlésEgyik munkahelyemen jött a csoportunkba egy új kolléganő. Rendkívül magabiztos (mondhatnám aggresszív) volt a viselkedése és azt mesélte magáról, hogy neki "tökéletes" élete van. Különösen a férjét dícsérte mindig, hogy a tenyerén hordozza. Nos egyszer meghívott magához munka után kávézni és még ott voltam mikor megjött a férje. Mint a kapcaronggyal úgy beszélt vele (és velem is) és a lány igyekezett engem a leggyorsabban kipaterolni a házból.
De mindenki irigyelte a kolléganők közül hogy neki milyen fantasztikus férje van...
A cseppet sem önbizalomhiányos gyerekeim közül egy sem maradt volna ott 5 évesen egy vadidegennel, ha valamelyik tesója vele maradt volna akkor talán. Az óvóda keretein belül szokták itthon megvalósítani az ilyen-olyan különórákat ahol sok más ismerős kisgyerek is van és megint csak egy biztonságos közeg. De itthon sem szokták csak nagycsoportos kortól javasolni az angolt, a focit, a néptáncot stb. mert akkor talán már szívesen bekapcsolódik a gyerek, de így is van, hogy fél évig csak nézelődik. te érzed, hogy mi Boninak a legjobb cselekedj aszerint.
VálaszTörlésNem az a baj, hogy nem akar ottmaradni egyedül valahol, vagy hogy nem jár különórára. A gond az, hogy (itt legalábbis) társadalmilag elvárt, hogy egy 5 éves gyerek:
VálaszTörlés- köszönjön (óvónőnek, orvosnak, vendégeknek),
- hétfőnként három mondatban elmondja az oviban a többi gyerek előtt, hogy mit csinált a hétvégén,
- válaszoljon az orvos, logopédus stb. kérdéseire a vizsgálat során.
Boni az egyikre sem képes (hanjaldó). Lehet hogy csak hónapok kérdése, de mindezt a többi gyerek már tavaly, a középsőben tudta. Lehet hogy tényleg megérik majd, nem tudom, de tény, hogy már mindenki azzal jön itt nekem, hogy jövőre iskolás lesz, hogyan fog verset szavalni az osztály előtt? Tényleg azt lehetne hinni, hogy buta, vagy hogy nem ért semmit, közben pedig dehogy, tök okos, érdeklődő. De ezt meg nem mondaná egy idegen róla :((
Önbizalomhiány: tök sokszor mondja, hogy "nem fogom tudni". OLyan dolgokra, amire simán képes. Arról is szokott beszélni nekem, hogy nem akar jövőre iskolába járni, mert attól tart, hogy nem fog tudni megtanulni olvasni, inkább tanítsam meg én. Új pólóját nem akarja az oviba felvenni, mert nem szeretné, hogy mindenki megnézze, a figyelem középpontjába kerüljön. Nem akarja, hogy megtapsoljuk, vagy megdicsérjük, ha valamit ügyesen megcsinál - ezt egyébként mindig mondja is előre ("Mama, nehogy megtapsolj!").
Persze ezek nem nagy dolgok, de azért aggaszt; nehogy rosszul érezze magát a bőrében. A három felsorolt dolog viszont konkrét probléma, nekünk is, neki is.
Lehet, hogy mar irtad korabban, bocsi, ha igy van. De ezekre Boninak van valami valasza, hogy miert nem csinalja?
Törlés"- köszönjön (óvónőnek, orvosnak, vendégeknek),
- hétfőnként három mondatban elmondja az oviban a többi gyerek előtt, hogy mit csinált a hétvégén,
- válaszoljon az orvos, logopédus stb. kérdéseire a vizsgálat során."
Általában mint ha a falnak beszélnék, nem mond semmit. Meg sem hallja a kérdést. Máskor nagy nehezen kihúzom belőle, h "Bah, Maman, tu sais je suis timide" - ezt gondolom az oviban verték a fejébe, de nem is bánom, egyfajta magyarázat. Néha meg csak annyit mond, hogy nincs kedvem köszönni, nem fogok köszönni, csak neked köszönök, SOHA nem fogok köszönni SENKI másnak!
TörlésAz segít vagy inkább ront, ha megírom, nálunk hogy volt B-val?
VálaszTörlésIgen, légyszi, írd le, nagyon köszi előre is! (Bár rémlik, hogy a fiaid Waldorfba jártak - ugye? Nem ismerem jól, de gondolom sokkal megengedőbb ott a rendszer, plusz kevesebben is vannak.)
TörlésHu elegge szorong akkor. Itthon TSMT tornát (is) javasolnak ilyesmire ugy latom, nalatok van ilyesmi?
VálaszTörlésMeg alapozo terapiat ennyi idosen
VálaszTörlésKaptunk időpontot egy pszichológushoz, bár rengeteg ellenérzésem van a dologgal kapcsolatban... ki tudja milyen..
VálaszTörlésMarcika imád a pszichológushoz járni, szóval simán lehet ez jó dolog.
TörlésA mi pszichologusunk is nagyon jo. Sokat segit. Sztem nincs baja Boninak, de ha azt szeretned, h ne legyen kesobb beilleszkedesi zavara, inkabb vidd el te is. Jatszva fogja oldani a szorongasat.
TörlésA pszichológushoz járás szerintem csak azt erősíti benne, hogy ő más, vele baj van. Én inkább olyan közösségbe pl drámapedagógiára vinném, Molly kisfiát is, ahol felszabadultan tudnak együttműködni másokkal, mert ha jól értem a korábbiakból mindketten érdeklődőek, nyitottak a világra, csak a szociális kapcsolataikkal van egy kis döccenő.
VálaszTörlésMindig meglepődöm amikor szorongó, sminkkel, ruhákkal, körömdíszítéssel, fura felvet szokásokkal önérzetet látszólag megtartó-fenntartó felnőttek a legelemibb érzést próbálják elfojtani egy kisgyerekben.Mintha mi nem félnénk/tartózkodnánk egyesektől vagy helyzetektől, és szívesen állnánk le másokkal kvaterkázni, meg jópofáskodni.
ha mindenki oldott lenne egy szál zsákban, két fésülésnyi szertartás után is menne közösségbe, de nem így van.
Én pedig azt remélem hogy egyszer normális lesz az hogy az ember segítséget kér valamihez amiben szüksége van segítségre És ettől nem fogja senki azt érezni hogy ő más vagy nem normális.
TörlésBár szerintem teljesen normális és elfogadható Az hogy egy ötéves gyerek nem akar köszönni És szerintem ezzel nem is kell nagyon mást csinálni mint amikor együtt megyünk akkor én köszönök és akkor ő hallja hogy köszönök és néha megemlítem neki hogy nekem jól esne ha ő köszön ne de nem gondolom hogy különösebb szankciókat érdemelne az hogy ha nemköszönn. Persze itthon is elvárják, de szerintem sokkal gyerekbarátabb a benne békén hagyni őket.
Boni leírásában nagyon sok mindenben ráismerek az én fiamra, 17 éves korára tökéletesen tud köszönni, tud nyilvános beszédet tartani, Sőt bizonyos helyzetekben egészen ő tud lenni a társaság közepe, az új ruhákat a dicséretet a megbánást azóta sem szereti valószínűleg sosem fogja
Kedves névtelen, az én kisfiam extra szociális, neki sokféle más gondja van (egyelőre rejtély, hogy mi)
TörlésAkarom mondani szociábilis😀
TörlésEn meg tokeletes sminku, oltozetu no vagyok nap mint nap, ami a magammal szembeni igenyesseg miatt van, es valoban magabiztosabb vagyok ettol. En vagyok az, aki a pszchologusok munkajat korabban nem iteltem olyan fontosnak, de a fiam erdekeit szem elott tartva felulemelkedtem a sajat velemenyemen es elvittem. A legjobb dontes volt. Es nem azert hoztam el h elfojtsam a felenkseget. Hanem h segitsem beilleszkedni.
TörlésPszichológus ügyben abszolút martine véleményét osztom. Egy jó pszichológus/pszichiáter csodát tehet.
TörlésA megbámulást - akartam írni én.
VálaszTörlésSzeretem amikor a telefonom átveszi a helyesírásom feletti hatalmat és önkényesen dönt arról, hogy valójában mit szeretnék írni
Huu en sose mertem felvenni az uj ruhaimat mert feltem hogy megbamulnak. Most meg hajjaj orulok ha megbamulnak azert mert csinos vagyok.
VálaszTörlésElso osztalyban hetente kaptam fekete pontot mert nem beszeltem eleg hangosan ha kerdezett a tanito neni. Masodikban megnyertem az egesz iskola szavaloversenyet onnantol imadtam kozonseg elott beszelni.
Ezekiel mind mind lassan jonnek nem tudom miert nem lehet kicsit varni.
Itthon Boni evvesztes lenne nem varhat meg egy evet a sulival?
Ezekiel=ezek. Milyen bibliai hangulatban van a telefonom.
TörlésEzékiel :-DD
VálaszTörlésNem varhat, itt nincs ilyen, hogy évvesztés. Pedig tenyleg lehet hogy jo lenne. De hallod, ami veled tortént elso és masodik kozott, az nagyon erdekes! Emlekszel valamire ebbol az idobol, miert beszeltel halkan, es hogyan jelentkeztel megis a szavaloversenyre? Magyarul volt vagy romanul?
Kár hogy nincs évvesztesség, de nem biztos hogy baj lesz ez, hiszen értelmes, érdeklődő lehet jobban magára talál az iskolában.
TörlésÉn - a leírásaid alapján - hasonló voltam Bonihoz, végtelenül félős, visszahúzódó de mivel otthon értelmes voltam, beszélgettem mindenről, a szüleimnek fogalma sem volt hogy nekem probléma lehet az iskola. De én rettenetesen féltem a tanító nénitől (brutal szigorú, keményvonalas volt egyébként) és kb köpni-nyelni nem tudtam ha felszólított. Tudod mikor az ember mondja a választ de a kérdező (és felette álló) személy arckifejezése nem támogató, elfogadó hanem szőrszálhasogató. Lehet hogy Boni is ezt érzi. Úgyhogy amit tudtam is alig bírtam elmondani.
A szavalóversenyre meg Anyukám készített fel, valami forradalmi (tipikus szocialista, ez 1981-ben volt verset tanultam meg) és nagy sikerem lett, 8-ikosokat győztem le. (Én később is nagy szavaló voltam). És akkor rájöttem hogy nekem ez megy. A tanítónénimtől végig féltem, de simán bármilyen iskolai rendezvényen vállaltam a beszédet, versmondást meg rám is osztották.
Tuti hogy Boni is így lesz. Nem tudom a rajzolással nem lehet valamit kezdeni? Hogy rájöjjön hogy abból milyen jó (vagy másból is amiből jó) és hogy ezt más is látja nem csak a szülei.
Én a ruhákkal meg a köszönéssel nem stresszelném - persze értem, hogy más a környezet.
Nálunk a gyerekorvos, védőnő tökre elfogadja hogy a gyerekek félénkek és az anyukától kérdez.
Az én gyerekem itthon egy diktátor, egész nap parancsolgat nekünk de az orvosoknál meg sem mukkan csak mutogat vagy bólogatással/fej ingatással válaszol.
Mikor hangszálgyulladása volt vittem a videofelvételt az orvosnak mert tudtam hogy nem fog megszólalni úgysem hogy megmutassa milyen rekedt.
Az "évvesztésre" tuti nincs kiskapu?? Domi jövőre újra nagy csoportos lesz, ennél jobb nem is történhetne vele. Pedig a fr rendszerben kezdenie kellene a CP-t, 2013 szept-i. Még nem kizárt, h az Ecole française-be fog járni, de nem 2019 őszétől...
VálaszTörlésNálunk:
VálaszTörlés- köszönés: zéro vagy minimális (nyaggatásra)
- oviban beszámoló, szereplés: ritka vagy csak halkan, félénken
- válaszolgatás: dokinak nagyjából, ismeretlennek nem nagyon, logopédusnak pár hét után igen :)
Ő a kis bandájában nem félénk, bár nem is vezéregyéniség, de nagyon közösségben oldódnia kell. Verset mondani/énekelni itthon szokott sokat, oviban mások előtt nem mer...
*nagyoBB köz.-ben :)
VálaszTörlésKülönóra kimaradt: oviban játékos torna kedd-csüt du (40perc), úszás péntek reggel. Mindkettő szigorúan a legjobb haverjaival. Bonit a barátai nem motiválják vmi közös sportra?
Én annó még ovis koromban is sírtam,ha ramnèzett egy idegen,ha voltak rajtam kívül a játszótéren,ha szerepelni kellett,ha valaki hangos volt,szaladgálós stb.
VálaszTörlésAután suliban én lettem az allando versmondó,mesemondó,azereplo .
Miért is kellene neki minden társadalmi elvárásnak megfelelnie? Miért ne lehetne akár különc egyéniség?
VálaszTörlésOK, tudom, a szülőnek kellemetlen lehet az ilyesmi, de szerintem próbálj túllépni. Ő Boni, és kész, nem Noel, nem Roger vagy Francois.
Inkább erősíteném benne, hogy merjen MÁS lenni és meg tudja védeni ezt a másságát. Ő mindenképp a te kisfiad.
Az enyém hasonlóan félénk volt, nem is szavalgatott vagy szerepelt sosem, mert nem akart és kész. olyannyira, hogy az oviból kijöttek családlátogatásra, hogy felmérjék, itthon mennyire nyomjuk el, netán bántalmazzuk... Ha szóba került bárhol a szerepeltetés, azt mondtam, ha nem akarja, ne erőltessék. Pont.
Aztán ötödikes korában sikerült rábeszélni egy kisebb táncos szereplésre, aminek nagy sikere volt, később keresett magának egy hip-hop egyesületet és sokáig járt fellépésekre, pedig éppenséggel sem alkatilag, sem tehetségben nem neki való volt, de kitartóan csinálta. Sportnak jó volt :) És eközben kinyílt, megtanult kapcsolatokat építeni. Nem utolsó sorban ennek köszönheti a jelenlegi munkája sikereit is.
Én teljesen megértem a félelmeidet! Itt most (ahogy én látom) nem arról van szó, hogy ne tudnád elfogadni, hogy Boni egy félénk, visszahúzódó személyiség. Hanem arról, hogy mindezek mellett van egy alapvető társadalmi elvárás és ha azt nem teljesíti, akkor szegényt sokkal inkább a képességei alá lövik be azok akikkel interakcióba lép. Ez viszont probléma. Írod is, hogy nem akar idegenek előtt beszélni, ami nem azért gáz, mert nem fog szavalóversenyt nyerni, hanem mert azt hiszik buta és az iskolában így fognak vele bánni a tanárai. Nekünk is volt/van a lányunkkal probléma, enyhén szólva sem tipikus a szociális fejlődése és én ezt megértem, támogatom őt. Mindezek mellett arra tanítom, hogy alapvető dolgokat megtegyen úgy is, hogy uralkodik magán és az érzelmein annak ellenére, hogy még csak 7 éves (félreértés ne essék, nem várom el, hogy eltartott kisujjal teázzon emberekkel, akiket utál, hanem „csak” azt szeretném ha nem ütne arcon senkit, akinek ellenkező véleménye van). Mi jártunk vele terápiára is, egyátalán nem azt érezte belőle, hogy ő beteg/nem normális, hanem azt, hogy Doris, a „beszélgetős doktor néni” segít neki abban, hogy ne ordibáljon az ovónénikkel és tudjon jobban barátkozni. Ezt többször el is mondtuk neki, hogy mióta Dorishoz jár mennyivel jobb a kapcsolata a barátaival, stb.
VálaszTörlésEgy ilyen helyzetben rendkívül fontos a tanár és a gyerek kapcsolata. Hogy belássa, elfogadja Boni milyen személyiség, mivel lehet belőle válaszokat kicsalni, motiválni, stb. Nem tudom nálatok hogy van az iskolaválasztás, de mindenképpen utánanéznék, hogy mik a lehetőségeitek egy kisebb létszámú osztályba kerülni vagy egy pici iskolába, ahol kevesebb a stressz egy introvertált gyereknek.
Köszönés: ez minden gyereknél para, nem? Vagy csak az enyémek ilyen bunkók? :D erre azt találtam ki még tavaly, hogy előreszaladhattak a pékségbe venni maguknak valamit ovi után ha megcsinálták a 3 K-t: Köszönni, Kéremet mondani, megKöszönni. Ezt minden egyes alkalommal megismételtük mielőtt odaadtam a pénzt, így önállónak is érezték magukat és udvariasak is voltak. Más kérdés, hogy a mai napig sokszor figyelmeztetni kell őket hogy köszönjenek, de ezt már magyarul szoktam és egyből meg is teszik, ráadásul ettől tök jól neveltnek tűnnek :)
Family Maker: igen, így van pont, ahogy írod. Plusz még azt érzem, hogy Boni igenis szeretne beszélgetni, közelebb kerülni az emberekhez, mert ha feloldódik, akkor nagyon szociális, érzékeny, érdeklődő, számon tartja a legtávolabbi rokont is.
VálaszTörlésA konkrét probléma az, válaszolva így Évi fenti kérdésére is, hogy nem tudunk vele logopédushoz járni, mert nem hajlandó megszólalni. És itt látszik a nagy különbség a két ország között: az az érzésem, otthon kivárták volna, itt viszont az (amúgy szimpi) nő csak széttárta a kezét, hogy ilyen gyereket még nem hordott hátán ez a francia anyaföld, menjünk vele pszichológushoz. El sem tudtuk kezdeni a logopédiás kezeléseket.
Nem tudunk sajna ovit/sulit váltani, kizárt dolog lenne (nagyon messze van egy Montessori, költöznünk kellene, de még úgy sem lenne megoldható minden nap). Meg amúgy nem olyan rossz ez az ovi, itteni mércével mérve. Tény, hogy az ovónők sztem örülnek, hogy nem nyaggatja őket plusz egy gyerek...
(én nem tudom, de itt minden gyerek mosolyogva köszön, van aki a férjemet keresztnevén üdvözli!!)
Tamkó, ovit váltani már nyilván nem, de sulira nincs más opció? Magán vagy állami egyébként? Tudom, h nem vagytok vallásosak (az én ateista férjem se akar hallani egyházi suliról, pedig én benne lennék), de esetleg egy Waldorf szellemiségű általános iskola nem jöhetne szóba? Sztem jót tenne Boni lelkivilágának :)
TörlésIgen, én is az iskolára gondoltam.
TörlésÁááá, az összes környékbeli, ötgyerekes vallásos család tagjai mind ebbe az iskolába járnak. Meg szerintem Boninak sokkal nagyobb törés lenne most egy iskolaváltás, hiszen ezeket a gyerekeket már mind ismeri. Kisváros!! ;-)
Törlés(Én a bonjour monsieur/madame-on is mindig ámulok egy francia ovis szájából... nem ugyanaz, mint a szia óvónéni/doktorbácsi...) 😀
VálaszTörlésNem rég hallottam a szelektív mutizmusról. http://www.selectivemutism.eoldal.hu/cikkek/a-szelektiv-mutizmusrol.html
VálaszTörlésNem lehet, hogy Boninál is ez van? /Egy zugolvasód vagyok :) /
Ez érdekes. Nagyon ráillik, a leírás alapján. Meg fogom kérdezni a gyerekorvost. Köszi! :)
TörlésNálunk is van a baráti körben egy kislány, akinél ezt a szelektív mutizmust állapították meg. Neki mindkét szülője magyar, de külföldön, idegen nyelven jár oviba.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésCsak még egy a köszönésről (mert engem is ezzel vittek sírba egész gyerekkoromban), ugye már meséltem azt az esetemet amikor 16 évesen nem megfelelően köszöntem az osztálytársam apukájának (engem "jó napot kívánok"-kal szoktattak a szüleim) de másoknál a "csókolom" volt a szokás apukáknak is.
TörlésAz osztálytársam szülei akkora botrányt csináltak az én "neveletlenségemből" hogy az osztályfőnökhoz be kellett mennie apukámnak.
Ez a véleményem a gyerekek köszönéssel kapcsolatos tréningezéséről.
Korábbi megjegyzésemet a túl sok személyes (nem saját de rokon személye) infó miatt töröltem, viszont emailben megírtam Tamko részére.
TörlésKijavítom a helyesírási hibám :) nem rég = nemrég
TörlésNagyon megértem és átérzem a félelmeidet. Az én kislányom úgy néz ki, hogy hiperaktív. Mi voltunk pszichológusnál, járunk fejlesztőtornára, szed magnéziumot, omega 3-at, úgy néz ki, hogy valami használ. Pont nem érdekel, hogy kinek köszön meg ki előtt hisztizik, de ahogy előttem is írták azért teszek meg mindent érte, hogy ne írják le. Nekem nagyon nehéz volt elfogasni, hogy a gyerek ilyen hendikeppel indul, hogy minden sokkal nehezebb lesz neki. De most 3 hónap után kezdem látni hogy használ a torna v az hogy másként neveljük v a vitaminok. Sokkal nyugodtabb, jobban alszik, boldogabb. Azt sajnálom csak, hogy nem kezdtük el hamarabb, pedig a csecsemőkori nem alvása már ennek a jele volt, ha nem mondta volna mindenki, hogy ez is az idegrendszeri éretlenség jele és majd kinövi, hanem akkor elkezdjük fejleszteni, nem itt tartunk.
VálaszTörlésA kétnyelvűség miatt is simán lehet nem? De vigyétek nyugodtan, minél többen látják annál jobb, mindenesetre ne stresszeljetek erre rá :-) elsősként verset szavalni..az eszem megáll.
VálaszTörlésNa, èn is kinyilatkoztatom a vélemènyemet:
VálaszTörléselsöben, osztály elött szavaltatni rohadt gáz.
Ha anyám megtapsolt volna, èn is megtiltottam volna neki ilyen szitukban. Hogy megmondta neked kerek-perec hogy nem fog bizonyos embereknek és bizonyos helyzetekben köszönni, az nagyon cool és minden màs, csak nem önbizalomhiány.
Két megoldás van a problémádra: az idő és az elfogadás. :)
VálaszTörlésEgy gyerek mindig változik. Hozzászólásokból is olvashattad. Hihetetlen milyen más tud lenni egy gyerek 5 évesen meg 7 évesen.
Pont ilyen fiam van nekem is, mint Boni. Viszont amikor bölcsis volt M. már akkor észrevettük, hogy más, mint a többi. Mindenki észrevette. Állandóan azt éreztem, hogy hú de kár, hogy ilyen, meg jaj mi lesz... És a környezetembe képzeld SENKI nem látta ezt problémának. Csak én. Mert hogy így nehéz lesz neki az élet meg jaj mi lesz vele. Nem tudtam elfogadni. Aztán megráztam magam, segítettek is benne és túlléptem rajta. Kész, ilyen. Aztán jelentem most 8 éves lesz és nyomokba is alig hasonlít az 5 éves énjére. Köszönni még mindig nem köszön senkinek. Ha kérdik, akkor 2 szavas választ ad. De elfogulatlanul mondom, hogy boldog, okos gyerek.
Tamko, önmagadba kell rendet tenned először.
( bár zárójelben jegyzem meg, hogy nem tudom, milyen lehet úgy, hogy kvázi "bántanak" a gyereked milyensége miatt. Nálunk a suliba a tanárok is elfogadják, hogy ilyen típus M. )
Gyöngyi
Óóóó, ez a hozzászólás nagyon hasznos. Ritkán történik meg ugyanis, hogy a posztomban említett és kritizált jelenséget (most nevezetesen a konyhapszichológia fogalmát) valaki később ennyire találóan, ilyen kimerítő tökkelütöttséggel illusztrálná. Minden elismerésem!
Törlés