2018. szeptember 11., kedd

Különóra-dilemma

Kuriózumnak számítunk a környezetünkben azzal, hogy Bonit egyetlen különórára sem irattuk még be soha. Zenei, hangszeres, énekes, cirkuszi, dráma-, nyelvi, sport, sakk- vagy képzűművészeti foglalkozások (vagy akár: táborok) nevei röppennek fel rögtön, amint néhány oviskorú szülő elkezd beszélhetni akár a játszón, akár a kollégáim körében. Annyira, hogy én is elkezdtem gondolkodni azon, hogy az ovi utolsó évében beiratjuk valahová Bonit.

Mert miért ne, ha jól érezné magát? Ha esetleg még tanulna is valamit? Ha szívesen menne? Mert mikor tanuljon meg egy ember három nyelven beszélni, hangszeren játszani és biztonságosan úszni ha nem gyerekkorában? Nézzünk szembe a tényekkel: szerintem Boni semmiben sem kiemelkedően tehetséges, a fiam nyilvánvalóan nem zseni. Szeret bizonyos dolgokat (rajzolni, rajzolni, rajzolni), de sok minden másban is ügyes, ha nem is a legjobb (mozgás, nyelv, matek). Szóval pont az a típus, akiből egy kis odafigyeléssel és kitartással bármi lehet.

Azonban közben beindult az ovi (erről majd írok) és egyértelművé vált, hogy Boninak még mindig nehéz az elválás. Rájöttem, hogy felesleges lenne bárhová is beiratni, mert még az is lehet, hogy csak sírva lesz hajlandó bemenni. Miért kényszerítsem egy újabb gyerekközösségbe, amikor még az oviba sem szívesen jár?

Amikor ezt elmondtam a zenesuli titkárságán, egy nő azt javasolja: irassam be egyéni különórára, ahová én is bemehetek Bonival. Szuper ötletnek tűnt, megkérdeztem a gyereket, hogy milyen hangszert szerete. Xilofont! – vágta rá rögtön (és csak azért, mert az ő értelmezésében gitározni és zongorázni már TUD. Ekkor vetettem el az ötletet, hogy ukulelézni fog, amit pedig a saját tanárom tart.). Xilofonóra nincs, de a titkárnő szerint akkor a dob pont jó lenne.

Elmentünk (értsd: elráncigáltam Bonit) a zeneiskola nyílt napjára. Zseniális volt! Tanárok felügyelete mellett mindenféle hangszert ki lehetett próbálni, a hárfától a dudán keresztül a nagybőgőig (te jó ég, milyen nehéz lefogni a húrjait!). A dobtanár tök szimpinek tűnt, a dob (nem tudom mi a rendes neve magyarul, sok dob és két cintányér) impozáns volt. De sajna Boni csak a hátam mögül kukucskált ki, megszólalni sem volt hajlandó. Úgyhogy én ültem le a dob mögé, és kaptam az egyszerű, de annál nehezebb és érdekesebb feladatokat (különböző ritmust ütni két kézzel, felválltva stb). A tanár azt javasolta, írassam be Bonit heti 20 percre, majd szépen, játékosan, xilofont is bevetve tanítgatja. Boni a beszélgetés közben égett a vággyal, hogy dobolhasson, de nem mert; ezért az én kezemet mozgatva ütötte a dobot.

Otthon meghánytuk-vetettük a dolgoz Z-vel. Ő nem nagyon érti, miért kellene egy ovis gyereket bárhová is beiratni, de rám bízta. Én pedig nagyon hezitáltam. Boni az a típusú gyerek, aki gyakran fél az új helyzetektől, noszogatni, győzködni kell, megtapsolni, és ha sikerül neki valami, ő a legboldogabb. Ugyanakkor volt már arra is példa, konkrétan egy téli vakáció alatt, hogy én erőltettem a síelést, de nem ment sehogy sem, nem akart ott marani, nem akarta kipróbálni.

Petra barátnőm arra mutatott rá, hogy a különórára hordozgatós szülők nem a saját szenvedélyüket és ki nem élt vágyaikat akarják-e a gyerekeikkel megvalósíttatni? Biztosan így van: a zenesuliba beérvén, amikor megcsapott az épület szaga, arra gondoltam, hogy te jó ég, mennyire szeretem ezt! De hát hogyan neveljen az ember gyereket, ha nem a saját tapasztalatai alapján? Aztán meg: ha nem ismerteti meg a gyerekkel a lehetőségeket, akkor az hogyan tudjon később élni velük?

De végülis az döntött, hogy beszéltem Bonival. Megkérdeztem, akar e minden héten járni dobolni. Eleve a kérdést nem értette: hogyhogy minden szerdán, az mit jelent? Ő szívesen eljön megint megnézni az összes hangszert, válaszolta. De hogy külön, a zenetanárral, meg velem? Hát jó, mondta, én dobolhatok, ha akarok, de ő nem fog a pasihoz szólni, az tuti! – válaszolta.

Na szóval így történt, hogy végülis nem írattuk be. Egyszerűen nem áll még rá készen szociálisan. És hiába mondta a gyerekorvos, hogy gyógyítsuk a kutyaharapást szőrivel, azaz a félénkséget a szociális helyzetekkel, én ennek nem (nagyon) látom az értelmét. Hogy a családi energiákat, időt arra szánjuk, hogy minden szerdán 20 percre odalogisztikázzuk a gyereket, aki legszívesebben pedig inkább otthon rajzolgatna.

Aztán persze lehet hogy jó lett volna, Boni hamar lelkesedik minden iránt. Könnyebb lett volna most, mint jövőre, az iskolakezdéssel együtt, amikor már szolfézsra is kell járni.

41 megjegyzés:

  1. Félénk gyerekeknek mindig javasolják a különórákat, szerintem ez sokszor beválhat. Mondjuk gyerekfüggő és tényleg minden gyerek más. :-)
    Én a helyetekbe elkezdtem volna, elvittem volna egyszer, kétszer... stb és ha nagyon nem akarja akkor simán abbahagytam volna.
    Fiam 7 éves múlt és legszívesebben csak legózna szabadidejében. De milyen jó volt most nyáron a nyaralás alatt hogy tud úszni! És milyen büszke volt magára.
    Dilemmás helyzet az biztos!

    VálaszTörlés
  2. És ha rajzórával próbálkoznátok? Itt mindenhol van próba óra/nyílt nap, ahol fel tudod mérni jó ötlet-e anélkül, hogy elköteleznétek magatokat.

    VálaszTörlés
  3. Semmit sem veszít azzal, ha nem jár sehová :)

    VálaszTörlés
  4. Úgy hívják, hogy dobfelszerelés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaaa, koszi :))) ilyen egyszeruen!

      Fr-ul kulonbozo szavak vannak: percussion, batterie, caisson.

      Törlés
    2. Én is pont ezt akartam írni: dobfelszerelés, népszerű nevén dobszerkó. :)

      Törlés
  5. Nagyon ráér még... (különösen a dobbal!)

    VálaszTörlés
  6. Én a 3 éves lánykámat írattam be balettra, jövő héten kezdődik, heti 1*40 perc. Mindenki kérdezgeti, hogy ő akarta-e vagy én... Igazából mindketten: sokat meséltem neki, hogy én is 3 évesen kezdtem, a balettos videókért rajong, állandóan kérdezi, hogy mikor lesz már az első óra... :) Remélem, nagy élmény lesz neki.
    Az 5 éves fiammal nehezebb a döntés, hogy milyen sportot válasszunk. Sok minden tetszik neki, de nem látom, hogy mihez lenne tehetsége. Logisztikai okok miatt a foci és az úszás esélyes. Mindkettő van az ovi szervezésében, így tud a kis pajtásaival járni. Boniék ovijában nincs külön sport? Hátha nagyobb kedve lenne ismerős környezetben.

    VálaszTörlés
  7. Tavaly zenere jartak a gyerekek (éveil musicale). Volt ott egy nagyon visszahuzodo kislany (ráadásul home school os), à vegere teljesen "kinyilt". Mondjuk ez nem feltetlen torvenyszeru, en sem irattam volna be a helyetekben. Iden foci es tanc lesz nalunk, elso "sportolos" ev, kivancsi vagyok...


    NS

    VálaszTörlés
  8. Nem könnyű kérdés. Nálunk most kezdte Gergő az ovit (3,5), és beirattuk az ovi mellett lévő sísuliba. Télen szeretnénk menni síelni, és a társaságban lévő gyerekek már voltak egy szezont, reméljük, így könnyebb lesz Gergőnek a kinti oktatás. A nyílt nap nagyon tetszett neki. Ez heti 1x 40p, mást én sem szeretnék. És mivel 3-an vannak tesók, később muszáj lesz ugyanazt csinálniuk (ha nem tudjuk ovin/sulin belül megoldani), mert képtelen leszek háromfelé hordani őket munka mellett.

    VálaszTörlés
  9. Nálunk az volt a különóra 5-6 évesen ami működött az ovi keretein belül. Márkónak foci, a lányoknak néptánc. Szerették annyiból volt jó, hogy a tartós figyelmet, a fegyelmet és az együttműködést erősítette, ami az iskolában alapkövetelményde ők nem voltak visszahúzódó gyerekek, sőt:) Zenét Flóra elsőben kezdett el tanulni, mert NAGYON AKARTA most már kevésbé akarja sajnos és sokkal kevesebbet ülni zongorázni is, ebből azt gondolom, hogy lehet hogy korán kezdte 7 évesen, de mi sem akartunk "lemaradni" ha már nagyon nem akar abba is fogja hagyni, csak egyelőre azt szeretném, ha élvezné is a zenét...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem, saját tapasztalataim alapján, kb. 20% élvezet van a gitározásban, és 80% kemény meló, amikor gyakran csak azért ülök le gitározni, mert kényszerítem magam. Mert ha nincs az a 80%, nincs a fennmaradó 20% sem, amikor imádom, és sikerül, és szép. És még mindig nem élvezet MÁSOKNAK, csak saját magamnak. Ebből kiindulva, és már mondtam is Boninak, kötelező lesz neki valamilyen hangszer, még ha nem is élvezi mindig és rögtön.

      Törlés
    2. Ne már, hogy te felnőttként sem élvezed, akkor mit akarok én egy 8 évestől? Amit még fontosnak tartok a zenélésnél, hogy a matematikai képességekre is jó hatással van, szóval félre az élvezettel, majd amiatt nem hagyjuk rá:))

      Törlés
    3. Saját tapasztalat: a gyereknek ez nem kemény meló. Én emlékszem ha 99x melléütöttem egy darabban egy bizonyos ponton, ugyanolyan lelkesedéssel kezdtem 100-adjára is.
      Csak a felnőtt tudja, hogy ez meló és hogy ezer más dolga lenne mellette.

      Törlés
    4. Fella, nem értek egyet veled. Az én fiam sokszor csak azért nem akar menni mert "menni kell" esőben meg akkor is ha legózni akar. Viszont nálam is pl az alap volt hogy tudjon úszni a gyerek.
      Kötelezővé nem tennék egy hangszert se. Az már sokszor a szülőről szól.

      Törlés
    5. Lehet, hogy egyéni. Én mint lentebb írtam, imádtam zongorázni és évekig voltam szomorú hogy nem engedték tovább a szüleim.
      Valószínű a fiad nem szeret úgy úszni mint amennyire én szerettem zongorázni.
      Én sem tennék kötelezővé semmilyen hangszert, de úszást sem.

      Törlés
    6. Persze igazad van. Nem rajong az úszásért de nem is utálja azért. :-)
      És most felnőtt korodban nem lehetne újrakezdened? Mert ha ennyire szeret vki vmit az olyan jó lehet.
      Szerintem az úszás az olyan alapdolog a mai világban. A hangszeren való játszás ritkább.
      Én nyugodtabb leszek majd 10 év múlva ha elmegy a haverokkal a Balatonra és tud úszni. 😎 (egyébként én meg nem tudok úszni szóval van abba vmi hogy sokszor a szülőkről szólnak a dolgok. 😀)

      Törlés
    7. Képzeld el, hogy pár éve (hát van az már 15 is) a Férjem vett nekem egy elektronikus keyboard-ot (olyan amivel a lakodalomba járnak) kb fele olyan hosszú mint a zongora. És persze nagy lelkesen hozzákezdtem, vettem kottát és rájöttem hogy a kezeim már nem úgy működnek mint gyerekként. Pedig még csak 30 voltam. De egyszerűen nem mentek azok a mozdulatok, és rájöttem hogy rengeteget kellene gyakorolnom, nincs annyi időm.
      Ezzel együtt elő van véve ez a "zogora" és a gyereknek pötyögök rajta, de kb a "Szamárinduló" szinten megrekedtem. Lehet hogy tanár kellene, dehát: mikor?

      Törlés
  10. Nálunk ez tök nagy dilemma és vitatéma már most gyerektelenül is, hogy mire irassuk majd a gyereket, irassuk-e, stb. (sajnos nincs hosszú i-m ezen a billentyűzeten). A férjem amellett van, hogy zenét márpedig tanulni KELL, anélkül nem ember az ember (ő is tanult és azóta is műveli, szóval nem tudja elképzelni, hogy a gyereke másképp nőjön fel), minél korábban minél minőségibb zenékkel ismerkedjen meg, próbáljon ki amit csak lehet és kezdjen zeneiskolába járni asap, ez társasági élmény is, mert a zeneiskolai zenekarban fog majd játszani és akkor megtapasztalja az együttzenélés örömét. Én meg erre azt az - elismerem, nagyon gyenge - ellenérvet szoktam mondani, hogy de mi van, ha nem lesz kedve? A férjem szerint egy olyan kicsi gyerek még nem tudja eldönteni, mi lesz neki jó hosszútávon, és ha megvárjuk, hogy legyen kedve hozzá, addigra már túl nagy lesz és késő lesz, és ezért 3-4 éves korban kell elkezdeni. Alapvetően én is a zenei oktatás mellett vagyok, pláne hogy kamaszkorom óta sajnálom, hogy én nem tanultam se énekelni, se hangszeren játszani kiskoromban, de nem akarok abba a csapdába esni, amit Petra barátnőd mondott, hogy az én meg nem valósitott álmaimat tukmálom rá a gyerekemre.
    Naivitás azt hinni vajon, hogy egy olyan családban, ahol otthon klasszikus zene szól és mindkét szülő aktivan zenél (hangszeren vagy énekelve), a gyereknek úgyis meglesz az érdeklődése a zenetanulás iránt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre csak azt a példát tudom hozni, hogy tesóm osztálytársa volt az egyik zenei atyúristen (nagyon híres zenész család, a nagypapa énekkönyvet írt, az apuka rektor és igazgató volt, minden rokon és gyerek zenész és zenélt) kisfia, akit nemhogy a zene nem érdekelt, de kb botfüle volt és utálta az egészet :(. Szóval simán megtörténhet, hogy a gyerek egyszerűen teljesen más érdeklődésű, érzelmű. Én kiróbálnám, ki is fogom majd a fiammal az angolt és a jógát próbáltatni, aztán, ha nagyon ellenáll, mondjuk 4-5 alkalom után már el lehet dönteni, nem erőltetem tovább.

      Törlés
    2. persze, abban szerencsére mi is egyetértünk, hogy ha kipróbálás után se akarja, és kitart emellett, akkor erőltetni nyilván azért nem fogjuk :) de én abban reménykedem, hogy zenélni annyi különféle módon lehet, valamelyik csak fogja érdekelni... ha meg nem, akkor ő lesz az első focista/balerina a családban :D

      Törlés
  11. oviban az én gyerekem is csak olyan foglalkozásra ment, ami az oviban volt: néptánc, angol, torna, ilyesmik. nem egyszerre mindez persze... mindig úgy indítottam el, hogy menjen, ha nem tetszik szóljon és akkor abbahagyja... (volt ilyen) azzal, hogy elkezd valamit tanulni, nem egy életre kötelezi el magát :) ha Boni elkezdene most dobolni és pár alkalom után látnátok, hogy mennyire érdekli, vagy bírja a szituációkat szociálisan, az sem jelentené, hogy akkor most 90 éves koráig dobolnia KELL :)
    csomó vágyam volt igen, amiket szerettem volna gyerekként megtanulni, de egyébként még most, felnőttként sem lenne késő elkezdeni... és ezekből igen, volt, hogy a gyerek valósított meg (a maga számára!!!) dolgokat... de nem ez a lényeg szerintem, hanem, hogy egy csomó dologgal megismerkedett/megismerkedik, ha tetszik neki, folytatja, ha nem, akkor abbahagyja... sok tevékenységet megismer, amiről szerintem 5 évesen még nem tudhat, mert nincs tapasztalata, de erre valók vagyunk mi, szülők, hogy megmutassuk a kicsinyeinknek a világot és ami tetszik nekik belőle, azt megtanulják, szeretik :)
    plusz az úszás, ami nem szeretet, hanem muszáj kérdése volt nálam, mert mindenképpen vízbiztosnak akartam tudni a gyereket! :) közben persze kiderült, hogy nem versenyúszó típus, de nemis ez volt a lényeg, hanem, hogy ne süllyedjen el!

    VálaszTörlés
  12. Hű, nehéz kérdés! 4 évesen a fiam (tavaly ősszel) tiltakozott az úszás ellen, egyszer kipróbálta pedig egy szuper oktatóval, de nem. Aztán az új ovis csoportban az egyik csoporttárs is járt úszni, májusban már kérte, h járhasson. Kicsit vártam, h többször kérje, aztán nyáron elkezdtük. Hetente járunk kétszer, és a társaság hatására szereti főleg, meg persze büszke a balatoni úszásra is. És néha így is bizonytalankodom, h nem hajszolom-e ezzel, hiszek benne, h ilyenkor még játszania kell, amikor csak lehet. Annyit fog még tanulni, alkalmazkodni, “szenvedni”!

    VálaszTörlés
  13. Én ötödikes voltam mire kisírtam hogy zongorázni járhassak. Nyilván otthon nem volt zongoránk de a tanárnő engedte, hogy csak úgy felugorjak gyakorolni és csinált nekem egy papír klaviatúrát amit az íróaztalra ragasztottam.
    Imádtam! Állítólag lett volna hozzá tehetségem mert jók voltak a kezeim és "hallottam" a zenét.
    Felmerült, hogy kellene otthonra zongora merthogy gyakorolni kell, de Apukám nem engedte ("az én lakásomban senki sem fog klimpírozni"). Aztán eltört a kezem ami miatt fél év kimaradt, 7-ik közepétől meg már nem engedtek mert "a tanulás rovására ment volna".
    Ezért mindig azt gondoltam, hogy én majd fogom küldeni a kislányomat zongorázni. De valójában fogalmam sincs.

    VálaszTörlés
  14. Olvasom itt a sok "majd abbahagyja ha nem tetszik" kommentet és elgondolkodtat, mert épp a minap hírdettek a gyerekeim iskolájában szorobán szakkört (japán logikai játék) és a jó matekosoknak (pl Marcika) javasolták, hogy járjanak. Fogalmunk sincs természetesen, hogy mi ez a dolog, de kérdésemre, miszerint abba lehet-e hagyni időközben, van-e próbaóra legalább, a tanító néni azt mondta, hogy következetesnek kell lenni és amit egyszer a gyerek elkezd, azt ne hagyja abba...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És egyébként ő jó tanítónéni?
      Mert nekem nagyon durván hangzik ez a hozzáállás. 🤔 Miért ne lehetne bármit bármikor abbahagyni?

      Törlés
    2. de te mondhatsz nemet arra, hogy menjen-e, ugye?
      mert ha muszáj mennie (tanárnő miatt) és nem hagyhatja abba (szintén a tanárnő miatt), az tök gáz... mondjuk én akkor sem engedném ilyen feltételekkel. ha belegondolsz, felnőttként is elég frusztráló, ha csinálsz valamit, de nem szereted és nem hagyhatod abba...

      Törlés
    3. Vióék szorobánnal alsóban számoltak matekórán, jó dolog:) a fejszámolás sokkal könnyebben ment utána mindenkinek! Az abbahagyásról, nem rögtön hagyja abba a gyerek amit elkezd amint épp nincs kedve hozzá, hanem féléves vagy éves alkuval:) Márkó 18 lett mire így abbhagyta a küzdősportot addig vizsgázgatott is, most meg magától megy majd Bp-n termet keresni mert rájött, hogy mégis jó az neki. V. 16 évesen hagyta abba mert már nincs akivel hazajöjjön késő este az edzésekről ( nagyon hülye helyen van a városban), de ő még járna szíve szerint. A kicsiknek meg kell menniük és kész ( viszi őket za apjuk ), ha ők pluszt akarnak mellé ( tánc ) azt csinálják, de a sport nálunk kötelező és miattuk. Egy kisgyerek ált. a pillanatnak él és nem tudja, hogy mi a jó neki hosszú távon azért vagyunk mellettük,hogy mutassuk az irányt, mert ha rajtuk múlna csak fagyit ennének sültkrumplival és tévéznének, tableteznének, olvasnának egész nap hisz a suli is unalmas:) - és mennyire igazuk van!

      Törlés
    4. Ja nem, nem kötelező menni, csak ha kitöltöd a jelentkezési lapot, akkor elvárják, hogy járj és csak jelentkezési lappal mehetsz az első órára. Patt helyzet;)
      Fogalmam sincs milyen a tanító néni, kicsit ijesztő ez a nagy szigorúság, na meg furcsa elvárás, hogy olyasmi iránt köteleződjön el egy nyolc éves gyerek, amiről nem tudja, hogy mi fán terem, viszont az is igaz, hogy a gyerekek sokszor össze-vissza csaponganak a különórák között, random elkezdenek, abbahagynak dolgokat és ez azért tényleg nem jó.

      Törlés
    5. En ilyen csapongo gyerek voltam, usztam, atletizaltam (magasugras es rudugras), asztaliteniszeztem, tollasoztam, kezilabdaztam, ijaszkodtam, es mindegyiket, amikor kezdett komolyra fordulni a dolog (ertsd: eljutottam a versenyzesig), abbahagytam. Jo lett volna, ha valaki ramszol es hatarozottan segit kitartani egy darabig. Igy egyikbol se lett semmi.

      Törlés
    6. Én pont így csináltam és pont így jó lett volna, ha valaki ram szól.

      Törlés
  15. Én azt mondtam a gyerekeimnek az ilyenekre hogy próbálják ki és hogy ha Igent mondanak rá a kipróbálás után akkor abban az évben valóban járjanak rá végig de kipróbálás nélkül nem gondolom hogy el kéne köteleződni bármi mellett is (szorobán oktatás egyébként már legalább 25 éve van)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy van, de ettől még mi nem tudjuk milyen, én tavaly hallottam róla először életemben.

      Törlés
  16. Nalunk kiscsoportban még nem ajanlanak ilyen foglalkozasokat, csak a kovetkezo evtol (tehat 4 eves kortol), igy még semmi fix nincs, de uszas van ovis orakban, ami szuper (marmint hogy nem nekunk kell kulon vinni), ez az ALAP, ami nincs mese de jarni kell (még ha nem is 4, hanem 5-6 evesen). Legyen vizbiztos, aztan tanuljon meg uszni is... A kisfiam nagymozgasban szuper, igenyli is, igy nem tudom, hogy mi mas lesz majd mellette, max még egy dolog. Pl van judo, angol, jatekos torna, stb., amiket hallottam. Hangszerrol nem hallottam most szuloin, gondolom kulon kene intezni valamit...
    Nalunk anyu azt kerdezte hogy kb fél évet jarjunk es ha akkor sem erdeklodunk iranta/nem tetszik, akkor hagyjuk abba. Egy gyerek hajlamos konnyeden ramondani 2 alkalom utan hogy nem tetszik neki, es ez siman valtozhat utana.

    VálaszTörlés
  17. Én sehova nem vinném a gyereket, amit ő nem akar. Két dolog érdekli: a balett és az úszás, ezt a kettőt választottuk, de ha valamelyik nem fog neki tetszeni, gondolkodás nélkül fogom kiíratni onnan.

    VálaszTörlés
  18. En zongoraztam 7 evig altalanosban, a szuleim keresere. Utaltam az egeszet, soha nem volt sikerelmenyem. Borzaszto a hallasom, a szolfezsoran mindig szegyelltem magam a tobbi jo hangu gyerek mellett. Ezt az elmenyt nem kivanom a fiaimnak.
    En a sportot tartom fontosnak. Eloszor focira jartak, de a nagy utalta. 3 honap utan azt mondtam h abbahagyhatja, de mast ki kell probalnia helyette. Karatet valasztottuk es azota is erre jar. A kicsi focira is es karatera is. Engednem a zenet, ha ok kernek. De mar latszik, h nincs jo hallasuk. A sportolas ezer szazalek h kihat a jo egeszsegre, meg ha nem is kiemelkedoek benne. A zeneben nagyobb a kockazat, h nem terul meg a belefektetett energia.
    Nekem is az az elvem, h bizonyos ideig ki kell tartani a nem szeretem dolgok mellett is, de azert nem mindenaron. Es minel tobb dolgot meg kell ismertetni a gyerekkel, h tudjon mibol valasztani. Egy gyerek nem tudja meg eldonteni, h hosszu tavon mibol lesz elonye. Felnott korukig a szulo felelossege a dontes.

    VálaszTörlés
  19. Balettra jártam kicsinek, abban nem volt sok sikerélményem,mert bár az órákat szerettem, de a szereplési vágyamat nem élhettem ki ( se vékony, se elég hajlékony nem voltam ). Viszont zenei általánosba jártam, és a kezdetektől furulyáztam és fuvoláztam, általánosban végig. Én fontosnak tartom a zenét és a sportot is, egy hónap próbaidőt mindenképp adnék. A nagyok oviban tornáztak ( különóra, de ovis keretek közt ) általánosban elkezdték a gitárt, de a többszörös tanárcserék, és a szolfézs-utálat miatt ez nem tartott sokáig. 9 éves koruk óta sportolnak ( evezés ) apai "nyomásra", de szerencsére még most, 15 és 17 évesen is rendszeresen és versenyszerűen csinálják. Szerintem ilyen kicsiknél irtó sokat számít a tanár személye, ha nem képes megfogni a gyereket, akkor nem fogod tudni erőltetni, a kevésbé szociális fiamnál ez egyértelműen meglátszott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én nagyon szociális fiamnak is az a legfontosabb, hogy szeresse a tanárt.

      Törlés
  20. Tamko, csak felve kerdem, mert igazabol nem akarom belemagyarazni, de nem merult fel, hogy Boni enyhen Aspergeres lenne? Csak az allando szorongas es a feltuno szocialis esetlenseg miatt kerdezem. Mondjuk akkor sincs semmi, ha az, mert egyszeruen akkor olyan, csak lehet, hogy a haziorvos nem buzerlana titeket allandoan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tamkonak szerintem nagyon jó témái vannak amihez többen szívesen hozzászólnak. Sajna hogy ő utána "kiszáll" a beszélgetésből és nem válaszol szinte senkinek.
      Amit te kérdetel ezt már többen felvetették, biztos hogy nem kapsz rá választ! Lehet hogy azért mert túl személyes lehet azért mert ha így is lenne ő ezt soha nem vállalná fel!

      Törlés