2018. július 2., hétfő

Könyv, csoki, virág

Kollégákkal-barátnőkkel kialakult az a szokás, hogy ha valakinek szülinapja van, másvalaki a társaságból körbeír, az érintettek együtt megszervezik, kitalálják és megveszik ajándékot, a pénzt pedig arányosan elosztjuk. Egészen novemberig én is részt vettem ezekben a brainstormingokban, kör-e-mailekben, képeslap-aláírásokban anélkül, hogy magukra a bulikra, éttermi vacsikra el tudtam volna menni. Aztán novemberben egyetlen egy kolléganőm köszöntött föl a saját szülinapomon, és basszus, én komolyan annyira megkönnyebbültem: ezentúl teljesen legitim módon fogom tudni kihúzni magam ezek alól az össznépi szerveződések alól!

Tiszta hülye voltam amúgy, hogy eddig nem mertem nemet mondani. Volt, hogy olyan csajok ajándékába szálltam bele, akiket évek óta nem is láttam. Aztán meg az utóbbi években kezdett totális kínszenvedéssé válni az egész; senkinek nem volt semmi ötlete, személyes meg pláne nem, így 10+ év után havonta kitalálni valakinek egy ajándékot (mármint: mindig másnak, ugye) baromi nehéz. Így születtek a masszázs-utalványok, a welness-hétvégés belépők és társaik. Majd rohangálhattunk egymás irodájába fillérre pontosan kiszámolt apróval, vagy utalgathattunk egymás számlájára nevetséges összegeket.

Azóta nem vagyok szívbajos, megírom, ha nem tudok részt venni ebben vagy abban a köszöntésben, és kérem, hogy vegyenek ki a levelezésből. Nem mondom, hogy nem volt meg az egész procedúrának a maga bája régen, de ma már csak teher. Két kolléganőmet továbbra is felköszöntöm, a többieket csak akkor, ha az adott bulira tényleg el is tudok menni. Mennyivel egyszerűbb így az élet!

Ami nem azt jelenti, hogy mindenkivel merek ilyen laza lenni. Az ajándékozás nagyon sok esetben továbbra is kényszer, kötöttség, saját magamra rótt elvárás. Vannak emberek, akikkel beleragadtunk egy olyan helyzetbe – hogy ne mondjam: ördögi körbe – hogy minden alkalomra ajándékot adunk egymásnak – és akkor most nemcsak a saját szülinapunkról és a karácsonyról van szó, hanem a gyerekek szülinapjáról is, meg a srí lanka-i utazásról is, ahonnan nemrég kaptam – tuti jó szándékkal vásárolt – szerecsendiót meg hűtőmágnest.

Nem tudom, mi a jó megoldás, néha én is szeretek (és szoktam) jól eltalált ajándékot kapni, amiről érződik, hogy az illető utánajárt, időt és energiát szánt rá. Ugyanakkor nekem sincs mindenkire mindig ugyanannyi időm, energiám és ötletem. Néha viszont szuper és testhezálló ajándékokat is képes vagyok kiötölni. Viszont ha az ember egyszer elkezdi... olyan nincs, hogy csak egyik-másik szülinapra ajándékozunk, ugye? Lehet olyan, hogy egyszer viszek a barátnőmnek Budapestre egy rúzst, mert mindig rágondolok, ha azt a színt látom, annyira illik hozzá, de amúgy nem szokásom megajándékozni?

Amúgy a könyv(utalvány), a csoki és/vagy a virág tényleg a lehető legjobb válsztás, és szinte az összes ajándékozási helyzetet lefedi. Sőt, azt hiszem, én egy hosszú e-mailnek, egy váratlan telefonhívásnak még jobban örülök. A mai gyerekeknek meg már tényleg mindene megvan, a Jonatánnak vett kalapácsozós készlettel bontatlanul jöttünk haza Budapestről, mert pontosan ugyanaz már megvolt neki. Bonikám játékait pedig a pincében tároljuk, én nem tudom, mi van ezzel a gyerekkel, de játékkal két percnél tovább nem lehet lázba hozni (ellenben egy ápisztba képtelenség vele elmenni).

Hétvégén vendégeink voltak uzsonnára*, és noha én is úgy tanultam, hogy vendégségbe üres kézzel menni illetlenség, de ők bizony üres kézzel jöttek, és szuper volt. Nem maradt ránk süti, nem kapta meg Boni a huszadik műanyag kis izét, nem kell majd azon tanakodnunk legközelebb, hogy mi mit vegyünk a kislányoknak, nem volt szabadkozás, nem volt műöröm, nem volt csomagolópapír, nem kell semmit visszavinnünk, kicserélnünk, nem érezte senki magát hülyén.

* Egyébként az a magyar lány jött a családjával, akinek a telefonszámát a reumatológus adta meg, emlékeztek? Nagyon szimpik!

16 megjegyzés:

  1. Én minden ajándékozást beszüntettem kb 5 éve, Jvel egymásnak sem veszünk semmit. Leginkább pont a feszengés és a felesleges ajándékok miatt és őszintén megmondom, hogy Z barátom anyukája volt az egyetlen akitől tényleg nekem szóló ajándékokat kaptam, vele kb 20 éve szakítottunk. Szegény szüleim melléfogásai, az anyósom leértékelésen vett, nem visszacserelhető ajándékai és J kínlódása nélkül, merthogy utál vásárolni aminek az a vége, hogy vesz valamit az utolsó percben, amikor már nem tudja halogatni, valami tök felesleges dolgot, pl egy 2. Kindle-t, amikor még az első is szuperül működik. Valahogy sokkal jobb lett minden ünnep. És a munkahelyi születésnapoktól aztán végkép kirázna a hideg, milyen szerencse, hogy nálunk semmi ilyen nincs!

    VálaszTörlés
  2. Nos ez nekem is teher lenne. Kollegakkal nincs is szuksegem ilyen jellegu unneplesre. Mi az elozo helyen sütöttünk sütit (valaki sutott, altalaban nem az unnepelt), kozosen elnyammogtuk, kozben beszelgettunk, ami jol is esett munka kozben 10-15percre kiszakadni, es ennyi. Most harman dolgozunk szorosan egyutt, es az unnepeltet ugy koszontottuk hogy EGYETLEN szelet sutit vettunk a ceges etteremben es azt hárman megettuk!
    Ferjemnek nagyon nehez vasarolni de ő olyan csaladbol jon, hogy nem tudom vele megtenni azt hogy ne ajandekozzunk. Volt olyan idoszakunk hogy ne legyen ajandek, mert ugyis elutazunk kulfoldre varosnezni, ne adjunk tàrgyi ajandekot, legyen az élmény. Amugy az ő csaladja a nevnapot ugyanugy unnepli mint egy szulinapot, jooo nagy ertekű ajandekkal! Nehez ez evrol-evre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húúú, off, de most picit megnyugodtam. Engem a kollégáim "1 óra reggeli/napindító dumálás, 1 óra ebédszünet, -most, hogy nyáron lazább a menetrend,- délután is fél/1 óra traccsparti" szünetei halálba idegesítenek és lelkiismeret furdalásom volt, gondolván, senki se dolgozza végig a 8 órát, de ha valakinek 10-15 perc is kiszakadás, csak nem vagyok olyan gonosz liba.

      Törlés
    2. Voltak lazabb idoszakok de altalaban inkabb az a jellemzo hogy alul van tervezve a letszam, szoval munka van boven. De mindenhol vannak olyanok akik 6ot se dolgoznak vegig :D

      Törlés
  3. Merylla, nekem ez nagyon radikális megoldás lenne, én valamilyen középutat szeretnék.. de hogy mit, fogalmam sincs. Én inkább abba az irányba megyek, hogy időszakosan, néha-néha valamit, amikor az embernek Jó Ötlete van. Vagy pedig a könyvcsokivirág. :)) De persze megvalósítani én sem merem, nehogy tuskónak vagy sóhernek legyek nézve...

    Mondat, amitől kiráz a hideg: "Mit szeretnél ajándékba?" :-O

    Kollégák: tényleg elszaladt velünk a ló, nem így indult, de ilyenné lett... előbb is kiszállhattam volna

    Élmények ajándékozása: tudom, h nagy divat, de nekem ez is csak ritkán jön be. Ezek a csomagok (wunderbox a neve itt asszem) tök átverés, és végülis ugyanolyan személytelen, mint egy tárgy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a színházjegy? Én az utóbbi években azt adok, eddig nagyon bejöttek.

      Törlés
    2. De, ez tök jó ötlet! (Budapesten)

      Törlés
    3. Van ajándék, de nem szülinapra, hanem ha látok valamit. Elhiszem, hogy radikális, én ott léptem amikor anyósom adni akart nekem pénzt, hogy vegyek magunknak valamit, amit majd ő becsomagol és betesz a fa alá. Na ilyen ajándékokra nincs szükségünk. A másik gondom, hogy az ünnepek már olyan szinten elüzletiesedtek, hogy a lényeg eltűnt.

      Törlés
    4. Merylla, akkor te megvalósítottad azt, amiről és csak álmodozom ;-)

      Törlés
  4. Tök igazgatok van, ellenben én ajándékfuggo vagyok, a legtöbb ajándék, amit kapok őszintén meghat, és adni is szeretek, mert többnyire meglátom valamit, ami szerintem épp jó. Nekem a karácsony nem lenne igazi ajándékok nélkül Sőt a legigazibb csupa meglepetéssel :) van az az öt szeretetnyelv, és rám mindegyik hatással van, de az ajándékok nagyon-nagyon. Biztosan ezt is az infantilis énem igényli.

    VálaszTörlés
  5. Én úgy szoktam barátok szülinapja kapcsán, hogy sosem adok ajándékot, ellenben ha megtetszik valami, azt megveszem és odaadom csak úgy. Ezzel kicsit kivédem, hogy ebbe a bizonyos ördögi körbe kerüljünk, bár volt már olyan, hogy láttam rajtuk, meglepődtek és utána viszonozni igyekezték, szóval ez sem tökéletes, mert lehet, hogy zavarba is hoztam ezáltal.
    Családdal szoktunk, de az nem terhes, a munkahelyemen pedig szerencsére azelőtt beszüntették az egészet, hogy idejöttem.

    VálaszTörlés
  6. A munkahelyemen mi a névnapokat ünnepeljük, és csak szűk körben (5-10 fő).

    Már egy ideje úgy szoktuk, hogy az ünnepeltet, amikor közeledik a neve napja, megkérdezzük, hogy mire vágyik. :DD Igazából persze ritkán van erre szükség, mert ez a pár ember nagyon ismeri egymást, tudják, hogy mire. Én azt szoktam mondani, hogy lepjetek meg. Mindig a legjobbat sikerül kiötölniük. Volt már palacsintasütő, kávéfőző, fülbevaló stb. Mindnek nagyon örültem. Mellé persze virágcsoki. :D

    VálaszTörlés
  7. Én szeretek ajándékozni, talán nem is vagyok rossz benne, és sokszor döntök az élmények mellett, kiállítás, fürdő, színház, egy extra vacsora, 2 napos kiruccanás, de ez persze azokkal jó, akikkel közeli a kapcsolat. A pasimnak, gyerekeknek sokszor veszek ruhát is. Vendégségbe meg viszünk, amit a házigazda szeret, bor, sör, szörp, virág, szoktam sütni is, de ezt előre egyeztetem, sósat vagy édeset vigyek, a gyerekeknek meg szintén megbeszéljük, milyen apróságot vegyünk, vigyünk, cuki zokni, hajgumi, hajcsat, színező, ceruza, matrica, könyv, ami épp szívük vágya.

    VálaszTörlés
  8. Martine, és mondd, HOGYAN kell jó, személyre szabott ajándékot venni, aminek az illető örül? Egyszer feltettem ezt a kérdést annak a barátnőmnek, aki gyakran szuperul eltalálja. Azt válaszolta, hogy az üzleteket kell járni és erősen kell gondolni a megajándékozandó illetőre.

    Bezzeg:hú, akkkor nálatok ez kb úgy megy, mint nálunk, azzal a könnyebbséggel h ti felteszitek a Tiltott Kérdést :)))

    Pillanat: akkor it lehet h van némi kulturális különbség is. Én egyetértek azzal, hogy a gyerek nagyrészt nem vágyik semmi másra, mint egy matricás könyvre (az enyém most éppen egy elemlámpára), de ami itt megy ajándékozás (SŐT: gyerekzsúrok) címszó alatt, az ŐRÜLET. A gyerekek olyan blazírtan bontják ki a huszadik LEGO-készletet, egy nagy halom csomagolópapír között, hogy az tök szomorú. Szokásos szülői program: más gyerekénet ajándékot venni, mert zsúr lesz. Barátnőim mesélték, nekem szerencsére még nem kell ilyen gyerekzsúrt szerveznem, hála az égnek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsurok... Amikor a gyerekeknek rendeztem a zsurt, megkertem minde szulot, h ne hozzanak ajandekot... (ne azt varjak a gyerekek, hanem magat a zsurt, plusz meg akartam magunkat kimelni a huszadik kis benasagtol), nem ertette SENKI, h most mi van... Akkor mondtam, h jo, ha nagyon akarnak vmit, hozzanak bonbont (a meghivottak kozul 1 kislany szulei tartottak be a keresemet)....

      Amugy baratnoimnek, ha latok valamit egybol megveszem (a kotelezo ajandekozas mar nekem sem megy; fiatalabb koromban sokkal kreativabb voltam)

      NS

      Törlés
    2. Hát mert most olyan öreg vagy :)))))

      Amúgy Z. pont ez a típus, amit leírtál: nem MER beállítani sehova ajándék (lehetőleg drága) nélkül. Presztízskérdés, vagy elnyugatiasodott ember, nem tudom. Ezért a magyar csaj és a családja sztem tök bevállalós volt, hogy nem hoztak semmit (és pedig még Z. is azt mondta, hogy ez így szuper volt).

      Törlés