Na mindegy, nem erről akartam írni (noha baromira idegesítő, hogy mindig nála tűnnek el a kocsikulcsok, Bonisapkák, fél pár síkesztyűk, telefon...grrrr), hanem hogy milyen pozitív visszajelzéseket kaptam Bonival kapcsolatban. A kritikákhoz vagyok hozzászokva, a családom ugyanis - noha nem tisztsége - állandóan arra figyelmeztet, hogy miképpen rontjuk el Bonit épp. A Z. húgától érkező dicséreteknek viszont azért örülök, mert hat gyereket nevelt fel, akik mindannyian szimpik, kiegyensúlyozottak, okosak, toleránsak, humorosak,
Anne azt mondja, hogy nagyon meglepő, hogy Boni magyarul beszél hozzám. És tényleg, annyi meló van ebben, annyira nehéz következetesen lavírozni a két nyelv között, és annyira kettéosztja a családot. Én is csodálkozom, hogy Boni, aki tudja, hogy franciául is érteném, erőfeszítéseket téve keresi a magyar szavakat (igaz, nem mindig találja meg őket).
Az is szokatlan, állítólag, hogy egy gyereket nem érdekli a mobiltelefon, és nem lóg folyton rajta. Ennek tökre örülök, direkt figyeltünk arra, hogy ne legyen opció a telefon nyomogatása. Túl kicsi még ahhoz, hogy a képernyőt bámulja, legyen szó bármilyen interaktív, fejlesztő kutyafüléről. Rengeteg minden mást tud helyette csinálni (rajz, gyurma, homokozás stb.), ami ugyanúgy, ha nem jobban fejleszt, és legalább nem szokik hozzá ahhoz, hogy időt lehet elcseszni a telóval. Ugyanakkor azt is megértem, hogy 3-4 gyerek mellett (Z. családjában ez az átlag!) valamivel le kell foglalni egyszer-egyszer a gyerekeket.
Aztán persze tudom, hogy sajnos csak idő kérdése, és rácuppan a modern technológiákra és a könnyebbik nyelven fog megszólalni. Ellenszélben pedig nem fogok vitorlázni!
De hat mar most is ott vitorlázol, nem? A rögösebb utat választod, mert meggyőződéses szerint az erőfeszítéseinek később látod hasznat. Nagyon nehéz lehet, nem is megy mindenkinek.
VálaszTörlésSzuper hirek, szuper rokonok!
VálaszTörlésCsodàllak, hogy ilyen következetesen kitartasz! Nekem nem sikerült annak idején...
VálaszTörlésBv, jogos :) de ugy ertettem, hogy ha majd Boni ellenáll, akkor nem harcolok. Pl. ha nagyon szeretné, h francia mesét olvassak neki, akkor lehet h azt fogok - most még siman elfogadja, h en meselek magyar konyvekbol, az apja franciábol. Vagy ha mindenkeppen szeretne mobiltelefonon jatszani, fotozni stb. mert a haverok is azt csinaljak.
VálaszTörlésMartine, jaaaaj, ezek a rokonok, nem is tudom elmondani, mennyire szimpik!
Rozsa: tudom! Sokan feladják, ertheto modon.
Látod! :) Hatalmas közhely tudom, de igenis az a lényeg, hogy KI mondja és nem az amit és egy hat gyerekes mostani anyuka "kicsit" szakértőbb mint bármely más rokon, akinek nem is volt gyereke soha vagy már rég felnőtt. Gratulálok! Jól csináljátok! A kütyü függőség csakúgy mint a TV előtti bambuláns kcisit személyiség függő is, de az nem kérdés, hogy bármilyen más játék sokkal jobban fejleszt főleg ebben a korban mint az előbbiek:) Később már kicsit muszájból is előtérbe kerülnek, de én nem szeretem látni a gyerekeimet telefonnal, tablettel a kezükben gubbasztani, nem is hagyom sokat, kiüldözöm őket az udvarra, vag ysétálni megyünk, vagy rendes játékra kényszerítem ( ők annak élik meg) - szóval gonosz vagyok:))
VálaszTörlésIgen, nem mindegy, hogy ki mondja, persze! Es egyetertek, a kütyüfüggést gyereke válogatja, Boni inkább az a kézműves típus, írni, rajzolni, ragasztani szeret. Szóvel lehet h nem is a mi érdemünk, h nem a telefont nyomkodja :)))
VálaszTörlés(A sógórnőm gyerekei már nagyok egyébként - de én pont ezért szeretem kikérni a véleményét hyerekdolgokban.)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHat szerintem ez úgy van, hogy sok gyereket zavar, ha egy szülő más nyelven beszél hozza, es addig tiltakozik, amíg felorli a szülő ellenállását. Meg ahogy Tamko is írta mar korábban sokszor, néha valóban kifejezetten macerás ket nyelven menedzselni a családot (de olyan ismerősöm is van, ahol ez nem volt akadály, a gyerek mégis ellenállt). Később, felnőttként már mindenki belátja a hasznát az extra nyelvtudasnak, csak addigra mar késő. Es meg valami: ha az elsőszülött meg is tanul az adott nyelven, a kistestver mar csak nagyon-nagyon ritkán (az o meggyőzésére egyszerűen elfogy az energia.)
VálaszTörlésIgen, en is ezt tapasztalom általában: minél hátrébb áll az illető a gyerekek sorában, annál kevésbé beszéli jól a második nyelvet.
VálaszTörlésEs igen, arrol nincs szo, hogy jo-e vagy sem egy masodik nyelv (szerintem soha nem írtam azt, hogy felesleges), az a kérdés, hogy hogyan adja át az ember az anyanyelvét. A közhiedelemmel ellentétben nem elég az, hogy egy gyerekhez az adott nyelven “beszéljünk”, és azt sem lehet megvalósítani, hogy “kizárólag” a kisebbségi nyelvet használjuk - én az ido kb 95%-ban beszélek Bonihoz magyarul, es nap mint nap adódnak olyan helyzetek, hogy azt érzem: ez nem megy így tovább.
Uh, egyáltalán nem akartam arra célozni, hogy feleslegesnek tartod! (Nekem a férjem félig-meddig kétnyelvű, es mint elvetélt nyelvészt, nagyon érdekel a téma.)
VálaszTörlésDehogyis! En Zsuzsa kommentjére reagaltam, amit azota letörölt. Azt hittem, te is :))))
TörlésEs igen, engem is tokre erdekel a téma, es kicsit ugy erzem, aki nem él ebben, az nem tudja igazabol, mirol van szo (itt most nem rad gondolok :))) hanem az idézett Nők Lapja cikkre)