2017. október 27., péntek

Mókuskerék

Vannak ezek a borzasztó reggeli felkelések, amikor az ember szinte attól függetlenül hulla fáradt, hogy mikor feküdt le, hiszen krónikus kialvadtlanságban szenved úgy 10–20 éve. Alig látok az álomtól, fázom és minden egyes alkalommal tovább szeretnék aludni – ami pedig 7-ből mondjuk csak egyszer sikerül (ha sikerül): vasárnap, akkor is Z. fél óra múlva kirugdos az ágyból, hogy menjek már Bonival foglalkozni.

Pedig a kávészagú délelőttök tök jók! Ha már egyszer kivakartam magam az ágyból, baromira örülök, hogy egy teljes délelőtt áll a rendelkezésemre. Ezek a legjobb órák. A munkavégzés hatékony, a kedv pompás, a lelkesedés az egekben, ambiciózus és derűs tervek kovácsolódnak a napra. A délelőttök nem a pihenésről vagy az artisztikus alkotói önmegvalósításról szólnak, hanem az örömmel végzett munkáról, akár a melóban, akár otthon.

A hatékony fizikai vagy agyi megerőltetés után jól esik az ebéd. Ha fogalmazhatunk úgy, hogy kakaskukorékolásra ébredek, akkor pontban harangszóra már bizony a menzán ülök vagy az konyhában készítem a kaját. Tisztára, mint egy öregek otthonában.

De az az evés utáni ájult kajakóma! A reggeli kelésnél is klassziksokkal borzalmasabb. Nem is tudom, a hét melyik napján elviselhetőbb ilyenkor kornyadozni: amikor dolgozik az ember vagy amikor nem. A szem leragad, az agyra szürke köd száll, és valamilyen fiziológiai vagy biokémiai folyamatok miatt (nyilván az emésztésre tippel az ember) (bár ki tudja) az agyra is árnyék vetül: minden mindegy, az élet szar, úgyis a kipipálatlan teendőlistáimmal fognak egyszer eltemetni, most minek ez a sok reménytelen háztartási meg munkahelyi küzdelem az árral szemben. Tudom, hogy a gyerekek szervezete nem így működik, mert Boni ebéd után is ugyanolyan aktív, hangos, pörgős, dumálós, mint máskor. Sajnos az ebéd utáni alvásnak búcsút intettünk már... még nyáron rá tudtuk kényszeríteni (a meleg miatt jó is volt), most már egyszerűen nincs rá szüksége. Négy évesen 10 órányi alvásra van kalibrálva, szinte percre pontosan.

A délután már olyan kapkodós, be kéne fejezni a munkát vagy Bonival játszóterezünk (miközben be kéne fejezni a munkát). Visszajön az energia, ha nem is a reggeli mértékben. Imádom, hogy itt egy órával később sötétedik, és megértem, akik otthon el akarják törölni az óraátállítást (amit a hétvégén el kell majd tudnom magyarázni Boninak, mert állandóan azt figyeli, mikor lesz sötét.)

Az este finálészerűsen kapkodós. Az esti rutin sietős. Sötétedik. A cél az, hogy 20:30-kor kapcsoljuk le a villanyt Boni szobájában – kb. 10-ből 2–3x sikerül. Nem tudom, hogy lehetünk ilyen bénák.

A lefekvés előtti órákban a tettrekészség a reneszánszát éli. Eltűnik az enerváltság, a kapkodás, átveszi a helyüket annak a mélyen fekvő, biztos tudata, hogy ami most nem lesz elvégezve, az megint tolódik másnapra. Ugyanakkor van ebben valami kis ismeretlen lazaság is: kit érdekel! Legyen már valami privát, lappangó és megbízható kényeztetés is a napban. Egy blogbejegyzés. Fotók válogatása. Csetelés. Olvasás. Film. Az ember olyan nagylelkűen áldoz fel további félórákat a reggeli kelés és szenvedés oltárán. Vastag zokniban elmolyolás a lakásban, amit a skandinávok olyan ügyesen és akkora marketingérzékkel sajátítottak ki maguknak. Pakolás. Reggeli cuccok kikészítése. Aztán mi mindig azt mondogatjuk magunknak lefekvés előtt, hogy basszus miképp lehet, hogy aludni ennyire jó!

12 megjegyzés:

  1. És tényleg így van, aludni nagyon jó.
    Sokszor mikor reggel felébredek, én már azt várom, mikor bújhatok már újra az ágyamba.
    Nem baj, de mennyi rengeteg idő megy el az alvással... hosszú évek.

    VálaszTörlés
  2. Ismerem ezt az érzést... rémes!!

    VálaszTörlés
  3. En ugy latom, nalatok valahogy a mokuskerek is emberi es barastsagos

    VálaszTörlés
  4. Egy vetett ágynál csak egy jobb dolog van, egy másik vetett ágy - mondta mindig a nagyapám. És kisgyerekes szülőknek a legnagyobb luxus az alvás.

    VálaszTörlés
  5. Sosem voltam nagy alvó..kamaszként sem,soha.Tátott szájjal,irigykedve nézem kiskamasz fiamat hogy délig is elalszik...Hagyom,de sokszor mondom,aki sokat alszik keveset él...Soha nem kellett ébresztés sem,mindig felébredek amikor kell.Néha szeretnék többet,vagy tovább aludni,de nem tudok.

    VálaszTörlés
  6. A mókuskerekünk tényleg barátságos, egy szavam sem lehet. :))) (Csak ne lenne annyi adminisztratív elmaradásom...)

    Az alvás nekem is luxus... de ma éjjel nyerünk egy órát, hurrááá! ;)

    VálaszTörlés
  7. Megragadom a lenyeget de miert rangat ki az ágybol a ferjed? :)
    Lehetne h egyik reggel ő, másikon te kelsz Bonihoz, hogy tudjatok kicsit pihenni.

    VálaszTörlés
  8. Ma reggel felkeltem, úristen már 8 óra, gyors reggeli, rohanok a piacra, visszaérek, te jó ég már 9, hogy lesz így kész az ebéd. Leülök a géphez, hogy megnézzem a receptet...8:13 virít a képernyő sarkán..ez nem lehet igaz.. Éljenek a hagyományos órák.

    VálaszTörlés
  9. K: minen hetvegen o kel fol Bonihoz, de aztan kb 1 ora mulva mar csinalna mast, menne a dolgara, ezet ebreszt fel. Az en izlesemhez kepest tul koran :))))

    Lili, minden evben van valaki koruottem, aki elfelejti/rossz iranyba allitja :)))

    VálaszTörlés
  10. Fél hatkor keltem ovis korom óta, mióta gyerekem van, azóta ötkor. De én így szeretem. A családban is mindenki korán kelő.

    VálaszTörlés
  11. Mi is elég korán kelünk, hétvégén van hogy hétig is alszunk, de ritka:) Viszont cserében én szombaton délelőtt mindent meg tudok csinálni és délután már SEMMIT és vasárnap is hasonlóképpen, bár akkor délután tanulunk 1-2 órát azzal akivel épp kell és film nézés közben vasalni is szoktam, de az nem számít mert filmet nézek:) Korán kelünk és korán fekszünk mindannyian és szerencsére mindenki, bár a kamaszok szívese aludnának délig is , de az már olyankor sosem alvás csak nem felkelés és ágyban telefonozás, szóval azt nem igen hagyjuk...

    VálaszTörlés
  12. Jujj, a délig alvás tényleg rémes!!

    VálaszTörlés