2017. október 5., csütörtök

Mi hiányzik?

Egyre jobban hiányzik az életemből az utazás. Nem tudom, hogyan lehetne belepasszírozni a mindennapjainkba úgy, hogy azért Magyaorországon is töltsünk időt, meg a Franciaorgszágban mindenfelé élő rokonokhoz is eljussunk időnként. Mert most az utazást úgy értem, hogy új helyeket fölfedezni, várost nézni, kirándulni, kötetlenül időt eltölteni – amiket Boni életkora miatt sem nagyon tuduk megvalósítani. Idén nyáron el kellett volna utaznunk az óceán partjára Z. nagyfiához. Egyikőnk sem szereti a tengerpartot (nyáron meg pláne nem), de úgy gondoltuk, Boninak jó lenne a tengert (azt a sok homokot!) meg a rokonait látnia. Végül azt figyelembe véve, hogy mennyire jól elvan a szüleim kertjében egy söprűvel meg egy vödör vízzel, plusz belekalkulálva a 2000 km-t, ami a helytől elválasztott minket (brrrrr), nem mentünk sehová.

De most már jó lenne picit kimozdulni...főleg Anglia és Skócia jut az eszembe ilyenkor, mint célállomás, vagy Németország északi része, Lipcse, Hamburg. Amerika! Aztán persze nem tudom, hogyan lehetne belekalkulálni az életünkbe, lenne-e annyi szabim, kellene-e közelharcot vívni a kollégáimmal (rémes ez az egyeztetés), végül pedig: nem luxus-e úgy elutazni valahová, hogy a gyerek esetleg ne is emlékezzen rá később, vagy ad absurdum ne is élvezze?

Addig is marad Budapest, meg a szokásos francia városok. Nem panaszkodom, ez is tök jó, legalább kimozdulunk egy kicsit, de azért várom azt az időt, amikor újra csavaroghatunk kedvünkre.

A másik hiányzó tevékenység pedig a sport. Ez már bonyolultabb dolog. A reumám miatt az elmúlt évben alig sportoltam: párszor voltam usziban, utána napokig bicegtem, és jól emlékszem még a tavalyi síszünetre, amikor egy délutánon keresztül síeltem. Isteni volt, csakhogy utána két napig nem bírtam lábra állni! Sétálni meg kismotor után fukorászni még tudok, szoktam is, de másnap azt is megérzem.

A reumatológusom erre nemrég azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább, maga meg fog bolondulni! És tényleg, baromira hiányzik a sport, löttyedt és puhány vagyok, rettenetes. Amit viszont javasol, az nem nagyon tetszik. Egy eléggé új (15-20 éves asszem) (szemben a száz éve ismert gyulladáscsökkentővel, amit most szedek) terápiát, ami kórházakba járkálást, havi vérvételeket, odafigyelést jelentene. Tudom egyébként, hogy hosszútávon ezt az új cuccot nem kerülhetem el, de régebben úgy gondoltam, a ki-tudja-milyen mellékhatások miatt majd 50–60 évesen kezdem el... de most? és csak azért, mert nem tudok sportolni? Jaj, nem tudom. Ezt nagyon meg kell még gondolnom. A doki mindenesetre elkezdte a terápiához szükséges összes vizsgálatot, állítólag az átfutási idő kb. 2 év. Marha drága dolog, külön kell engedélyeztetni, szörnyű, tisztára olyan, mintha valami komoly problémám lenne. Pedig csak a sport.

31 megjegyzés:

  1. Emlekezni valoban nem fog de szerintem a szemelyisegfejlodesre is hat es elvileg jo nekik az uj inger. Mi sokkal kevesebbet utazunk, miota megvan a kisfiunk, de igenyunk van ra. Neha nelkule mentunk, mert a tipikus felfedezes-varosnezes vele nem elvezet es egy 2 ejszakas ut alatt azert mi eleg aktivak vagyunk. De volt mar hogy vele is mentunk varosnezni viszont mi meg nyaralos tengerpartos emberek vagyunk szoval 2 eve alatt 3x nyaraltunk tengernek. Imadja! Persze lassan melyulo kell. De en is varom hogy nagyobb legyen es tobb mindent lehessen vele csinalni:)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem ez az utazásos dolog a szülőtől függ.
    Mi egy héten egyszer megyünk a gyerekkel az egyik Auchanban ahol van egy szuper csúszda meg egy ilyen kis tombolda (vagy hogy mondjam). Mikor fordulunk be a parkolóba Zselyke visong és mondja hogy éljen éljen. És 1 éve járunk ide minden héten. Ugyanígy a kacsaetető tó, a bogyógyűjtő bokor, az a pláza ahol mozgólépcsőzni szoktunk és sorolhatnám. Pedig én már szét unom az agyam ezektől a programoktól de ő még élvezi.

    VálaszTörlés
  3. Haha, nálunk ugyanígy! A múltkor mesélte egy anyuka a játszón, h ők hétvégente a nyakukba veszik a várost és MÁS parkokba/játszókra járnak - na mi még ehhez sem vesszük a fáradságot :))) annyira minden magvan neki itt. Egyszerűen nem érzem azt, hogy skóciai meg lipcsei ingerekre lenne szüksége :)))

    VálaszTörlés
  4. Gyereke válogatja, én tételesen (városok képei, kaják, játszóterek, a tesómmal való beszélgetések részletei) emlékszem az ötéves koromban tett Olasz körútra - viszont simán elfelejtettem a huszonéves koromban letett matekszigorlat minden elemét, a tanárt és az érdemjegyet leszámítva :D

    Én nagyon sajnálom, hogy nem utaztunk többet, míg kicsik voltak, mert A. szerint nagyon problémás dolog gyerekekkel utazni :( meg milyen drága! - Ehhez képest a tesómék minden évben többször is utaznak a gyerekeikkel, sátoroznak, csavarognak (amúgy mi is anno gyerekként) - és egy néhány éves gyerekkel tök olcsó utazni! Most iszonyat drága, mert már mindkettő felnőttnek számít mindenhol, jegyek, belépők, szállások, felnőtt adagokat esznek (dupla felnőtt adagokat) - szóval, utazzatok, míg tudtok!

    VálaszTörlés
  5. Martine, most kedvet kaptam!! Ide nekem a lipcsei játszótereket :)) valami konkrét tervvel kellene előállnom, mert Z. sem nagyon kapható még ilyen világlátó utazásokra.

    VálaszTörlés
  6. Nagyot rohogtem mikor a londoni metron utazva (szombat reggeltol vasarnap estig, gyerek nelkul voltunk) megszolal a ferjem, hogy jaj ezt a gyerek is hogy elvezné! En meg rohogtem, hogy hat neki aztan tok mindegy, hogy a budapesti vagy a londoni metron utazik :)) Szoval igen azert ezt is figyelembe kell venni, de egy utazaskor ha mindket szulo elvezi azt akkor a gyerekkel is tok jo kapcsolodasi pont, pl ferjemmel kicsit szorosabb lett a viszony hogy legalabb nem csak munkanapokon este meg hetvegen latja. De minel nagyobb egy gyerek annal konnyebb olyan programokat is beiktatni amik neki is elvezetesek (tehat nem csak jatszoter). De amugy itthon mi is kenyelmesek vagyunk, nem sokat maszkalunk, mondjuk ugye ezzel a nappali alvasidovel azert eleg kottetek vagyunk, es hat belekenyelmesedtunk a kertunkbe... az utobbi idoszakban volt hogy elmentunk allatkertbe, meg a repter mellé gèpeket nezni, stb. De ezek tok jok.
    Nalunk a ferjem menne mindenhova, mig en kapok agyérgorcsot hogy eloall a leglehetetlenebb repulesi idokkel es indulasokkal :) Mi pl nagy Thaifold es kornyeke rajongok vagyunk, kb 5 eves koraban tervezem hogy eloszor odamereszkedem vele - akar fog emlekezni, akar nem, jol elleszunk, es ez szuloi igeny is, amit tovabb nem akarunk mar elnyomni.

    VálaszTörlés
  7. en nagy utazasfuggo vagyok (most is nagyon rajtam van a wanderlust), es ahova mi utazni szoktunk, az nem gyereknek valo. tavaly vittuk eloszor a nagyfiut Spanyolorszagba, hat nem volt oda a Pradoert, de fegyelmezetten vegigcsinalta (este neki volt programja). sajnos o nem satorozos, a huga inkabb. abban igaza van martine-nak, hogy kisgyerekkel utazni olcso, naggyal eleg draga, de oszinten megmondom, en nagyon elvezem a kettesben utazasokat, es egy haromatszallasos, jetlages repuloutra nem vinnek kisgyereket (de meg nagyobbat se).

    VálaszTörlés
  8. Thaifoldre egy atszallas elegendo es 15 orat vesz igenybe. De nyilvan nem 6 napra eri meg kiutazni ha az ember mar elmegy oda.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is Thaiföldre gondoltam:) de az is igaz, hogy amikor ott jártunk, az útitársak szinte mindegyike kapott valami gyomorfertozest, vagy ott, vagy Kambodzsában. De ennek lassan 15 éve, nyilván változnak a viszonyok, es biztos vannak gyerekbarát helyek, de nekem elég bizarr élményeim vannak pl az utcai higieniarol.

      Törlés
    2. Elso alkalommal en is kaptam, de ez az utazok hasmenese, ami egy napig tart. Azt siman mashol is... ha elmegyek a Kolping hotelbe itthon ott is nagy esellyel betegen jovunk haza, amennyi gyerek es beteg gyerek van ott.

      Törlés
    3. Nekem mázlim van a gyomrommal, soha nem volt semmi bajom sehol, de egyszerűen nem akarom megreszkirozni. es nagyon élvezem ezeket az utazásokat, amikor nem a család/gyerekek korul forognak a napjaim.

      Törlés
    4. En is elvezem azokat. De Thaifold nagy szerelmunk es oda ugy erdemes menni hogy 2-3 hetre, eleve az utazasi ido illetve a draga repjegy de olcso szallas es kaja miatt. Szoval annyi idore gyerek nelkul nagyon sokara fogunk elmenni, de vele meg akkor szeretnek menni mikor nem akkora nyűg mar, megerti hogy akkor most buszozni kell, most ez van az van, es bar gyerekfuggo, mert vannak nyugis gyerekek is, de unokaocsemeken azt latom hogy 5-6 eves kor korul ezeket tokre elfogadjak es megertik.

      Törlés
    5. Abszolút egyetértek, de en meg a nyolcéves lányomon sem látom, hogy tolerálna mondjuk a jetlaget, vagy a hosszú repüléssel járó kenyelmetlensegeket, a neki fura kajákat DK-Ázsiában, plusz ott az eü para. De a 12 evest mar elvinném mondjuk vmelyik karibi orszagba, es neki mar van is igénye ilyesmihez. A kicsin meg nem látom ugyanezt, o boldog a megszokott nyaralóban a faluszelen.

      Törlés
  9. Egyszer valahol azt olvastam, hogy a kisgyerekeknek nem is az elmenyek maradnak meg, hanem a legkor, es en sem emlekszem egy csomo utazasra, de arra igen, hogy ugy tunt a szuleim szabadok es fuggetlenek es szarnyalo szellemuek, es ez a mai napig inspiralo. Ja, es ilyenek megmaradnak, hogy hőseg, terek elementaris magassaga, csatornaszag. Eletem egyik elso elmenye boklaszni rengeteg gyonyoru virag kozott a British Council iskolajanak a kertjeben - allitolag 3 eves voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jo es tok igaz, en is a feelingre emlekszem sokszor. Emiatt is irtam hogy amennyiben mindket szulo szivesen utazik ugy jo elmeny lehet az egesz.

      Törlés
  10. Az a baj, hogy mi nem szabadak és függetlenek vagyunk utazáskor, hanem idegbajosak! :)

    Amit viszont se én, se a férjem nem tud elképzelni (ebben legalább egyetértünk :))), hogy Boni nélkül utazzunk el valahová. Képtelen lennénk! Egyedül igen, úgy hogy a férjem vigyáz rá, és fordítva is, hogy én vigyázok rá, a férjem utazik (bár ez a ritkább), de hogy valakire ráhagyjuk, napokig ráadásul, amíg mi az Uffizi képtárban a Leonardót bámuljuk? Elképzelhetetlen! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felnottkent egyebkent mar en is tudom, hogy a szuleim nem azok voltak/vannak! Valahogy nekem megis ugy tunt...:)

      Törlés
    2. Mi szerencsesek vagyunk mindket ag reszerol a nagyszulok kiveszik a reszuket az unokazasbol, plusz a keresztanyja is. Igy picike koratol kezdve eltoltott veluk idot, egyre hosszabbat. Eloszor par orara, egy napra, aztan 1 ejre mentunk el, majd 2, aztan mar volt 3 is, es hat szuper volt. Miivel teljesen bizom bennuk igy en is le tudok lazulni, maskepp ez nem megy. Imadok utazni es olyankor szarnyalok. :) Gyerekkel utazni meg olyan, hogy hat nem lehet vele beulni enni, nem lehet vele sokaig menni, nem bir a repulon ulni, nehezen alszik el, en ezektol leszek turelmetlen... szoval abszolut megvaltoztatja a dolgainkat. En meg szeretek enni :/ :D Igy nagyszulovel nyaraltunk es megoldhato volt egy kis kettesben toltott ido is es olyan programok amiket vele nem tudunk.

      Törlés
    3. Míg pici a gyerek, nagyszülőkkel utazni a legkirályabb 😊
      Ez nyilván akkor igazán szerencsés, ha az ember szereti a szüleit & jól kijön velük (sajna ez nálunk nem igaz az összesre...). Apumékkal nagy a harmónia 😊 nem csak őt, de a párját is nagyon bírom emberileg + nagyszülőböl 5*-ös 😊
      Szóval ha eleve hiányzik felnőttként, hogy picit hosszabb időt tölts a szüleiddel, akkor a nyaralás az, ahol mindenki nyerhet & boldogan, megelégedetten mehet haza 😊
      1) évente párszor a szeretett szülődde is lehetsz egy délutánnál hosszabb időt 😊 ha jó a viszony & JÓL eltalálja a nagyszülő szerepét & helyét a történetben - pl azért egyértelműen te maradsz a főnök /
      2) nem enged meg olyat, amit te nem / nem ajnàrozza túl a gyereket - nem egészséges nagyszülői szeretetbombáról beszélek, hanem amikor a gyereket kb trónusra emelik & mindenki neki ugrál
      3) a nagyszülők sem várják el, hogy őket ajnározzák - olyan természetes, szeretettejes, baráti az egész, akár hetekig (apumékkal igen, de pl anyámmal maximum 3-4 óra elteltével egymásnak feszülünk...)
      4) élvezitek a közös programokat
      5) élvezitek (sértődésmentesen) a külön programokat is (apuék pl imádják a fürdőzést - nekem 1-2 alkalom bőven elég, én múzeumfüggő vagyok - nekik ebből elég 1-2 --> simán tudjuk e 2 tevékenységet paralell élvezni 😁)
      6) ha rájuk bízod a gyereket, pillanatig sem aggódsz, mert 110%-ig tudod, hogy vigyáznak rád / a te szabályaid szerint megy minden körülötte / nem nevelik ellened (anyám mindig kifaggatta / anyósom meg ellenem fűtötte, mint utóbb kiderült, csak a gyerek évekig nem merte elmondani, mert a lelkére kötötte....)
      7) a gyerkőc is imád velük lenni

      Szóval ha ezek így szerencsésen teljesülnek, akkor maga a földi paradicsom a közös nyaralás 😊 örülsz, hogy azokkal lehetsz, akiket a legjobban szeretsz & ők is szeretik egymást ❤ a nagyszülők boldogok, hogy hosszan unokázhatnak - a gyerek örül a nagyszülőknek ❤ te pedig örülsz annak, hogy simán le tudsz lépni múzeumba / túrázni / bulizni / bárhová, ahol gyereknek egyelőre helye nincs - de a szállásra visszatérve ott vár a boldog gyereked a boldog szüleiddel, mert ők meg vidáman elbóklásztak a környéken 😊

      Törlés
    4. Szuleimmel EGYSZERRE utazni képtelenség, mert valamelyikuknek otthon kell maradnia ŐRIZNI A KUTYÁT :)))))

      Törlés
    5. Nehez azert szulokkel nyaralni, eleve elszoktunk egymastol, en 10 eve koltoztem el de nyaralni egyutt reg voltunk. Viszont azt kell mondjam, hogy az allando cigifuston kivul mas negativumot nem tudok mondani. Es hat mit tudok tenni, ez van, ok ilyenek. Sokkal elvezhetobb volt a nyaralasunk hogy nem élőhalottkent vonszoltuk magunkat foleg az elso par napban.
      Anyosekkal mèg nem nyaraltunk de mar bejelentkeztek ok is, hogy szivesen... azt neccesebbnek erzem. De megleszunk azert. Ok soha egy etterembe nem ulnek be olyan skot apos... hat majd megyunk akkor ferjjel kettesben :D

      Törlés
  11. Én a reumádra reagálnék mert megértelek:) Most műttettem meg az egyik térdem hasonló okokbók és jön a másik is. Azaz nem tudok sport nélkül élni, még ha az nem is versenysport hanem csak sok gyaloglás, mindennapos torna és esetleg futás, bár szerintem az így is esélytelen mostmár ... Ha az a megoldás, hogy gyógyszert válts vágj bele, csak tudja az orvos, hogy mit miért mond ( remélem). Nekem alegborzasztóbb rémálmom, hogy nem tudok járni.

    VálaszTörlés
  12. Jaj, nem tudom... egyetlen orvos sem látHAT tovább 20 évnél, hiszen nincsenek arra adatok...mi van, ha a cucc rákkeltő? Vagy ha még egy fejem nő tőle?? :))

    VálaszTörlés
  13. En Martinehoz fuznek hozza: Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy regen allandoan mentunk, s mi a feneert nem megyunk ennyit mostansag. Eloszor arra gondoltam, oregszunk, s fogy az energiank. Aztan rajottem, dehogy. A kolkok lettek kamaszok. S mar mindenert konyorogni kell, lustak, s a legfontosabb az aktualis kepernyo. Es barmennyire is tudod, hogy nem jo, ki kell cibalni oket belole, egy ido utan ledaral a konstans nyavogas. Ne hezitalj, utazzatok most, mert sokkal, de sokkal nehezebb lesz ha nagyobbak. Plusz ahogy Martine is mondta sokkal dragabb. 2 felnott meg egy gyerek menu lenyegesen olcsobb mint 4 felnott.

    VálaszTörlés
  14. Rémes, h korulottem minden szulő a túlzott kütyüráfüggésre panaszkodik... mindenki!! Kórusban!

    Hogyan lehet elkerülni ezt a fuggest? Négy évesen még nem látom az előjelét, még a tv se izgatja. Az viszont igaz, hogy szinte kizarolag arra fókuszál, ami érdekli (most rajzolás, írás, ragasztgatás stb), nem nagyon lehet rávenni másra (pl. Kirándulás, társasozás)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hat ha van mas, amit szivesen csinal, az sztem sokat segit. a fiamnak ott a sport, es ha arrol van szo, kutyuzzon-e, vagy menjen irl jatszani a haverjaival (legyen az foci, a sajat sportja vagy mas), akkor nem kerdes, hogy megy.

      Törlés