Helyszín: az ovi folyosója. Szereplők: két kétségbeesett szülő, egy magából kikelve síró kisgyerek és különböző korú statiszták.
Időpont: 8:40 (most már későn megyünk, hogy ne zavarjuk meg az intézmény nyugalmát).
Történet: az ígéretes színészpalánta elcsukló hangon zokog a kemény szívű szülőknek, akik ahelyett, hogy kivették volna az oktatási rendszerből, és maguk is fizetés nélküli szabira mentek volna, hogy otthon tudják nevelni egy szem kisfiukat (amin egy fél pillanat erejéig valóban elgondolkodtak), arra kényszerítik a gyereket, hogy önállóan bemenjen a csoportterembe.
2. jelenet: Az átvert szülők
Helyszín: az ovi előtt. Szereplők: a két megszeppent, majd megdöbbent szülő és egy példamutatóan, zavartalanul rajzoló kisgyerek.
Időpont: 8:42
Történet: a két szülő kúszva-mászva az ablak elé lopózik, ahol valami véletlen folytán nincs lehúzva a redőny. Azt szeretnék látni, hogy a síró kisfiút vigasztalja-e valaki, vagy magára hagyták-e? Nem hisznek a szemüknek. Az esemény megörökítésére előkerül egy telefon is.
Na várjatok, nagyítom, hogy mit fotóztunk:
Két perccel azután, hogy a síró-kapálózó gyereket szinte belöktük (nincs rá jobb szó) a terembe, és utána az óvónő mintegy behúzta (különben kiszaladt volna), szóval két percre rá ez a gyerek már vígan ült az asztalnál és rajzolt.
Na de viccet félretéve. Noha a komédia valószínűleg nekünk szól, és Boni nem érezheti magát olyan nagyon rosszul az oviban, ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy az elválás még mindig gond neki (noha nem akkora, mit ahogyan ő azt mutatja). Itthon folyamatosan ovisat akar játszani, és gyakran beszél arról is, hogy először kopogni kell, majd egyedül kell bemenni a terembe, ahová a szülők nem jöhetnek. Amikor kérdezem, hogy késznek érzi-e magát arra, hogy ő is bekopogjon, és sírás nélkül bemenjem (=ahogy a többi gyerek csinálja), mindig azt válaszolja, hogy nem, neki ehhez segítség kell.
Volt szülői értekezlet is. Az óvónő kifejezetten szimpatikus, szerintem jól jártunk a cserével – én legalábbis. A tavalyi nő professzionális, ám unszimpi volt, ez az idei sokkal jobb benyomást tett rám. A rendszer, hát, az meg olyan, amilyen, azaz baromi merev és poroszos.
Nagyon szomorú, azért ezt te is látod, ugye? Nagyon magányos és nem biztos, hogy érett a közösségre.
VálaszTörlésManipulátor! ��
VálaszTörlésNálunk elmagyarázta az óvónő, hogy az ilyesmi nekünk szól, ezért az öltözőben puszilgassuk, ölelgessük, az ajtóban már csak rövid búcsú ��
három művész egy háromfős családban, az nagyon is szép :) (amúgy sajnálom őt is, titeket is, nyilván sokkal jobb lenne otthon tartani még, ha megoldható lenne)
VálaszTörlés:( szegény Ti! Pont most hagytam OTTHON a kisfiam anyukámmal kb. ilyen állapotban. Majdnem megsüketültem a sírásától, amíg a cipőmet húztam. És állítólag nála is addig tart amíg eltűnök a képből.
VálaszTörlésKicsi drága kicsibaba, óIstenem! De miért ilyen barátságtalan ez a hely? Nekünk gimiben volt ilyen rideg osztálytermünk, pedig én kisiskolásként a kommunista Romániában éltem. Nem létezik ott magánovi, ahol kedves, színes, vidám a környezet, és legalább sírás után pár percig foglalkozik vele valaki one-on-one?
VálaszTörlésKissmajom ovijában az elválás miatt kedvetlen gyerekeket ölben babusgatják a nénik kb. bármeddig (a jövőben már suliba menő nagyokat is), meg eleve közös "ébredéssel" kezdődik a program, amikor leül az összes kicsi és a teljes személyzet körbe a földre összeszokni egy újabb napra.
Ez nem színészkedés, beletörődés... Én is szomorú lennék, ha olyan helyre kellene bejárnom, ahol kitépnek anyám öléből és rögtön utána egy ceruzát nyomnak a kezembe, hogy üldögéljek egyedül egy nagy asztalnál és rajzoljak... :(
Jaaaj, tisztára mintha a saját apámat hallanám, ő sajnálkozik ennyire, amikor mesélem neki a SIKERTÖRTÉNETEINKET :))
VálaszTörlésBoni nagyon szeret rajzolni, szinte ez a fő foglalatossága mostanában: szavakat másol, számokat kopíroz, könyörögni szokott nekem, hogy nyomtassak táblázatot, hogy kitölthesse, egy Ápiszba lehetetlenség elmenni vele - szóval ő jó alany az asztalnál elmolyoláshoz. Sztem tuti élvezte a feladatot, bármi volt is az!
Nekem az a fura hogy ha valaki szeret oviba, suliba járni. Mi utáltunk, a Férjem utált, a tesóm gyerekei utáltak/nak.
VálaszTörlésSajnos tényleg ez az élet, hogy menni kell. Ha nagyon gazdag lennék eszembe sem jutna közösségbe adni a gyerekemet és otthon tanítanám. Biztos vagyok benne hogy sem az ún. szocializálódás, sem a betegségek elkapása nem kell, nem pozitív. Az élsportoló gyerekek sem járnak iskolába, vagy lásd a Polgár lányok, sosem jártak és mind egészséges felnőtt lett, családdal mindennel.
De ezt csak kivételes esetekben vagy nagy szerencsével vagy sok pénzzel lehet megtenni.
Azért ha a Polgár-lányokkal mostanában elolvasol egy interjút, eléggé kiderül, hogy nem volt olyan hiperszuper az a gyerekkor, és bizony eszükbe nem jutna ugyanígy nevelni a saját gyerekeiket.
TörlésÉn szerettem iskolába járni, nagyon jó közösség volt, és amikor találkozunk (gyakran), néha fölmerül a home schooling ötlete, de mindig arra lyukadunk ki, hogy akkor a gyerekeink pont ezekből a jó kis osztálytalálkozókból maradnának ki.
Nem a hiper-szuper gyerekkorra gondoltam, szerintem kevés élsportolónak volt az. Arra gondoltam, hogy nem kell ahhoz közösségbe járni hogy az ember megtanulja a tantárgyakat és hogy később felnőttként kapcsolatokat tudjon teremteni az életben.
TörlésÉn szerettem járni, de az igaz, hogy SOHA nem a tanárok miatt, hanem az osztálytársak miatt. Egyetlen tanárom, általánostól egyetemig nem volt olyan, akire úgy igazából felnéztem volna - és ez olyan fura, nem? Nem tudom, hol, kiben volt a hiba, igaz, én nagyon kritikus vagyok.
VálaszTörlésViszont szerintem az immunrendszer erősítésében van valami. Ez lesz a harmadik éve közösségben Boninak, és sokkal kevesebbszer kap el bármit is (az első félév HORROR volt), és ha beteg is, sokkal jobban viseli/ hamarabb múlik el.
Utolsó mondatod égi manna számomra, mi még el sem tudtuk kezdeni a bölcsit mert már megint beteg, bárcsak igaz volna ez a folyamat...
TörlésJaj, most olvasom. Figyi, nekunk az elso 6 hét olyan volt, hogy páratlan héten járt, pároson nem. És ő is az első betegségét konkrétan az első beszoktatási napon kapta el. Rémes volt!! Az első évben 5x volt középfülgyulladása (antibiotikumkúrával). De szerintem ez a legrosszabb szenárió, vannak, akik kevesebb betegséggel megússzák.
TörlésJobbulást Zs-nek!!
Amikor a gyerekeim kezdték a bölcsit, a hét hónapból négyet otthon voltak betegen, de már oviban, középsőben hiába dühöngött körülöttük bármilyen járvány, nem kaptak el semmit.
TörlésSzerintem a szocializálódás miatt ke a közösség, tudni kell működni másokkal együtt és azt otthon nem tanulod meg. A Polgár lányok életéről pedig sokat azért nem lehet tudni, nem biztos, hogy olyan nagyon egészséges személyiségek...;) (amúgy én is utáltam az intézményeket)
Tamko én a páratlan páros-ban benne vagyok. Én attól félek hogy 1 hetet jár 2-3-at meg nem.
TörlésDe be se tudom szoktatni ha nincs összefüggő 2 hét mert annyi a beszoktatás. :-((
húúú, nem is tudom, mikor volt nálunk az első összefüggő két hét... talán áprilisban? :))
Törlés(egyébként van, aki a beteg vagy lábadozó gyereket is beadja, szóval ez is egy opció. Mi ezt soha nem csináltuk, kivártuk, amíg teljesen elmúlik - de ez tök luxus!)
Az a baj hogy a gyereknek sem jó szerintem ha fél-betegen jár. Abból lesz aztán a tüdőgyulladás. Nem figyelnek rá hogy leizzad, nem szívják le az orrát, nem itatják annyira stb.
TörlésOviba jartak még az elsportolok, nem?
VálaszTörlésNekem sok jo emlekem van a sulikrol, a csapatrol. A negativak kozott a kikozosites, hulye kamaszos dolgok, csufolodas van de talan ezzel kemenyedik is az ember. Szoval en sajnalnam igy visszanezve ha nem lett volna ilyen gyerekkorom, bar az teny hogy a sok sulivaltas miatt nagyon maradandonak nem mondanam ezeket az embereket, mar eltavolodtunk azzal is akivel nagyon joban voltunk.
Igazabol egyszerubb lenne mindenkinek ha lenne mod reszmunkaidore vagy tobb home office-ra. En nem tudnam itthon tanittatni a gyerekem, nekem eleve most az a dilemma hogy sok egesz nap itthon, de sok egesz nap kulon! Haha, hogy semmi se jo...:)))
Jaj, de kopár(nak tűnik innen) a terem, olyan, mint az iskola... Játékok is vannak azért? Vagy hogy van ez?
VálaszTörlésNekünk az segített, hacsak nem kezdett el már a kapuban bőgni Flóra, hogy a gyors átöltözés után puszi, ölelés, érezd jól magad és! az óvónéni felállt és elénk jött és átvette akár kézből-kézbe ( görcsös kapaszkodás, lefeszegetett ujjak stb.. ) a síró gyereket. Ha nem állt fel és nem jött oda hozzánk hanem a gyereknek kellett magától bemennie a csoportba akkor tovább sírt és lecövekelt az ajtóban. DE ezt egy jó pedagógus tudja, érzi, hogy melyik gyereknél mi válik be és sokszor az is jó volt, ha nem én vittem fel a csoporthoz hanem valamelyik testvére, vagy az apukája mert nekik nem cirkuszolt, vagy legalábbis nem úgy:) A négy gyerekemből kettő imádott oviba járni, kettő meg nem szeretett, de csak menni nem szerettek mert az ott léttel már nem volt bajuk, de 4 éven keresztül majd minden reggel rimánkodtak miatta:) és azóta is akik szerettek járni nyüzsisebbek,mindig mennének, mindig kell nekik valami plusz inger, akik nem, azok nagyszerűen érzik magukat otthon, nem vágyódnak el pl. nem akarnak a szomszédban,barátoknál v. máshol aludni sem:)
VálaszTörlésNálunk ugyanez. Az óvónő mondta már az elején, hogy legyen minél gyorsabb a búcsúzkodás. Ennek ellenére én próbálkoztam azzal, hogy hátha lenyugszik, erőt vesz magán, lehiggad. De csak rosszabb lett, belelovalta magát, a műhisztiből igazi sírás lett, szóval neki tényleg jobb, ha minél gyorsabban túlvagyunk rajta. De a görcsös kapaszkodást tényleg nagyon nehéz (és durva) lefejteni :(((
VálaszTörlésA terem tényleg kopár. Azt rovom föl ennek az új ovónőnek, hogy nincs olyan jó ízlése, mint a tavalyinak, aki tök szépen kidekorálta a termet - tényleg élvezet volt belépni. (a tavalyi pluszban iszonyú elegánsan, de nem gyerekkompatibilisen öltözött, kb. úgy, mint Brigitte Macron :))
De játékok középsőcsoportban már sehol nincsenek, ezt úgy kell elképzelni, mint egy sulielőkészítőt. Állítólag nem is hiányzik nekik - az enyémről ezt simán el is tudom képzelni, nem reklamálja a pincébe levitt játékait sem.
Szerintem is álljatok vissza a gyors búcsúzásra. Én emlékszem elsős voltam (suliban) annyira féltem minden nap hogy Anyukám adott egy kis játékcicát hogy ha nagyon hiányzik azt ölelgessem. Na rosszabb volt mert a cica miatt állandóan rámjött a sírás és még a többi gyerek is kiröhögött, vagy szóltak a tanítónőnek aki meg leszídott.
TörlésNem jó ez a félig kint félig bent állapot.
Tényleg nincsenek középsőben játékok??? Ne már! Értem, hogy Boninak tök jó a rajzolás, de az én fiam kikészülne. Tamkó, van a francia oviban bármi pozitív??? :O
TörlésElhatároztam pedig, hogy nem szólok bele fiatal anyák beszélgetésébe, gondolatcseréjébe a kisgyereknevelés körül, hiszen én már rég kinőttem belőle...
Törlés"Van a francia oviban bármi pozitív???"... - már muszáj hozzaszólnom. Igenis, nagyon sok pozitiv dolog van a francia ovodában! A fiam már rég kijárta ugyan, de a két unokám is végzett vele 3-5 éve. Megnyugtatok mindenkit, hogy sok-sok játék is van, ugyanakkor középsőcsoportos kortól valóban az iskolára is előkészít, de nemcsak írással, hanem pl. még palacsintasütéssel is foglalkoznak... A gerekeket valóban nem "babusgatják" annyira, mint - úgy tűnik - a magyar ovodákban (?), s inkább önállóságra szoktatjak, aminek később nagy hasznát veszik!
A gyerekek pedig valóban nagy mesterei a szülők manipulálásának, s tévedhetetlen érzékkel tapintanak rá az érzékeny szülői pontokra...
Orulok, h ezt irtad, Rózsa, mert mar én magam is kezdek elbizonytalanodni... :))) az előbb már olvastam Évi kérdését, és azóta azon gondolkodtam, h mi az, amit pozitívumként ki tudnék emelni. Arra jutottam, hogy nekem tetszik maga a "tanterv" (eleve az, hogy van), meg jók a foglalkozások is, szép dolgokat csinálnak. Minden gyerekkel egyformán bánnak, ahogy látom, azaz nincs kivételezés, kirekesztés, ncsenek kedvencek. Példaul tavaly Boni és még 4 masik gyerek hiányzott az osztályfényképezésről. Az ovono a saját telójaval lefotózta ezt az öt gyereket, és hozzácsapta a hivatalos osztályfotóhoz. Tök más minőség meg helyszín, de a lényeg, hogy gondolt erre! Senki nem maradhat ki.
TörlésAz érem másik oldala ugyanakkor, hogy nincs személyre szabott figyelem, nincs dupla törődés, ha valakinek az kellene. De egyszerűen idő sincs rá, a nap egy jó részében az ovónő egyedul van 25-26 gyerekkel.
Rózsa, egyáltalán nem akartam degradáló lenni a kérdésemmel, csak eddig minden magyar anyukától inkább negatívumot hallottam a francia oviról. Örülök, hogy rácáfoltál! Nekem azért továbbra is szimpatikusabb a magyar rendszer (legalább ebben...) :)
TörlésSzerintem sem vészes a helyzet, amit leírsz. Van, ami tetszik, van, ami nem, de ez az itthoni rendszerrel is pont így van. Sok gyereknek nehéz az elválás, ettől függetlenül a közösségben már jól érzi magát. A legkisebbemmel volt egy ilyen időszakunk, a bölcsi és az ovi első éve, aztán elmúlt. Azóta megy lelkesen, nagyon közösségi ember, igényli a barátai társaságát.
VálaszTörlésIskola-felkészítés nekem különösen tetszik. Sokkal több idejük van így megtanulni a dolgokat, és átszokni az egész napos tanulásra. Itt utálom, hogy nagycsoportban pl még lefektetik őket délután, megy a játék szinte egész nap, aztán elsőben durr bele a közepébe. Szerencsém van, mert mind a 3 gyerekem könnyen alkalmazkodik, de látom, hogy nem mindenki... (pl én sem gyerekkoromban :D). Nekem ez kifejezetten tetszik nálatok.
Betegségek: ezen mindenki átesik, így vagy úgy. nekem a kicsi csecsemőként volt sokat beteg, mert a tesók hazahozták a bacikat az oviból. "Cserébe" a bölcsiben egy év alatt 2 napot hiányzott.