Miután följöttem a pincéből, egymásra néztünk Z-vel és azon gondolkodtunk, hogy de miért nem jutott ez eddig az eszünkbe? Miért éltünk vállalhatatlan felfordulás közepette ennyi éven keresztül? Amikor pedig ez a gyerek nem is játszik rendeltetésszerűen a játékaival! Biztos vagyok benne, hogy neki sem volt jó a folyamatos kupi és a rengeteg játék. Ez egyszerűen nem lehet normális. Játékboltot nyithattunk volna.
Boni még olyan, mint babakorában: egy sima madzaggal elvan napokig – és most csak egy kicsit túlzok. Rakosgatja, fölragasztja a falra (ilyenkor tilos a bemenet), maga után húzza, nekünk kell a madzagot fogni (ilyenkor ő a modzony, mi meg a vagonok). Vagy elcsór egy-egy konyhai eszközt, azokkal játszik.
De mostanában leginkább az irodaszerek érdeklik. Szerintem ez a gyerek előbb fog megtanulni írni, mint olvasni. Mániákusan körmöl, rajzol, színez, ragaszt, vág (nyír), csomagol. „Betűket” ír egy lapra, majd megkéri, hogy olvassam föl (áinop-iiun). Utána megkérdezi izgatottan, hogy ez mit jelent? (borítékolható a csalódás). A múltkor nem jött el a játszóra a kis barátja, és Boni képes volt 2 órán keresztül a padon rajzolni! Egyszer meg „kiállítást” rendezett a művéből a csúszda mellett.
Van ott egy mászóka, az ismerős apuka alig bírja a 2 éves ikreit elkapni, amikor azok lepotyognak róla. Boni még soha csak felé sem nézett ennek a mászókának! A jelek és a jelzés érdekli: a közlekedési és egyéb tiltó vagy figyelmeztető táblák, a nyilak, a hangjegyek, a számok, a térképek, a naptár és a pénz (bankjegyek és érmék). A lakás számos pontjára kiplakátolja a bolt (??) nyilvatartási idejét, a vonatindulást, az árat. Saját pénztárcája van! (játékpénzekkel, használaton kívüli bankkártyákkal, lejárt törzsvásárlói kártyákkal) Érdekes viszont, hogy a szabályok (társasjátékok szabályai) hidegen hagyják, nem szeret velük (velünk) játszani.
Szóval egy ilyen gyerek simán elvan a hatezrdeik mentőautó, a teljes legókészlet, az orvosi táska, az alvósállatok vagy a garázs nélkül. Az a terv, hogy majd télen felhozunk belőlük ezt-azt.
Jól tettétek :) Kicsit ülepszik majd benne is, hogy mire vágyik. Nem semmi, hogy elmolyol mindenfélével, nem csoda, hogy szépen rajzol akkor (a múltkori rajz pl amit mutattál), meg ezek aztán tök kreatív játékok! Nálunk vannak időszakok: dupló időszak, műtyűr időszak, de mostanság beállt az autós korszak. Van pár műanyag ide-oda tologatós, nyomogatósa, amit szerintem már kinőtt, így el fogom tenni/adni. De amúgy a játékai negyede folyton el van dugva és egész sokat játszik vele, mikor pár hét után előveszem. Akkor megint mást teszek el. Egyelőre annyira van hely és kapacitás, hogy ez a játékok egy részét érinti :) Túl sok játék elől sem lehet, mert a nappali az élettér és egy 2x2-es Ikea Kallax áll rendelkezésre, plusz egy nagy duplós tároló. A kis apró részekből álló játékokat nem szeretem, pl az ilyen formás puzzle amiket a megfelelő helyre kell helyezni, és persze 10fele van a 10 állat benne. De hát nem nekem kell szeretni.. :D
VálaszTörlésHáát, ha örökölte a rajztehetségedet jósolható a jövő :)
VálaszTörlésÉdes, okos és milyen szép haja van :)! Amiket leírtál a játékairól teljesen jók. A puzzlet is szeretni fogja szerintem és érdemes olyan társast venni neki ami okos játék pl. szuper a Dobble Kids és azt élvezni fogja, kártya van szabálya is, de könnyen követhető, sőt még te is élvezni fogod! Sok "okos játéka" volt ennyi idősen a gyerekeimnek, nem csak jól fejleszti őket hanem lehet egyedül is játszani a legtöbbet és ált. nem nagy a helyigényük:) Mondjuk a középső lányom a nyomtatványokat és a csekkeket imádta a legjobban, évekig szortírozott és töltögetett nyomtatványokat, befizetett számlákat "irodásat" játszott:) A játékokat én is folyton szelektálom, sokat elajándékozok, sokat dobozolok, de így is van bőven...
VálaszTörlésEz még nem jutott eszembe, de ki fogom próbálni. Nálam is tűrhetetlen a rumli.
VálaszTörlésAz a baj a Dobble Kids és társaival, hogy ő a kártyákat gyűjtögeti, firkálgatja, felragasztja stb. de egyáltalán nem játszik velük úgy, ahogy kell. Sztem még kell neki fél-egy év. Nyomtatványokat ő is IMÁDNA töltögetni :)) (de a puzzléket unja, az tavaly volt sláger)
VálaszTörlésBezzeg, eddig én hülye csak simán elpakoltam a játékait. Amiket simán előszedett másnap és kiborított a szoba közepére. A pincéhez viszont nincs kulcsa, haha!!
Nem tudom, van-e rajztehetsége, de kedve és motivációja igen! :)
Akkor nincs más hátra, nyomtass neki egy pár űrlapot, adj egy pár lefűzős mappát bugyikkal és hajrá! tedd boldoggá a gyereket:) - a baj csak az volt velük, hogy elkezdte gyűjteni őket és nem volt szabad kidobni:)) - nekem amúgy ez nagyon durva volt, mert iszonyodom az ismeretlen nyomtatványoktól még most is, hogy dolgozom pár tucattal.
TörlésNyomtatványfóbia?? :-D
TörlésIgen, nincs mese, be kell rendeznem neki egy komplett irodát :)
nálunk pld. ez a játékelpakolás egyáltalán nem működött volna, név szerint tartották számon az összes kis figurinojukat, kb. tízezret és rendszeresen játszottak is velük.
VálaszTörléstársasjátékok viszont nagyon kevés kivétellel egyáltalán nem érdekelték őket úgy 8-10 éves korukig.
Sztem a gyerekek többsége egyáltalán nem úgy játszik a játékokkal, ahogy az a felnőttek szerint rendeltetésszerű lenne - hanem annál jóval kreatívabban és sokoldalúbban. Miért kérjük számon tőlük azt, hogy úgy játsszanak, ahogy "kell"?
Ja, persze, játék az, amivel elfoglalja magát - de hát minden játéknak van egy rendeltetése, nem? Pl. a vonatpályákat egybe lehet rakni és rajta a játékvonatokat vonatoztatni - sok gyerek így is játszik velük, saját szememme láttam :))
VálaszTörlésBoni viszont belerajzolja a talpfákat filctollal, majd becsomagolja őket csomagolópapírba ("ajándék"), néha sorompónak használja az egyenes síneket. Szerintem ezért nem is kötődik annyira a játékaihoz, hiszen mindent mindennel tud helyettesíteni. Tulajdonképpen így visszagondolva teljesen hülyeség, hogy ennyi biszbaszt vettünk neki.
8-10 év, ajjaj... pedig én ÚGY szeretek társasjátékozni, kártyázni!
Nekem a kedvenc játékom volt egy olyan készlet amiből elvileg kis mikroszkópot meg látcsövet kellett volna építeni én meg "bútorként" használtam őket és a gomb családjaimnak rendeztem be lakást.
TörlésSőt én a sakkfigurákkal is "emberest" "lakásost" játszottam és a társasjátékok alap lapja is város, iskola, stb. volt.
Azt hiszem soha semmivel nem játszottam rendeltetésszerűen de soha senkinek nem mertem elmondani hogy én egész mást játszom tehát még úgy is kellett tenni közben mintha a rendes játékot játszanám.
Úgyhogy nekem ez nagyon szimpatikus de valszeg nem ez az általános.
Gombcsalád :)))) már emlekszem hogy irtad egyszer
TörlésEn ugy kepzelem, hogy minden gyereknek van ilyen korszaka, vagy vannak jatékai, amikor/ami nem "rendeltetésszerű" :)
én is számítottam a nagy közös társasozásokra, de A. utál játszani és nekem már hármasban is uncsi - szóval, itthon alig játszunk :(
VálaszTörlésén akkor pálfordultam ez ügyben, amikor (és sztem meséltem is már!) V. azért várt órákat a hintára, hogy a babáját hintáztathassa, ő akarta lökni, mint anyuka. Kivártuk a sorunkat türelemmel, és fél percen belül nekünk támadtak a többi várakozók, hogy adja át a kislány a hintát, ha nem is akar hintázni. Hiába mondtam, hogy de akar, ezt vártuk - végül V. beült a hintába, a baba az ölében és én löktem, de azóta sem értem, hogy miért nem használhatta kicsit másképp a hintát
Emlékszem erre a sztorira, rémes :((( Olyan, mint amikor az ember a buszon a motyóit rakja le az ülésre (mert dögnehéz, állni viszont tud), és azzal jönnek, hogy valaki le akar ülni...! Miért foglalom az ülőhelyet?!?!
VálaszTörlés