(Kerekerd'eux posztja ihletett meg)
Először is: nem tudom elképzelni, hogy fordított esetben én nem tanulnám meg a férjem (és a fiam!) anyanyelvét. Sőt, én azt hiszem, kapva kapnék minden olyan alkalmon, amikor valódi anyanyelvi beszélővel autentikus környezetben tudnám gyakorolni ezt az egzotikus nyelvet.
Másodszor pedig: Z-nek tök jó nyelvérzéke van, az elején (úgy jó 15 éve...) el is kezdte a magyart az Assimilből, ezért azóta is olyan mondatokkal bombázza a kollégáimat, rokonaimat mint Azelőtt udvariasabbak voltak a fiatalok! Meg Állj, vagy lövök!.
Harmadszor: több olyan embert is ismerek, aki a felesége/férje miatt vagy csupán csak érdeklődésből megtanult és jól beszél magyarul. A dolog ezek szerint nem lehetetlen!
De tény, hogy mindezek ellenére Z. nem tanult meg és én ezt kicsit (nagyon?) sérelmezem. Tud olyan kb. 300 szót, egyszer összeszámoltuk, azóta Boni miatt lehet, hogy már többet is. Nagyon alapvető dolgokat, kézzel-lábbal hadonászva el tud mondani, de ennyi. És hogy miért? Noha szereti Magyarországot, szeret Budapesten lenni, szerintem egyszerűen nem annyira fontos neki, hogy erőfeszítéseket tegyen. És nagyon érdekes, de ő meg úgy gondolja – most kapaszkodjatok meg –, hogy NEKEM kellene megtanítanom ŐT magyarul.
Ha valaki más kérdezi meg tőle, hogy miért nem beszéli az anyanyelvemet, ez a válasz. Sőt, most már azt is hozzáteszi, hogy Bonit bezzeg tanítom.... Kétségtelen, hogy a gyerek jól lehagyta őt, sokkal többet ért magyarul és a szókincse is vészesen kezd bővülni az apjáéhoz képest. Néha Z. leül, hogy akkor most mondjam el neki pl. az eszik ige összes alakját, majd forgatja a szemeit, hogy mi az, hogy tárgyas meg alanyi ragozás, micsoda módi már ez, én pedig belezavarodom, hogy most hogyan (és mit) mondjak, tulajdonképpen nem is tudom pontosan én sem, nem vagyok én tanár. Meg olyan is van, hogy összeírja, hogy akkor hogyan mondják: jobbra, balra, egyenesen, hátra stb. majd jól összekeveri őket pár nap múlva (ugyanezt a múltkor eljátszotta az evőeszközökkel és a gyümölcsökkel is. Nemrég találtam meg összegyűrve egy papírt, amire ki tudja mikor felírta, hogy alma, szilva, körte, barack...)
Szóval a szándék néha megvan, az idő nem hiányozna, de valahogy mégsem megy. Igaz, én sem vagyok hajlandó vele magyraul beszéni és ötszázszor megismételni ugyanazt, de most ez az én hibám? (Nem!)
Pedig olyan praktikus lenne. Nem mondom, hogy cél az, hogy tudjon magyar irodalmat olvasni, vagy hogy árnyaltan tudja magát kifejezni magyarul, de legalább értse, hogy mit mondok Boninak, mert így ez most tényleg olyan, mintha kirekesztenénk őt valamiből. Amikor jöttünk haza, a 6 órás út során szinte végig dumáltunk hátul Bonival; még vacsora alatt is valami olyasmit mesélt nekem, hogy ha tűz van (láttunk útközben tüzet), akkor a tíz kicsi malac (?) bemegy a házikóba (??) és ott megeszi őket a harapós farkas (???). Z. semmit nem értett az egész délutáni csevejből, próbált becsatlakozni, van olyan idegesítő szokása is, hogy állandóan belekérdez (Miii?? Mit mondtál? Mit mondooooott??), majd egyszer csak feladta és azt mondta: – Hát nem tudom, miről beszéltek, de ma egész nap be nem állt a szátok!
Én az ő helyében ezt tuti nem hagynám annyiban!
így így.. :)
VálaszTörlésNa képzeld el, hogy én meg ismerek egy északír srácot, akinek semmi köze a magyarokhoz, nincsenek magyar rokonai, de kitalálta, hogy magyarul fog tanulni, elment magyar szakra a londoni egyetemre, majd most mar itt el és műfordító. Úgy beszél magyarul, hogy én az első találkozáskor meg voltam győződve róla, hogy egyik szülője biztos magyar, gyakorlatilag alig van akcentusa. Szóval nem lehetetlen, sőt!
VálaszTörlésÉn se. Én azt nem értem a leginkább, hogy hogy nem jön/jött neki eleve belülről az igény, hogy beszélje a nyelvedet. Én egyszer voltam szerelmes külföldibe, meg is tanultam lengyelül (azóta jócskán felejtettem is), hát annyira érdekes valaki másnak az anyanyelve, arról nem is beszélve, hogy én is közelebb érzem/éreztem magam az illetőhöz, amikor lengyelül beszél(t)ünk, és neki is borzasztó jólesik, hogy én vettem a fáradtságot (ami nem volt fáradtság, mert baromira élveztem).
VálaszTörlésÉveken át tartó kínszenvedésre emlékeztettél... G. meg akart tanulni magyarul, de úgy, hogy én tanítsam, könyvekből, mert neki szótáras, könyves nyelvérzéke volt... Mindig szabályokat kért, amit én külföldi számára nem ismertem rendszerben! Igy mindig kivételekbe botlott. Tortúra volt, igazán.
VálaszTörlésnálunk elég sok külföldi férj van a családban, egy tanult ezidáig magyarul, elég sokat ért, kicsit beszél is - de beszélgetni nem tud ő sem.
VálaszTörléssztem a világnyelvek birtokosainál valahogy nem fejlődött ki ez az igény annyira
(de ismertem egy cseh-magyar párt, akik németül ismerkedtek meg és úgy beszéltek egymással hosszú ideig, aztán mindkettő gyakorlatilag tökéletesen megtanulta egymás nyelvét, a gyerekük pedig háromnyelvű lett)
igen, ez ismeros, Z. Is mindig a szabalyokat meg a kiveteleket keri rajtam szamon. Azt kell h mondjam, 15 ev alatt a pontos szabalyok nelkul, nyelvtankonyvbol is megtanulhatott volna...
VálaszTörlésNekem sem lenne faradsag! En olaszul tanultam meg az elozo baratomtol (es felejtettem el mostanra). Ok, az olasz sokkal konnyebb. Van a magyarnak egy olyan rossz reputacioja, h a legtobb embr csak legyint, h o ugysem tudná.
Az én gyerekkoromban sok magyar román vegyeshazassag volt es termeszetes volt hogy a román felnek bem kellett Magyarul megtanulnia. Volt egy barátnőm akinek a szulei elvaltak es az anyukája hozzáment egy román ferfihezvaki onnantól megtiltotta hogy a gyerek az anyjával az o jelenlétében Magyarul beszéljen. Akkoriban mindig attol féltem Nehogy mi is igy járjunk, marmint hogy a szüleim elvaljanak es román mostohaapam legyen mert annyira gyengén beszeltem románul. Ilyeneken gondolkodtam hogy mondjuk hogy szólnék anyukámnak hogy faj a hasam stb.
VálaszTörlésEn tovabbra is azt gondolom hogy a nyelvek azaz a népek hatalmi sorrendje az ami sok esetben eldönti hogy a masik fel megtanulja-e az idegen nyelvet.
ahogy például az is, hogy mit tanul a gyerek először idegen nyelvként. szerintem az angolosok hajlamosabbak ráhagyni, megállnak az angolnál, míg mondjuk a németesek meg a franciások megtanulnak angolul is (jó, kb. mert muszáj, de végső soron szerintem ők járnak jobban).
Törlésamúgy nekem a Jamie Winchestertől esett le az állam, amikor megtudtam, hogy az neki nem művésznév, hanem igazi, és nagykorában tanult meg magyarul.
(és az én férjem is szótáras-szabályos nyelvtanuló, ki is készít vele)
Egyszerűen nem igazán fontos számára, mert amenyiben az lenne, akkor ennyi idő alatt már rég - a másik kikészítése nélkül - megtette volna.)
VálaszTörlésMariann
ez már nekem is csomószór eszembe jutott Z-vel kapcsolatban, és hogy téged ez nem zavar-e, de nem kérdeztem rá, mert mi közöm hozzá, meg féltem, hogy sértő lenne. de így már világos.
VálaszTörlésa nagynénémnek meg a nagybátyámnak, akik '56-ban disszidáltak Franciaországba, egyetlen gyereke sem beszél a háromból egy szót se magyarul. még úgy sem, hogy a legidősebb hatéves koráig csak magyarul tudott. nekem ez a nagyon furcsa. ráadásul, ha gyerekként nem is tanítanak meg a szüleim, felnőttként azért érdekelne a teljes családom anyanyelve. (echte magyar származásúak, a felnőttként választott házastársukon kívül mindenki magyar a családban.)
És a nagynénéd meg a nagybátyád együtt milyen nyelven beszélnek?
VálaszTörlésAmúgy sztem ezek a dolgok csak külső szemlélőnek tetszenek furának. Aki ebben él, annak nagyon nehéz egy felsőbbrendú elvet (=nyelv megtanulása és megtartása) a mindennapokban megvalósítani. Nap mint nap éri az embert kudarc, kicsit olyan ez, mint árral szemben úszni. Lehetséges, van, akiknek sikerül is, de baromi nehéz.
mióta én megszülettem, franciául beszéltek (a nagybátyám már nem él), de azt nem tudom, kezdetben hogyan, meg mi volt. igazából ez családon belül mindig sok vitához vezetett, a nagyszüleim azzal vádolták őket, hogy direkt nem tanították meg nekik, amit ők tagadtak, azt mondták, a gyerekek nem akartak megtanulni, de ez a legidősebb unoktestvérem esetében elég furcsa ügy, hiszen ő tökéletesen beszélt, az anyanyelve volt, hogyhogy mégis annyira elfeljtette mellettük, hogy felnőtt fejjel alig pár szóra emlékszik? úgy volt, hogy a gyerek nélkül mentek, akkor még csecsemő volt, és nem kockáztatták az erdőn-mezőn való menekülést vele. évekbe telt, mire őt maguk után tudták vitetni Franciaországba, közben született a két kisebb már kint. de azt sem hiszem, hogy ők nem _akartak_ volna megtanulni, ha tényleg beszéltek volna hozzájuk. a nagynénémék elég sokat görcsöltek azon, hogy asszimilálódjanak, és ne tekintsék őket jöttmentnek a franciák (ami amúgy nyilván minden igyekezetük ellenére sem sikerült), szerintem ezért nem tanították meg a gyerekeket, csak szégyellték ezt bevallani. valahol megértem őket, ki tudja, milyen traumák, félelmek, komplexusok dolgoztak bennük, de akkor is nehéz, hogy így szétszakadt a család emiatt. mi tudunk angolul kommunikálni, de az idősebb családtagok nem, és hát mivel a nyelvet nem ismerik, gyerekkorukban nem jártak ide, az ország sem érdekli különösebben őket.
VálaszTörlésnem egyszerű és mindennapi eset, az biztos.
Hú, ez tényleg jó kis sztori..!!
VálaszTörlésnem tudom, láttad-e az Amerikai rapszódia című filmet (Scarlett Johansson, Nastassja Kinski), na, egy az egyben ugyanaz történt, azzal a különbséggel, hogy az unokatestvérem nem nevelőszülőkhöz került, hanem a nagyszüleink nevelték az alig pár évvel idősebb anyukám mellett, mígnem hatévesen a szülei után mehetett.
VálaszTörlésamúgy tök jó film, ettől függetlenül is nagyon ajánlom, ha még nem ismerted volna.
Nem hallottam róla, de most elolvastam az összefoglalót és huhhh... Én mondjuk elképzelni nem tudom, hogy Bonit hátrahagyva meneküljek bárhová, de ez is tök személyfüggő. Faludy György is így menekült a feleségével, a kisfiát csak 2 év múlva tudták utána vinni. Rosszul voltam, amíg olvastam a könyvet!!
VálaszTörlésa gyerek-nyelv témához még annyit szólnék, hogy amikor mi külföldre költöztünk, 2,5 és 4,5 évesek voltak a gyerekek, természetesen folyékonyan beszélt magyarul mindkettő. kb 7 hónap elteltével egymás között is angolul kezdtek el beszélni, és ha ketten vannak, akkor angolul játszanak. ha van magyar kisgyerek is a közelben, akkor átváltanak magyarra. (most megint Mo-n élünk). Szóval azt akartam ebből kihozni, hogy külföldön élve szerintem baromi nehéz megtartani a magyart, egy idő után óhatatlanul erősebb lesz az, amit a barátokkal beszélnek/iskolában hallanak.
VálaszTörlésde megértem azt is, hogy ha valaki elmenekül az országából, és nagyon rossz emlékei vannak, nem akarja megtanítani a gyerekeinek a nyelvet.