Mémé Georgette és Papi Edouard

Franciaország négy különböző részéről érkező, összesen 31 személy (19 felnőtt, 12 gyerek) részvételével három napos, elképesztően jól szervezett családi találkozón vettünk részt a hétvégén. A boldog családokra vonatkozó sztereotípiákat tökéletesen felvonultató hétvége feltöltött és megnyugtatott: Bonikámnak szuper rokonai vannak. Az első napon egy botanikus kertben találkoztunk, ki-ki kedvenc rokonával beszélgetve (és gyerekei után futkosva) töltötte a délutánt. Este étteremben vacsiztunk – ez kicsit horror volt, nekünk, a felszolgálóknak és az étterem többi vendégének is, de hamar letudtuk.

A további két napon egy külön erre a célra bérelt teremben ebédeltünk-vacsoráztunk, mégpedig azt, amit a két fő szervező készített. Engem elképesztett a mennyiség és a szervezettség: napokkal előtte készítették el a kajákat, egymás között kiosztva, hogy ki mit csinál. A teremben játékok is voltak a gyerekeknek, és elég hely a felnőtteknek ahhoz, hogy szabadon mozogjunk, átüljünk máshoz, fotózzunk stb. Mindkét napon volt valami játék is: az elsőn egy lapra le kellett írnunk egy vicces eseményt, amely velünk esett meg (persze semmi jó nem jutott rögtön eszembe), majd egyvalaki felolvasta őket és ki kellett találni, ki volt a főszereplő. Így leírva nem nagy ügy, de jókat nevettünk. A második napon egy activity-szerű játék volt, Time's up a neve, nem ismertem.

A második nap délutánján megnéztünk egy várat kívülről-belülről, a harmadik napon városnézés volt betervezve, amire viszont mi már nem mentünk, Bonikám annyira fáradt volt már addigra (nem aludt délutánonként, iszonyú későn feküdt este; épp most próbáljuk visszaállítani egy normális ritmusra).

Mémé Georgette: ősrégi fényképek kerültek elő innen-onnan, egyiken például ez a vicces nevű néni, aki amúgy Z. apjának az új feleségének az anyja volt. A 31 ember közös pontja egyébként Z. apja, aki tökre nem érdemli meg (már ha ezt ki lehetne érdemelni) ezt a szimpi pereputtyot: alig foglalkozott gyerekeinek egy részhalmazával. Leginkább saját maga érdekelte a világon, utána pedig a nők, akiktől 4 legitim és 3 házasságon kívüli gyereke született, illetve vannak még azok, akikről nem tud a család (egy valaki jelentkezett, de vajon hány van még?).

Papi Edouard: Z. húgának (akiknél laktunk) 400 lakosú falujának legillusztrisabb nevezetessége Boni számára, egy kecske. Érdekesség még, hogy a szomszédban lakik egy magyar nő is; én nem találkoztam vele, Anne férje mesélte. És amikor én Budapesten voltam, Z mondta, hogy a közértben összefutott egy MÁSIK magyar csajjal – aki szintén ebben a kis hegyi falucskában lakik!