Ezt még el sem meséltem, pedig októberben történt. Szóltam Bonikának, hogy segítsen, ha akar, kiválasztani azokat a babaruhákat, amelyeket odaadunk Jonatánnak. Nem nagyon érdekelte a dolog, de ott sertepertélt körülöttem, amíg csomagoltam a 6 hónapos (mini!!) body-kat, rugdalózókat, falatnyi zoknikat. Megkérdezte azért, hogy miért viszem őket el, mondtam, hogy mert a kis unokaöccsére most pont jók lesznek, ő meg már kinőtte őket.
Egy óra múlva odasündörgött hozzám, és azt mondta: Mama, én nem akarom odaadni a Miát!!!
Lehet, hogy egy órán keresztül azt hitte, hogy oda kell adnia az alvósállatát, amit annyira szeret?! Pedig úgy vigyáztam, hogy jól elmagyarázzam neki, mi fog történni. Ráadásul soha nem szoktam erőltetni, hogy más gyerekeknek odaadja a játékait. El szoktam neki mondani persze, hogy kölcsönözni nagyon jó dolog, és ha ő is szeretne más játékokkal játszani, akkor neki is kölcsön kell adnia a sajátját. Teljesen változóan reagál, néha nem érdekli, ki játszik a játékaival, volt viszont olyan is, hogy szívettépően sírt, amikor egy kisfiú elvette az egyik autóját a homokozóban – ilyenkor azt vissza is kérem a gyerektől.
Ezt most tisztáztam vele, a Mia természetesen nála marad, de mi van azokkal a dolgokkal, amiket félreért, de nem szól róla?
Majd jól a fejedre olvassa egy pár év múlva, hogy te ezt meg azt mondtad és csináltad:) - és közben meg nem is úgy volt:) Sok mindent félreértenek nem csak szavakat, cselekedeteket is, de azért szerintem komoly lelki sérülést így biztosan nem okozunk nekik. Sok hasonlóban lesz még részed, de ez is szép a kisgyerekezésben:)
VálaszTörlésReméljük, elkerüljük a komoly lelki sérüléseket. De pl a húgom bizonyos dolgokat, amelyekre ugyanúgy ma is visszaemlékezünk felnőtt fejjel, teljesen máshogy lát, sokkal mélyebben érintették őt, mint engem.
VálaszTörlésTele vagyok olyan emlékekkel hogy valamit félreértettem és emiatt nagyon rosszul érintett valami. Ez tutira elkerülhetetlen. Ennek ellenére EZEK miatt senkire sem haragszom, onnantól hogy megértettem.
VálaszTörlésVan erre egy nagyon jó sztorim: Utáltam oviba járni és nem nagyon tudtam románul. Egyszer azt mondták, hogy holnap nem kell oviba jönnie annak akinek van testvére. Én így értettem. Valójában azt mondták, hogy akinek van nagyobb testvére és az otthon van a valamilyen iskolai szünet miatt, annak nem kell oviba jönnie.
Én viszont kötöttem az ebet a karóhoz mivel én tényleg soha nem hazudtam a szüleimnek tehát én igazat mondtam. Szerintem évekig fájt ez hogy a szüleim mégis oviba vittek pedig én nem hazudtam. Persze aztán rájöttem a félreértés okára.
Az is igaz, hogy a mi időnkben (legalábbis nálam) nem volt ez a fajta odafigyelés a gyerek "lelkére", jaj vajon mit gondol, mit érez, jaj csak félre ne értse, jaj csak meg ne sértődjön. Ma meg szerintem annyira "tojáshéjakon járva" nevelünk, hogy ebből vagy valami sokkal jobb sülhet ki (vagy nem).
Ja, az is lehet, h ebben a nagy odafigyelésben elvész a lényeg :)) ezért gondolom azt, hogy mindenféle trendek meg könyvek helyett elsősorban a saját ösztöneinkre kell hallgatnunk.
VálaszTörlésÍrtad már a múltkor is, h attól féltél, szüleid majd elválnak és egy esetleges mostohaapád román lesz: ezek mind rettenetes félelmek!
(én emlékszem, egyszer a papám hozott nekünk két plüss pandamacit, amelyeknek úgy mozgott a fejük, hogy én azt hittem: igaziak. Azt a csalódást utána!!!)
Én az átlagtól sokkal félénkebb voltam azért azt lássuk be.
TörlésRejtély hogy miért de nekem még 7 évesen is szeparációs szorongásom volt. Pedig az én Mamám 3 hónap után visszament dolgozni mert akkor az volt a módi szóval hozzászoktam a nagymamákhoz, nénikhez.
Én azt tartom jónak ha a gyerek mer kérdezni, mert én olyan sok mindent nem mertem megkérdezni, pedig nem volt se kiabálás, sem semmilyen erőszak csak mindig azt gondoltam inkább nem kérdezem meg várok hátha majd kiderül.
Én úgy szeretném hogy ha a lányom majd meg merne kérdezni akármilyen hülyeséget is.
Erre sztem biztos hatással lehetsz. Van előtted jó példa, olyan családok, ahol jól működik a kommunikáció?
Törlésszerintem azok, akik a legjobban csinálják, is bénáznak el dolgokat - illetve ha senki nem bénázik el semmit, akkor is simán félreérthetjük egymást bármikor bárkivel
VálaszTörlésIgen!! Lasd a cimet!
Törlésde én pont úgy gondolom, hogy így kell jól csinálni, hogy néha nem jó, aztán kijavítjuk, aztán csináljuk másképp -. hogy pont így jó
TörlésMi pont ezért nagyon sokat beszélgetünk, mindent túlbeszélünk időnként. Mert a kulcs mégiscsak a kommunikáció, nem? Meg az is, hogy próbáljuk megtanítani a gyerekeinket kifejezni az érzéseiket, legyenek rá egyrészt szavaik, másrészt legyen bátorságuk azt mondani, hogy én most így érzem, és ne arra figyeljenek, hogyan kellene érezni magukat.
VálaszTörlés