Ha valaki, akinek nincs gyereke, szeretné tudni, hogyan tanulnak meg a gyerekek beszélni, az itt elolvashatja. Nekem is sokminden újdonság, gondolom ugyanakkor, hogy a beszédtanulás is minden gyereknél különbözőképpen alakul. Ez tehát nem kinyilatkoztatás, csupán egy egyedi történet.
A legjellemzőbb (és számomra a legváratlanabb) az, hogy kommunikáció vágya még most is sokkal erősebb Boniban, mint a képességei. Egyévesen kezdett el a tárgyakra mutogatni, kb. onnantól kezdve folyamatosan dumál. Ebből a babanyelven előadott halandzsából alakult ki mára (most hároméves) egy olyan nyelv, amely úgy-ahogy érthető. Ez elképesztően sok gyakorlást jelent! Az elején még csak saját magát szórakoztatta a beszéddel, rikoltozott, gurgulázott, cuppogott. Rengetegszer mondta pl. azt hogy ludló, de soha nem tuduk meg, hogy miért. Aztán elkezdett minket utánozni próbálni, akkor tanulta meg, hogy mama, papa, szia. Emlékszem egy tavaly nyári jelenetre (még nem volt kétéves), amikor Lili hosszú percekig próbálta neki megtanítani, hogy papillon (pillangó), és amiből Boni csak annyit tudott visszamondani, hogy papi. Akkor is és azóta is nagyon erőlködve artikulál: hatalmasra nyitja a száját, és pl. az /l/ hangnál a nyelvét annyira előre teszi nagy igyekezetében, hogy állandóan nevetnem kell.
A kétéves orvosi vizsgálaton még csak pár szót mondott, a doki meg is jegyezte, hogy többet kellene, és egy pluszvizsgálatot is be akart iktatni. Nekem, aki mindenen parázok, meg sem fordult a fejemben, hogy elvigyem erre a soron kívüli vizsgálatra, annyira egyértelmű volt, hogy nincs semmi baja a gyereknek. Igaz, hogy csak pár szót ismert, de igyekezett azokat kombinálni, kézzel-lábbal mutogatott, nem volt már messze az az időszak, amikor elvárássá vált számára, hogy megértsük.
Később elkezdte kérdezgetni, hogy ezt vagy azt a dolgot hogyan mondják. Elkezdett jól-rosszul ragozni és mondatokat alkotni. Emlékszem az első rendes (noha hibás) mondatára most májusban: Mama, je ne peux pas ouvert! (Mama, nem tudom kinyitni!) Egyébként minden új szót csak napokkal-hetekkel később ismerünk fel. A mai napig hibásan beszél, az f, v, cs, k, g hangokat szinte egyáltalán nem tudja kimondani: fal helyett: sal, vonat helyett: onat, csinál helyett: cinál, comté (sajttípus) helyett: tonté, igen helyett: iden. Amit nem tud elmondani, azt pedig simán kitölti halandzsával, nem zavartatja magát!
Az az embernek az érzése, hogy gyakran előbb tanulja meg magát a fogalmat és csak jóval később a fogalmat megnevező szót, lásd a következő esetet: nem ismerte azt a szót, hogy a többi, az összes, ugyanakkor érzékelte, hogy a kis hátizsákjában lévő autók közül nem adtam neki oda mindet (ő be volt kötve az autósülésbe, a táskáját meg beraktam a csomagtartóba). Kétségbeesetten mutogatta nekem az autókat és kérdő hangsúllyal magyarázott, hogy Mama! Egy, kettő, három..sok!! Hol?! Máskor pedig pont fordítva: bármi, ami a múltban megtörtént, az számára tegnap volt (hier) és a jövőben történendő dolgok pedig mind vagy holnap (demain) fognak bekövetkezni, vagy pedig valami rejtélyes okból kifolyólag vasárnap (dimanche).
Emlékszem, amikor legelőször mesélt el úgy egy történetet, hogy megértettem. Azt is kézzel-lábbal, franciául-magyarul de előadta: előző nap a bölcsiben egy kislánynak beleesett a cumija a bilibe.
Apropó, a két nyelv: iszonyúan keveri őket. Simán toldalékol francia szavakat: pousette-ba, j'ai mondé (hú, ezt míg megfejtettem...) és keveri a két nyelvet egy mondaton belül: assis le!, je peux szagol?, je peux toucher madártoll? Je le mets à porte mellé. Franciákhoz beszél magyarul, és a mamámhoz meg franciául (érthetetlen), egyszer pedig tőlem kérdezte, hogy hol van a sőjj. Sőjj? – kérdeztem vissza értetlenül. Már majdnem megint megharapott, annyira behergelte magát, mire valszeg leesett neki, hogy magyarul próbálkozzon: a levél!! (feuille franciául, az f helyett mindig s-t mond, nem tudtam kikövetkeztetni).
Az ovi kezdete óta exponenciáisan növekedett a szókincse és a francia még inkább átvette a vezető szerepet. A nazálisokat tökéletesen ejti ki, Z. elmondása alapján a francia esti meséit kívülről tudja. Énekelni franciául szeret, a magyar dalok szövegét, legyenek azok bármilyen egyszerűek is (pl. Csigabiga, gyere ki..), nem tudja végig. Magyarul hét határra szóló akcentusa van (három = árhoooom), iszonyú édes*!
*Mondjuk még mindig nem értem, hogy miért nem elegendő egyetlen anyanyelvi beszélő ahhoz, hogy a gyerek akcentus nélkül megtanuljon egy nyelvet.
Nálunk most minden KÁ (cica, kutya, apa...), KAMM az autó, és DINDI az inni és mit mond a bárány..BAMBAAA :-) 1 éves, csak magyarul tanul...
VálaszTörléshát ja, nálunk tök máshogy van minden. :)) nem igazán próbálgatta a hangját, és olyan sem volt, mint amit Lili ír, meg amit te is említesz, hogy egy kifejezést következetesen használt volna még a rendes beszéd előtt. úgy gondoltam, nagyon későn fog elekezdeni beszélni, de most 2 és fél, és kábé szerintem rendben van, bár nem igazán tudok mihez/kihez viszonyítani. viszont nagyon cuki, hogy ahogy egy ideje rájött, hogy idegeskedés helyett megkérdezze a dolgokról, hogy "ez mi?". elismétlem neki kétszer-háromszor, ő visszamondja, és onnantól kábé beépült a szókincsébe.
VálaszTörlésnem tudom, miért nem elég egyetlen anyanyelvi beszélő az akcentusmentességhez, de az egyetemen valmi olyasmit tanultam, hogy az egynyelvű környezetben nevelkedő gyereknek is legalább három különféle beszélőt kell rendszeresen hallania ahhoz - nem elég csak az anya -, hogy a beszédfejlődése megfelelő legyen. már nem emlékszem egyáltalán erre a részre, de gondolom, mivel mindenki máshogy ejti kissé a fonémákat, ez kell a fülüknek. ő lehet, hogy rólad hiszi, hogy te vagy az egyetlen beszédhibás a sok francia között. :D:D egyénként meg eszméltelenül édes lehet mikor "raccsol".
És a doki nálatok nem szokta bizonyos időközönként "felmérni" a gyereket? Pluszban itt még van egy egészségügyi kiskönyv, abban is benne van, hogy mit "kell" csinálnia egy életkorban a gyereknek. (De nagyon tágak a határok)
VálaszTörlésVan olyan barátnőm, akinek a gyereke soha nem mondott semmit, és egyszer csak elkezdett összetett mondatokban, hibátlanul beszélni - így is lehet ezek szerint :)
Három anyanyelvi beszélő: húú, ez tök frusztráló, mert ez azt jelenti, hogy ha itt lakna velünk a mamám meg a papám (mondjuk isten ments! :)) akkor nem lenne akcentuda magyarul!
Ja, és még amit írsz fentebb: Boninak olyan is van, hogy hiába mondja vissza és jegyzi meg, pár nap múlva elfelejti azt a szót, újra kell tanulnia!
Egy példa nem példa, de mi csak ketten vagyunk a nagyobbik fiamnak (a mar felnőtt nagyobb tesok nem laknak mar itt) és gyönyörű felnőtt magyart beszél, akcentus nélkül. A gyereknyelv sajnos kimarad neki. Ellenben itteniül az oviban tanult, azt is jól nyomja, de nyilván sokkal kisebb a szókincse. Emiatt nem aggódom, a nagyokkal is így kezdődött, aztán ugy belejöttek, hogy az anyanyelvi gyerekeknél is jobbak voltak a suliban. A fiamnak az egyetlen nehézséget a beszedhibás ovistársak okozták, miután nem hitte el, hogy mi is beszélünk itteniül ezért azt sem hitte el, hogy nem a pösze kiejtés a helyes.
VálaszTörlésAz elején nem választotta szét a két nyelvet, de következetes volt abban, hogy kivel melyik nyelven kell beszélnie. Fordítani nem tudott egyikről a másikra. Mostanra (7 éves ) már ez is működik.
itt a védőnő "méri fel" a gyereket, van státuszvizsgálat 3-6-12-18 és 24 hónapos korban, onnantól pedig évente. mi a kötelező oltásokon kívül még nem találkoztunk az gyerekorvosunkkal, aki egyébként nagyon aranyos és figyelmes, biztos segítőkész lenne, ha keresnénk, de részemről meghagyom neki a betegségeket (amik szerencsére nincsenek), elég a védőnői "nyaggatás". itt is van kiskönyv, meg az elvárt képességek adott életkorban, ezek mind rendben vannak nálunk is, de például J sokkal több energiát fordít a mozgásfejlődésre, ez kezdettől fogva egyértelmű volt, másfél évesen már egyedül mászott a mosógép tetejére, konyhapultra, szekrények tetejére, mászókákra, kerítésre (természetesen nem örültünk mindig ennek a fantasztikus képességnek), az egyik ismerős kislány pedig már kétéves kora előtt nem sokkal gyönyörű, nyelvtanilag tökéletes, összetett(!!) mondatokban beszélt, mindenféle kiejtési probléma nélkül. csak lestünk. viszont a sétáláson kívül nem igazán láttunk tőle semmilyen fizikai aktivitást. annyira nagyon más mindegyik.
VálaszTörlésKecs, akkor az is lehet, hogy az időtartam is fontos, ami alatt hallja az adott nyelvet. Nálatok gondolom otthon 100%-ban magyarul beszéltek, nálunk a magyar sokkal kisebb arányban van jelen. Biztos ez is számít, de vajon MIÉRT?? Érdekes.
VálaszTörlésA pösze kiejtést vélte a jónak :))) hát ez édes.
Színváltószeműlány: tényleg, én is ismerek egy kislányt, aki 21 hónaposan kezdett el járni, viszont szuperul beszél, imádja a könyveket, állandóan olvasni kell neki (most 4). Egyébként Boni ovijában a lányok sokkal jobban és többet beszélnek, az az érzsem.
A gyerekeim 15 hónaposan kezdtek jàrni és 26 hónaposan beszélni, mindig szuperül beszéltek, imàdjàk a könyveket, màr mindkettő maga is olvas, de megàllàs nélkül olvastatnak is maguknak, kedvencük a szólàncozàs és eszméletlen szókincsük van - pedig mindent későn csinàltak, a beszédfejlődést különösen.
TörlésAnnyira különbözőek a gyerekek!
@kecs: persze, nem azt mondom, hogy sikertelen a nyelvelsajátítás, ha kevesebb beszélő vesz valakit körül, csak hogy másképp zajlik.
VálaszTörlésmi szintén ketten vagyunk a gyereknek (egynyelvű környezet, de rokonok, barátok nélkül), de azóta indult be egyértelműen a beszédfejlődése, amióta közösségbe került.
Én is csak egy igen apró csoporton végzett megfigyeléseimet mesélem 🙂
TörlésKistesó még csak a gagyogásnál tart, meglàtjuk, nála hogyan lesz.
ez tök érdekes téma és gondolom anyaként és külföldi magyarként még inkább foglalkoztat.
VálaszTörlésén azt olvastam, hogy szinte lehetetlen, hogy egy gyerek ugyanolyan szinten sajátítson el két nyelvet, az egyik mindig dominánsabb lesz. viszont, ha nagyobb lesz és mondjuk a nyarat magyarországon tölti, hirtelen majd megugrik a magyar tudása. aztán, ha megint kiemeled a környezetből, visszafejlődik és így tovább.
találkoztam pár magyar származású 20-on évessel itt és eddig senki nem beszélte szépen a magyart.
a főbérlőm gyerekei mindketten raccsolnak, pedig ő maga jól beszél, de érződik rajta, hogy 20 éve kint él. egymás között a lányaival vegyesen beszélnek svédül és magyarul, pedig a szülők mindketten magyarok, de, ha valamit gyorsan akarnak mondani, inkább svédre váltanak.
a korábbi lakótársam katasztrofálisan beszélt, de hozzá a magyar szülei sokáig svédül beszéltek gyerekkorában. írni nem is igazán tud magyarul és amikor én beszéltem hozzá, rendszerint közelebb jött, hogy jobban megértse :)
egy csoporttársam pedig, akinek magyar az anyukája, amerikai az apukája és itt nevelkedett, nem ismer csomó szót és nyelvtani kapcsolatot, nehezére esik hosszan beszélgetni és saját bevallása szerint legjobban svédül, majd angolul beszél és ezután jön a spanyol, amit suliban tanult és csak utolsóként követi a magyar. érdekes.
nádasdy borbála férje is francia volt, csak eszembe jutott. annyira szeretem, ahogy ír, ismered az életrajzi könyveit?
Én is azt tapasztalom, amit te: a rengeteg két- és háromnyevű felnőtt közül, akiket ismerek, csak kettő az olyan, aki hibátlanul beszéli a két nyelvet. Az egyik egy volt magyar kollégám, akiről a férjem nem hiszi el, hogy NEM született francia :)
VálaszTörlésEgyébként tökre érthető, nekem is nehezemre esik magyarul elmondani vm olyat, amit franciául tanultam meg. Egyedül az akcentust nem tudom felfogni épp ésszel.
Nádasdy Borbála: nem ismertem, most utánaolvastam a wikipédián. Jók a könyvei ezek szerint? Na, majd beleolvasok. Ezen a mondaton viszont NAGYON elcsodálkoztam: "Évek óta Veszprémben és a Balaton-felvidéken élnek, mert a franciaországi változások miatt jobban érzik magukat Magyarországon."
:-O
azt nem tudtam, hogy hazaköltöztek! de mindig is honvágya volt, imádta magyarországot, így nem lep meg. kivéve persze a francia 'változásokra' történő hivatkozást.
Törlésegyszer egy interjút hallottam vele a rádióban pár éve és annyira megfogott, hogy megvettem az egyik könyvét. "csak" az életéről szól, annak is egy bizonyos szakaszáról, de valamiért olyan szép. talán, mert sok mindent megélt és mégsem kesergés, hanem tele élet minden szava!
nem csodálkoznál egyáltalán, ha éltél volna Veszprém és a Balaton-felvidék környékén. :) másrészt miért? olyan hihetetlen, hogy valaki jobban érzi magát Magyarországon, mint Franciaországban? ;)
TörlésA franciaországi változások alatt gondolom a jobbratolódást érti. Ha a francia idegengyűlölet (ami tényleg egyre erősebb) neki már túl sok, akkor hogy bírja elviselni azt, ami otthon megy? Nyílt zsidózás, cigányozás, gyűlöletkeltés... én nagyon örülök, hogy nem otthon élek, noha szeretek otthon lenni és honvágyam is van.
TörlésNekem mondjuk jó példák vannak a családban, USA-ban felnőtt unokaöccs, aki magyar apa, szlovák,de magyarul is tudó anya mellett lett klasszul háromnyelvű, úgy, hogy 5-6 évente töltött 2-3 hetet Magyarországon. Van kicsi akcentusa, de igaziból csak a bájossàg szinten, nem zavaró. Vagy az unokabátyám nagyobbik gyereke, aki Belgiumban élt 15 éves koráig, akcentus nélkül beszél franciául és magyarul is annyira jól, hogy ő volt a gimnáziumban a legjobb. Ehhez kellett mondjuk egy szigorú és nem dolgozó anya, aki otthon tanította.
TörlésSzerintem az akcentus egyébként nem olyan nagy ügy, ami nekem szomorú, hogy az olvasás magyarul nehéz a mi nagy gyerekeinknek, szívesebben olvasnak angolul vagy itteniül, mint magyarul.
lehet, nem a jobbratolodas zavarja oket, hanem epp az elarabosodas. a nagynenemeknek peldaul az a bajuk. de ebbe en nem latok bele, nem elek ott. mellesleg "ami itthon megy" az is elegge fel van fujva. mi sem csipjuk a pesti tomeghisztit, ezert koltoztunk a Balaton-felvidekre. :)
TörlésTamko, az is lehet ám, hogy azért tűnik "lassabbnak" Boni beszédfejlődése, mert kétnyelvű. Olvastam is erről valahol, meg au-pair koromban neveltem kétnyelvű gyereket, a kisebbik három évesen is alig beszélt valamit, és mondták a szülők, hogy a nagyobbikkal is ez volt, aztán szépen beindult.
VálaszTörlés(az én gyerekeim angoltanulása meg olyan volt, hogy majdnem 8 hónapig semmit, max. thank you meg by-bye, és aztán ők is egyszercsak összetett mondatokban beszéltek. addig szívták magukba, és amikor nem bírták már tartani, és elég bátornak érezték magukat - nagyjából egyszerre, 5 és 3 évesek voltak egyébként), azóta meg dől belőlük.
de szorítok nektek, hogy B. szépen megtanuljon magyarul, és csodállak, őszintén, nem könnyű ez a nyelvi küzdelem. :)
Köszönöm :))
VálaszTörléshttp://bezzeganya.reblog.hu/betegen-is-be-lehet-vinni-a-gyereket-a-francia-bolcsibe
VálaszTörléscsak hogy tudd, milyen a francia bölcsi :D
Koszi! Erdekes volt!
VálaszTörlés