Fogyasztói jogok

Tegnap délelőtt még egy budapesti Apple boltban vásároltam - hosszas hezitálás, puhatolózás és kérdezősködés után - a papámnak egy iPadot. Az előtte levő napon megtudtam, hogy pedagógusi igazolvánnyal 10% kedvezménnyel lehet megvenni a készüléket, még úgy is, hogy nem én magam vagyok tanár, hanem bárki más, pl. Anna barátnőm. (Vegyük pl. azt a lehetséges, de teljesen valószínűtlen felállást, hogy Anna szeretné megajándékozni a papámat.)

Anna reggel kiváltotta a pedagógusi papírját, majd 10kor összefutottunk a bolt előtt, ahol egy hulyepicsa tyúk (pardon my Hungarian) közölte, hogy az általam kiszemelt készülékre - az elmondottakkal és leirtakkal ellentétben - nem érvényes a kedvezmény!

Erre én idióta luzer mit csinálok? Puffogva és felháborodva ugyan, de megveszem teljes áron az iPadot, tokéletes tudatában annak, hogy itt és most világméretű átverés történik. Ugyanakkor meg tudom magyarázni a történteket:

- Először is arra gondoltam, hogy egy ilyen országban, ahol közpénzből finanszírozva próbálják meg elhitetni a lakossággal: a migránsok terroristák, majd érvényesnek kiáltanak ki egy érvénytelen népszavazást, szóval hogy egy ilyen országban KIZÁRT, hogy élni tudjak fogyasztói jogaimmal.
- Ráadásul úgy, hogy 3 óra múlva indulnom kellett a repülőtérre és esélyem nem lett volna karácsony előtt máskor megvenni és odaadni a gépet.
- Amúgy pedig nálunk mindig Z. intézi az ilyen ügyeket, engem nem is vennének komolyan.

Miközben tok csalódottan és iszonyú mérgesen kifizettem, Anna barátnőm megtalálta a feliratot, amely szerint MINDEN készülékre érvényes a kedvezmény november 7-ig. Majd felrobbantam. Visszamentünk együtt a csajhoz és elmondtam neki, hogy véleményem szerint jogom van arra a 10%-ra, hiszen az info még mindig ott olvasható az iPadok mellett.

- Nem, mi azt a belső tajékozatast kaptunk, hogy a 32 GB-s készülékekre ez nem vonatkozik - állította tudálékosan a csaj -, és igen, volt ebből mar félreértésünk.

Félreértés?! Félretájékoztatas, hazug reklám - hördültünk fel egyszerre Annaval. A csaj csak a vallat vonogatta:

- Értsék meg, a rendszer nem is engedné, hogy levonjam a 10%-ot.

(Zárójeles megjegyzés: megörülök attól, amikor valaki az un. Rendszerre ken mindent, mintha a rendszerek mögött nem emberek állnának!)

Jogunkban állt megvárni az üzletvezetőt, aki 10 perc múlva befutott. Rank se nézve hátrament az üzletbe, ahol a hulyepicsaval sutyorograk valamit, majd kijott, és egyetlen mosoly, egyetlen bocsánatkérés nélkül, a szemembe se nézve odavakkantotta:

- Megoldjuk a problémát.

Így történt, hogy végulis visszakaptam a 10%-ot - de miért kellene ennek így működnie? Ilyen sunyin, beprobalkozosan, udvariatlanul, az embert hülyének nézve?

Es noha én az elejétől fogva Annának akartam adni azt a pénzt, o meg az elejétől fogva nem akarta elfogadni, végül is elfeleztük, és a sikeres hadművelettől elégedetten, ám azért keserű szájízzel mentünk a magunk dolgára: o a suliba, én a reptérre.