Mindenkinek nagyon köszönöm a szavazatokat, kommenteket
És megnyugodhatok, mert a 67 szavazó majdnem fele (49%-a) gondolja úgy, ahogy én: otthon hagyni egy hatéves kisfiút
kegyetlenség és döbbenetesen egoista cselekedet. Egyetértek a kommentekben
megfogalmazott véleményekkel: igazán találhattak volna valami más megoldást a
szülők – számomra felfoghatatlan, hogyan tudták ők jól érezni magukat, miközben
kizárták a kicsit a közös családi nyaralásból.
Az esetet a húgom mesélte, akivel töviről-hegyire megtárgyaltuk a dolgot.
Pár éve történt, a család Horvátországba utazott egyébként (de teljesen
mindegy, legyen szó egyszeri, megismételhetetlen, milliós költségvetésű
luxusnyaralásról, akkor sem…). Azt sem tudom igazából, ki fia-borjával maradt
otthon a gyerek, mert a felháborodásom mértékére nézve teljesen mindegy, hogy
idegen baby-sitterrel vagy megbízható nagymamával: szegénykét egyszerűen otthon
hagyták, mint egy kivert kutyát.
Úgy tűnik, bénán fogalmaztam meg a kérdésemet, mert picit félre lettem
értve. Az első három opció (A, B és C) elvileg le kellett volna, hogy fedje a
kérdésre adható összes lehetséges választ, mivel én azt szerettem volna tudni,
hogy a felmérés résztvevői hogyan vélekednek a történtekről:
egyetértenek (C) vagy nem értenek (B) egyet a szülők döntésével, illetve ez
utóbbi esetben felháborítónak találják-e, elítélik-e azt (A). A kérdés célja
nem az volt, hogy megtudjam, mit csinálnának a szülők helyében –
márpedig gyanítom, hogy az utolsó választ bejelölő olvasók (27%) igazából azt szerették volna
tudatni, hogy ők más megoldást kerestek volna (de nincsenek felháborodva).
Azért szerettem volna kikérni a
véleményeteket, mert itthon is nagy port kavart a történet. Napok óta erről
csetelünk a húgommal, ezt elemezgetjük (nem találunk mentséget a szülők
viselkedésére, főleg, hogy így 5 évvel
később sem bántak meg semmit!), mikor is Z, akinek ad hoc időpontokban újból és újból előhozakodtam a döbbenetemmel, egyszer csak
felcsattant, és azt mondta, hogy egyáltalán nem ért engem. Ő nem hagyná otthon
a gyereket, nyilván, de egyáltalán nincs felháborodva – ugye, hogy fura? Vajon
ezt jelenti a tolerancia? A válaszadók csak 6%-a gondolta hasonlóképpen.
Ennél még nagyobb meglepetést
okozott, hogy Z. húga, Anne, akinek a családja számomra példaértékű, nos, ő
simán elutazott volna a kicsi nélkül - mint a válaszadók 18%-a. Érthetetlen, érthetetlen!
De a legdurvább: a saját
anyám is otthon hagyta volna az egyik lányát...!
Összefoglalva: 1) a szavazók
fele úgy gondolkodik, mint én, tehát kijelenthetjük, hogy ez a normális* 2) Nem
tudok normális kérdőívet megfogalmazni, és 3) van közöttünk 12 ufó!
* Kedves szociológusok, nézzétek
el ezt a gyors általánosítást :)))
hát, talán többségében olyanok olvasnak téged, akik több dologban is hasonlóan gondolkodnak, mint te?
VálaszTörlés(a kérdőív anomáliái ügyében nem akartam (be)szólni - de így, hogy magad is észrevetted - szóval, igen, kérdőívtechnikailag hagy némi kívánnivalókat maga után a dolog :D :D :D )
Lehet... De azt gondoltam volna, hogy a ferjem es az anyam is hasonloan gondolkodik!!! :)
VálaszTörlésNehez ez a kerdoivezes... Legkozelebb konzultalok veled! :))
Én is csináltam egyszer kérdőívet, a végén már magam sem tudtam mire várok választ DD.
TörlésNem volt időm a kommenteket olvasni de én nem hagytam volna egyik gyerekem sem otthon, bármennyi veszteség ért volna. Persze még ezek után is van több variáció.
Koszi a kommentet! Csak nem a kerdesre valaszoltal te sem :))))))) annyira egyertelmu nekem, h normalis ember nem hagyja otthon a gyereket. (Elnezest azoktol, akik a c-re szavazrak, es persze nincs olyan h "normalis", tudom)
TörlésÉn értettem a kérdőívet és emiatt eredetileg a (azt hiszem ez volt a B) arra szavaztam volna hogy én nem így csinálnám DE nem vagyok felháborodva.
VálaszTörlésViszont látván hogy mindenki (csupa jóból) egy megoldást próbál hozni, inkább a D-re szavaztam.
Összefoglalva: én is valamelyik "jó" megoldást választanám (egyik szülő otthonmarad, mindenki otthonmarad, halasztjuk az utazást, legfeljebb a kicsi a szeretett nagymamával marad otthon - ezt is inkább üzleti és nem szabadidős útra tudnám elképzelni) de azért nem vagyok felháborodva mert nem látok bele a család életébe.
Ismerek olyan családokat ahol az egyik gyereknek (pl. a betegsége) annyira tönkretette a családot, hogy néha szabadulni akarnak tőle.
Nem tudom hogy ez tolerancia-e én nem szeretek addig ítélkezni amíg nem ismerem nagyon nagyon közelről az összes körülményt.
Ez hogy egy horvátországi nyaralásról volt szó inkább az "A" felé mozdít engem is, mert pl. egy firenzei múzeumnézegetésnél lehet hogy a kicsi szívesebben maradna egy nagymamával (semmiképp sem idegennel) de sokmindent nem tudok erről a családról nem tudom miért döntöttek így, nem tudom vajon bármelyik másik gyerekkel is megtették volna ezt.
Szülők és gyerekek, valamint nők és férfiak viszonyaiban olyan rettenetesen borzasztó dolgok vannak szerte a világon ami nekünk (kényelmes európai, középosztálybeli) embereknek felfoghatatlan, hogy vagy elkezdek mindezek ellen harcolni de legalábbis a számat kinyitni, vagy azt mondom hogy nem látok bele, nem tudom, nem fogadom el de nem felháborít csak elszomorít.
Na nem tudom mennyire lettem érthető, sietek.
Ertheto vagy! De ezek szerint latszanak a felmeresen a masok szavazatai? Azt hittem, azokat csak en latom.
VálaszTörlésEn sem tudok sokkal tobbet a csaladrol (az apukat ismerem csak), de hiaba gondolkodom, nem tudok felmento korulmenyt felhozni a vedelmukre. Ebben az esetben en nagyon intolerans es kategorikus vagyok, hiaba ismeretlenek a korulmenyek. Es meg az is megfordul a fejemben, hogy valszeg nem mindegyik szulo szereti egyforman a gyereket - ezt nekem, elsoszulottkent, egyetlen gyerekkel nehéz elkepzelnem.
(Hat evessel - meg foleg ket kamasszal - miert terveznének a szulok firenzei képtar-nezelodest?! :))
Nem, én a válaszok alapján gondoltam hogy más is a D-re fog szavazni, mert a más megoldás csak a D-re rímel.
TörlésÉn azt hiszem hogy sajnos elég sok szülő nem egyformán szereti a gyerekeit.
TörlésJártam régebben (jó 10 éve) pszichodráma csoportba, döbbenetes mély sértődöttségeket hordoznak az emberek gyerekkorukból olyan okokból hogy a szüleik jobban szerették a tesójukat mint őket (vagy máshogy szerették).
Nekem megnyugtató hogy nem lesz még egy gyerekem nem kell ezen is stresszelnem magam.
Szerintem aki azt mondja, h ugyanúgy szereti mindkét gyerekét, az hazudik. Nem tudsz ugyanúgy szeretni. Az intenzitàs nyilvàn nagyon hasonló, de sztem akkor is lehetetlen. Mondjuk én az ikres szeretést eddig ösztönösen úgy oldottam meg, h egy ideig az egyik gyerek volt a kedvencem, aztàn a màsik.
TörlésLehet, h nem jó a párhuzam, de én ezt úgy tudom elképzelni, hogy pl. a szüleit is egyformán szereti az ember. Így a gyerekeit is egyformán kell, hogy szeresse.
TörlésMolly, ez érdekes (csak most látom a kommentedet). Nekem több szülő is mondta, hogy ugyanúgy szereti a gyerekeit, és a szüleimről is ezt feltételezem :))
TörlésÉn meg az ilyet sose hiszem el, hàt ez van. Az emberek sok mindent mondanak, amit illendőnek tartanak mondani.
TörlésÉn nem szerettem egyformàn a szüleimet, teljesen màs minőségben szerettem őket, iszonyúan màsok voltak. Mobdom, ha csak az intenzitàsra gondolunk, az nyilvàn hasonló a gyerek/szülő esetében, de sztem egyszerűen minden embert màshogyan szeretsz és (csak halkan merem mondani) nincs ezzel semmi baj.
TörlésAz biztos, h ez tök tabutéma, erről asszem már beszélgettünk egyszer.
Törlés(olvastad a Sophie választ c. könyvet?)
Én asszem egyformán szeretem a szüleimet - mindkettőt máshogy, a furaságaikkal együtt persze, de tudod az az érzésem, hogy ők tök egyformává váltak az évek alatt :))
TörlésOlvastam, nekem is pont eszembe jutott, mikor a csecsemőt adja oda a nő a nagyobb gyerek helyett, ki is borultam rögtön a gondolattól. Megyek is puszilgatni a gyerekeket:D
TörlésA szüleit nem egyformán szereti az ember!
TörlésÉn láttam egyszer egy filmet amiben nem is beszéltek (nem írtam ezt már le valahol?). Egy afrikai pár 4 kis gyerekkel menekült gyalog rengeteg viszontagsággal.
TörlésAz egyik helyen "simán" odaadták a kiskamasz fiút egy toborzó terrorista csoportnak csakhogy tovább engedjék a család többi tagját.
A végén a férfi hagyta a haldokló feleségét a haldokloó kisbabával a sivatagban és ő megmenekült a kislánnyal (eljutottak a menekülttáborb) akit egyébként a film során úgy derült ki nem szeretett.
Sajnos nem előről láttam a filmet így nem tudom a címét nagyon érdekes és nagyon szomorú volt.
És olyan is van/volt (de hány) hogy háborúban 56-ban a menekülő család a kisbabát otthagyta rokonokra, szomszédokra mert túl kicsi volt még az úthoz.
OK ez más téma nem a nyaralás.
Ja, pl. a Faludy György, tudjátok, a híres költőfejedelem és zseniális fordító, na ő 56-ban a SAJÁT KISFIÁT otthon hagyta...!! Asszem a gyerek két éves volt, amikor sikerült kimenekülnie az országból a Faludy anyjával együtt - de ennek a szökésnek a sikere egyáltalán nem volt biztos. És együtt mentek, Faludy és a gyerek anyja - nnna, ők tuti nem áldoztak volna be egy horvátországi nyaralást a gyerekért :))
TörlésEzt egyébként az önéletrajzi könyvében olvastam (Pokolbéli víg napjaim), ahol többször is felemlegeti, hogy nem volt jó apja a gyereknek. Volt olyan is, hogy későn ment érte a nyári táborba, az épület zárva volt, a gyerek kint az úton egyedül, és később elmondta az apjának, hogy már azt hitte, soha nem jön érte. Az ember szíve meg akar szakadni :(((((
én nem szerettem ugyanúgy a szüleimet, most meg igazából már nem is szeretem őket. nem gondoltam régebben, hogy érezhetek így, de sajnos igen.
Törlésa gyerekekkel még nem tudom, mi lesz, egyelőre egy van. a kutyákkal viszont úgy megy, hogy mindig afelé kompenzálok, amelyiket kevésbé szeretem, ezért ő időnként több figyelmet kap. hülye dolog ez.
Törléshú, a kutyás párhuzam durva :)))
TörlésNekem az benne a furcsa, hogy a nyaralas azert van, hogy vegre egyutt tudjon lenni az egesz csalad anelkul, hogy rohanni kellene vagy csinalni valami halaszthatatlant. Pont emiatt maradnek otthon mindenkivel es csinalnek otthon programot mindannyiunknak. Masreszt meg ottvan 2 kamasz, nekem meg nincsenek kamasz koru gyerekeim, de a sajat emlekeimbol kiindulva siman atkot szortam volna a szulokre ha a belengetett Horvatorszag helyett a helyi strandon toltjuk az idot. Szoval ha nagyon ki lennenek akadva, akkor maradnek (vagyis a mi csaladunk dinamikajat ismerve a ferj maradna) a kicsivel a tobbiek meg mennenek.
VálaszTörlésMondom ezt ugy, hogy meg gyerek elott mikor a ferjem nem tudott munka miatt eljonni egy nyaralasra siman lecsereltem a hugomra. De gyerekkel.... Nekem nagyon mas.
Na ez az, családi nyaralásról volt szó! Mert azt simán elképzelem, hogy egyedül elmegyek egy hétvégére, vagy ha nagyobb lesz, akár egy hétre is, és jól érzem magam. Na de közben tudom, hogy az apjával van, és nem vágtam át, nem harangoztam be neki együttes vakációt. Még azt is el tudom képzelni, hogy a szülők gyerekek nélkül utazzanak (bár én erre nem vágyom), miközben a gyerekeknek valami szuper programot biztosít a nagymama, unokatesókkal stb., de persze csakis úgy, hogy soha nem volt szó családi együttnyaralásról (és az lesz később vagy volt előbb).
VálaszTörlésFérjet egy kis gondolkodás után és is simán lecserélném más útitársra :) de nem a húgomra!! :)))
Mert a hugoddal most egy ujszulott is jarna es az aztan nem pihenes vagy kikapcsolodas! :)
TörlésA kisbabát vinném :)))
Törlés:)
TörlésLemaradtam a szavazásról, pedig nagyon szeretem ám, de sajnos nem voltam kommentelő állásban...:( Olyan sokat nem változtatott volna a helyzeten, mert én így-gyerek nélkül is- arra szavaztam volna, mint Te, hogy nem hagytam volna idegenre, de nagyira se a gyereket, egyébként sem, de az én vagy a férjem balfaszsága miatt meg pláne nem. Szegényke:( Vagy marad az egész család otthon, vagy csak az egyik szülő. Viszont egyetértek Fellával és a férjeddel is, hogy annyira én már nem tudok ilyen dolgokon azért felháborodni, annak ellenére, hogy mondjuk totál nem értek egyet a döntéssel. Először azt gondoltam, hogy biztosan azért nem, mert nekem nincs gyerekem, de akkor ezek szerint nem erről van szó:)
VálaszTörlésSzülői szeretet: szerintem sem lehet egyformán, de azért az nagyon jó dolog, ha ezt a gyerek egyáltalán nem érzi. Én olykor olykor többet gondolkodom ezen, és pl nem tudnám megmondani, melyikünket szeret jobban az anyukám, apukám: engem vagy tesómat. De még csak sejtésem sincsen. És ez azért megnyugtató, meg így van jól :)
Én pontosan tudom, h melyik szülőm melyikünkhöz ragaszkodott kicsit jobban, de sose haragudtam ezért - valószínűleg mindketten eléggé szerettek ahhoz, h ebből ne csinàljak nagy ügyet.
Törlésez érdekes - én sem a szüleimmel, sem a gyerekeimmel kapcsolatban nem éreztem és nem érzek ilyesmit - azt persze tudom, hogy nem pont ugyanúgy szeretem a gyerekeimet - úgy értem, ugyanannyira (nem tudnám azt mondani, hogy melyiket jobban vagy kevésbé) - de bizonyos dolgokat jobban szeretek egyikkel vagy másikukkal csinálni, vagy azt jól el tudom választani, hogy melyiküknek melyik tulajdonságát szeretem nagyon vagy melyik tulajdonságok kerget őrületbe - de mindkettőben van mindkettő (és remélem, ők sem tudnák azt mondani, hogy egyiküket vagy másikukat kevésbé szeretem)
TörlésIgen Martine, pont így van szerintem is, de szàmomra ez azért azt jelenti, h különböző szeretetet érez az ember mindenki irànt és nehéz lenne azt mondani, h ez a bizonyos szeretet tök egyforma.Szerintem az ember kicsit jobban húz valamelyik gyerekéhez/szülőjéhez, de még ez sem feltétlen àllandó, hiszen mindenki folyamatosan vàltozik.
Törlés(Egyébként ez a "jobban húzàs" nem feltétlen azt jelenti,h jobban szereted az illetőt, de mondjuk lehet, h bizonyos tulajdonsàgai miatt könnyebben kijössz vele)
TörlésNem szeretem egyforman a gyerekeimet, mint ahogy a szuleimet sem. Valahogy ugy vagyok vele, hogy bizonyos napokon (helyzetekben) az egyik a kedvenecem, mas napokon a masik. Nem tudom miert, nem "adnak okot" arra, hogy jobban huzzak az egyikhez, csak igy alakul. Aztan vannak napok mikor mind a 2-t nagyon (talan egyforman) imadom.
TörlésIgen, pontosan így van velem is:)
TörlésHát, nem tudom - azért az, amit Ms. Merylla ír, hogy másodhegedűsnek érezte mindig magát az egészen más, mint hogy valakit az igényeinek megfelelően másképp szeretnek, mint a másikat - szintén igényei szerint - de ez nem intenzitásbéli különbség, nem jobban-kevésbé kérdés. A lányom egy bújós cica, naponta többször igényli, hogy összebújjunk, megölelgessem, a fiam pedig utálja, ha vki hozzáér, tőlem is ritkán viseli el - szóval, a lányomat pld ölelgetve szeretem, a fiamat pedig "távolról" - de semmiképp nem kevésbé (és ez csak egy látványos különbség kettejük közt, de van még sok)
TörlésNa, ebben most teljesen egyetértünk, Martine :) Az, hogy máshogy, más igények szerint szeretünk két különböző embert, illetve hogy milyen a kapcsolatunk velük, sztem nem áll a szeretet nagyságával összefüggésben.
TörlésBizonyos kérdésekben én is inkább a mámámhoz, másokban meg a papámhoz fordulok. Aztán vannak olyan (fontos) dolgok, amelyeket el sem mondok egyikőjüknem sem. Mégis egyformán (egyenlő mértékben) szeretem őket, tehát pl. egy Sophie választ-ásos helyzetben nem tudnék dönteni.
Jézusom, dehàt én se tudnàm odaadni senkinek semelyik gyerekemet, most az én érvelésem úgy hangzott, mintha ez egy sima ügy lenne?!;)Jaj.
TörlésNeeeeem, nyugi, én azt a következtetést vontam le a kommenteidből, hogy ugyanúgy szereted mindkét gyerekedet :)) csak mindkettőt máshogy, és mindkettővel másmilyen a viszonyod. De érted, ha valaki jobban szereti az egyiket, akkor egy olyan helyzetben nem hezitál, nem?
TörlésHàt ezt nem tudom. Azért a 'jobban szereti' nem 'nem szereti' - és akkor màr megint mennyire durva vàlasztani.
Törlés(Ez most tök értelmetlen, de érted...:))
TörlésNálunk én csak a második hegedűs voltam mindig az öcsém mellett, ráadásul mindkét szülőmnél, ami azért nem volt annyira vicces az én oldalamról. Kb felnőttként tanultam meg, hogy nem normális az a helyzet, amiben engem nem szeretnek. Koönnyebbséget az adott, hogy valahol azt olvastam, hogy a gyerekeidhez fűződő viszonyodat alapvetően meghatározza, hogy kire hasonlít a felmenőid közül és ahhoz az emberhez téged milyen érzések fűznek.
VálaszTörlésNálunk én csak a második hegedűs voltam mindig az öcsém mellett, ráadásul mindkét szülőmnél, ami azért nem volt annyira vicces az én oldalamról. Kb felnőttként tanultam meg, hogy nem normális az a helyzet, amiben engem nem szeretnek. Koönnyebbséget az adott, hogy valahol azt olvastam, hogy a gyerekeidhez fűződő viszonyodat alapvetően meghatározza, hogy kire hasonlít a felmenőid közül és ahhoz az emberhez téged milyen érzések fűznek.
VálaszTörlésÉn nem szavaztam, de így ismerve a történteket, nettó hülyeség Horvátország miatt ezt csinálni, ahova minden bizonnyal kocsival mentek, ergó vagy csúszik 1-2 napot a dolog SOS útlevél miatt (persze, pénzveszteség), vagy addig lemegy az egyik szülő a másik két gyerekkel. Mert egy repülős útnál főszezonban azért lehet, hogy nem is tudták volna kifizetni plusz 2 ember repjegyét ismét, ilyen kicsivel előtte. Szegény kisebbik gyerek meg hallgatta hónapokig az ott szerzett élményeket?
VálaszTörlésGyerekkoromban mindkét szülőmet egyformán szerettem, aztán gondolom ahogy megismertem jobban magamat és a viszonyokat, mindig is anyuval volt jobb kapcsolatom, mert ő hasonló személyiség, mint én. Nővérem meg tiszta apu és jobban megvannak. (De ez elvált szülőknél amúgy is nehézkesebb)
VálaszTörlésSzia, csak most olvastam ezt a sztorit, ezeket a fenti hozzászólásokat sem láttam még, csak nagyon izgatott lettem, és mielőbb le akartam írni a gondolatomat.
VálaszTörlés-------------------
SOHA nem tettem volna meg azt, hogy az én mulasztásom miatt (!) a legkisebb gyerekemnek (mindegy melyik) otthon kellett volna maradnia, míg én, és a család többi tagja vidáman nyaralgat. Vajon közös fénykép nézegetések voltak miután hazatértek???? Együtt (csak majdnem) megélt kirándulások, élmények???
:-(
Hogy gondolták? Azt remélték, hogy ezt "sérülés" nélkül átléphetik?
Hogy nem lesz keserűség a gyerekben? Vagy ha lesz, az nem baj?
Persze ez gyerekfüggő, én most azt érzem, ezt nem tettem volna meg.
Ugye nem az a kérdés, én mit csináltam volna, tehát az én válaszom ezer százalékig az, hogy NEM értek egyet, nem lett volna szabad elutazni.
...ja, még eszembe jutott, érdekes lenne megismerni a kissrác véleményét is, kb. 11 éves lehet, érdekelne, ő mit gondol, hogy élte meg ezt, azóta lecsengett-e, és csak legyint egyet, vagy örökké benne marad(t) a tüske.
VálaszTörlésÁgi, na, végre még valaki, aki ugyanúgy fel van háborodva, mint én:))
VálaszTörlésSztem a húgom egyszer meg fogja kérdezni a kisfiút. Én most nyáron fogom megismerni a gyereket, szóval nem ezzel fogom kezdeni :) meg tudod, annyira tartok attól, hogy nagyon megviselte az eset, hogy nem is merném nagyon feszegetni.
Nekem nem sikerült szavazni, de én is a felhàborodósra akartam, viszont kommentben meg màr konstruktív javaslatot akartam tenni (aka egyik szülővel maradjon otthon a gyerkőc). De ronda dolog, szerintem is.
TörlésHát nem is tudom, a párom mesélt néhány kacifántos történetet a gyerekkorából, és csodálatomra nagyon szereti az Anyukáját.
VálaszTörlésŐszintén szólva, nekem azok (és ez is!) elég nagy "pofon" lett volna.
Én ezt az írásodat most láttam csak egy fél órával ezelőtt, de igen felhúzott...
Azért örülök, hogy megírtad, de hogy ilyeneket hoz az élet----hihetetlen, szomorú, engem nem is tudna meggyőzni senki az ellenkezőjéről soha.
Ági, Molly, akkor egyetértünk: felhúzós, felháborító a sztori. Pedig tényleg mennyi alternatíva lett volna.
VálaszTörlésÉs hát (azóta is foglalkoztat a téma) annyira sérülékeny egy gyerek lelke ilyen fiatalon (is), kockáztatni szerintem lutri.
VálaszTörlésHogy hogy jön ki belőle Ő.
Az más tészta, hogy magam miatt sem tettem volna, rohadt szarul éreztem volna magam, az nem is lett volna nyaralás.
Nem vagyunk egyformák.
ó, mennyi - volna -
VálaszTörlés:-(
nekem elképzelhetetlen lett volna, szerintem is felháborító, hogy elmentek. még Amerikába se mentem volna, nemhogy ide Európába... Viszont azért jöttem ide kotyogni, mert ez a cikk is valami haosnló: http://hellogiggles.com/womans-honeymoon-without-husband/
VálaszTörléshát én se mentem volna anyósomékkal nászútra. :-o
Korlátolt, szűklátókörű tyúkok. Hasonlo a hasonlot vonzza, ugy latom. Enneka blognak az olvasotabora 90%ban olyan nokbol all, akik kiszultek az agyukat es vele egyutt a jozan eszuk maradekat is. Tisztelet pl Martinenek. Itt ocsaroljatok ezt a szegeny csaladanyat, mert hozott egy dontest, ami elter az altalatok normalisnak tartottol, es most borzoljatok a tollaitokat a tyukudvarban, meg kotkodacsoltok izgatottsagotokban. Szegyelljetek magatokat. En meg osszeteszem a ket kezem,hogy nincs hozzatok hasonlo buta nő a kornyezetemben. Nem mintha sokaig eltűrtem volna. Remelem egyszer felnyilik a szemetek es rajottok, hogy milyen korlatoltak es ostobak vagytok. Addig is jó kotlást a hasonlóan világrengető kérdések felett! :) (Egy nőtársatok voltam, bar legszivesebben letagadnam kozossegunket titeket latva)
VálaszTörlésHúú de sokat gondolkodtam hogy én reagáljak-e erre a kommentre, hiszen nyilvánvalóan nem én lettem megszólítva mivel egyedül én írtam le hogy ennél sokkal szörnyűbb dolgok is történnek a világban (bár én sem az otthagyós megoldást csinálnám). De tény hogy sokat kotkodácsoltam én is ennél és az előző posztnál is. Mivel itthon vagyok, a nap 24 órájában nincs kivel felnőtt módjára beszélnem, sokat butultam is ( no nem a szüléstől de a GYES-en levéstől), a folyamatos sírás, nyávogás, a rengeteg aggódás miatt. És még a lábam is visszeres és a karrieremet is örökre fel kellett adnom hogy gyereket szülhessek. Nagyon igazságtalannak tartom ezt. Hát ez van.
Törlés@FElla: engem szórakoztatott ez a hozzászólás. De én is csak a tollaimat borzolom (fôleg mióta nincs energiám minden 3 nap lábat borotválni).
Törlésúristen, mibe keveredtem :D
TörlésÉn sajnos annyira buta vagyok, h nem tudok megfelelően visszavàgni;)
VálaszTörlés:-)))
Törlés