2016. június 26., vasárnap

Az alvósállat története

Amelyből kiderül, hogy kezd az agyunkra menni a nagy igyekezet, hogy mindent jól csináljunk.

Boni születésekor kapott egy plüsselefántot, ami mára a Nagy Kedvenc és Elválaszthatatlan Alvósállatává nőtte ki magát. Mivel az elején minden négylábú állatot miaú-nak hívott, de még azt sem tudta kiejteni rendesen, hanem miá-t mondott helyette, az elefántra ráragadt a Mia név. A fiam és Mia a bölcsi óta elválaszthatatlanok, mert noha azóta lett több más alvósállata (sőt, még egy babát is vettünk neki), de a bölcsibe csak a Miát viszi, vagy ha valamilyen Fontos és Félelmetes Esemény történik (doktornéni, lázmérés stb.), akkor is mindig a Miát kéri. Régebben elgondolkodtunk azon, hogy Bonika tudja-e, hogy Mia nem élőlény?

Már kétszer is megtörtént, hogy Z. este, a hidegben és/vagy esőben végigment azon az útvonalon, ahol hazajöttünk, mert Mia elveszett. Egyszer a kapura tette föl valaki, másszor viszont el sem veszett, a lakásban volt, csak mi pánikoltunk be és indultunk a keresésére. A második eset után két óvintézkedést hoztunk: 1) rávarrtam Miára Z. telefonszámát. 2) rendeltünk egy ugyanolyan plüssállatot. Ez nehéz ügy volt, mert anno Amerikából küldte nekünk Z. nővére, és mivel csak Amerikába lehetett rendelni (a bolban már nem lehetett kapni) az utánküldés miatt az új plüss 50 euróba került. Persze nem bántuk!

Z. nem akarta a Pótmiát odaadni Boninak (az okot mindjárt elmesélem), ezért kimostük és betettük a szekrénybe. Pótmia hónapok óta ott várt a sorsára, amíg múlt éjszaka Bonikám meg nem betegedett. Lázas és étvágytalan volt már délután is, fájlalta a hasát, álmában is sírdogált, majd éjjel egykor többször is hányt. És akkor az történt, hogy egyszer csak ott álltunk mind a hárman a fürdőszobában az összehányt lepedővel, hálózsákkal a kezünkben, és a tűzforró, zoknira levetkőztetett Boni olyan kétségbeesetten sírt az összehányt Mia után, hogy az ember szíve meg akart szakadni. Az éjszakák egy beteg gyerekkel Brexit után amúgy is olyan félelmetesek, hogy én azt hittem, menten meghalok, ha nem tudom neki odaadni a Miát, hogy megvigasztalódjon.

- A Pótmia! - rohantam a szekrényhez ellentmondást nem tűrően. Z levette, és vonakodva odaadta Boninak, aki már vidáman ült az ölemben, a hányás után valószínűleg megkönnyebbülve.

Z. viszont csak most fogta föl, hogy hónapok rejtegetése után Boni végülis meglátta és meg is kapta a Mia hasonmását. Teljesen kétségbeesett. Szerinte ugyanis nem szabadna azt megtanítanunk a gyereknek, hogy a kedvenc állatkája pótolható, hogy van másik. Ha Boni a régi Miához ragaszkodik, akkor azt semmilyen más plüssjáték nem helyettesítheti. Ugyanúgy, ahogy egy anyát vagy egy apát sem helyettesítheti soha senki - mondta el újra a teóriáját. Majd engem okolt, hogy miért engedek mindig ilyen könnyen a gyereknek, ha sír, miért nem tudtam kivárni, hogy lenyugodjon magától. Most majd egy érzelemmentes pszichopatát csinálunk belőle, aki úgy váltogatja majd a barátait meg a nőit, mint a Miát ruháit.

Mondom, éjjel egy lázas gyerekkel teljesen másképpen éli meg a dolgokat az ember, mint normálisan tenné. Úgyhogy én is kétségbe estem, és gyorsan elkezdtem magyarázni Boninak, hogy ez nem ám az igazi Mia, hanem a testvére, a Pótmia, aki a szekrényben lakik fönt és csak akkor jön elő, ha az igazi Mia megbetegszik.... de a legviccesebb az a jelenet volt, amit azután láttam, hogy áthúztam az ágyat és bekukkantottam a fürdőszobába: Z. pelenkázta Bonit és közben rendületlenül és komolyan magyarázta neki: - Bonikám, tudod, ez nem a Mia. Nagyon hasonlít, de ő nem az . Őt úgy hívják, hogy (na, ezt nem tudom, honnan vette, de saját fülemmel hallottam:) Fanfan.

Azóta a gyerek visszakapta az igazit, az új pedig visszaköltözött a szekrénybe. Nem tűnik úgy, hogy Boni össze lenne zavarodva. Az is igaz, hogy gyakorlatlan szemek nem is ismernék fel, hogy ez a két plüssállat ugyanaz: míg az új plüss nagy, fehér és bolyhos, a régi a heti áltag egy mosástól kb 2/3-ára összement. A színe is megváltozott: már nem fehér, hanem szürke, a bolyhok lejöttek róla, a lába foszladozik, az ormánya cafatokban, a feje (ahol Bonikám rágcsálni szokta) a sok könnytől, nyáltól, váladéktól, főzeléktől és hányástól már sárga. Rajta van a telefonszám, és egy ragtapasz, ami hónapok óta nem jön le. Szóval Mia nagyon ramaty. De ő az Igazi!

26 megjegyzés:

  1. Jaj, kicsi Boni! gyógyuljon meg gyorsan!!!!

    én is vettem anno pótizét (baba) V.-nek (tök véletlenül egy börzén láttam meg, az eredetit anyukám vette és nem is volt több ott belőle), mert kétségbeestem a gondolattól is, hogy az igazi elvész és V. belehal a bánatba - de végül is sosem kellett odaadni neki, így amikor 11 éves lett (V.), akkor megmutattam neki a pótbabát (aki szerinte egészen másképp nézett rá, mint az igazi, így úgysem tudtam volna becsapni vele) - és végül az unokatesőja megkapta egyszer szülinapra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, és nekem van egy "Kistaki" névre hallgató takaróm - na, azt még gimis táborokba is mindig vittem. Mostanra totál szétfoszlott, de megvan - majd megkérem, hogy temessék mellém

      Törlés
    2. :-DDDD

      Nekem is megvan még a félszemű Nagy Egerem.

      Törlés
    3. A.-nak Egyetemes Kormi cicája van :D

      Törlés
    4. Es o is végrendelkezett már? :-D

      Nagyon cuki lehetett V, amikor azt mondta h "nem úgy nézett á" a baba!

      Törlés
  2. Éjjel hányó gyerek - rémálom! Gyors jobbulást!
    Nálunk is elefánt a kedvencplüss - Fáni, és mivel nem tudom, kitől kaptuk, nem találtam sehol pótFánit, nálunk az a szabály, hogy Fáni az ágyban lakik, reggel elbúcsúzunk tőle, és este találkozunk újra. Nem teheti ki a lábát a lakásból. Egyelőre. De nem tudom, mi lesz, ha a Fióka ősszel bölcsibe megy, az ottalváshoz nyilván kéne :/

    VálaszTörlés
  3. Nàlunk van Otti, az IKEA pati (patkàny, de eleve ettől a szótól mindenki kiborul, Otti meg cuki, úgyhogy inkàbb patizom:)) meg dundi Otti, a pótIKEA pati (van egy harmadik is, just in case). Sztem egyszer mi is egy ilyen hànyós esetkor rukkoltunk elő a pótpatival, de Marcus azért az agyonmosott "sovi" patival igazàn boldog:D jobbuljatok, a hànyàs rémes, a plüssàllatok meg azért talàn nem modellezik ilyen komolyan a valósàgot:))

    VálaszTörlés
  4. Neeem, abszolut nem modellezik igy a valosagot :))) szeencsere! Csak tudod ejszaka hirtelen elbizonytalanodtam.. Egyebkent volt, aki azt tanacsolta, hogy valtogassuk a ket plusst, es akkor mindketto egyszerre kopik. Vagy hogy tegyuk be a mosogepbe a szeme lattara a regit, es az ujat szedjuk ki (a szeme lattara), mondvan, hogy jeeeee, milyen szep tiszta lett! Egyik megoldas sem tetszik, mindket esetben hazudni kellene.

    2ie: az oviban ez nalunk is problema lesz, mert onnan nem lehet majd hazahozni, az ágyon kell hagyni az alvósallatot. Szoval remenykedem, hogy egy másikat visz majd. Nalatok ez nem lehet megoldas?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is gondoltam erre, próbálok vele megszerettetni másikat, egyelőre csak Fánival alszik :(

      Törlés
    2. ez milyen hülyeség már, hogy ott kell hagyni az alvósállatot? na, ez az igazi szemétség, mert így nem lehet Egy Szent Alvósállata a gyereknek, hanem az egyik az oviban, a másik otthon. nem hiszem el, hogy ilyet megtehetnek, és a szülők engedik is.

      Törlés
    3. (értsd: nem tényleg nem hiszem el, hanem afféle drámai méltatlankodás.)

      Törlés
  5. Ja, nàlunk semmi baj nincs, a sovit hozza-viszi oviba/oviból, mondjuk màr nagyon csoffadt szegény:D ott bent kell hagyni? De miért? Vagy félreértem?

    VálaszTörlés
  6. A bolcsiben lehet hozni-vinn, az oviban (szeptembertol) mar nem. Azt mondjak, kulonben tul bonyolult logisztika lenne megoldani az ovoneniknek, de most igy belegondolva en sem ertem, mi lenne ebben olyan nehez... Az ovi itt teljesen mas, mint otthon, majd irok rola!

    VálaszTörlés
  7. nálunk az őskorban tilos volt bármit is bevinni (de mi kicseleztük :D )

    VálaszTörlés
  8. Nálunk puhavizi van- egy már 9 éves pamperses víziló erősen (f)oszlásnak indulva, millió varattal, új ruhával, ami egyben tartja stb... és van 6! másik új duci vizi társa, akik néha elmentek az oviba is, de puhu az mindig maradt otthon, csak kirándulni jöhet velünk. Puhut Flóra a nővérétől örökölte és neki lett fontos, amikor már iszonyat ronda volt, azaz utcára alig kivihető, postoltam a facen, hogy szükségünk lenne egy pótra és így lett hat új ducivizink, amik persze csak vannak, mert nem is hasonlítanak az eredetire az "újságuk" miatt:) Nekekm kék nyulam volt, valahol talán még meg is van, meg sima takaróm, aminek a szélét símogatva aludtam el miközben 3.-os koromig szoptam a hüvelyujjamat is:)

    VálaszTörlés
  9. Még annyit, hogy nagyon mélyen szántó volt az aggódó apuka csere teóriája, nem is gondoltam volna, hogy egy férfi tud ilyen mélyen, vagy romantikusan, vagy nem is tudom szóval ilyen messzire menő érzelmi! következtetéseket levonva gondolkozni a lecserélhetőség tárgyában:) Mondjuk ő nem tudta, hogy ilyen esetekben, főleg a gyerekeknél, a régi alvótárs sosem pótolható/helyettesíthető egy új alvótárssal. Mert a régi, az "elnyűtt" az igazi! Kár, hogy nincs ezzel tisztába sok kapuzárási pánikban szenvedő férfi is:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert a régi, az "elnyűtt" az igazi! Kár, hogy nincs ezzel tisztába sok kapuzárási pánikban szenvedő férfi is:))
      :D :D :D

      Törlés
  10. nekem még megvan a velem egyidős alvós állatom! el lehet képzelni, hogy néz ki. nyilván soha nem mutatom meg senkinek, semmilyen körülmények között és nem alszom vele, de néha megszagolom :))) mert mindig az illata volt, ami megnyugtatott és valamiért még ennyi idő után is érzem. ha ki kéne dobnom, szerintem pánikba esnék. pedig már csak két kézzel lehet megfogni, mert a nyaka olyan fél centi vastag és semmilyen állathoz nem hasonlít már.
    tisztán emlékszem, hogy amikor oviba mentem, anyuék mondták, hogy majd egy másik állattal kell aludnom és túléltem.

    viszont képzeld, a múltkor beszélgettem egy óvónő ismerősömmel, aki a következőkről számolt be, miután kifakadt, hogy ő mindig is óvónő akart lenni, de biztos, hogy pályaelhagyó lesz, mert nem bírja és én megkérdeztem, miért:
    - lányok (4-5 évesek!) csókolóznak a wcben egymással
    - fiúk a gondozónő fenekét paskolják viccből
    - fiúk rendszeresen maszturbálnak, amire a szülők annyit reagálnak, hogy az megnyugtatja a gyereket.

    szerintem az alvós állat lesz a legkisebb probléma.

    VálaszTörlés
  11. Haaaat, sztem az utolso pont teljesen normalis. A kisfiuk (es elofordul, h a kislanyok is!) sztem az idok kezdete ota maszturbaltak. Most mit tegyen a szulo, tiltsa meg?! Oke, mondjuk elmodhatja a gyerekenek, hogy ne masok elott csinalja, de max ennyi... Engem meglep, h ezen egy ovono ki van akadva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. inkább a szülőkön van kiakadva, mennyire nem érdekli őket a gyerekük, akik szoronganak, magatartás zavarosak stb.
      biztos van pedagógiai magyarázata, de engem megdöbbentett, hogy fél napokat masztiznak/a többiekkel együtt/nem tudják abbahagyni stb.

      Törlés
    2. Azért nem hiszem, hogy tudatosan, a fentebb említett bármelyiket szexuális céllal csinálják. A csókolózás is simán lehet szájrapuszi a gyerekek között, gondolom, látják a felnőttektől, utánoznak. Nem hiszem, hogy ez szülői elhanyagolás lenne. Mi is "csókolóztunk" oviban más kisgyerekekkel, teljesen ártatlanul és ártalmatlanul. A nem tudják fél napokig abbahagyni viszont nekem is durvának tűnik, amögött lehet, hogy tényleg van valami komolyabb. Az óvónőket nem készítik fel arra, hogy kezelni tudják ezeket a helyzeteket?

      Törlés
    3. hát, tudom, erős kijelentés, de óvónőnek itthon ma már az megy óriási százalékban, aki sehova máshova nem jut be (felsőoktatás), vagy pl ez a kézenfekvő, mert van a városban egy fősuli és hasonlók, de nem az elhivatottság áll az első helyen. ez egy dolog.
      a másik meg, hogy a szülők szintén nagy százaléka nem foglalkozik a gyerekkel, nincsen semmi koncepció a gyereknevelésben, amit követne, rátolja a felelősséget az óvónőre, akit végig sem hallgat, aztán pedig feljelenti.
      én sem lennék óvónő. ez egy szerencsétlen találkozása az alulfizetett, motiválatlan és nem túl képzett "szakembernek" az arrogáns, magát felsőbbrendűnek érző, sajnos unintelligens szülővel. nem sok jó sülhet ki belőle.
      persze, ezek általánosságok és szubjektívek, reméljük, nem mindenhol megy így.

      Törlés
    4. De akkor a te ismerősőd is motiválatlan és nem túl képzett? Nem lehet, hogy itt van a baj?

      Én nem ismerem az otthoni viszonyokat... szerencsére itt meg vannak fizetve az ovónők, és a szakma is egészen elismert. Tény, hogy ez mindenképpen pozitívum az otthoni rendszerhez képest.

      A veled egyidős alvósállatra kíváncsi vagyok :)) Boniénak is vészesen vékonyodik a nyaka..

      Törlés
    5. ő szívesen ment óvónőnek, de nem tudom, voltak-e egyáltalán más lehetőségei. a képzettségről nem tudok semmit mondani, de szerintem normális, intelligens a csaj. a feljelentgetésekből, fenyegetőzésekből totál elege van, ezért sajnálom is őt. de ja, az anyagi+eszmei elismerés sokat dobna a színvonalon, mint a többi hasonló munkahelyen is.
      apukám mesélte pl, hogy mentek hozzájuk nővérképzős lányok a kórházba gyakorlatra és sorra ájultak ki az orvosi szobából azzal, hogy ők nem bírják a vért és az egyéb testnedveket. na, ez azért jellemzi valamennyire a tudatos pályaválasztást itthon :) és akkor nővérnek is ki megy már el 90 ezerért a lepusztult kórházakba, ahol a csapot is ellopják?
      konklúzió: közszférában dolgozni rettenet nehéz, senkinek nem érdeke, hogy javuljon a tartósan elborzasztó helyzet (főleg oktatás&egészségügy). érthető, hogy mindenki menekül a magánkézben lévő intézményekbe, ha teheti, aki marad, az meg türelmetlen, kiégett, vagy gyenge munkaerő. kár.

      Törlés
  12. Én alig várom hogy Zselyke állatot válasszon magának!
    És elmondanám hogy 31 évesen vettem egyszer ajándékba egy kisgyereknek egy plüss Füles-t aki úgy nézett rám hogy nem adtam oda (vettem egy másikat) ez a Füles viszont azóta bejárta velem a fél világot, és annyira tönkre van menve a teste hogy keresek már egy ideje ugyanolyat test (és nem fej) átültetésre!

    VálaszTörlés
  13. Hááát,én magamat ismerve azt mondtam volna,hogy gyorsan lemosom és hozom.Aztán az újat adtam volna,hátha elhiszi,hogy ilyen szépen mosok.;D Éjjel kimostam volna a másikat aztán reggelre mire kel visszacserélem.És nagyon szurkolok,hogy hátha nem bukok le.Ha mégis akkor lehet magyarázkodni...
    Lehet Boni nem is emlékszik mi történt éjjel nem?Hátha...
    Jobbulást!Eddigi tapasztalataim szerint a hányás meg a hasmenés a legrosszabb betegség.:(

    VálaszTörlés