2016. március 14., hétfő

Min veszekszünk?

Semmiségeken, hülyeségekem, szóra sem érdemes apróságokon, mégis: amióta Boni meszületett, egyre többet és rendszeresen. Ez azért fura, mert a lényegben nyilván egyetértünk. De mint tudjuk, az ördög nem ott lakozik...

Először is, a háztartás: ki, mikor és mit csináljon. A konfliktusok alapja, hogy Z. úgy érzi, ő csinál mindent (az ő szavai!), én meg úgy érzem, csak én csinálok meg mindent alaposan. Egy példa, ami leírva egyáltalán nem nagy ügy, de amitől eldobom az agyam: mikor Z. hazajön a bevásárlásból, berakja a hűtőbe az odavalókat, de a pulton hagyja a nylonzacskóba csomagolt gyümölcsöket-zöldségeket, amelyek, ha én nem pakolom el, ott rohadnak meg. Nyilván semmiség elpakolni, de engem meg az idegesít, hogy akkor miért gondolja, hogy ő annyira hatékony háztartásbeli?

A sort folytathatnám rengeteg ilyen számos kis hülyeségekkel, a be nem ágyazástól (én) a morzsák asztalon hagyásán (ő) és a kupak rá nem csavarásán (én) keresztül a minden nap új törölköző használatátáig (ő). Szánalmas kis dolgok ezek, nem is lenne túl sok vagy nagy baj, ha nem lenne mindenki meggyőződve a maga igazáról.

Aztán vannak a gyerekkel kapcsolatos dolgok, ez már gázabb. Egyszer komolyan összevesztünk azon, hogy előbb fürödjön, és aztán egyen, vagy fordítva. Én már engedtem a fürdővizet, ő melegítette a kaját, egyszerre lettünk kész. Na most mi legyen? (már nem tudom, hogyan volt végülis, ez jellemző a problémák fontosságára)

Egy zárójel: én teljesen objektíven (haha) úgy látom, hogy a háztartással ellentétben, ahol tényleg vitatható vagy legalábbis változó a probléma forrása, Bonival kapcsolatban igazam van, és Z. totálisan tévúton jár. Egyszer komolyan is beszélgettünk erről és akkor úgy tűnt, hogy ő is belátta, de attól még nem könnyű a helyzetet kezelni, mert Z. a gyereknevelés minden aspektusába bele akar szólni, attól elkezdve, hogy játszhat-e a vezeték nélküli telefonnal a gyerek egészen odáig, hogy adhatok-e rá olyan kabátot, amelyről hiányzik a címke (nem és nem. A kabátot ne kérdezzétek, rémes történet, Z. szerint biztos Kínában gyártották és tele van mérgező anyagokkal).

Minderre rájön még egy jó adag fáradság, a költözésből fakadó, máig meg nem odott gondok (könyvespolc felfúrása, függönyök feltétele, a leszakadt karnis stb. stb.), a bölcsis vírusok, az aggodalom, az időhiány, megfejelve néhány régi sérelemmel  – és máris kapunk két idegbeteg embert, aki társasjátékot játszik a szavakkal. Olykor-olykor meggondolatlan sértéseket vágunk egymás fejéhez. Z. például emlegetni szokta, hogy az ő húga bezzeg hat gyerek mellett is tisztán tartotta a lakást – ilyenkor egy hajszál választ el attól, hogy berakjam a bőröndömet a kocsiba és elmenjek egy hétvégére az egyik barátnőmhöz. Én pedig idegbeteg módon szoktam kijelenteni Z-nek, hogy márpedig az ő szabályaival nem lehet együttélni, és egyszer már azt is majdnem kimondtam (szerencsére valami nem-tudom-honnan előkapott józan ész megakadályozott benne), hogy válás esetén egyetlen bíró sem ítélne úgy, hogy nekem a mosogatógépből elővett tiszta edényeket el kellene öblítenem, mint ahogy azt Z. elvárja.

37 megjegyzés:

  1. Ohhh... mélységesen együttérzek. Ahogy írod, nálunk is alapvetően egyetértés van, a viták nagy része abból adódik, hogy fáradtak vagyunk (költözés, Ficánka dackorszaka), E. szülei még mindig ránktelepszenek, és Ipswich sem bővelkedik munkalehetőségekben. Piszkáljuk egymást, miközben ugyanazokon a dolgokon aggódunk: számlák, Ficánka dührohamai, nagyszülők látogatása. Nem szeretem ezt. E. ilyenkor teljesen magába fordul, nem beszél, kizárja magát a családból. Én meg olyan leszek, mint egy sündisznó, aki mindenkinek odabök. Anyiszor gondolkodtam rajta, mi lehet a megoldás. Nyilván az, hogy többet kommunikáljunk, de nagyon nehéz, mert Ficánka is teljes figyelmet követel.

    Nagyon nagy ölelés neked. <3

    VálaszTörlés
  2. Ó, teljesen értelek (bár mi nem veszekszünk, mert A.-val még veszekedni sem lehet, ami többnyire egyébként nagyon hasznos, de irtó idegesítő is egyben)

    ha tudnék, sem akarnék okosnak tűnő béna jótanácsokkal előhozakodni - de nem is tudok - szóval, ha jössz majd, kidumáljuk :)))

    VálaszTörlés
  3. Ó nálunk már odáig fajult a helyzet hogy a Férjem átmegy AZ ÉN anyukámhoz panaszkodni hogy itthon mennyire stresszes a hangulat. Holott én csak próbálom a felszínen tartani a dolgokat (ú.m. gyümölcsök kipakolása a nylonból melyre a férfiak genetikailag képtelenek). Azóta próbálok mindent visszanyelni...

    VálaszTörlés
  4. Úgy látom, másoknál sem jobb a helyzet. :)
    Szomszédnéni 40 év házassággal azt mondta nekem az esküvőnk napján, hogy "jó lesz ez, csak sokat kell nyelni!"
    Azt hiszem, tényleg ez a titka, csak hát könnyű mondani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen, az ilyeneken úgy fel tudom húzni magam! Nem, nem ez a titka. Nehogymár, hogy manapság is ez legyen, nyeltek a nagyszüleink éppen eleget. (pontosabban a nagymamáink, anyáink)
      Csak akkor fog változni valami a pasiknál, ha nem lesznek már nök, akik ennyi mindent eltürnek.

      Törlés
  5. Haha, fella, amikor itt volt anyukam, Z. kezzel labbal magyarazta neki (nem beszelnek egy nyelvet) hogy LUSTA vagyok (ezt a szot ismeri magyarul...). Az en mamam bezzeg rakontrazott, meg sohajtozott, h igen. :((( kesobb mondtam neki, h vigyazzon, mert Z. barmirol meggyoz barkit (egy eszkimonak eladna egy hutoszekrenyt), aztan igy visszavette kicsit az iramot.

    Martine, ez erdekel, hogy milyen egy olyan ferj aki nem veszekszik! A gyerekekkel sem? Van egy baratnom, most szuletett egy kisfia a 3 eves ikrek melle (orulet) es o is ezt meseli a sajat pasijarol. El nem tudom kepzelni a valosagban :)

    Rezangyal, K: valoban, biztos a kommunikacio meg a nagy legyintés a titka... Csak hat akkor ki donti el, hogy a gyerek zokniba aludjon-e vagy sem? (Peldaul :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A.-t szívesen bemutatom neked - de a nemveszekedést elég nehéz úgy prezentálni, hogy az ne csak pillanatnyi állapotot tükrözzön.

      Törlés
  6. hát és egy gyereknél nem lehet azt csinálni, hogy egyik nap úgy csináljátok, ahogy te akarod, máskor meg, ahogy a férjed :) szegény Boni! :)))

    VálaszTörlés
  7. hat ilyesmin szoktunk mi is össze-összekapni. (veszekedni velem nem lehet.)
    De egy ismerősöm egy hasonló szituációban felpakolta az akkor egyéves gyerekét, és hazacuccolt a szüleihez, hogy nézze a férje a tökéletes rendet.
    És amikor lenn vagyok a gyerekekkel Balatonon, és a férjem sopánkodik, hogy üres a lakás, akkor is szoktam kajánul javasolni, hogy nézze a rendet. (de volt már olyan, hogy több hét után a gyerekágyra halmozott el nem pakolt ruhakupac fogadott.)

    Nálunk egyébként az a gyakorlat alakult ki, hogy ha az egyikünknek valami _nagyonnagyon_ fontos, akkor megcsinálja. Én tuti nem öblíteném le a mosogatógép után az edényt, de nem gátolnék benne senkit, ha így tenne (de irgalmatlan vízpazarlásnak érzem).

    VálaszTörlés
  8. Jajj de együtt érzek. Én egy könyvet tudnék írni erről, komolyan. Nálunk az a gond, hogy rám maradt a kisfiunk nevelése, a férjem a munkába menekül előlünk. Én csinálok mindent, ő semmit de tényleg semmit, sokszor napokig hetekig egyedül vagyok vele. Sírni tudnék, de csak magamat okolhatom, mert éppen ilyen önző volt régen is. Kilépni lusta vagyok, ez van.
    Kitartást mindenkinek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hu, sajnalom :(((

      Nalunk azt nem lehet mondani, h mindent en csinalok, sot. Inkab azt, hogy mindent o akar iranyitani :)

      Törlés
  9. Egyszer olvastam valahol egy nagyon frappans kis szoveget, a lenyege az volt, hogy kb annyi energia morogni vmi miatt, mint megcsinalni es mivel a cel kozos, teljesen felesleges is. Azt nem mondom, hogy felettunk parkol a szivarvany, de idonkent azert eszembe jut:)
    Masreszt meg ezek a zsortolodesek, vitak tenyleg a gyumolcsrol/fogkremrol/stb szolnak? Hol fordul(t) at a teged akarlak oda, hogy pl lusta vagy?

    VálaszTörlés
  10. Nagyon aktuális a posztod nálunk is! Nem könnyű az együttélés, pl. ilyenek miatt sem. Nem tudom hogy a fiatalon összejött pároknál hogy van de mi már idősebbek voltunk mikor találkoztunk, kialakult szokásokkal amin egyikőnk sem akar változtatni. Szerencsére a gyerekkel kapcsolatos dolgokban nagyjából egyetértünk de aztán a többiben, pont ilyesmi témákban meg nem. És ez már nálunk nem is fog változni. Próbálkozom, ő is de nem sok sikerrel.

    VálaszTörlés
  11. Jaj, szerintem nem voltam egyertelmu :) a mosogatogepbol kivett edenyeket akkor kell elmosogatnom, ha Boninak fozok. Mert a mosogatoszer rakkelto. Regebben ugy egyeztunk meg, h o elmossa, ha o foz, en pedig nem, engem ne terheljen az o félelmeivel. De erre mostanaban latom, h ott sundorog korulottem, amikor fozok, es megjegyzi, h ezt sem mostam el, meg azt sem. Ilyenkor még nem szolok, csak nyelem a mérgemet. Aztan mondjuk jon egy nylonzacskos epizód, meg akkor is szent a béke. De amikor egy ora mulva artatlanul valami olyan tesz, ami megint arra utal, h indokolatlanul túlfélti a gyereket ( pl. mindent 3-4x mondd el ami Bonival kapcsolatos, hogy biztosan meghalljam), na akkor borul a bili es zuditom ra a merrgemet.

    Szoval valahogy igy. Gyűlnek a dolgok. Nem önmagában a nylonzacskókról vagy a mosogatásról van szo.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk az talán a ritkább változat hogy az apa és nem az anya parázik mindenen ami a gyerekkel kapcsolatos. Ez nehéz lehet, nálunk a férjem hagyná hogy a gyerek a földről egyen ahol nemrég végigment a kinti cipőjével. Én meg állandóan mosok fel, mosom a gyerek kezét viszont ezzel mást nem zavarok mert megcsinálom. Csak közben puffogok hogy egész nap rendet rakok, takarítok és akkor jönnek szemben az otthagyott zoknik, a nylonzacskós gyümölcsök és a dohányzóasztalon hagyott tányérok, poharak. Azt nem is tudom elképzelni milyen lehet ha a másik fél lenne a még tisztaság/rend mániásabb.
      De szerintem is minden (legtöbb) párkapcsolatban gyűlnek gyűlnek ezek a kis napi semmiségek. Nem tudom a megoldást...

      Törlés
    2. én nem tudom, de aki ennyire fél valamitől (a ráktól - mosogatószer, kínai kabát), az inkább bevonzza. a folytonos félelem és aggódás sokkal inkább rákkeltő. szerintem ez már kicsit nem normális. bocsánat, ha túl őszinte vagyok, nem bántani akarlak. :(

      Törlés
  12. Ó, az én férjem is meg-megbökött mindenfélével, amíg egyszer csak úgy nem alakult, hogy ő volt otthon (az akkor még egyetlen) gyerekünkkel 7 hónapig gyeden. Annyit bírt csinálni, hogy vigyázott a gyerekre, a többi (értsd: háztartás), már "nem fért bele", azt továbbra is én csináltam, munka mellet. Na, azóta nincsenek rendrakós gondjaink :D.
    Amúgy mi fiatalon kerültünk össze, mindketten a szülőktől költöztünk, nem éltünk együtt előtte, így talán könnyebb volt a közös életünket kialakítani. Nagyon-nagyon ritkán veszekszünk (vitázunk?), és meg nem tudom mondani, hogy min. Nyilván hülye apróságokon, a gyerekeken mondjuk sose, mi amúgy se vagyunk azok a kifejezetten túlféltő szülők. Sőt, ha már féltés, akkor inkább én vagyok a "rémlátó", nem a férjem.

    VálaszTörlés
  13. De, tudom már, mivel tud kiakasztani :D! Azzal, hogy baromi sokáig alszik hétvégenként. Én mióta gyerekünk van (16 éve) állandóan kelek hétvégén is legkésőbb 7-kor, hogy istápoljam a kis ártatlan kölköt, meg szórakoztassam, miközben persze megpróbálok csendet is tartani, hogy apa pihenhessen. Meg főzök, hogy legyen ebéd, meg ilyenek. Na, néha azért tele lesz a hócipőm, és úgy megmondanám, hogy én is pihennék egy kicsit (most is mindjárt fél 9, én már ezer éve fent vagyok a gyerekkel, ő még húzza a lóbőrt). De igazából nem zavar, nyilván hormonális hatásra szokott hol jobban, hol kevésbé az agyamra menni ez a dolog. De ha ANNYIRA zavarna, hogy nem tudnék így élni, biztos szóvá tettem volna már.

    VálaszTörlés
  14. Tamko, a mosogatógép/öblítés problémára esetleg nem lehetne megoldás, hogy olyan tablettát és öblítőszert használjatok, ami teljesen organikus, abszolút természetes és veszélytelen anyagokat tartalmaz? Akkor nem mondhatná, hogy mérgező :) Persze, ezek nem feltétlenül hatékonyak annyira, mint a többi, de egy próbát megér szerintem.. üdv, Rita

    VálaszTörlés
  15. Andi, hat ez engem is kiakasztana...!! :))

    Rita, koszi a tippet. Kiprobaltuk, de nem valt be, az edenyeken maradt a kosz...

    VálaszTörlés
  16. Én alapvetően szerencsés helyzetben vagyok a ZUrammal, de néha mi is belefutok egy-két idegtépő helyzetbe amitől megcsikordul a fogam... de úgy látom ez a téma a tavaszi fáradtsággal együtt jön mindenkinél :-)

    http://rozamami.blogspot.hu/2016/03/mai-elmelkedes.html?m=1

    VálaszTörlés
  17. Nálunk a zoknikifodítgatásból volt vita sokszor. Mindig én tergetek, és 1000x szóltam, hogy ne kifordítva vegye le a zokniját a férjem, vagy gombócban, mert elég a kismillió zoknit válogatni meg teregetni, nincs semmi energiám még kifordítgatni is. Képtelen volt erre, 5 év alatt. Akkor úgy döntöttem, hogy többet nem fordítgatom, és képzeld, ÉSZRE SEM VETTE :) automatikusan megnézi, mikor felveszi, visszafordítja, ha kell, és kész. Miért vártam ezzel eddig?!
    Most elutazott egy hétre, és hát nem hiányzik annyira, mint gondoltam, hogy fog, annyival könnyebb csak a gyerek után pakolni, meg mindent úgy csinálni, ahogy épp a kedvem tartja..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A zoknipárosítás a kriptonitom! :D nálunk ráadásul nagyjából az összes egyforma, szóval csak a kopás mértéke alapján tudom nagyjából összerakni őket. most például szinte az összes egy lavórba van beszórva, kotorászásos alapon párosítok reggelente. néha nekiesek, és megcsinálom, de mostanában nem tudtam rávenni magamat. a mosással, teregetéssel és elpakolással együtt a zoknikkal lehet a világból kikergetni. Feltaláltam a zoknispray-t, reggel szépen az ember a lábára fújja, amilyet szeretne, ha meg már nem kell, le lehet mosni. Ha tudós lennék, tutira kifejleszteném :D

      Törlés
    2. "Most elutazott egy hétre, és hát nem hiányzik annyira, mint gondoltam, hogy fog, annyival könnyebb csak a gyerek után pakolni, meg mindent úgy csinálni, ahogy épp a kedvem tartja.." nekünk még nincs gyerekünk, csak másfél éve vagyunk házasok, de én is minden egyes alkalommal ezt érzem, mikor elutazik, vagy én elutazom, hogy jó egy kicsit külön lenni, nem alkalmazkodni senkihez. Most akkor aggódnom kéne...?

      Törlés
    3. Hú, micsoda zokniügyek! :)) Nálunk szerencsére zoknifronton minden a legnaygobb rendben: mindenkié összevissza, párosítatlanul és ki-befordítva ugyan, de senkit nem zavar.

      Vera: hihi. Én nem aggódnék. Nekem kósza pillanataimban és másodpercek töredékére még az az orbitális baromság is megfordult már a fejemben, hogy milyen jó lehet egyedülálló anyukának lenni! :))

      Törlés
    4. Nem jó (mondhatni nagyon rossz). A gyerekeken csattan az ostor. :(

      Törlés
    5. Tudoooom! Nagyon gáz vagyok, h ilyet mertem gondolni, akár egy pillanatra is :((

      Törlés
    6. Tamko: nekem is, hogy milyen érdekes lehet elváltnak lenni huszonévesen :P

      Törlés
  18. ja, a címkementességhez meg annyit, hogy néhány éve nagyon kerestem Á.-nak fekete farmert, végül a Zarában találtam, leárazva volt 8ezer körül - én olcsóbbat akartam ugyan, de muszáj volt megvenni - és azzal nyugtatam magam, hogy delegalábbmilyenmárkás. Egy-két hétre rá jött ki az indexen egy cikk, hogy felmérték a káros anyagokat tartalmazó cuccokat (nem itthon) és pld. a Zara mennyire gáz, mert egy csomó cuccuk mérgező (a fekete holmikkal egyébként is jobb vigyázni - de persze, hogy az van a legtöbb) - hátszóval

    VálaszTörlés
  19. Martine, emlékszem az esetre, és mi is szorosan figyelemmel kísérjük ezeket a híreket (általában évente fel-felröppen egy ilyen hír). De Z. valahogy úgy tudja csűrni-csavarni a dolgokat, hogy mindig neki van igaza. Tehát: a címkementes kabát még a Zarásnál is rosszabb!

    (amúgy, mivel kifordítható volt a kabát, megtaláltuk egy zsebben. Nyilván nem akarták, hogy látszódjon bármelyik oldalon is. Az volt a címkére írva: Made in China.)

    :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amúgy a nemkínait is kínában gyártják már - én viszont a jómúltkor a kínaiban magyar terméket vettem (azt is megírtam) - és tulképp Z.-nek igaza van a hamis ruhákban, a mosogatószerben és megannyi másban is - viszont ha az ember mindent, de mindent ezzel a szemmel néz, akkor meggyőződésem, hogy sosem vállal gyereket, mert sajnos nem lehet egy gyereket sem a totális teljesbiztonságban felnevelni. én halálra parázom magam ettől az egész kurva gazdasági-társadalmi-politikai-nemzetközi helyzettől, verem a fejem a falba, hogy az én önzésem, hogy gyereket akartam - miközben ki tudja, mi jut nekik, mire nőnek fel, lesznek-e gyerekeik és milyen sors vár rájuk - és belefacsarodik a szívem, de nagyon, hogy tulképp kb a szüleink generációjának volt a legjobb életük a földön ötvenes évekkel együtt - és velünk (értsd nagyon naiv énvelem) elhitették, hogy a háború meg az erőszak barbár dolgok és azok végül is elenyésznek és marad a boldogság - és mi van mindehelyett????? és persze, próbálok a legjobb tudásom szerint vigyázni rájuk, de közben elfújható porszem vagyok - az országgal, európával meg a világgal együtt. nem akarok ezen gondolkodni, mert belebolondulok :(((

      Törlés
    2. Egyetertek a kommented elso reszevel. Lehet h Z modszerevel nem fogunk rakban meghalni, de belebolondulunk. Most melyik a jobb?!?!

      En naivan azt gondolom, hogy a vilag egyre jobb... Az 50-es evekkel ellentetben ma mar van szuletesszabalyozas, lombik, meleghazassag, internet, fapados reulojaratok stb. es nem neznek ferde szemmel az elvalt nokra meg a leányanyákra. Peldaul. Persze ez lehet h meg nem jelenti azt, hogy a dolgok egyre jobbak, de en remelem. A 40-es 50-es evekben szuletett franciaknak pl. volt kotelezo katonasag, es elvittek oket az algeriai haboruba. Vagy ott volt Vietnam. Ma mar nem a nemzetnek szuljuk a fiainkat. NA en akkor bolondulnék meg...

      Törlés
    3. lehet, hogy te Magyarországon megbolondulnál? mert itt az a(z egyik) szlogen, hogy a nemzetnek szüljük. és hogy majd ők tudják, hogy kell felnevelni. És ferde szemmel néznek. Nincs üldözési mániám :)

      Törlés
    4. Háááát, lehet, igen, megbolondulnék... :(

      Törlés
    5. Sokat merengtem azon, mint Martine, de arra jutottam, hogy amikor pl az én gyerekeim születtek, (2005/2009) közel sem volt ilyen borús a horizont. Nem tudom, a hormonok tették-e, vagy tényleg ennyit változott a helyzet, bár hajlok az utóbbi felé. Vagy csak ahogy öregszem, leszek egyre pesszimistább, mint Miss Marple.

      Törlés
  20. En azzal szoktam ilyenkor nyugtatni magam, hogy 1. Vagy elfogadom, hogy ilyen vagy veszekedhetek vele minden nap ugyanazokon a dolgokon. 2. Próbálok nehezebb szituációkat inkabb utólag lereagálni, venni két mély levegot es mondjuk másnap beszélni róla
    Aztán persze sokszor nem sikerül ezt betartani, ossze veszünk, felhúzom magam, de másnap meg már nem is emlékszem szinte, min veszekedtünk. Olyankor meg azzal nyugtatom magam, hogy na ugye, nem volt ez akkora probléma! :)
    Ezerszer elmondtam en is a férjemnek, hogy ha hazajön ne ugy tegye le a nadrágját, ahogy kilépett belőle, mert másnap nem tudja felvenni, olyan gyűrött lesz. A tejre vissza kellene csavarni a kupakot, a fiókot használat utan betolni és a fogselymet kidobni az iroadztalrol. Juj, de dög vagyok, hogy igy kibeszélem...
    Na de nincs igazam?

    VálaszTörlés
  21. De, de...! :)) Persze az elméletet én is ismerem, de azért rendesen kiakadok, amikor mondjuk egy kis szobában az összes fiók + ajtó valamilyen mértékben ki van nyitva ÉS AKKOR MÉG NEKI ÁLL FELJEBB, h a kupak nincs visszacsavarva. Grr! :)

    VálaszTörlés