2015. augusztus 13., csütörtök

Segítség! Tinilány a lakásomban

Nehéz elképzelnem annál keményebb melót, mint kamaszgyereknek mostohaanyja lenni. Hogyan lehet azt mosolyogva elviselni, hogy valaki:

- délig alszik
- utána kikóvályog a konyhába, ahol megreggelizik (közben a mobilján pötyög)
- majd beül a nappaliba és a táblagépén ki tudja mit csinál EGÉSZ NAP (fülhallgató a fején)
- és csak azért áll föl, hogy a hűtőig elmenjen kóláért (közben a mobilján pötyög)
- és ha azt javasolom, hogy jöjjön velünk a parkba, hülyének néz és kijelenti, hogy fáradt (közben a mobilján még mindig pötyög, jajezamaifiatalság)
- vacsorára főz magának (én feladtam, hogy rá főzzek), és ezek után szanaszét hagyja a kitakarított konyhában a koszos késeket, kanalakat, sőt, még az asztalról sem pakolja el evés után a tányért.

Ezt annak apropójából írom, hogy Lili itt nyaral nálunk két hétig, és noha az elején leszögezném az alábbiakat: szeretem, szuperjó fej, iszonyú jó a humora, jókat unózunk esténként, képbe jöttem a 15 éveseket érintő összes témában, és főleg, mert számomra ez most mindennek fokmérője: szereti Bonit, és Boni is odági van érte*, szóval MINDEZEK ellenére: ez azért baromi nehéz! És nekem ezt csak évente pár hétre kell elviselnem, mivel Lili a férjem unokája, nem pedig a lánya, de mi van, ha valaki minden második hétvégén, esetleg minden második héten, vagy ne adj' isten MINDIG kénytelen ezt csinálni? Bevallom, szerintem nekem nem menne.

Mert arról van szó, hogy az ember saját lakásában, amit a saját ízlése szerint rendezett be a saját önző kényelme érdekében olyanra, amilyent mindig is szeretett volna, és ahol (jogosan) otthonosan szeretné érezni magát, és ahol azt szeretné (szintén jogosan), hogy az asztalra tett tárgyak ugyanott maradnának, ahol voltak, nem koszolódnának be és nem tűnnének el, VISZONT nem teremne a fotel alatt hat üres kólásüveg (két nap alatt) és nem mászkálódna össze az előszoba utcai cipővel, és nem fröcskölődne össze a fürdőszobatükör stb., stb, hol is tartottam? Szóval mindezek a jogos kívánalmak és óhajok (sőt: igények) összeütközésbe kerülnek azzal, hogy egy kamasznak is ugyanúgy joga van nyáron, az apja lakásában délig aludni, koszos zoknit és bugyit napokig a földön tárolni, kopogás nélkül a hálószobába berontani, éjfélkor tiszta konyhában omlettet sütni, majd a tojást a serpenyőre ráégetni, és arra, hogy azt esetleg illene elmosni, még csak nem is gondolni, és még sorolhatnám. Nagyon jól emlékszem, én ugyanígy éltem 15 évesen. Biztos Boni is ezt csinálja majd - legfeljebb majd rászólók, vagy, ha nagyon durva lesz a dolog, a fejemet a falba verem, hogy mindent elrontottam.

De amikor egy tök idegen él így az ember lakásában, az milyen lehet?

* Milyen elképesztően szuper dolognak tűnik, ha nagy a korkülönbség az ember gyerekei között. Annyira könnyű így, hogy bármikor (pisiléskor, főzéskor, stb.) rábízhatom a fiamat az unokahúgára! (hehe)

14 megjegyzés:

  1. Semmiképp sem irigylésre méltó.

    VálaszTörlés
  2. Nekem kettő ilyen van, állandó itt lakással. Viszont legalább szidhatom saját magam, hogy én (?) neveltem ilyennek őket. De tanulmányaim során találkoztam (nem is egyszer!) olyan cikkekkel, előadásokkal stb., amik váltig állították, hogy ez nem marad örökre így, a kamasz egyszer igenis felnő. Ebben egyelőre csak bízni tudok, és két kézzel kapaszkodni abba, hogy a tudomány nem hazudik. És hát a világ tényleg tele van felnőttekkel és idősekkel, ami azt látszik alátámasztani, hogy valahogy csak eléldegél egymás mellett a két korosztály :D.

    VálaszTörlés
  3. pont mind Andinál... két ilyen állandó jelleggel... és csak magamat szidhatom (őket is szidom, de őket nem érdekli, meg nem is hallják a fülhallgatótól)...

    Á. ma felhívott délben (egyedül van otthon), hogy hol vagyok - mert ő most kelt fel és nem talál engem. mondtam, hogy dolgozom. ma is? - döbbent meg. és akkor mit egyek? (szerencsére hagytam otthon ezt-azt... dolgozni valót is, de az valahogy inkább szaporodik, mire hazaérek, fogyni nemigen szokott... pedig indián örömtáncot járok minden helyes pillantásért vagy mozdulatért cserébe, nehogy elmenjen a kedvük jót tenni...)

    VálaszTörlés
  4. Hát de az első felsorolásból az utolsó ponton kívül a többivel mi baj van? Nektek nem lesz rosszabb a parkban meg sehol azért, mert ő bent aszalódik... mért ne lehetne vakációban ez a számodra véltalannak tűnő döglés az egyetlen dolga? :)
    A többi (kosz, rendetlenség, pofátlanság) tényleg gáz, én szólnék miattuk.

    VálaszTörlés
  5. Húú, mert nem bírom nézni ezt a nihilt :))). De egyébként igazad van, nagyon ártalmatlan szobanövényünk van: ha leültetjük a megfelelő eszközökkel (ipad, fölhallgató stb), akkor képes órákig úgy maradni, szóval tényleg mit panaszkodom? :)

    Egyébként pont ma ez a beszélgetés folyt le közöttünk:
    - Lili, holnap fel kell kelned korán, mert 9-re jön a takarítónő, ki fogja ganajozni a szobádat.
    - Ta-ka-rí-tó-nőőőőőő??? Hozzátok jár takarítónő??
    - Hát persze. Látod, milyen nagy ez a lakás.
    - Azta! MICSODA LUSA EGY BANDA!!

    Szóval érted, lehet röhögni is ezen, de nagy adagban tud idegesítő lenni :) amúgy a többiért szoktam szólni, csak hát a fülhallgatótól meg sem hallja. Arra, hogy hová tette a samponomat tegnap pl., már nem is emlékszik.

    Martine, Andi: részvétem. De talán egy saját példány elviselhetőbb. (??)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát... biztosan jobban szereted a saját gyereket, mint ey idegent... de egy idegennél van kit szidni, valakit, aki elrontotta... a sajátnál őt vagy magadat (mindkettő nagyon frusztráló)... és egy idegennél lehet rá remény, hogy mégis hazamegy, mégis magához veszi az anyja - de a saját gyerek marad (hálaazégnek)... és egyébként is kb. kétéves koruk óta (dackorszak) tudom, hogy senki a világon nem tud jobban felhúzni, kiakasztani, tönkretenni, mint a saját gyerekeim :D szerencsére olyan nagyonj édesek voltak kicsinek (és néha még most is), hogy bármit elfelejtek és megbocsájtok, amint nincsenek a közelben vagy alszanak (akkor még ma is irtó cukik)

      Törlés
    2. A saját kifejezetten cuki :D! Mondjuk hazazavarni valóban nem lehet, pedig néha igen jól tudna esni. Ilyenkor kell azt mantrázni, hogy "nemsokáférjhezmegy/megnősül-örüljhogymégittvan-mindjártkirepül". Ez a mantra bizonyos igen súlyos esetekben reménykedésre is okot adhat ;).

      Törlés
  6. Szerintem hagyd, én a mai napig a barátomnak tartom azt, akivel átchateltem a nyári szüneteket. Neki ez most fontos, de csökken a szélsőségesség! :)

    VálaszTörlés
  7. El fog múlni, nyugi. Tudom, nekem is elmúlt. Nem régen, de azért kezdek felnőni, és átértékelődnek a dolgok, 15 évesen szerintem én is ilyen voltam, ha nem rosszabb. :D
    Ma már mosogatok, főzök, mosogatok újra, állatot etetek, fürdőszobát sikálok, felmosok, ruhát pakolok... önszántamból :D
    Szóval én azt mondom: no para, ez egy ilyen időszak, ha pár év múlva megy, szerintem javul :)

    VálaszTörlés
  8. Ignes: nekem szeremcsém van, mert évente pár hetet simán mosolyogva kibírok! De aki mindig?...

    Tundérelefánt: remélem, MINDENKI ilyen volt kamaszként :)) - viszont azt már én is türelmetlenül várom, h pár év múlva lássam Lilit zöldséget-gyümölcsöt enni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem ilyen voltam, próbáltam volna csak! Amúgy Vekerdy irja mindig, hogy a kamaszt kamaszkora elött kell nevelni, mert különben késö. Én megteszek minden tölem telhetöt... :)

      Törlés
  9. Hú, nem akarok ünneprontó lenni de én nem ilyen voltam kamaszként. Nem is értem, én vagyok itt a legöregebb, lehet hogy azért?
    Mondjuk a délig alszik-ot megértem mert egy kamasz fáradt hiszen növésben meg változásban van. (És gondolom éjjel fent van).
    Viszont az hogy imádja Bonit, tényleg főnyeremény. No meg főzni is tud...

    VálaszTörlés
  10. Nem tuuuuuuuud!!! :) epp ma fotoztam le az ebedjet, na majd holnap folteszem!!

    Es te milyen tini voltal? A Tinilanyok kézikonyve csak megvolt neked..?! :)

    Amugy a lenyeg tenyleg az, hogy jofej, onzetlen, humoros, vidam ES szereti Bonit.

    VálaszTörlés
  11. Az enyem 16. 10 eves kora ota volt tengereszkadet, a masodik legmagasabb rangig vitte (most hagyta abba), ahol mar iranyitja, tanitja az alacsonyabb ranguakat. A gyakorlatban ez azt jelenti, h osszesitve majdnem egy evet toltott haditengereszeti rutin szerinti egyhetes vagy hetvegi taborokban, ahol minden szemelyes holmijara maga kellett gondot viseljen, a kozos dolgokat (takaritas, rendtartas) pedig kozosen, eleinte gyakorlatban, kesobb mint iranyito.
    Ehhez kepest tegnap reggel 9-kor leult a nappali kozepen OLVASNI, mikozben a tarsasag minden tobbi tagja lazasan ugykodott azon, h 10-kor kilephessunk a berelt nyaralobol minden ingosagunkkal, tisztan hagyva azt. Es kaptam nagyon pikirt beszolast, miszerint ot rabszolganak hasznaljuk-e, mert megkertem, h vigyen ki egy borondot.

    Sztem a wifikod naponta torteno valtoztatasa sokmindenre megoldas, mar egesz hosszu listakat kepes vegig kipipalni, mielott megkapja. Ket napot birt analog konyvekkel semmittenni, utana inkabb beszall kb napi egy oranyi hazimunkaval.

    VálaszTörlés