2015. március 10., kedd

A mindent megváltoztató három nap


Ezt Z-nek küldtem annak illusztrálásaképp, hogy milyen jól vagyok 


A három nap szuper volt. Mindenki jól bírta: nekem hiányzott ugyan Boni, de egyáltalán nem elviselhetetlenül, inkább csak olyan jólesően gondoltam rá, tudván, hogy vasárnap este már látom is. Annál jobban esett viszont a három nap nyugalom! Majdnem minden hivatalos ügyet el tudtam intézni, az idő gyönyörű volt, sokat rajzoltam és hallgattam zenét. A délig alvás viszont nem sikerült... fél tízig bírtam. És mivel minden nap éjjel 2-kor feküdtem le (hát igen, a klasszikus kérdés: pihenjen az ember a szabadsága alatt, vagy pont ellenkezőleg, használja jól ki az idejét és csináljon meg mindent, amire a napi mókuskerekezés alatt nincs ideje?), szóval mivel éjjeli bagoly voltam, tök fáradtan jöttem haza.


Sokat rajzoltam máshol is - a reptéren, a repülőn, a McDonalds-ban, étteremben - és szinte mindenhol megbámultak, meg is szólítottak, volt aki le is szerette volna rajzoltatni magát - biztos ilyen lehet celebnek lenni

Boninak szerintem nem hiányoztam - és talán ennek köszönhetően sikerült az én hétvégém is olyan jól. Tudtam, hogy nem sír utánam és nagyon jól elvan az apjával, aki három gyereknapot rendezett neki. Egyszer skypeoltunk, akkor szerintem megismert, nevetgélt, de ennyi. Amikor megjöttem, szintén nagyot nevetett, majd fél órát bohóckodott nekem, irtó cuki volt.

Na de jöjjön a lényeg... amikor elmentem, semmi kétségem nem volt afelől, hogy Z. jól vigyáz majd a gyerekre, kicsit tartottam viszont attól, hogyan fogja megoldani a házi munkákat. Mert mióta Boni helyet változtat, tehát úgy nyár óta, én nem bírok lépést tartani a kupival, ami folyamatosan elhatalmasodik. Kb. olyan érzésem van, hogy minden nap meg kell küzdenem egy olyan állattal, amely, ha nem tartjuk kordában, átveszi az irányítást a lakás felett. Rend és tisztaság soha nincs, és csak tüzet oltok nagy rohanva. Ha valamit elpakolok, Boni már nyitja is az újabb fiókokat. A mosogatógépet képtelenség kipakolni, mert beleül. Nem tudom letörölni az asztalt, mert arra kell vigyáznom folyamatosan, hogy ne másszon fel a kanapéra. WC-re sem tudok egyedül járni, mert az ajtó előtt hisztizik. De a legnehezebb a szennyesruha kérdése: a mosó- és a szárítógép a garázsban van, így komoly szervezést igényel, hogy be tudjak tenni egy mosást (felöltözni, Bonit biztonságos helyre tenni - mostanában a járókába teszem az én kézi táskámmal, így van kb. 5 perc nyugalmam). A lelkére kötöttem Z-nek, hogy minden nap mosson, különben összegyűlik a szennyes és napokig nem tudjuk ledolgozni a lemaradást.

Ehhez képest vasárnap csillogó lakás várt. Sehol egy eltévedt maci vagy gazdátlan franciakulcs. Az edények elpakolva, az etetőszék lemosva, és a leghihetetlenebb: a szennyesruha-tartó teljesen üres volt! (én még ilyet nem is láttam egész életemben) És mit mondott a férjem? Hogy ő ezt nem érti, látta ugyan rajtam, hogy nem bírok rendet tartani, de hogy szerinte ez tök egyszerű. Azóta nem térek ám magamhoz, mert ez azt jelenti (és én is kezdem belátni), hogy neki volt igaza. Hogy én itt egy kis diktátort neveltem, akinek minden óhajára igent mondok, akinek 100 játék van kipakolva egyszerre, és a százegyedikkel sem akart játszani. Z. ellenben mindig csak egy vagy két játékot hagyott neki elő, a fiókokra és szekrényekre az abszolút tilalom volt érvényben, és miközben ő takarított, a gyerek a járókában szépen eljátszott magában (ezt még le is filmezte nekem - nem mintha kételkednék a szavaiban, na de egyszerűen nem tudtam elképzelni). Ja, és naponta 2-3 órát vitte levegőzni.

Többféle tanulságot vontam le a történtekből (miután jól magamba szálltam). Először is, hogy a gyerek teljesen máshogy viselkedik az apjával, mint velem. Neki nem hisztizik, hogy nem akarja felvenni a cipőjét, őt nem harapja meg, ha ellenkezni próbál vele. Olyasmi lehet ez, mint a tanároknál: egy egyik tanár óráján a padokon ugráltunk és visszafeleseltünk, míg a másiknál egy pisszenés sem hallatszott - noha mindkét tanár ugyanazokkal az eszközökkel (egyes, intő stb.) rendelkezett. Aztán a kupi: Z. módszere az, hogy mindent azonnal elpakol - talán ki kellene próbálnom. Harmadszor pedig lehet, hogy tényleg nem kellene annyi mindent engednem a gyereknek (már simán odaadtam a kulcsomat, a mobilomat - úgy kellett megkeresnem őket a játékai között ha indultam valahová; olyan is történt, hogy le kellett tennem a telefont amikor valakivel beszéltem, mert épp azzal a telefonnal szeretett volna játszani), mert egyre csak többet akar. A WC pl. legyen tényleg magánügy, és ne a gyerek előtt. Ha pakolnom kell  és nem akar egyedül játszani, akkor be vele a járókába.

És az a legfurább, hogy Z. egyáltalán nem rideg vagy autoriter apuka. Miatta altatjuk még mindig a 16 hónapos gyereket - egyszerűen nincs szíve sírni hagyni. És ő pl. el sem ment volta három napra Boni nélkül.

16 megjegyzés:

  1. Ezek nagyon jó hírek :) (a három napra azért minden elismerésem mellett azt kell mondanom, hogy három nap nem egy esztendő - három napig mindenki bírja a folyamatos pakolást, a pörgést, a nyugalmat)

    A rajzaid pedig ANNYIRA NAGYON SZUPEREK, hogy szerintem bármelyik kiadó megvenné őket illusztrációként (és nagyon sajnálom, hogy nem én tehetek rájuk ajánlatot)

    VálaszTörlés
  2. Sajnos be kell latni, hogy nekunk, anyaknak, neha kicsuszik a kontroll a kezunk kozul. Neha. ;)

    Szuper rajzok! Es allati klassz, hogy azonnal ratalaltal a sajat stilusodra, barmikor raismernek, ez itt Tamko keznyoma. :)

    VálaszTörlés
  3. Megharap, ha ellenkezel vele?? :D :D

    Az én unokaöcsihugim is, bár nagyobbak sokkal, de teljesen másképp viselkednek a szülőkkel, mint velünk. Tőlünk elfogadják a nemet, nincs hiszti, teljesen normálisak, de ha megjelennek a szülők, egyből nekiállnak ellenkezni meg nyüglődni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a gyerekek mindig a szülőknek hisztiznek, de nem feltétlen azért ám, mert tőlük nem fogadják el a nemet, hanem mert nagyobb biztonságban érzik magukat.

      Törlés
  4. Igen, három nap nem a világ és szerintem mindenkinek jót tett. Z. azt mondta, kifejezetten örül, h elmentem, így legalább bebizonyította, hogy lehet rendet tartani. Azt viszont tényleg nem tudjuk meg, egy éven át sikerült volna-e neki...

    Igen, ha pl, Boni kakis fenékkel akar forgolódni a pelenkázóasztalon, majd onnan fejjel leugorni és én MEREK ELLENKEZNI, na olyankor megharap :)

    Martine, Bezzeg, köszönöm :) esetleg ha valamelyikőtök írna egy könyvet... azt illusztrálnám... Egyébként pont mostanában gondolkodtam azon, hogy a rajz olyan, mint a kézírás, nem nagyon lehet megváltoztatni, vagyis de, de valami sajátos, az egyénre jellemző mindig lesz benne. Viszont mostanában úgy érzem, hogy a technikámat még nem találtam meg: ezzel a programmal pl. nem lehet apró részleteket magrajzolni, mostanában csomó tollat és vízfestéket is kipróbáltam - egyik sem válik be igazán.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. isteni lehet, ha valaki tud rajzolni meg varrni - ezeket a képességeket mindig csodáltam:)

      Törlés
  5. Nekem is volt a minap egy ilyen élményem: férj a fiammal ment a Rossmann-ba. Velem tolja egy darabig a gyerekkocsit, aztán lepakolja az Aloe Vera spréket (mindig csak azt), utána megkeresi a macikat, lerángat egyet, több kört fut a nála nagyobb macit ölelve, időnként nagyot esve, aztán a pénztárnál kipakolja az esernyőket, majd elkezd rángatni a fotocellás ajtó felé. Ehhez képest a férjemmel tolta a kiskocsit, levette ugyan a macit, de kérésre visszatette, a pénztárnál segített a szalagra pakolni majd visszavitte a kocsit a helyére. Én meg levontam a tanulságot: jól nevelem a gyereket - talán egy nap majd én is megtapasztalom :-)

    VálaszTörlés
  6. Szuper lehetett a három nap, a sokáig fentlét és a reggeli lustálkodás! Tamko, én fogok jelentkezni illusztrátor-kereső ügyben! :))

    VálaszTörlés
  7. Jaj, de jó volt ez a beszámoló! Annyira jól szórakoztam és olyan sokszor magamra ismertem! :D

    VálaszTörlés
  8. Gigi, na PONT ERRŐL BESZÉLEK!!! :)

    VálaszTörlés
  9. Több, mint 10 éve vagyok anya, de még soha nem voltam a gyerekek nélkül 3 napot...Szóval irigykedem.:-)
    És megragadom a lényeget, mi a fenét kell 3 emberre minden áldott nap mosni? Mi dupla annyian vagyunk, de nem mosok minden nap. (Kivéve, ha ágynemű csere van.)

    VálaszTörlés
  10. Mi vállalhatatlan számú mosást indítunk be egy héten, nem is írom le, h mennyit... :) és hát nemtom, valahogy összejön. Gyakran cseréljük pl a fermerjainkat is, a törölközőket, a konyharuhákat... Bonimak koszos lesz minimum két előkéje naponta... aztán gyakran jönnek ittalvós vendégek is (ágyhuzat, lepedő stb).

    VálaszTörlés
  11. Itt alvós vendég mondjuk nincsen, partedli meg jobbára műanyag, csak letörlöm és kész. A férjem nyáron két naponta cserél nadrágot az tény, a gyerekek viszont akkor egy szál bugyogóban nyomják, szóval alig van mosni való. Törülközőt heti egyszer mosok, ritkán kell gyakrabban. Fehér mosást azt kb. 6 naponta kell csak, színest azt azért gyakrabban. Jó, amikor sáros volt nagyon kint akkor naponta ment, de nem tele, hanem csak a fiaim sáros nadrághát és kabátját dobtam bele (súlyautomatikás).

    Amúgy nem próbáltad Bonival? Az én fiam teljesen odáig van a házimunkáért, a legnagyobb ordításoakt akkor produkálja, ha valamelyiket befejezzük. Együtt pakoljuk be a ruhát a gépbe, ő szedi ki is, berakja a száírógépbe, akkurátusan ki is rázza előtte. A mosogatógépből is segít kipakolni, porszívózni különösen imád, néha hagyom, hogy csak úgy maga porszívózgasson. Főzni is imád, bár nyilván nem mindenhez engedem, de sok mindent megcsinálhat, ha meg éppen nem, akkor kap egy fél zacskó erre a célra félretett száraz tésztát meregetni egyik lábosból a másikba.

    VálaszTörlés
  12. Egyelőre nem mennék vele sokra :)) port törölgetni szeret, de a mosógépnek nyomkodja a gombjait össze-vissza, a szennyest széthányja... az új kéziporszívóra áhítattal néz viszont. Hátha megtanulja használni és majd maga után kiporszívóz!

    VálaszTörlés
  13. Hehehe.:-))) Mert szerinted engem nem tart fel?:-) De, persze feltart (bár ahogy nő egyre kevésbé. 1 évesen még nagyon, most 23 hónapos, és már csak kicsit.), de ugye két választásom van, vagy nem csinálom meg, vagy megcsinálom csak lassabban.:-) Vagy mindent este csinálok, az meg a na ne, kategória.
    Egyelőre a kertészkedés macerás vele, mert rálép a picike kibújt virágokra. De talán ha már nagyobbak lesznek a virágok...

    VálaszTörlés
  14. Azt elfelejtettem, hogy az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy 7 kiló ruhát lehet a mosógépünkbe pakolni.

    VálaszTörlés