2015. január 9., péntek

Terroristrák a falunkban, újságírók a házunkban

A szerdai gyilkosság elkövetői itt vannak elbarikádozva a mi falunkban! De az még hagyján: itt vannak tőlünk 200 méterre, az út túl oldalán.

Már tegnap is errefelé keresték a terroristákat, meg is jegyeztük viccelődve, hogy nem biztonságos a környék. Erre reggel iszonyú zajra lettünk figyelmesek: több helikopter is körözött a ház körül. Nagyon közel jöttek, fülsüketítő zajjal, majd kissé távolabb megálltak a levegőben (!) és ott maradtak 2 órán keresztül. A rádióban bemondták, hogy lövöldözés történt, túszejtésről is szó esett. Ekkor felhívtam a gyógytornászomat, épp hozzá készültem 10 órára. Valószínűleg izgága, fontoskodó nőszemélnyek gondolt, amikor elmondtam, hogy nem merek elindulni. Nem terrorista akciótól féltem, hanem a lezárt utaktól.

És milyen jól tettem! Valószínűleg még mindig ott lennék, mert nem tudtdam volna hazajönni. Z. ugyanis röviddel utána elindult kenyérért, de már az utcát nem tudta elhagyni: mindenhol rendőrök, csendőrök, lezárt utak, kocsik, motorosok, furgonok, telefonáló és fényképező emberek. Tök jellemző rá, hogy három újságíróval tért vissza, akiknek nem volt elég térerő, hogy elküldjék cuccaikai, így a mi wifinket használták egész délelőtt. Egy rögtönzött kis mini-szerkesztőség alakult a nappalinkban, és 2 percenként csöngött telefon: vagy az övék, vagy a mienk - aggódó rokonok és barátok telefonáltak, hogy mi van.

Mi is az internetről tájékozódunk egyébként, itt max. pletykák keringenek, az újságírók sem tudtak többet annál, ami az Indexen vagy a francia hírportálokon megjelent. Most épp a közeli iskolát evakuálják, utána állítólag el lehet hagyni az utcát. Remélem, hamarosan vége lesz ennek a rémálomnak, és nagyon remélem, hogy a túsz megússza, és nem történik bántódása annak az öt másiknak sem, akiket egy másik külvárosban más terroristák tartanak fogva. Félelmetes belegondolni, hogy ha 200 méterrel arrébb jönnek, most talán mi lennénk a túszok... (de persze nem, mert miért jöttek volna lakóépületek közelébe, ahol egy péntek délelőtt elvileg nem nagyon van senki otthon).

Fura ez a kettősség: míg drámák játszódnak le szinte az ajtónk előtt (és Párizs más kerületeiben, szörnyű), addig Boni az emberi kegyetlenségről mit sem tudva sertepertél körülöttünk úgy, mint máskor. Z. mondja neki szerda óta: Édesem, tudod egyáltalán, milyen világra születtél?

17 megjegyzés:

  1. Ez az egész még itthonról is elképesztő, nemhogy testközelből.. jó hogy nem indultál útnak!

    VálaszTörlés
  2. Mondanám, hogy izgi, de ez nagyon nem az! :(

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sokszor eszembe jutottatok ma. Senkinek sem kívánom, hogy ennyire hírközelbe kerüljön (vagy csak akkor, ha minden hír békés-virágos)

    VálaszTörlés
  4. Istenem! En szivrohamot kaptam volna! Ilyet atelni, hihetetlen. Ez az amit az ember el sem hisz, hogy megtortenhet!

    VálaszTörlés
  5. Marmint tuszkent atelni? Mert en ma egyaltalan nem féltem, csak a detonacio hallatan ijedtem meg. De biztam a rengeteg rendorben, nem gondoltam egy percig sem, h mi veszelyben lennenk.

    Amugy pedig pont a Pokolbeli vig napjaimat olvasom, es a benne levo szornyusegek miatt is ma remesen rossz kedvem van.

    VálaszTörlés
  6. Én ugye többnyire a másik oldal vagyok. Én mások nappaljiát szoktam elfoglalni:) Mindenesetre tök jó, hogy ilyen jófejek voltatok, és nagyon örülök, hogy nem történt semmi veletek és remélem, hogy nem is fog. Ezt pedig minden (munka) hősködés nélkül mondom, fotókat nem készítettetek? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi! De, a helikoptereket lefotoztam, es Z. Meg elment lefilmezni az utca vegen a csoduletet, h en is lathassam :))

      Törlés
  7. Elképesztő a lelekjelenleted! Én ugy be voltam rezelve Londonban rendszeresen, hogy neha nem mertem metrozni. Csak vonattal kozlekedtem, mert az a föld fölött megy. Micsoda nyúl vagyok hozzád képest!

    VálaszTörlés
  8. Hát ez döbbenetes. Ne essen bántódása egy ártatlan embernek sem!
    Én már a tavaly előtti belvárosi árvízkor is úgy éreztem magam mintha háborús zónában lennénk, el sem tudom képzelni milyen érzés lehet ennyire közel egy ilyen veszélyhez.

    VálaszTörlés
  9. Ó, de hat en egy igazi gyávakukac vagyok. Most nem féltem, de hát itt volt egy egész kommando-alakulat, parizs összes rendőre, mesterlövészek stb. a terroristák pedig be voltak kerítve. De a charlie hebdo-s lövöldözés utani napon en sem mentem el Bonival abba a hatalmas bevasarlokozpontba, ahova eredetileg terveztunk elmenni. Es otthon nem utazom a kék metroval. Meg meg sorolhatnam. Nem vagyok az a hős-típus! :(

    VálaszTörlés
  10. Tamko, nem kis dolog kozebe csoppentete!

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Tyűűű, nem semmi, hogy ilyen közel került ehhez a dologhoz. Én is tuti paráztam volna rendesen, még úgyis, hogy annyi kommandós, rendőr... van ott.
    Hűha Tamko, híres leszel...!? :))))

    VálaszTörlés
  13. Tegnap említettek titeket a Híradóban. Vagyis csak a blogodból ragadtak ki mondatokat. Még mondtam is Anyának, hogy ezt a blogot én ismerem. Az élményért nem irigyellek. Én alapvetően bátor vagyok, sőt inkább vakmerő, de mióta gyerekem van igazi gyávakukac lettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te jo eg!!! Koszi h szoltal. Melyik csatornan, a tv2-n? Basszus, remelem senki nem talal ide az ismeroseim kozul.

      Törlés
    2. Megneztem, tenyleg a tv2 volt, onnan keresett meg egy riporter meg penteken. Nem akartam nyilatkozni, nem tudtam volna mit mondani. A videot viszont nem en keszitettem, hanem Z. :)

      Törlés