Charlie Hebdo-t soha nem vettem, soha nem olvastam. Nem elvi okom volt rá: a politikai irányzat, amit képvisel (balliberális) nem áll távol tőlem. De ez az újság annyira, de annyira francia, hogy mindig úgy éreztem, kívülállóként nem tudnám teljesen megérteni. Tele van szójátékokkal, utalásokkal, kikacsintásokkal, számomra ismeretlen referenciákkal - plusz ahhoz, hogy megértsem, vennem kellene egy másik újságot, abból kihámoznom az aktualitásokat, és csak utána vehetném kézbe a Charlie Hebdo-t. Úgyhogy mindig csak a kioszknál nézegettem azt az újságot, ami először pár éve, a Mohamed-karikatúrák idején, és most, a terrortámadás idején került reflektorfénybe.
(Amúgy a Házibuliban is volt róla szó: Vic mamája újságolta asszem a férjének, hogy az egyik karikatúráját beküldte a Charlie-nak [azaz: az újságnak]. A magyar szinkronban, lehet, hogy mert nem mondott volna sokat az akkori nézőknek, úgy fordították: elküldte Charlie-nak [azaz: egy személynek].)
Na de vissza a történtekhez, amire persze én sem találok más jelzőt, minthogy borzalmas, rettenetes, félelmetes. Barátnőm kérdezte, nagy pánik uralkodik-e most Franciaországban. Én nem érzem, hogy különösképpen pánikolnának az emberek. Nem volt váratlan az eset, sőt, számítani lehetett rá, hogy a szeptember 11-i támadás után Párizsban is felüti a fejét a terrorizmus. Tulajdonképpen, és asszem ez az általános álláspont itt, ezek az emberek fel voltak készülve valami hasonlóra, ennek tudatában jártak be dolgozni, így végső soron mártírhalált haltak. Én egyébként ezeket az újságírókat sem ismertem, Z. viszont igen, pedig ő nem egy újságolvasó-, hanem inkább rádióhallgató alkat - ezt annak illusztrálásaképpen mondom, hogy mennyire ismert és elismert emberekről van szó.
Azóta, azt mondják, megerősítették a rendőri és katonai készültséget országszerte. Nem tudom, ez mit jelent, nem voltam még sehol, mióta visszajöttünk. Viszont emlékszem, még decemberben láttunk három, állig felfegyverkezett katonát fel- alá sétálni a reptéren: félelmetesek voltak, és rettentő fiatalok.
Tamko, tenyleg, Françoise is. De hogy te még a magyar fordításra hogy emlékszel...
VálaszTörlésA "fiatal katona" témához:
VálaszTörlésA Férjem évekig járt Afganisztánba mert a cég ahol dolgozott az egyik üzemeltetője volt az ottani katonai tábornak. Mindig megdöbbent azon hogy 16-17 éves(nek látszó?) srácok alkotják a katonaság nagy részét, látszik rajtuk hogy semmit sem láttak még a világból.
Annyira de annyira nem tudom megérteni, felfogni hogy miért kell háborúzni, erőszakoskodni, embereket ölni, embereknek ártani?
Olyan mélységesen elkeserítenek ezek a történések, már nem is megijesztenek csak elveszik az ember emberségébe vetett hitemet!
Tamko, mar a multkori posztban is emlitetted a katonakat a repteren... Vajon az mar ez a keszultseg volt? Igazsag szerint en is lattam mar geppuskas rendoroket a repteren, de teny, nem mindig... Szoval, nem tudom, csak rossz erzesem van.
VálaszTörlésSzerintem valamilyen foku keszultseg eddig is ervenyben volt, azert jarkaltak azok a katonak ott. Regebben a palyaudvarokon is lehetett oket latni. Elegge tartok toluk, mindig arra gondolok, mi van, ha az egyik mgbolondul? Gondolom toltve vannak azok a fegyverek. Es ilyen fiatalon ( tenyleg olyan 20 korul) mennyire van rendben a pszichejuk, mennyire erettek?
VálaszTörlésEmberisegbe vetett hit: erdekes, nekem pont h visszaadja az a teny, h ezek az ujsagirok, grafikusok tudtak es vallaltak a veszelyt, a sajtoszabadsag neveben. En nem mertem volna...
Persze ez csodálatos dolog hogy vannak emberek akik vállalják a veszélyt annak érdekében hogy a véleményüket kimondhassák és kiállhassanak az elveik mellett. De amikor valaki (még ha szentül hiszi is hogy a "szabadságért" cselekszik) ártatlan embereket öl meg?
TörlésÉs az hogy mind a katonákat mind a terroristákat valakik küldik, valakik kiadják a parancsokat - és ők is emberek volnának.
Olaszországban akaratlanul meghúzta a ravaszt egy gépfegyveres rendőr.
VálaszTörlésValamilyen szinten már a mai ember hozzászokott az erőszakhoz. Valamilyen szinten.
VálaszTörlésGyerekként már hallottunk Vietnámról, aztán Jugoszlávia szétszakadásakor az eseményekről, majd azon a bizonyos karácsonyon a romániai hírek, a folyamatos terrorcselekmények... A h.lye erőszakos filmek (nem érdekel, de elvétve persze, hogy lát egyet-egyet az ember). Szokjuk.
Engem a tényeken túl az a videó kavart fel, amit a remegő kezű szemtanú rögzített egy erkélyről.
A felvételen gépfegyveresek mozgása: egy csepnyi bizonytalanság nélkül a kegyelem morzsája nélkül rálőni egy sérülten fekvő, a kezeit megadásra emelő emberre.
Azóta, hogy ezt láttam, alig alszom. ...hát milyen világban élünk? Milyen emberek között? Milyen jövő vár ránk, milyen a gyerekeinkre?
Annyira szörnyű ez az egész! Elképesztő, hogy milyen világban élünk. :(
VálaszTörlésSzörnyű, hogy mondhatni, nincs is sajtószabadság, mert ha lenne, ilyen nem történhetne meg... Mondjuk én tuti, hogy nem csináltam volna ilyen karikatúrákat, mert mondhatni számíthattak sajnos erre... Bátrak voltak ezek az újságírók...