2014. november 3., hétfő

Napi húsz perc szépirodalmat mindenkinek!

Könyvek nélkül simán lehet élni , én mégis arra buzdítok mindenkit, hogy olvasson, feledkezzen bele más emberek agyából kipattant történetekbe. Gimis koromban egyszer megkérdezte tőlem egy barátnőm apja, hogy mióta olvasok. Hát, úgy hat éves korom óta, mióta megtanultam! – válaszoltam és azóta tényleg alig múlik el nap, hogy ne olvasnék. Elsősorban a magam örömére és kíváncsiságból: érdekelnek a történetek, legyen az fikció vagy sem. Aztán kikapcsolódás céljából, belefeledkezve, beszippantódva. Végső soron pedig a nyelv miatt, szeretem, ha szépen meg van fogalmazva valami, szeretem az új szavakat. Emiatt én szinte csak magyarul olvasok – meg vagyok győződve róla, hogy az ember az anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem tudja ugyanúgy befogadni a szépirodalmat.

Ha mindez nem lenne elég érv az olvasás mellett, akkor itt egy következő, tudományosan teljesen megalapozatlan: az olvasás jót tesz. Nem tudom, mérték-e valaha, de én úgy érzem, az olvasásnak fiziológiai előnyei is vannak, szívritmus, koleszterin, ilyenek. Kikapcsol, megnyugtat. Segíti megelőzni az elbutulást.

Nem hiszem, hogy van olyan könyv, amely alapjaiban változtatta volna meg az életemet (mint ahogy ezt egy tanárom mondta az Isteni színjátékról), de apró változásokat biztosan hoztak. Ki tudja, ugyanez az ember lennék-e, ha más könyveket olvasok, vagy ha ki sem nyitok egyetlen könyvet sem életemben. Vajon hány regényt olvastam eddig? Évi hússzal számolva harminc év alatt az 600 – na jó, vegyük mondjuk a felét, mert biztos voltak évek, amikor nem olvastam ennyit és gyerekkoromban gyakran olvastam ugyanazt többször. Az csak 300 könyv, te jó ég! Pedig mennyi minden hiányzik még, nem olvastam pl. a fent említett Isteni színjátékot, de nem olvastam az Anyegint sem, a Lolitát, a Germinal-t, a Pokolbéli víg napjaimat és a negyvenvalahány megvásárolt és a könyvespolcomon várakozó könyvet sem.

Egyre válogatósabb vagyok, simán abbahagyok regényeket, ha nem tetszenek, luxus lenne időt pazarolni rájuk. Hiszen a fenti számítás alapján maradt még kb. 800 regény, amit elolvashatok. Aztán meg egyre szívesebben olvasok újra könyveket, listán van az Emma Bovary, a Heptaméron, a Harmonia Caelestis. Mostanában jegyzetelek is, sőt, azt is leírom, mit gondoltam egy adott könyvről, melyik rész tetszett stb.

Mindez azért jutott eszembe, mert a francia kultuszminiszterről nemrég megkérdezték, olvasott-e Modianot, és kiderült: soha. Ez már önmagában is fura, de ehhez még hozzáfűzte a világ legszerencsétlenebb magyarázatát, azaz hogy két éve egyáltalán nincs ideje szépirodalmat olvasni!

14 megjegyzés:

  1. Olvastad a Királynő olvas c. kisregényt? Rakovszky Zsuzsa a fordító, nagyon ajánlom! Marieart

    VálaszTörlés
  2. Elkezdtem egyszer, de nem kötött le, abbahagytam. Lehet h ujra kellene probalkoznom??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ajánlottam, mert egy idő után a királynő is jegyzetelni kezdett, aztán......Marieart

      Törlés
    2. Lehet h megint elokeresem a knyvet! ( bar asszem hazavittem) koszi!

      Törlés
  3. MOdianoval még én is lógok magamnak - de úgy tűnik, hullámokban tudok csak olvasni, van, hogy egy hét alatt 5-10 könyv is lecsúszik, máskor egy-két hétig semmi (legalább egy kis sör lenne helyette :D )

    VálaszTörlés
  4. Modianoval meg en is - szerencsere nem vagyok fr kulturalis miniszter, h ciki legyen.

    Az napi egy konyv, atyavilag!!

    VálaszTörlés
  5. annak idején a főiskolán angol-könyvtár szakos voltam és a könyvtár szakból csak annyira emlékszem, hogy az első órán elmondták, hogy "az információ hatalom", meg aztán volt egy állati cuki olvasáspedagógia professzorunk, aki a félév végére bebizonyította nekünk, hogy nincs semmi, amit olvasással ne lehetne orvosolni.:)

    VálaszTörlés
  6. Ezt a könyvtáros múltadat nem is ismertem. Mesélj! Olvasásterápia?

    VálaszTörlés
  7. jaja, tanultunk ilyesmit, de mondom, kábé semmi sem rémlik, csak ez, amit elmondtam fentebb.
    igazából azért kerültem oda, mert nem vettek fel az akkor divatos három éves nyelvtanári szakra és az angol-könyvtár tanárképzői párosítást meg simán tudtam választani, mert oda elég pontom volt angolból és a könyvtár szakra annyi kellett csak, hogy a gimnázium harmadik-negyedik osztályában ötösöm volt magyarból.
    ja, meg volt egy állati jó könyvtárlátogatós turnénk vidéken a könyvtáros évfolyammal harmadévben - asszem akkor röhögtem a legtöbbet életemben. ráadásul a könyvtár tanszék tanárai állati cuki bácsik voltak zömmel, szóval a könyvtár szak összességében csodás volt - mondjuk idő elcseszésnek is:).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszi az osszefoglalot :) tolem annyira tavol allnak a konytarak , soha nem szerettem oket, igy a konyvtar szak egy kicsit mumus. De a turne, meg a rohoges meg a cuki eloadok jol hangzanak! ( a magyar szakot meg remelem nem felejtetted el... Ahova majd egyutt jarunk oreg korunkban...)

      Törlés
    2. énisénisénis!

      Én nagyon szerettem könyvtárban tanulni, a központi Szabó Ervin gyönyörű, és olyan finom patinás könyvtárszaga volt!

      Törlés
    3. Te is konyvtarszakos voltal (???) vagy te is jossz velunk magyarszakra?

      Törlés
  8. Épp tegnap beszéltük meg egy baràtnőmmel, hogy olvasni mennyire jó. Én nem tudok pl. meditàlni, mert nem tudom kiüríteni az agyam, de ha belefeledkezem egy jó könyvbe, az pont olyan nekem. Eltűnnek a gondolatok, és nem is itt vagyok, hanem a könyvben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan. Ez a meditációs párhuzam nagyon jó!

      Törlés