2014. október 8., szerda

Megváltozott világ

Na jó, írok Bonhomme-ról is, csak annyira nehéz megfogalmazni, amit nap mint nap tapasztalok, ezt a tömény cukiságot, a kis gagyarászásait, az okos tekintetét, a göndör fürtjeit (Z. le akarja vágni, megőrülök). A tények: kint van a hatodik foga, naponta háromszor szopik, bútorokhoz támaszkodva biztosan áll a lábán, a közlekedést még mindig négykézláb oldja meg és mostanában nagyon bújós lett. Ugyanakkor vigyázni kell ilyenkor, mert harap, karmol, üt-vág minket... illetve az is előfordul, hogy édesen az ölünkbe kéredzeik, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal lekapja a szemüvegünket - vagy éppen hogy hosszú percekig eljátszadozzon a cipzárra, gombokkal.

Ha már itt tartunk: soha ennyire nem voltam még tudatában a minket körülvevő tárgyaknak. Ez így furán hangzik, de hogy is mondjam érthetően? Boni a nap minden órájában tudatosítja bennem, emlékeztet rá, hogy milyen játékok, használati és egyéb tárgyak vannak - és pontosan hol - a lakásban, hogy azokat el tudja-e érni, veszélyesek-e rá nézve, vagy esetleg Boni veszélyes-e rájuk nézve.

Folyamatosan pakolunk. Egyre feljebb. De ő egyre ügyesebb. Kipiszkálja, kirángatja, lehúzza, ütögeti, szájába veszi, megharapdálja, lenyeli őket. Persze vannak e célra rendszeresített tárgyak is, ezeket hívják játékoknak. Nem mondom, hogy nem érdeklik őt, játszik is velük pár másodpercig - naponta. Végülis a játékokat a szülő kicsit saját magának veszi, mert Boni aztán tojik rá, hogy milyen cuki az elefánt, meg hogy a Mazsola mennyi emléket idéz fel. Meg hogy a fajátékok milyen szuper természetes anyagból készülnek, milyen jó a tapintásuk... A könyveit már rég elpakoltam, csak tönkreteszi őket.

Ami viszont iszonyúan érdekes: a csomagolásuk. A doboz, a tető, a csomagolópapír, a szalag. Kikukázza még a szemetesből is. A konyha legeslegérdekesebb eleme a sütőn lévő kis lámpa - még ha nem ég, akkor is képes percekig előtte állni és a kis ujjacsájával a lámpát babrálni. Nagy sláger még a pillepalack, pedig azt még csak nem is tiltom, mégis rendszeresen el tud varázsolódni egy-egy palack láttán, legyen az üres, vízzel vagy egyéb kincsekkel (rizs, tészta) teli.

Kanál, hőmérő, kávéfőző-tartozék, zokni, mosdókesztyű, csipesz, metronóm mind-mind ott lapulnak a játékai között. Szinte alig van olyan tárgy, amit ha megkíván, ne adnék oda neki. Addig-addig sír, amíg be nem látom: végülis nem olyan nagy baj, ha eljátszik vele... így jutott hozzá a fényképezőgép-tartóhoz, néhány DVD-hez, szemüvegtartóhoz a benne lévő napszemüveggel, könyvjelzőhöz. Ha éjszaka teszem tisztába, még a bébiőrt is a kezébe nyomom, csak ne sírjon (meg is van a hatása!). Ami (eddig) abszolút tilos, pedig nagyon hajt rájuk: vezetékek, szemüveg, sarokvédő, zacskó, cipő (el nem tudom mondani, milyen gondban vagyunk, amikor hatan jönnek vendégségbe - az tizenkét darab plusz cipő eltüntetését jelenti!). Meg a gitár, amit viszont nem tudunk hová pakolni, így azt folyamatosan őrizni kell, képes ugyanis belecsimpaszkodni a húrokba.


Mi mindenre képes az ember pár perc nyugalomért!

12 megjegyzés:

  1. Újraéltem itt egy perc alatt a tizenegy-két évvel ezelőttieket, köszi :))) - és ezt a mondatot nagyon szépnek tartom: "soha ennyire nem voltam még tudatában a minket körülvevő tárgyaknak" - tök egyszerű és okos és annyira benne van, hogy tényleg mennyire másképp kell nézni a világra

    VálaszTörlés
  2. Most kerult elo a VARAZSPALCA, egy ujsagmellekletkent hozzank kerult, piros muanyag, belul lukas fozokanal. Evekig volt a legfontosabb jatekok egyike. Vmi elpakolt dobozban talaltam meg, meg a szines papirszalagok is rajta voltak, de aszonta a 15 eves, h visszavihetem a konyhaba, mar nem varazsol vele ;)

    VálaszTörlés
  3. Martine :)) figyi, a te gyerekeid is ütöttek-vágtak? Vagy csak Á? A lányok nem ilyenek? Tele van a nyakunk karmolással, a lábunk harapásnyomokkal...

    Zsuzsi, vicces, h varázspálcának használta. Mi lehet a kis fejükben! Boni még nem ragaszkodik egyik tárgyhoz vagy játékhoz sem különösebben.

    VálaszTörlés
  4. Nálunk V. volt csapkodós és harapós, Á. a világ legeslegszelídebb kisfiúja volt - V. viszont azonnal elvette bárkitől, ami megtetszett neki, ha nem adta, odacsapott, hanem vettem fel, a lábamba harapott - szerencsére nem csinálta túl sokáig, de megkövült döbbenettel néztük, mire képes :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mármint ha_nem_vettem_fel

      szóval, nem a fiúság/lányság a választóvonal, hanem valami más... ő mindig mindent nagyon-nagyon akart (pld. háromhónapos korától felülni hasizomból - és félévesen megcsinálta... és még azon a héten fel is állt... hatalmas akaratereje van, ha valaminek ő érzi szükségét - iszonyú kitartó, mindent bír, amit maga vállal... gondolom, ezeknek volt az előzménye. Á. egész másmilyen - neki csípőből megy szinte minden - de ami nem, azt hagyja is, nagyon ritkán tesz valódi erőfeszítést bármiért is)

      Törlés
    2. á, értem, köszi! Boni nem akaratos, legalábbis nem azért karmol - hogy miért, azt nem tudom... :)

      Törlés
    3. Majd kiderül az is - én sem tudtam, hogy a makacssága hatalmas akaraterővé lényegül át - minél nagyobb, annál jobban :)))

      Törlés
    4. (mármint ezt az "akaratost" nem pejoratív értelemben írtam, csak hirtelen nem jutott jobb szó az emszembe :))

      Törlés
  5. Jót nevettem a poszton .) Ne aggódj, nálunk is ugyanez van! Nekem már majdnem eltörte az orromat, amikor belefejelt és már csapta a távirányítót is úgy a szemembe, hogy azt hittem, óriási monoklim lesz :)

    VálaszTörlés
  6. Na igen, ez a futkosós korszak, mindent kézbe venni, ütögetni vele bármit, "ön és közveszélyes", elmúlik majd idővel :-)

    VálaszTörlés
  7. Andi, én is kaptam már oda a fogaimhoz, h megvannak-e még, mert lefejelt :))

    VálaszTörlés
  8. Dettoooo
    Az enyem 1 mult, minden kell neki... ;)

    VálaszTörlés