Egy örök hippi és drama queen

Lili, amerikai vendégünk, 19 évesen szülte első fiát. A gyerek egyéjszakás kapcsolatból fogant, máig kérdés, vajon a srác tudta-e, hogy apa lett - de valószínűleg sajnos nem, ahogy azt sem tudja senki, konkrétan ki is volt ez a srác. Lili pár évvel később megismerkedett egy másik férfival, tőle lett a második fia. Nem tudom, miből éltek, mert nem dolgoztak, de a pasi még börtönben is ült, bankrablásért (!!!). Lili harmadik pasija 10 évvel volt fiatalabb nála (hogy a szaftos részleteket emeljem ki), közös gyerekük is született, szintén fiú. Ez a páros sem dolgozott soha bejelentve, alkalmi munkákból éltek, hivatásukat illetően leginkább hippik voltak. Leköltöztek Dél-Franciaországba (ez valami mozgalom lehetett a 70-es években, a belga varrótanárnőm is Dél-Franciaországban volt hippi), házakat újítottak föl a levendula- és eukaliptusz-vidékeken, kommunában éltek a fővárostól megcsömörlött intellektuelekkel együtt, a három gyerek néha velük lakott, néha rokonoknál voltak szétszórva. Ez a dél-franciaországi periódus annyira bejött nekik, hogy máig szívesen emlegetik föl, ezer emlék köti őket oda, a pasi száz meg száz kitérővel (Szaud-Arábia és Korea érintésével) ma is ott lakik, a család most ott jött össze ezen a héten.

De az élet még ott is drágának bizonyult az olyan emberek számára, akik a 8-tól 6-ig végzendő irodai munkát büdösnek találják, ezért amikor a legkisebb fiú 13 éves lett, kivándoroltak Amerikába. Lili imádta, jól megtanult angolul, annak ellenére, hogy a francia akcentusát soha nem tudta levetkőzni (én ilyet még nem is hallottam, olyan, mintha viccelne), a férjnek viszont nem tetszett az új élet, úgyhogy a férj hazaköltözésével a kapcsolatuk véget is ért. Lili következő férje indián volt, aki súlyos alkoholproblémák után a saját ágyukban halt meg - egyik reggel egyszerűen nem kelt fel.

Akármilyen fura is magyar szemmel, de Lili soha nem dolgozott, pedig tök olvasott és tájékozott nő, bármiről lehet vele értelmesen beszélgetni, jó, kicsit anti-kapitalista, fogyasztóitársadalom-ellenes és társaik. Jövőre lesz 70 éves (egy fiatalos ötvenes nőnek gondolná az ember), és képes volt betegbiztosítás és kabát nélkül eljönni Amerikából. Délig pizsamában ül a kanapén és onnan kommandírozza a családot, miközben a család a betegbiztosítási és ruhaügyi problémáit oldja meg. Mindenki imádja, nagyon laza, vagyis cool, ahogy a franciák mondják, de mindennek akkora feneket kerít, hogy az csak na. Ha rá hallgatunk, mindenhol problémák, gondok, bonyodalmak sőt: drámák lakoznak, semmi sem oldható meg egyszerűen. A család legnagyobb pletykafészke, ő terjeszti, hogy X-éknek azért lett gyerekük, mert X-né titokban abbahagyta a fogamzásgátlót (hülyeség), hogy Y nagyon mérges Z-re, mert csak pár napot maradnak vidéken (baromság). Ami a szívén, az a száján. Amikor most találkoztunk, hozzám intézett első kérdése az volt (jó hangosan): Mennyit is vártál erre a gyerekre? 13 évet? Majd hozzátette: Hát, édesem, nem sok nő lett volna képes erre.

Ha Lilire gondolok, meginog a nevelésbe vetett hitem, és hajlamos vagyok arra gondolni, hogy a genetika mindent visz. Mert ugyan kitől látta volna mindezt? Erre az életstílusra közel-távol sincs egyetlen példa a rokonok sorában. Van viszont egy velem egyidős lány a családban: Lili kiköpött mása, segélyekből él, zűrös kapcsolatai vannak, nincs apja a lányának - és hab a tortán, még külsőre is nagyon hasonlítanak.