Kakakaland

 (TMI - én szóltam)

Minden családnak megvannak a maga kakitörténetei - jövök rá lassan, minél többször és többeknek mesélem el a miénket (igen, idáig csúsztam le... na mindegy...). Sajnos (??) nem szerepeltem Boni kakakalandjában, épp szolfézsórán voltam. Utólag értesültem, hogy mi történt: Z. rakta volna le aludni, de gondolta, még lecsekkolja a pelust. (Én nem értem, hogy lehet valakinek ennyire rossz a szaglása) Azt állítja, még soha nem látott ennyi kakit egyszerre, mindenhová kenődve. A kis lábacskáin, a hátán, mindenhol volt, mikor vetkőztette, további rögök gurultak elő, jutott Z. kezére is, Boni kezére is, az asztalra, és egy idő után annyira minden tele volt, hogy Z-nek ki kellett kiabálnia a nappaliba a vendégeknek (vacsoraidőről beszélünk), hogy jöjjenek segíteni. Az ő kezükre és ruhájukra is jutott a trutyiból, de egységes erővel legyőzték a fekália-támadást. Újra le kellett Bonit fürdetni, átöltöztetni, de még másnap is találtam itt-ott foltokat, a törölközőt ki kellett dobni.

Egyébként mostanában rengeteget kakil naponta négyszer-ötször is. Elfogyott a rizspehely, így zabpehellyel készítem neki egy ideje a kompótjait. Egyre több zabpelyhet etettem meg vele (csináltam pl. szilvás-zabpelyhes joghurtot), gondolván, hogy ettől majd rendbe jön, mert megfogja a székletet. De most már kezd egyértelművé válni, hogy a zabpehely nála pont az ellenkező hatást váltja ki.