A minap arról beszélgettünk Z-vel, hogy Jean-Claude Romand normális vagy őrült. Romand pár éve megölte a feleségét, a szüleit, és akármilyen felfoghatatlan, de a két (5 és 7 éves) gyerekét is. A hihetetlen történetek sorában számomra övé a pálma, pedig a mezőny szoros.
Amikor a rendőrök megtalálták a holttesteket, először balesetre gondoltak. Jean-Claude Romand-t, a jó hírű orvos-kutatót és családját mindenki ismerte a környékükön, Genf külvárosában. Ő is megsérült a "balesetben", kórházba került, barátai attól tartottak, hogy a családtagjai halálhírét nem is fogja tudni feldolgozni.
Hamar kiderült azonban, hogy ami tűzvésznek volt álcázva, az gyújtogatás volt, hogy elterelje a figyelmet a lőtt és/vagy vágott sebekről. Hamar kiderült az is, hogy a WHO-nál nem ismernek semmiféle Jean-Claude Romand-t... és a férfi hamar be is vallott mindent: valójában nem is orvos, sem nem kutató, soha nem is dolgozott a WHO-nál, nem végzett orvosi egyetemet és minden, amit magáról elhitetett a külvilággal, hazugság volt, csalás.
Tizenhét (17) évig élte ezt a kettős életet. Úgy tett, mint aki az orvosira jár. Úgy tett, mint aki le is diplomázott. Elhitette, hogy kutatóként dolgozik fontos pozícióban egy nemzetközi szervezetnél. Megnősült, gyerekei lettek. Akik nem sejtettek semmit, ahogy a barátok, szomszédok, szülők, senki sem. Amikor szorulni kezdett a hurok körülötte - pénzzavarba került, a felesége mintha kezdett volna valamit sejteni - inkább kiirtotta a családját, minthogy bevallja nekik helyzetét.
Tegyük túl magunkat rajta, hogy volt olyan önző és elvetemült, hogy megölje a családtagjait - nem mondom rá, hogy semmi különös, de ehhez hasonló történeteket gyakran hallani. Inkább a megelőző 17 év érdekel. Ezek a "hírekben hallottuk" típusú történetek engem mindig is különösen érdekeltek. Nem is a hírértékük miatt, hanem mert azt illusztrálják, meddig mehet el az ember, mi lakozik bennünk. Nem mindenkiben persze, ez a tragédiába fulladó eset nyilván extrém. Kis adagban mégis mennyire ismerős évekig elhallgatni valamit, ki nem mondani fontos dolgokat, görcsösen ragaszkodni egy gondosan felépített történethez, ennek mindent alárendelni, frusztrálódni, hazugságok között lavírozni, iszonyú nagy kompromisszumokat kötni és nem gondolni rá - közben pedig úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nem mentem fel a pasit, de nagyon nehéz lehetett neki ez a 17 év: kívülről az élete a rend, harmónia, műveltség egyvelegének tetszett, belülről, amiről ráadásul csak ő egyedül tudott, rothadt volt minden, hazugság épült hazugságokon. Pedig az egész egy kicsi csúsztatásból indult: nem vallotta be, hogy az egyik vizsgán nem ment át másodévben, mondván, hogy majd kijavítja. Ebből a hazugságból született a következő, és így tovább. Nem volt ereje megállítani, bevallani, tisztázni. Mindebből azt akarom kihozni, hogy számomra döbbenetes, hogy hová is vezethetnek ismerős sémák és hogy bizony lehetséges tarthatatlannak tetsző helyzettel évekig, évtizedekig együtt élni.
És az is jellemző és sajnos életszerű - ebből a történetből igazolódni látszik az a klisészerű állítás is -, hogy család és jó barátok mennyire nem ismerik valójában az embert. (Belegondolok, hogy néha blog alapján ítélünk meg valakit!) Lehet, hogy nap mint nap játszódnak le drámák a szemünk előtt, és nem látunk belőlük semmit?
ez tök ijesztő... és szerintem mindenki (például én) úgy gondolja, hogy ez azért vele nem fordulhatna elő - mármint nem az, hogy 17 éven át hazudik (ami amúgy iszonyú kemény munka lehet, mindenre pontosan emlékezni abból, ami nem is volt.... sokkal nehezebb, mint elvégezni egy nyamvadt egyetemet, nem???) - de hogy a szűk családomból valaki így megvezessen? hogy 17 évig hazudjon valaki mindenről? (diplomaosztó? kollégák? egyetemi társak? barátok?)
VálaszTörlésközben pedig eszembe jut egy jó tizenöt éve nem látott barátnőm, akinek hirtelen meghalt az apja - és hirtelen kiderült, hogy egy másik városban rajtuk kívül volt még egy családja, feleséggel (élettárssal), két gyerekkel, egy komplett felépített otthon - a két családnak sejtelme sem volt a másikról, a pasi elég magas beosztásban dolgozott, pld. időnként díjat kapott, jelentek meg róla cikkek... és mégis el tudta titkolni a két családját egymás elől.... emlékszem az akkori döbbenetemre (pláne az övére) - végül is, lehet, hogy gyakoribb is az ilyesmi, mint hiszem? durva ez így tényleg... nem tudom, bolondok-e, de olyan szempontból semmiképp nem normális, hogy az értékrendjük, a valóságérzékelésük nagyon nem... inkább kitalál egy másik életet és emlékszik rá pontról pontra???? mint hogy bevalljon egy bukást? vagy mint hogy bevállaljon egy válást?
A gyilkosságtól eltekintve ezek iszonyú gyakori dolgok:
TörlésSaját volt iskolai évfolyamtársammal fordult elő hogy meghalt az édesapja (orvosprofesszor volt amúgy) és pár hét múlva becsengetett hozzájuk egy nő egy hasonló korú kamaszgyerekkel hogy ők a "másik" család és most jöttek közösen gyászolni.
De még egy hasonló történet. Főiskolai legjobb barátnőm beleszeretett egy fiúba akinek volt egy "állandó" barátnője akit ismert már a család. A srác eljegyezte, feleségül vette az "állandó" barátnőt, két gyerekük született. 6 évig élt úgy hogy közben a barátnőm a "titkos szeretője" volt (és az egész baráti társaság tudott erről, ismertük is) mire végre szakított a feleségével és "átállt" a barátnőm oldalára. 6 évig élt titkolózásban és egy családot kellett romba döntenie (feleség + két gyerek) holott elég lett volna ha az elején simán csak szakít a régi lánnyal, dehát az már be volt mutatva a szülőknek és gyáva volt. Hazudni, csalni 6 évig nem volt gyáva.
ja, és hát a blogok... na ja... hát, igen...
VálaszTörlésJa, ha láttátok azt a filmet amiben Leonardo di Caprio pilótát játszik úgy hogy semmi végzettsége nincs hozzá, majd csekkeket hamisít. Nem emlékszem a címére de én akkor szerettem meg ezt a színészt, szerintem jól játszott. OK ez film, de nyilván valahol valós történeten vagy történetfoszlányon alapul.
VálaszTörlésMég jó hogy egy darabig a Férjem munkahelyén dolgoztam én is így most viszonylag nyugodt vagyok hogy hova megy el reggelente. :-)
Utoslo bekezdes (blog alapjan itelni) mennyire igaz...
VálaszTörlésHát, akkor jelentkezem én is. Bizonyára mindez (már a hazugság buborékában való élet) tényleg gyakori.
VálaszTörlésAz én nagy-nagy szerelmemről az derült ki (már a "szokványos, kettős élet hazudozásokon" túl), hogy a diplomája nem a diplomája, az anyja nem az anyja, a neve nem a neve. Azt gondolná az ember, hogy nem, de ehhez 8 év kellett és a felismerések sorát nyilván folytathatnánk. Pedig nem vagyok buta lány, de még naivnak sem tartom magam/tartanak és 26 éves, tehát arányaiban marha sok idő ment el így az életemből. Felfoghatatlan és végtelenül szomorú dolgok ezek.
Hát kivánom hogy túltedd magad rajta,szerencse hogy fiatal vagy, habár ez tudom hülyén hangzik.
TörlésMég a neve is? De ha belegondolok, nem kérjük el a másik személyijét a megismerkedéskor.
Ugye? Annyit gondolkodtam rajta, hogy lehetek annyira hülye, még egy nevet sem veszek észre. De nem jártunk sosem együtt iskolába, nem intéztünk közösen hivatalos ügyet, minden ilyen levele -gondolom- a VALÓS szüleihez érkezett, ahol a dolognak nem volt súlya -pl. egy szállodai bejelentkezéskor- simán használt kamunevet. Akkor derült ki mindez, amikor kórházba került és az Istennek sem találtam meg, melyik osztályon van.
TörlésZsanett, ne okold magad, ki gondolta volna h le kell ellenorizni a nevet? Remelem, kapsz hatekony segitseget h feldolgozd a tortenteket es h ne magadat hibaztasd!
Törlésjesszus, ez rettenetes lehetett... 8 év? atya ég! hogy lehet ezt kiheverni? én vagy nagyon szerencsés vagyok, vagy még nagy felfedezések várnak rám (pont a családomból nem hiszem, ott valahogy nagyon egyértelmű minden - de egyéb ismerősökről akár bármi is)
VálaszTörlésRáadásul állítólag az egyik legjobb képességű diák volt az egyetemen és simán elvégezte volna (most jut eszembe, h el sem ment a vizsgára), csak hát bevallani... és ezen én is csomót gondolkodtam, hogy hogy lehetett megszervezni (én már a félrelépéseket sem értem, hogy számolnak el az estéikkel az emberek? hogy nem tűnik fel? az általatok írt kettős életről már nem is beszélve... képzelem az érintettek megdöbbenését), valszeg könnyebbség volt, h az internetes idők előttről beszélünk. És én is azt képzelem, hogy nem mennék lépre, de hát ki tudja. Egyébként a diplomaosztón ha jól emlékszem (olvastam róla egy könyvet) pont beteget jelentett, és az órákra bejárt a haverokkal, csak nem vizsgázott soha. Azok a haverok felnőttkori barátok lettek, és még így sem jöttek rá semmire.. állítólag zárkózott ember volt, aki nem dicsekedett magas pozíciójával...
VálaszTörlésElla, láttam azt a filmet és én is azóta szeretem Di Capriót!! És jól emlékszem, h igaz történeten alapult a film. (és arra emlékszel, amikor levizsgázott?)
Huhh sajnos ez most igy nem ugrik be, vizsgázás, meg kell keresnem ezt e filmet, meg fogom nézni mégegyszer.
TörlésEn is tervezem!
TörlésZsanett... te jó ég. És mire volt jó neki ez a sok hazudozás? (remélem, nem vagyok indiszkrét)
VálaszTörlés(Ja, és ez a Romand a 17 évét erdőkben sétálva töltötte, amikor pedig külföldi utakra ment, egyszerűen csak beköltözött egy közeli szállodába... szomorú, nem?)
lehetett volna egészségesebb lelkű is, ha 17 évet erdőkben sétált...
Törlésmartine: Hogy lehet kiheverni? Hát sehogy. Vagyis azt még nem tudom... ez nagyon friss élethelyzet számomra. Egyedül éreztem, nem is menne-családdal, barátokkal sem. Kértem segítséget háziorvostól, pszichológustól. Küzdök vele meg magamért.
VálaszTörlésMég ha ennyi példa is van, én hiszem, hogy ez csak az emberek nagyon szűk rétege. Bármennyi energiát is igényel, szerintem ez több a végtelen önzésnél, gyávaságnál és akármelyik szélsőséges fogalomnál. Annyi fájdalmat okoz, hogy aki ezt megteszi másokkal, nem lehet a normától nem eltérőnek gondolni-vagy azért mert képes rá, vagy azért mert nem érzékeli, szóval sem így, sem úgy. Persze ez az én cseppet sem elfogulatlan véleményem a bejegyzésben felvetett kérdésre.
Tamkó: fogalmam sincs. Ezt a kérdést számtalanszor próbálom megválaszolni magamnak, megannyi megközelítésből, sikertelenül. Az én esetemben mindenre "kis" válaszok vannak, ez a hazugság ezért, az amazért, de az, hogy globálisan miért... valószínűleg már soha többé nem fogom megérteni én sem.
nagyon kívánom neked, hogy sikerüljön úgy túljutnod rajta, hogy aggodalom nélkül meg tudj még bízni valakiben!
TörlésVolt néhány éve A kaméleon című film (neten láttam, de most nem találom, csak a reklámját:
https://www.youtube.com/watch?v=FbE03yUKP40 )
Tamko, nem lehet, hogy a ficko inkabb valami hirugynoksegnek, titkosszolgalatnak dolgozott?
VálaszTörlés(B.)
Ez se rossz felvetés a kémek egy életet élnek le igy mindenki előtt titkolva hogy valójában mivel foglalkoznak. Van egy ilyen Graham Greene könyv, talan a Felelem Minisztériuma az.
TörlésViszont már a családot, élettársat becsapni és esetleg egyszerre többet. Hihetetlen önkontroll kell hozzá, hogy fér ebbe bele a spontaneitás, vagy ha váratlanul közbejön valami.
De hat megölte a saját csaladját... Ezt csak nem varjak el egy kémtol?
TörlésKoszi!
TörlésEn a franciaul olvasoknak ajanlom emmanuel carrère konyvet: L'Adversaire. Errol az esetrol szol es sokkal arnyaltabban elemzi a pasi inditekait, karakteret stb. Noha valaszt nem talal o sem arra, h miert??
hát, most bevallom akkor, hogy valójában hatvanhárom éves villanyszerelő vagyok, úgy hívnak, hogy Pákozdi János.
VálaszTörlés(amúgy Tamko, nagyon tetszett amit írtál - van vmi könyv, csak az istennek nem találom, talán Fénykép a címe. egy kettős életű, hirtelen meghaló férfiról szól.)
Hát azt elhiszem, hogy 63 éves vagy, és villanyszerelő, és János... na de hogy Pákozdi?? Ezt nem adod be nekem! :)
Törlésá nem leplezel le soha:)
Törlésreggel Marcit meggyanúsítottam, hogy az egyetem helyett az erdőben sétál, de rávilágított, hogy már sokszor voltam a szobájában, meg a főnökével ebédeltünk párszor...egyébként nálunk ez "a másik családod" bejáratott vicc, rémes, hogy egy csomó embernek ez nem a vicc kategória. (remélem nekem nem)
Masfel evig jartam valakivel, aki ha nem is ennyire durvan, de nagyon sok alapveto reszletben hazudott nekem az eleterol. Pl a szulohelye. Szegyellte elottem, budapesti elott, h vmi kis hevesi falubol valo, ezert azt mondta, h egri. Meg volt sok mas is. A durva resze utanam kovetkezett, amikor allandoan bazi volvokat lizingelt, de nem fizetett, nem fizetett berleti dijat a lakasaert meg ki tudja meg miert. Evekkel kesobb lattam egy tevemusort vele, mint politikai elemzovel, mikozben epitoipari foiskolara jartunk.
VálaszTörlésLehet h mar nem el, eltette lab alol vmi mafia :(