2014. szeptember 21., vasárnap

Az alvásról (6.) és a hisztiről

Z. elkapott valami náthát és hiába vigyázott, a rá jellemző alapossággal (maszk, kézmosás, puszimegvonás stb.) Boni mégiscsak megbetegedett. Nem tartott sokáig és nem is volt vészes, de mégiscsak ez volt az első betegsége. Két olyan éjszakánk volt, amilyennek én - még mielőtt lett volna gyerekem - a babázás első pár hónapját képzeltem és talán ez a két éjszaka volt az eddigi életének legnehezebbje (nekünk is és neki is). Nagyon rövid időszakokat, tíz, húszperceket (később órákat, kétórákat) aludt, majd fölsírt, mert nem kapott jól levegőt. Szoptatással tudtam csak visszaaltatni, reggelre viszont úgy fájt a mellem, mint kb. az elején.

És megint elromlott az (el)alvása. Mióta áll, azaz kb. egy hónapja, nem marad fekve az ágyikójában, legyen akármilyen álmos. Míg régebben elég volt pár percig simogatnom a hátát, most ez a módszer már nem működik. Áll és sír és közben baromi fáradt. Olyan is van, hogy elalszik 20 órakor, de 23 órakor (vagy hajnali 5-kor) meg felébred és játszani akar. Egy picit szoktuk hagyni sírni, ha halljuk, hogy nem kétségbeesett vagy kérlelő ez a sírás, aztán... az ölembe veszem és elaltatom. Jó hosszú ideig szokott tartani és az is előfordul, hogy ha egy fél mozdulatot teszek a könyvemért, máris felébred.

Másik bizonytalanságom forrása a hiszti. Nem ez az altatásos, mert nagyon bosszantó lehet, amikor valaki el szeretne aludni és nem tud - szóval ezt nem számítom hisztinek. De amikor az úrfi csak akkor hajlandó enni, ha közben szórakoztatják, azt hisztinek kategorizáltam. Tévé előtt szerintem tök jól megenné az ebédet és a vacsorát: az kell neki, hogy mindig legyen valami nézegetni- vagy tapogatni- vagy ütni- vagy tépnivaló a közelben. Egy ideig szorgalmasan hajolgattam az eldobált kanalakért, hogy legyen mivel játszania miközben csempészem a szájába a falatokat. De aztán fellázadtam. A reuma is közrejátszott, hogy mostanában nem tudtam a kanalakat felvenni, de meg is elégeltem: ne legyen már ez a rendszer, a normális. Viszont ha nincs kanál a kezében, nem eszik, szóval... elmondom neki százszor, hiába.

Az elmélet és a gyakorlat között tátongó szakadék miatt nem olvasok gyereknevelésről szóló könyveket, hiába ajánlgatnak barátnőim Vekerdy- meg Rasnchburg-köteteket. Mert hiába vannak nekem szép elveim: tilos kanalakat direkt ledobálni, cicit harapni, rendszeresen ölben elaludni, a való életben mindig találok neki kifogásokat. Mert mi van például, ha az a kanál mindig véletlenül leesik?

23 megjegyzés:

  1. :) Te is jó bolond vagy! Kizárólag annyi a különbség közöttünk, hogy én attól még elolvasom a parenting könyveket is, csak hogy jeles legyek elméletből... :)

    VálaszTörlés
  2. hát, többnyire nagyon nem véletlenül esik le - de hogy megnyugtassalak, a tárgyak elhajigálása tök normális (ha fárasztó is) - viszont el fog múlni egyszer csak... csak úgy, mint az, ha netán viccből arcon köp pürével, vagy a fejére teszi kalapként a még teli (de legalábbis korántsem tiszta) tányért, stb.

    Az alvásra is kb. ezt mondhatom - a szeparációs szorongás éjjel is él, most már tudván tudja, hogy egyedül marad - és fáradtan tényleg nehezebb elaludni... kitartás :)

    A ciciharapás náthás, bedugult orral tök érthető, mert normál esetben a szájával szopizik az orrán lélegzik, de ha az most nem megy, csak nyitott szájjal, akkor kiesik a szájából a cici, megpróbálja erősebben ott tartani - egyrészt fáj, másrészt nem jön belőle a tej... remélem, nagyon hamar meggyógyul :)

    nem fog megvigasztalni, de azért mondom, hogy a kamaszgyerekek sokkal brutálabbak :( elvileg érti, amit mondasz, elvileg érted, amit mond - de közben nemigen mennek át az üzenetek - alig van olyan nap, hogy ne buknék ki rajtuk :( ma este pld. 8kor jutott eszébe mindkettőnek, hogy még sok (!!!!! sokféle és terjedelmes írni- és tanulnivalójuk) leckéjük van... péntek délután óta kb 1000szer kérdeztem meg, figyelmeztettem rá őket, kértem, hogy csinálják - és mondták is, hogy OK - aztán este 8 után kiderült még "néhány" elmaradt dolog. És akkor dilemmázok, hogy akkor vagyok-e normális, ha mindent megnézek, meghallgatok (de nem szoktam és nem is értek vele egyet), vagy akkor, ha elhiszem bemondásra, hogy kész és OK (de basszus, nincs kész, vagy úgy néz ki, mintha a szeméttelepen találták volna a füzetüket, vagy...) csomókban őszülök és hullik a hajam :(((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahh, a hetfo reggeli leckeiras. Grrr

      Törlés
    2. Ti sose irtatok a buszon lecket? En igen, pedig kitunore erettsegiztem, diplomas ember vagyok, megis, ha otthon vagyok egyedul, neha en sem mosogatok el es francia orara se mindig keszultem, meg egy-ket evvel ezelott sem. Csak az jutott eszembe (es remelem nem haragodtok erte!, nem vagyok anyuka, es ha leszek, valoszinuleg nalatok is idegesebb....), szerintem sok ilyet kell meg elkovetni/nunk, amig az emberek megtanuljak beosztani az idejuket...sok ejszakai tanulas lesz, meg elbukott vizsga az egyetemen es utolso pillanatos hajra a munkahelyen.... szerintem ez termeszetes! :)

      Törlés
    3. de persze, írtam és másoltam is leckét a szünetben, és kaptam egyeseket meg nem írt és/vagy meg nem tanult leckékért - csak innen nézve annyira egyértelmű, hogy azt az egy-másfél órát nem vasárnap este 8 után kéne rászánni a dolgokra :D

      Törlés
  3. De én erre saját kamaszkoromból jól emlékszem!! :) Vasárnap matekleckét írni és bioszt magolni - de rémes is volt. Hidd el, a gyerekeid jobban szenvednek, mint te :))

    ciciharapás: tök igazad van, mióta meggyógyult nem csinálja, éljen! Viszont a kanalak... mostanában az elsőt fölveszem, mondván h "hátha véletlen volt". Könnyebb, gyorsabb és minden elfogy, ha felszedegetem, de tényleg nem értek ezzel egyet. Így sajnos amikor már mérgesen a földhöz vágja, akkor otthagyom...

    (én OLYAN jól el tudnék aludni fáradtan is :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a saját kamaszkoromból természetesen én is emlékszem erre... meg arra is, milyen gáz volt, hogy sosem hagytak békén - de miért kell, hogy mindig nekem legyen gáz, akár kamasz vagyok akár anyuka? :D

      Törlés
    2. Arra is emlékszem, h vasárnap esténként arra gondoltam, bárcsak megcsináltam volna korábban a leckéket... BÁRMI ÁRON. Bárcsak kényszerítettek volna rá a szüleim! Szóval, ha esetleg ezt megpróbálnád? :) Tudod, az elvek és a gyakorlat... amúgy pedig a húgom a mai napig éjszakákon át dolgozik (le sem fekszik aludni) határidő előtt (szintén diplomás, értelmes nő) (mint mi itt mindannyian, haha! :))

      Törlés
  4. A ledobálás nálunk is állandó műsor, sőt az enni unalmas, szórakoztass közben is... Mi az utóbbira azt találtuk megoldásnak, hogy a konyhában szinte bármit elkérhet, ami biztonságos (sajtreszelő, műanyag flakon, de volt oda rendszeresített csörgő is). Aztán kb amikor elmúlt 1 éves az jött, hogy kap saját kanalat, és próbálkozik az evéssel. Hát a konyha gáz utána, de most 14 hónapos, és már tud kanállal és villával enni (persze irtó lassan és bénán, de tud)

    VálaszTörlés
  5. Gigi, és nem dobálta le a flakont, sajtreszelőt?

    Engem amúgy a sajtreszelők, lábosok és társai mentenek meg a hétköznapokban is, ezekkel tudom lekötni ideig-óráig...

    VálaszTörlés
  6. Azok csak akkor kerülnek a földre, ha megunta. Aztán kér mást. Néha, ha elkezd passziobol dobalni, akkor be kell fejezni az evest

    VálaszTörlés
  7. hát ez az, passzióból dobál.. de ha én felszedegetem, akkor eszik tovább. Ha nem, nem eszik. Jó, tudom, még szopik, de akkor is, aggasztó ha diátázik, nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én odakészítettem anno egy egész csokornyi kiskanalat saját kézügyembe, szép színeseket - egy volt az én kezemben, egy náluk (amelyiknél épp aktuális volt), eldobta/kiszedte a kezemből - kaptak másikat, ettek tovább, kaja végén összeszedtem mindet - nem tartott túl sokáig ez az időszak, elég hamar akartak és tudtak egyedül eszegetni - és visszanézve ebből semmilyen hátrányunk nem származott, mára nem dobálják az evőeszközt - amikkel küzdünk, azokat nem a kanáldobálás számlájára írom (sztem pusztán kamaszkori tünetek :D )

      Törlés
    2. és persze, hogy passzióból dobál - miért másért? :D

      Törlés
  8. Martine, pont így csináltam! Pluszban még törlőkendőket is készítettem oda, amikor megunta a kanáldobálást, akkor tépkedett és azokat dobálta... el lehet képzelni, hogy nézett ki utána a szőnyeg, mindenhol kanalak és miszlikbe tépett papírok! Szóbal ezt elégeltem meg...

    VálaszTörlés
  9. én egy idő után rendszeresítettem egy viaszos vászon terítőt az etetőszék alá és környékére - megéri :)

    VálaszTörlés
  10. Hú, ez a viaszos vászon nagy ötlet! Ma kisautózás közben döbbenten néztem az etetőszék körül...

    Nàlunk vannak fokozatok a ledobálásban:
    - játszik vele majd ledobja - jöhet a következő jàték
    - ledobja, mert nem tetszik neki - jöhet a következő
    - meg sem nézi, mi az, fogja, dobja, na ilyenkor hagyjuk abba.

    Eddig egyszer nem evett normálisan emiatt délután, jó vacak volt utána az éjszaka, mert anyatejjel próbálta pótolni. De neki sem jött be, azóta amíg éhes nem duzzog :-) plusz imádja a banánt meg a sült tojást, az mindig jöhet (meg azt meg tudja enni játék közben is)

    VálaszTörlés
  11. Nem gondoltam volna hogy a 12 éves gyerekemről most fogok megtudni valamit amit 8 hónapos korában kellett volna tudnom. Ciciharapás. Abba kellett hagynom a szoptatást emiatt, pedig volt tejem bőven. Később kiderült hogy krónikus kétoldali arcüreggyulladása van a számtalan allergiái mellett. Szóval ezért harapott szerencsétlen. Nem kapott levegőt rendesen. Majd egy évbe került kikezelni, de akkor már régen túl voltunk a szoptatási időszakon. Mit nem adtam volna ezért az infóért akkor.

    VálaszTörlés
  12. Mennyire éhes amikor eteted? Nálunk is megy a küzdelem evés közben, de csak akkor, ha nem igazán éhes. Ha éhes, akkor semmi már nem kell csak a kiskanál pürével. Ha nem annyira, akkor falatonként kell beleimádkoznom. Úgy tűnik, hogy nagyon előrelátóan elpakoltam minden dobálni valót már a hozzátáplálás kezdetén, így nem is keresi evés közben. Van ez a magyarul nagyon béna című könyv, a Nem harap a spenót, abban javasolják a 4 óránkénti evést. Nálunk ez nagyon bevált, 4 óra alatt igazán megéhezik és frankón óbégat, amíg almát reszelek, hogy kapkodjam magam.
    Az altatáshoz a hátsimogatás nálunk is nagyon jól ment, amíg nem tudott mászni. Azóta nálam csak a cicin, a páromnál meg a sétálva altatás működik. Egyelőre nem tudom, hogy lehetne az ágyban elalvásra visszaszoktatni....

    VálaszTörlés
  13. Gigi, jó a kategorizálás, nálunk is így néz ki valahogy. És Merylla igen, ha nem annyira éhes, akkor dobál leginkább. Ha éhes, akkor cukin lenéz mindig azért a földön heverő kanálra, méltatlankodik, de eszik tovább azért :) DE a sült töjás az mi? Főtt? (hogy a lényegre reflektáljak..)

    Turchi, sajnálom :(( emlékszem, h írtad a ciciharapást. Nem véletlenül használják a kínzásnál a mellbiimbó csípését... én is sürgősen abbahagytam, amikor harapott.

    Merylla, mennyi idős a gyereked?

    VálaszTörlés
  14. A sült tojás rántotta vagy omlett. Ami puha, mert a gyerkőcnek még mindig csak 4 első foga van (majd 15 hónaposan), de mégis jól lakatja, mert hát màr nagyon nagy...

    VálaszTörlés