(Avagy miért áll
halomban a vasalnivaló és miért nem epiláltam már két hete?)
Évek óta állt a
könyvespolcomon egy könyv, ami azon kívül, hogy 900 oldal, már a címével is elriasztott:
Winifred Wagner – avagy Hitler és Bayreuth. Mert mi az, hogy Winifred? És miért
nem Richard? Miért áll Hitler neve kisebbel, mintegy mellékesen, e rejtélyes Winifred
után? A Bayreuth-ról, töredelmesen megvallom, már végképp nem tudtam, hogy
eszik-e vagy isszák.
Aztán nemrég, a
Régóta a Polcon Álló Vastag Könyvek Elolvasásának Akciója keretében elővettem,
beleolvastam, és az első pár oldal után alig bírtam letenni. Pedig nem fikció,
nem is irodalmi mű, a szerző történész. Levelekből, régi újságokból, szemtanúk
és rokonok elbeszéléséből stb. rekonstruálja Winifred Wagner, Richard Wagner
fia feleségének nem mindennapi életét. Egyúttal pedig ad betekintést a 30-as és
40-es évek hitleri őrületébe, a háborúba és az utána következő évekbe, teljesen
más szemszögből mutatva be a történelmet, mint ahogy azt megszoktunk. Nem semmi
kutatómunka lehetett, a könyv nagy része egyébként idézet ilyen-olyan
levelezésekből.
Winifred árvaházban
nőtt fel. Annál nagyobb teljesítmény az, hogy később egy személyben felelt a
bayreuth-i ünnepi játékokért, azaz végzett szinte felsővezetői feladatokat, a
könyveléstől elkezdve a reklámon, a jegyek értékesítésén, a művészek
leszervezésén keresztül egészen a vendégek fogadásáig és az étterem
üzemeltetéséig. Antiszemita volt és náci, és ennek ellenére egy szimpatikus nő
képe rajzolódik ki a nagyon alapos és árnyalt elemzésből. (Z. szerint ez a
kijelentés tök durva, és tényleg az!) Személyesen ismerte és tegezte Hitlert,
ami a háború alatt alkalmat adott arra, hogy (gyakran ismeretlen) zsidókat
mentsen meg – ami még mindig nem mentség az antiszemitizmusra, de azért
teljesen más fényben világítja meg ezt a nőt.
Az is érdekes
volt, hogy Wagner zenéje még mindig mennyire meghatározza a leszármazottai
életét: a bayreuth-i fesztivált most is Wagner-családtagok irányítják. Na meg a
családi viszályok: kitagadás, örökségből kisemmizés, egymás furkálása,
hazugságok, intrikák... hja, rengeteg pénzről és prezstízskérdésről van (volt)
szó.
Máris elolvasnám!
VálaszTörlésÉn most (főként, más kisebbek mellett) Nádas Pétertől olvasom a Párhuzamos történeteket - ami mindenesetre nagyon érdekes. Nem mindig könnyű követni - bár ezen az is sokat segítene, ha lenne egyszerre több időm rá.
Azt elkeztdem egyszer, de beletörött a bicskám :( pedig sokaktól hallottam, hog ymilyen jó.
VálaszTörlésMost viszont Nesbo következik!
Juuuuj, a Párhuzamos történetek a kedvenc könyvem! Kétszer elolvastam, de lassan újra elővenném. Ne adjátok fel lányok, nagyon jó lesz!
VálaszTörlésMindenkinek azt mondom, hogy ha életedben csak egy könyvet olvasol el, az ez legyen :)
Tamkó - az általad ajánlott is nagyon jól hangzik, igazán kedvet csináltál hozzá. Bár nálam is tornyokban várnak az elolvasandó könyvek, és hát november után már esélyem sem lesz...(és majd ígérem, hamarosan írok, szerintem jövő héten már több időm lesz, akkor I. igazi bölcsis nagyfiú lesz)
mimi/réka
Huuuu, ha konyv lennek, ez lenne a legnagyobb bok, amit kaphatnek! Mindenkeppen eloveszem majd, de most latom, h mar haza is vittem bp-re, annyira leirtam...
VálaszTörlésVarom az emailt, en nem merlek zaklatni, el tudom kepzelni mennyi dolgod lehet! :)
Én annyira le vagyok maradva, hogy még csak most tartok a Vadhattyúk 101. oldalánál. Valóban eszméletlen jó, csak hát az időtényező beleköp a levesembe.
VálaszTörlésOrulok h tetszik!
VálaszTörlésDolgozol mar ezek szerint? Milyen az uj ovi?