2014. július 10., csütörtök

Miért szeretem a férjem?

Meghosszabbítottam a szülői szabimat hat hónappal. Nemrég derült ki, hogy egy új szabály szerint egy gyerek után nem 6, hanem 12 hónap szülői szabi jár, és Tyúkapó rábeszélt, hogy most vegyem ki ezeket a hónapokat, ne úgy csináljuk, hogy a nyári szüneteket hosszabbítsuk meg hat éven keresztül 1-1 hónappal. Ez a második opció is nagyon vonzó volt, de nem kellett hosszasan érvelnie amellett sem, hogy inkább Boni másfél éves koráig maradjak itthon.

Ha már így alakult, akkor kitaláltam, hogy ősztől beíratom Bonit heti pár órára bölcsibe. Egyrészt, hogy szocializálódjon, lásson világot, legyen gyerekek között, tanuljon új dolgokat, másrészt hogy legyen a hétnek valami ritmusa, harmadrészt pedig hogy nekem is legyen egy kis szabadidőm. Ez utóbbi óhaj nem lett volna szempont, ha nem gondolnám azt, hogy egy lassan egy éves gyereknek fontos a közösség. De látom rajta, hogy nagyon érdeklik az új dolgok, és érzésem szerint néha unatkozik itthon, a megszokott játékaival, a megszokott környezetben. Ráadásul jó lenne, ha lassan hozzászokna a bölcsi gondolatához, hiszen hamarosan úgyis be kell majd adnunk.

Z. viszont úgy gondolja, hogy egy egyéves gyereknek az anyja mellett a helye, semmi szüksége közösségre és egyéb csinnadrattára. Nem hiszi, hogy egy baba tudna unatkozni, szerinte ez az én agymenésem, mivel én valóban szoktam unatkozni (mondtam már, hogy itt két hete esik az eső és ma 15°C fok van?). Ráadásul, mondja, csak felesleges bacilusoknak és vírusoknak teszem ki a gyereket, majd jól elkap minden héten valamit.

Teljesen ellentétes véleményünket nem tudtuk közelíteni egymáshoz, én nem győztem meg őt, ő nem győzött meg engem. Végül abban egyeztünk meg, hogy beadjuk a kérelmet, és még mindig mondhatunk nemet, ha esetleg felveszik a gyereket.

Na de miért szeretem Z-t? Mostanában annyit kritizálom hülyeségek miatt, pedig a lényegre kellene koncentrálnom, ami miatt ő a férjem, és nem más.

Még a gondolattól is borsózott a háta, hogy Boni akár csak heti pár órára bölcsis legyen. De mivel megbeszéltük, hogy beadjuk a papírokat, úgy is lett. Ő fénymásolta le a doksikat, ő figyelmeztetett százszor, hogy nyomtassam már ki az űrlapot, ő töltötte ki a kérelmet és ő vitte el személyesen az intézménybe, az utolsó napon, mert postán már lekéstük volna a határidőt. Pedig végig ellendrukker volt. Egy kis halogatással könnyen elérhette volna, hogy kifussunk az időből. Vagy akár csak azzal, hogy nem törődik az üggyel, mondván, hogy ha az én ötletem, akkor valósítsam is meg. Én persze halogattam-halogattam, felőlem még mindig itt állna valami dossziéban a kérelem.

(Amúgy pedig nem kaptunk helyet Boninak)

9 megjegyzés:

  1. Hát nincs mese, Z. tényleg nagyon jófej :) teljesen egyet is értek vele és nagyon becsülöm is azért a hozzáállásért, ahogy kezeli a dolgot - ez a Boni milyen jó helyre született!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. opsz - mielőtt véletlenül félreérthetővé válnék, mondom, hogy nemcsak azokat tartom jófejnek, akikkel mindenben egyetértek

      Törlés
  2. Koszi! :)
    Es igen, vannak olyan jofejek is, akikkel totalisan eltero a velemenye az embernek.

    VálaszTörlés
  3. Z. egyrészt tényleg nagyon szépen viselkedett, másrészt viszont szerintem is unatkozhat egy egyéves (pláne az anyukája). Mi úgy oldottuk ezt meg, hogy játszóházakba (maisons vertes - 0-3 éves korú gyerek részére) és ludotékákba jártunk délutánonként, ahol rengeteg neki való új játék, valamint rengeteg nekem való szimpi anyuka is volt, úgyhogy mindketten feltöltődve jöttünk haza. Aztán egyéves kora körül meg elindult a játszóterezés. Ja igen, a játszóházazásból gyakran szedett össze ilyen-olyan vírusokat (kis láz, orrfolyás), de ez ilyen. Ezzel együtt nem bántam meg.
    Találtam neked pl ilyet (persze lehet, hogy ez iszonyú messze van tőletek, de talán van valami hasonló nálatok is...)
    http://www.lamaisonverte.asso.fr/
    Meg keress rá, hogy "ludotheques", az is elterjedt Franciaországban, ott nem csak játszani, de játékot kölcsönözni is lehet.
    mimi/réka

    VálaszTörlés
  4. Réka, köszi az infókat! Megnéztem, de ez a Maison Verte tényleg nagyon messze van tőlünk, és ilyen itt a környéken nincs is. De ludotheque viszont van, oda már terveztem is, hogy majd elmegyek vele. Játszóteret sem láttam errefel :(

    VálaszTörlés
  5. Aranyos ember lehet Z! :-) Én mondjuk vele értek egyet. 1-2,5 éves koráig az enyém játszótéren és játszóházakban volt állandóan. Az nagyon rossz lehet ha nincs közelben játszótér mert otthon valóban unalmas egy idő után. Mikor 2,5 éves lett akkor kezdett el látványosan unatkozni és 3 évesen ment óvodába. Mondjuk nálunk a betegsége miatt sem került szóba a bölcsőde, még az óvoda első 2 évéről is le akart beszélni az orvos az egymást érő betegségek miatt de arra már én is azt mondtam hogy a betegségeken túl kell lenni előbb-utóbb és a társaságra nagy szüksége van. Hogy kinek mikortól, az már egyéni dolog meg lehetőség.

    VálaszTörlés
  6. Tamko: Picit lopnám a témát ha nem bánod, annyit szidtam már az én G-met hogy egyesek el sem tudják képzelni hogy akkor minek vagyunk együtt pedig van oka DD

    VálaszTörlés
  7. Itt mindenkinel a kertben van a hinta, ha jol latom. :( lopd nyugodtan, megyek olvasni!! :)

    VálaszTörlés