Volt egyszer egy szerencsétlen ember, akinek semmi sem jött
össze: a felesége elhagyta, a munkájában nem lelte örömét, a főnöke szívatta,
még a gyerekei is szemtelenkedtek vele. Kiégett, rosszindulatú ember vált
belőle, aki irigykedve kémlelt mindent és mindenkit maga körül. A nők messze
elkerülték, benne pedig egyre jobban lobogott a vágy. Egy szép napon
elhatározta, hogy móresre tanítja a fehérnépséget: ha a nők nem akarják
észrevenni, észrevéteti magát majd máshogy.
Alighogy leszállt az éj, egy szál ballonkabátban elballagott egy elhagyatott
helyre, és az arra járó nőket meztelen nemi szervével riogatta. A fiatalabb,
tapasztalatlan lányok egytől-egyik megrémültek tőle, sikítoztak majd hanyatt-homlok elmenekültek. Troll Bélát – mert így hívták a jóembert - teljes mértékben
kielégítette ez a reakció, erre várt már évek óta. Végre hatással van a nőkre!
Az idősebb nők azonban bölcsebben viselkedtek. Tudták, hogy
Troll beteg ember, aki csak arra vár, hogy felfordulást okozzon – jobb híján ez
okoz neki örömet. Ezek a nők végigmérték a szerencsétlen alakot, és csendben
továbbálltak. Úgy gondolták, hogy az egyetlen helyénvaló válasz a beteges viselkedésre
a hallgatás, amely magában foglalja a megvetés és a sajnálat különleges elegyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése