2012. szeptember 25., kedd

Csodadoktor

Ezt a meddőséget főállásban kellene csinálni, mert elképesztően sok idő megy el vele.

Miután a pszichológusom is (aki pszichiáter) (de azt mégsem írhatom, hogy a pszichiáterem) biztosított arról, hogy az akupunktúra megállja a helyét a modern orvostudományban, végre bejelentkeztem egy akupunktúrás dokihoz. Teljesen véletlenül pont egy olyan orvost hívtam föl, akinek fő területe a szorongások enyhítése. Az egekbe dicsérte magát, azt állította, hogy a brüsszeli stresszodlás piacán jelenleg ő a leghatékonyabb, és ennek ellenére sem tűnt ellenszenvesnek. Még azt is megígérte, hogy a tűket én vehetem ki az eredeti csomagolásukból, ellenőrizvén ezáltal, hogy tényleg sterilek. Erre azután mertem megkérni, hogy elmondtam: bizalmatlan és borúlátó vagyok. Szóval gondolom nem (nagyon) lepődött meg.

Hétfőn mentem el hozzá, és pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem: nagyképű, de viszonylag szimpi. A kezelés abból állt, hogy 12 tűt (amiket tényleg én bonthattam ki) beleszúrt a két kezembe, majd 25 percig ott hagyta őket lógni. Állítólag egyetlen kezelés elég ahhoz, hogy az ember jobban érezze magát, lenyugodjon – ez nekem nagyon hihetetlennek tűnik, de legalább nem kell egy vagyont elköltenem. A doki, miután egyedül hagyott a tűkkel a kezemben, öt percenként visszajött, hogy megkérdezze: Nyugodtabbnak vagy nyugtalanabbnak érzi magát, mióta Ön belépett az ajtómon?

Összességében, nem hiszem, hogy változtatott volna valamit is azon, hogy továbbra is baromira félek az esetleges újabb kudarctól, állandóan azon jár az agyam, hogy az Editben vagy a Lukácsban csináljuk-e, és mi lesz, ha egyesével soha nem fog működni. De vajon nyugodtabb lettem-e? Miután kétszer-háromszor föltette ezt a kérdést, megkértem, hogy definiálja a nyugodt szót, de nem tette. Azt mondta, rögtön tudnám mi az, ha lenyugodtam volna. De egyáltalán: nyugtalan vagyok-e? Ha szorongok és aggódom, azzal a „nyugtalan” kategóriába tartozom vagy sem?

Ezzel az egésszel most megint ott tartok, ahol az ananásszal: fogalmam sincs, hogy ér-e valamit, vagy teljesen hiábavaló-e. Lehet, hogy feleslegesen lógott a kezemből 12 tű fél órán keresztül, de az is lehet, hogy picit jobban érzem magam, mert asszem egy picit jobban érzem magam. Vagy csak bebeszélem magamnak. A biztonság és a tökéletes eredmény kedvéért vissza kell mennem hozzá egy újabb szeánszra, talán utána többet tudok. Talán nem. Fogalmam sincs, mit gondoljak az egészről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése