2026. július 8., szerda

Szabadság

Nem teljesen függetlenül a múltkor említett fáradságtól, de nem pontosan amiatt, valóra váltottam egy évek óta vágyott, majd hónapokig tervezgetett luxusálmomat: kivettem egy három hónapos, fizetés nélküli szabit. Tavaly nyáron kezdtem el komolyan gondolkodni a dolgon, amikor az éves szabim leteltével elkezdtem távmunkázni Magyarországról. Amit ilyenkor érezni szoktam, azt a tantaluszi kínok kifejezés adja vissza legjobban: a nyár helyett bezárkózom a szüleim emeleti szobájába, és dolgozom. Olyan jó lenne az egész nyarat végigpihenni! 

Nem panaszkodom, mert tudom, hogy privilegizált helyzetben vagyok. De arra gondoltam, hogy életem koordináta-rendszerében most érkeztem el arra a pontra, ahol a pénz már nem annyira fontos, a fiamnak viszont még sokat számít a jelenlétem. Így körvonalazódott a gondolat, hogy erre a nyárra abbahagyjam a munkát, amit amúgy szeretek, de hát… sok időt elvesz.

Nem ment ám ilyen könnyen az elhatározás. Hónapokig csak azt gondoltam, hogy én ezt nem merem megvalósítani: elszakadni ennyi időre a munkahelyemtől, elvágni a köldökzsinórt! Vissza kell adnom a laptopot, belépőkártyát, törlik a belső e-mail-fiókomat (benne húszévnyi levelezéssel), és ráadásul nem lesz egészség- és balesetbiztosításom arra az időre, mert ezt a mh-em biztosítja, és nagyon drága gyógyszereim vannak.

Voltak, akik lebeszéltek, Z. ellenezte ugyan, de nagyon bölcsen nem befolyásolt, és voltak, akik bátorítottak. “Nem fogod megbánni” - mondta Petra, és talán ez a mondat volt az, OV áprilisi bukásával együtt, ami meghozta az elhatározást. Szabiból visszatérve, egy áprilisi hétfőn 8:34-kor benyújtottam a kérelmemet, és délre a hierarchia sorában álló négy ember már nyugtázta is (a közvetlen főnökömnek már januárban említettem a tervet).

Azóta isteni. Az első három napot a közeli kávézóban kezdtem, ahol a saját magam paródiájaként hol jeges matchát, hol gyömbéres kombutchát iszogattam az épp aktuális könyvemmel. A nyomás elég nagy, hogy értelmesen használjam ki az időt, mert nyilvánvalóan nem lesz erre többet lehetőségem. Nem szabad elrontanom. Jelen soraimat Budapestről írom, a hétvégén már a Dunakanyarban leszünk. Élvezem a jövedelmet - mondogatom, amikor arról van szó, hogy mit fogunk csinálni. 

(Az idézet az Ábel a rengetegben c. könyvből van, amit most esti mese gyanánt olvasok Boninak. Nagyon vevő erre a fajta humorra, tetszik neki!)


10 megjegyzés:

  1. Nagyon jól teszed! :) Ha van rá lehetőséged, (ez főleg szerintem anyagilag kérdés a legtöbb embernél sajnos), akkor érdemes kicsit lassítani, kiszakadni a munkából. Az érdekes, hogy (ha jól értem) erre az időre nincsen tb-d - az eg.ügyi ellátás nálunk Olaszországban alanyi jogon jár, ha állampolgár vagy (baj esetén ellátnak, csak betegszabadságot nem fizetnek). Lehet vitatkozni, hogy ez így jó-e (nem mindig értek vele egyet), de kényelmesnek kényelmes. Viszont azon meglepődtem, hogy TÖRLIK a hivatali emailedet? Ez szerintem nem túl logikus, ha felfüggesztenék, ok, de hát 3 hónap után visszamész, mindent előlről kell kezdeni? Ez furcsa. Akkor viszont jó pihenést és használd ki ezt az időt (ami lehet, hogy nem is a "produktivitást" jelenti, hiszen pont abből lépnél ki, nem?)

    VálaszTörlés
  2. Úristen! Minden ember álma (legalábbis az enyém). Ugyanazt kérdezem mint amit Anszkitol amikor arról írt hogy milyen sok gyerekápolási szabit lehet náluk kivenni. Ki végzi 3 hónapig a munkádat? És mikor te visszajössz, mit csinálnak azzal az emberrel aki helyettesített? Főbelövik? Hogy engedheti meg magának egy cég hogy egy embert 3 hónapra elengedjen? Nem félsz attól, hogy mikor visszajössz már azt mondják, hogy Bocsi de jól elvoltunk nélküled?
    (Nekem volt olyan hogy repülős nyaralásról hazajöttem időközben mert valaki rá akarta tenni a kezét egy fontos ügyfelemre amíg - 1 hétig - távol voltam. Mennyire más világ!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ella, mindig nagyon kíváncsian olvasom, amit írsz, mert olyan, mintha valahol a vadnyugati kapitalizmus kezdő éveiben dolgoznál, munkavállalói jogok nélkül... (nem tudom egyáltalán hol és mit dolgozol, csak a benyomásaim mondom a kommentjeid alapján). Ha alkalmazott vagy, akkor ez a "ki végzi ezalatt a munkád" kérdés furcsa, mert hát a cég majd megoldja, hogy osztja be a dolgozóit, nem? Mindenki lehet és (lesz is) terhes / beteg / öreg / gyesen stb stb - a cégetek csak azokat tartja meg, akik kiváló egészségnek örvendenek és semmilyen egyéni vagy családi kötelezettségük/ problémájuk nincsen? Van egyáltalán ilyen dolgozó? És még ha ezt is csinálná szíve szerint egy kapitalista cég/főnök, mit csinál a szakszervezet, a munkavállalók érdekvédelmi szervezete, a munkaügyi bíróság stb, ha szól nekik a kirúgott/eltávolított/lefokozott ember? A cégnek nicncsen munkavállalói brandje? (rossz híre mondjuk azok között, akik munkát keresnek?). Egyébként ha valahol ki akarnak rúgni egy rendes szerződéssel foglalkoztatott munkavállalót, azt nem is olyan egyszerű megtenni, és ha nem tud a cég valós okot felmutatni (a gyes meg a betegség, szabadság miatti otthonlét tuti nem az), netán rájuk bizonyítják a diszkriminációt, akkor nagy büntetést kell fizetniük. (még hozzáteszem, hogy ezekben az állami cégekben, legyen az olasz vagy EU-s intézmény, de tippem szerint francia is, a dolgozói jogok még erősebbek, mint a privát cégeknél, és nagyon nagy botrány lenne belőle, ha ezt nem vennék figyelembe...)

      Törlés
    2. @ Olaszországbajöttem: Világ életemben banki területen dolgoztam, mindig külföldi munkaadónak. Jelenleg amerikai munkaadónak. Azt ugye te is tudod, hogy az amerikai befektetési bankokban ténylegesen napi 14-16 órákat dolgoznak az emberek (hétvégén 8-10-et) és nem verik őket ostorral? Egy-egy pozícióra szerintem 100 körüli jelentkező van. Én itt Mo-n ennek a töredékét dolgozom nyilván, de a munkamorál, igen. Ha beteg vagyok, akkor is elintézem a legsürgősebb dolgokat. Ha szabadságra megyek, viszem a laptopot+monitort, klaviatúrát és a folyamatban lévő dolgokat, a leadott munkáimra jött kérdéseket/kéréseket intézem (akárcsak a Férjem, aki egy belga cég magyar leányvállalatának a gazdasági igazgatója, tehát nem egy utolsó senki beosztott / én az vagyok). Ha tartós beteg lennék, nem tudom mi lenne. A jelenlegi munkatársaim 95%-a 25 év körüli, semmi más vágyuk sincs mint hogy kijussanak New Yorkba, sokaknak sikerül is. Ahhoz nagyon sokat kell bizonyítani. (Akinek nem sikerül az elmegy magától).
      Az ominózus eset, mikor valaki el akarta (volna) happolni egy ügyfelemet, speciel a nagyon szeretett francia munkahelyemen fordult elő (szintén bank) - nagyon kevés cég volt/van olyan Magyarországon akivel minden bank dolgozni akart/akar, hatalmas verseny volt/van. Már el is jöttem az ügyfeles területről nem bírnám, háttérmunkát végzek most.
      Egyébként Magyarországon hol van szakszervezet? Soha nem dolgoztam még olyan cégnél ahol lenne.
      Ami meg a terhességet illeti, 95 óta dolgozom és ha végiggondolom a valaha volt közvetlen kolléganőimet, sajnos kevesebbnek lett gyereke mint akinek nem. Én pedig nem dolgoztam terhesen. Kanadában voltam akkor, szerződéssel, egyből kirúgtak (közös megegyezés volt persze még valami pénzt is kaptam, kvázi felajánlották a csoportos leépítést). Egyébként nekem sok francia kollégám volt (pont a francia munkahely miatt) és ugyanúgy késő estig dolgoztak mindig mint ahogy én is. Szóval én meg tényleg azt nem értem, hogy egy cég, hogy tudja megengedni magának, hogy a dolgozói ne teljes erőbedobással dolgozzanak. Persze 6 fős csoportban, ha valaki elmegy pár nap szabira szétdobják a munkáját. De ha hosszabban, akkor oda már tényleg meg kell oldani a helyettesítést. És mi történik később a helyettessel? Azt el tudom képzelni, hogy vetésforgóban mindig valaki sabbatical-on van és szétosztják a munkáját, de akkor meg a vezetőségnek (bocsánat de) fel kell tűnjön hogy adott területen 6 helyett 5 ember is el tudja látni a munkát, tehát nem kell 6.
      A kirúgások szerintem az esetek 95%-ban közös megegyezéssel történnek, adnak valami pénzt és ha engem kiválasztanának egy ilyenre, nem fogok elkezdeni tiltakozni, mert annak valami oka van, ha maradnék is pokollá tennék az életemet, nem?
      De voltak olyan kollégáim régebbi munkahelyeken) akik munkaügyi pert indítottak, több ilyen is volt, nem tudom mi lett a végük, ezek titkosak. Nekem nem lenne pofám. Ha valakit kiválasztanak kirúgásra, annak oka van. Ha más nem az, hogy nem szimpatikus a főnöknek. De akkor minek maradsz ott?

      Törlés
  3. Jaj, de örülök, hogy tetszik neki. Jó ízlése van. 😄 Melinda

    VálaszTörlés
  4. úristen úristen úristen sabbatical!
    nálad jobban azt hiszem, csak a nyugdíjas és szuperaktív nővéremet irigylem kerek e világon :))))

    de jó, hogy megcsináltad Tamko, szerintem se fogod megbánni, biztosan nem.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, de aranyosak vagytok:)))

    Valszeg lett volna jogom a francia tb-re, de nem néztem utana, bonyolultnak tünt. Végül azt csinàltam, hogy kifizettem sajàt magam erre a 3 hònapra a munkahelyi jàrulékot, így megmaradt a biztosítàsom.

    Azzal riogattak, h minden hozzáférésem megszünik, le kellett mentenem az összes e-mailt, doksit. De amikor eljöttünk, még minden jogosultsàgom megvolt! Nem is értem. Es az is kiderült, h csak hat hònap utàn kell leadni a laptopot es a belépokàrtyàt! Tehàt ezeket ereklyeként megtarthattam :))

    Ella, lehet h normàlis munkahelyem van? :))

    Melinda, köszi az ajànlàst ❤️

    VálaszTörlés
  6. Csodálatos! Nagyon jó pihenést, feltöltődést, sok kalandot kívánok! Először úgy olvastam, hogy három NAPOS fizetés nélküli szabadságot vettél ki, és eskü egy kis ideig úgy is értelmesnek tűnt a dolog. :D (asszem, ez sok mindent elmond arról, mennyire vágyom én is ilyesmire)
    W

    VálaszTörlés
  7. <3 jó pihenést, kiérdemelted! én szívesen dolgozom helyetted is, úgy érzem, nagyon kevés ez a 6 év :(

    VálaszTörlés
  8. A legjobb döntés. :) gratulálok hozzá!

    VálaszTörlés