Tegnap Boninak nem volt suli, én viszont dolgoztam. Igaz, csak félmunkaidőben, így volt alkalmunk elmenni moziba, és kicsit olvasni is napközben. Amikor a nappaliban ültem, könyvvel a kezemben, Boni zavartan bekukkantott, és tudatta velem, hogy ezt a röpiratot (felmutatta) el fogja olvasni. Örültem, mert régóta mondom neki, hogy olvassa el (majd írok róla).
Visszatemetkeztem a saját könyvembe, amikor hirtelen gyanút fogtam. Ez a röpirat a dolgozószobámban hevert, az íróasztalon (hogy írjak róla). Utánamentem, egymásba botlottunk a küszöbön, Boni épp jött kifelé.
Benéztem a szobába: a számítógépem nyitva, a böngészőben a blogom. Beleolvasott! - esett le rögtön. Azért lobogtatta zavartan a röpiratot, figyelemelterelésből!
Vajon fog-e valamit mondani, kérdezni. Érdekes, és jellemző, hogy nem kérdezett konkrétan rá semmire, viszont ezerféleképp tudtomra adta, hogy olvasta. A mozi után odasündörgött hozzám és megkérdezte, hogy a Boniface az tulajdonképpen magyar vagy francia név? Később hangosan énekelgette: Boni vagyok! Boni vagyooook! Majd rámnézett: és te ki vagy?
Este elmentem futni, és mikor hazaestem, és leültem a nappaliban, odarohant a kanapéhoz. A hátára feküdt, felemelte a lábait, és rárakott egy könyvet - pont úgy, ahogy a fotón, amit a múltkor közzétettem róla! Utána felállt, és azt rikoltotta: Majmoké a világ! A verset elolvastattam és megtanultattam vele még a múltkor (majombakák helyett majombabákat tanult meg, olyan cuki!).
Vacsi közben végül én mondtam meg neki, hogy ugye tudod, hogy a Boni te vagy? Akkor már megoldódott a nyelve, bólintott, hogy igen, kérdezte, hogy mi ez a blog, miért írom. Végül is semmi olyan nincs itt, amiről nem akarom, hogy tudjon, kivéve talán azt a rész, amit Gabriel anyukájáról írtam. Boni előtt nem akarom a nőt kritizálni.
Ma reggel, indultunk szolfézsra, Z. puszit adott épp neki, amikor valszeg eszébe jutott Boninak a múltkori posztom. Mi idegesít a férjemben? - kukorékolta, majd vidáman Z-hez fordult: Tudod, hogy a mama megírta az interneten, hogy nem fejezed be a mondataidat?!
Jajjj anyám!...
VálaszTörlésJaj, ezek gyerekek…. olyan őszinték. 😀 és Z megsértődött rajta, vagy tudja, hogy blogot írsz?
VálaszTörlésszia cukifej Boni, mi akkor mostantól társak vagyunk, olvasótársak, haha! :)
VálaszTörlésJajj, de cuki ez a Boni. (Mi tagadás, amikor az én gyermekeim elkezdték olvasni az "irományaimat", az nagyon szokatlan volt számomra jó ideig. Majd amikor a lányom a 70. születésnapomra könyvet állított össze belőlük, azon nagyon meghatódtam, mert nem számítottam rá.) Szerintem Boni ugyanúgy érdeklődéssel fog rákattintani a blogra naponta, mint mi valamennyien, akik mindig nagyon várjuk az újabb bejegyzéseidet:)))
VálaszTörlésjaj, imadom Bonit!
VálaszTörlésDehogy sértődött meg, röhögött. Tudja a blogot, nem érdekli!
VálaszTörlésNagyon cuki! Jól álltok ehhez mindhárman. 🤗 (azért kíváncsi leszek, befolyásolja-e majd a posztjaidat, hogy ki az új olvasód. Ezt persze majd csak Te tudod, érzed meg, ha igen. 😉)
VálaszTörlésrhumel
Szia Boni! :))
VálaszTörlés