Baki

Álmomban lovagoltam. Valójában soha nem szoktam lovagolni. Az ötlet maga is teljesen idegen (és félelmetes) számomra, Bonit sem lovagoltattuk pónilovon soha, ahogy ezt kisgyerekekkel szokás. Most álmomban azonban kantáron vezettem egy szép, barna lovat, amit felnyergeltem, majd felsarkantyúztam. Valszeg a Nemzeti Múzeumban látott középkori vas sarkantyúk ihlették az álmot. Fölültem a lóra, és elkezdtem pedálozni. Sarkantyú helyett ugyanis véletlenül pedált szereltem a lóra, mint vettem észre párszáz méter után a szerencsétlen hibát. Ez meg biztos a margitszigeti Bringó Hintó miatt volt, amit úszás után béreltünk, és amiröl Boni azt állította, hogy sokkal jobb volt, mint az úszás (legközelebb inkább egyedül megyek, amíg ök bringóhintóznak).

De a ló tök kényelmes volt azzal a pedállal. Ùgy lehetett menni vele, mint azokon a holland típusú városi bicikliken. Csak kicsit zavart, hogy nem rendeltetésszerüen használom, ezért zavaromban le is szálltam róla. Olyan érzés volt, mikor az ember dél körül veszi észre, hogy kifordìtva vette fel a pólóját, és azon gondolkodik, hányan vették észre reggel óta.

Tegnap este hazaértünk. 22 órakor Boni még házi feladatot írt, és szólt, hogy ma reggel 6:30-kor ébresszük, hogy át tudja még nézni a törit, mert ma dolgozatot írtak*. Szuper, hogy ilyen lelkiismeretes, de basszus két hét szünete volt. Minden nap jeleztük neki, hogy kéne tanulnia. Megáll az eszem, hogy mindent mindig a legutolsó pillanatra hagy.

* Azt állította, hogy a régens herceg definícióját a Piszkos Fred, a kapitány c. könyvnek köszönhetöen tudta, amit most olvasok föl neki. Örültem, hogy bebizonyítottam neki a magyar irodalom hasznosságát!