Váratlan vendég (20. nap)

Tegnap délután megszólalt a lenti kapucsengő. Először azt hittük, rendeltünk valamit (mit is?), de nem szólt bele senki a kaputelefonba. Egy perc múlva viszont már ott állt a küszöbünkön (a másodikon lakunk) egy kisfiú, Boni osztálytársa.

Nem is tudom, mikor jött hozzánk utoljára váratlan vendég! Talán még a mobiltelefon előtti időkben.

Vasárnap ünnepelte Boni a szülinapját a kis barátaival egy lézeres lövöldözős helyen. Kilenc gyereket hívott meg, hogy páros számúan legyenek, de ez a kisfiú nem jött el. Hívták telefonon, nem vette fel. Végül nélküle kezdték el a játékot (kétszer 20-20 perc lövöldözés, két csapatban, imádják), és hétfőn derült ki a suliban, hogy szegényke elfelejtette a programot. Nagyon sajnálták, mert sokan szeretik ezt a kisfiút. Én is úgy vagyok vele (szerencse, hogy nem lettem tanár), hogy vannak gyerekek (ahogy felnőttek is :)) akik zsigerből unszimpik, és mások, akikkel pedig rögtön megtalálom a hangot. Na, ez a gyerek is ilyen: kedves, vicces, közlékeny. Egyszer azért jött fel hozzánk, mert otthon felejtette a lakáskulcsát, és akkor pont volt otthon meggyes süti (clafoutis). Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e, erre mélyen a szemembe nézett, és komolyan kijelentette, jól megnyomva az utolsó szót:

– De Madame, a meggyes süti a kedvencem!!

Kérdeztem, hogy kér-e hozzá almalevet (most így utólag nem is értem, hogy miért volt nálunk almalé??), erre ismét rámnézett, és a kezét is a szívére téve, ünnepélyesen deklarálta, hogy:

– De Madame, az almalé a kedvencem!!

Szóval ez a kisfiú jött át tegnap, hogy odaadja Boninak az ajándékot utólag. Hát nem aranyos? Csak egy fél órájuk volt játszani, mert utána Boninak indulnia kellett zongorára, de nem is volt baj, mert félve láttam, hogy játszás címszó alatt egymást ütik-vágják. Indulás előtt csomagoltam neki csokis sütit (Madame, a csokis süti a kedvencem!!), amit épp tegnap délben sütöttem, hogy legyen valami nem ultrafeldolgozott édesség itthon.

Most pedig elmegyek úszni, majd ha hazajöttem, felmelegítem magamnak a mirelitt zöldséges rizst (ma reggel láttam a siralmas besorolását: 27%!), mert nem volt időm előre főzni. Lehet, hogy jobban járnék, ha nem úsznék, hanem főznék helyette?! Egyébként én hiszek abban, hogy anélkül is nyerhetünk az ultrafeldolgozott élelmiszerek elleni küzdelemben, hogy trad wife-fá kellene változnunk, de még én is keresem a módját. Azt biztos, hogy nem érdemes egészségesnek álcázott, káprázatos csomagolásban virító, napokig elálló rántott húst (vagy almalevet) vásárolni. (Ebből kiderül, hogy nem töröltem le az új alkalmazást.)