Végül egy koreai étteremben kötöttem ki, isteni volt. Sajnos a családommal soha nem járunk ázsiai éttermekbe, ezért ha nélkülük megyek valahová, mindig arra fókuszálok, hogy legyen valami csípős és valami rizs.
Viszont a hazafelé tartó vonatot lekéstem! Azon gondolkodtam, hogy mióta ennyit vonatozom, azaz húsz éve, késtem-e le már vonatot. Nem emlékszem egyetlen ilyen alkalomra sem. Talán ez volt az első. Teljesen a saját hibámból történt: tököltem, rosszul mértem fel a távolságot és elszámítottam magam időben. Szerencsére egy kis ráfizetéssel lett másik jegyem 50 perccel későbbre, viszont rémes körülmények között utaztam: tömegben, büdösben és kemény ülésen. Így jár, aki hülye. Amúgy csak öt percet késtem... ami inkább idegesítő, mint sem megnyugtató...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése