Me reggel elolvastam Biolujza tegnapi posztját, ami annyira tetszett, hogy már tudtam is, mit fogok ma írni! Nem linkelem, mert nem szereti a reklámot (ugye?), de arról szólt, hogy a lassúságot gyakran a butasággal és lustasággal azonosítjuk, és azzal fejezte be, hogy sajnálja, hogy a teljesítményorientált iskola a versenyre készíti fel a gyerekeket.
Mindkét állítással egyetértek, és most azt akarom elmesélni, hogy nálunk hogyan van ez, mert úgylátom, Boni eléggé ellentéte Biolujza kisfiának. Egyrészt Boni alapból tök gyors, rohangászós, kapkodós DE baromi lusta is amúgy: ő azért rohan sok dologgal (de nem mindennel!), mert meg akarja úszni a belemélyedést és az alapos munkát. Ez érthető módon gyakran figyelmetlenséggel párosul, és ha valamit háromszor ki kell javítani, akkor az összevetve több idő, mintha először pontosan (de lassabban) megcsinálta volna (ez persze neki olyan, mint a falra hányt borsó).
A kegyetlen kapitalista versengésről pedig: érdekes, én pont úgy látom, hogy a társadalom a gyerekek alavető túlélési ösztönét próbálja megtörni, és rá akarja kényszeríteni őket egy természetellenesen civilizált viselkedésre. Hogy érthető legyen ez a mondat, egy friss példával illusztrálom: Boni kapott a héten egy hangvillát, mert már napok óta rágta a fülünket (persze az apja rögtön elrohant hangvilláért, ami nem tudom, pedagógiailag mennyire szerencsés, na mindegy). Kedden egész este a hangvillával gyötört minket, szerda reggel pedig az apja szólt neki, hogy nehogy bevigye a suliba. Már láttuk, hogy órán megszólaltatja, szünetben pedig kiszúrja valakinek a szemét. Suliba menet még én is rákérdeztem, hogy ugye nincs nálad a hangvilla? Nincs, válaszolta (gyanúsan ártatlan ábrázattal).
Persze kiderült, bevitte a hangvillát. Vacsoránál erről beszélgettünk, meg is jegyeztem, hogy kétszer is hazudott hangvilla ügyben aznap reggel: egyszer az apjának, egyszer nekem.
Úgy érzem, a hazugság a természetes, az ösztönös. Ha most kitör a harmadik világháború, és mint ahogy a francia hadsereg vezetője a napokban kijelentette: Franciaországnak fel kell készülnie arra, hogy feláldozza gyermekeit (RÉMES), akkor egy háború dúlta, megszállt országban (tegyük fel), ahol se orvosi, se másmilyen ellátás nincs, a bombák hullanak a fejünkre stb. ki jár jobban, a ravasz manipulátor vagy az önzetlen liliomlelkű? Nem erkölcsi értelemben, természetesen, hanem hogy ki jön haza sértetlenül az anyjához. Persze a ravasz manipulátorokat talán be sem sorozzák. Vagy tegyük fel, Boni politikus vagy ügyvéd szeretne lenni később... mi meg itt leneveljük a hazudozásról? Semmi esélye sem lenne!
A hazugság nálunk is fennál, tehát ezt nem a Tik Tok nézés vs könyv olvasás befolyásolja. Viszont a következő ezzel kapcsolatban a véleményem. Én arról szeretném leszoktatni a gyereket (sikertelen), hogy nekem hazudjon. Sőt, nekem mondja meg az igazat és kérje a segítségemet mondjuk az iskolával szemben. (pl. Nem indult be az autó reggel azért késtünk, családi okok miatt a gyereknek nem volt ideje megtanulni a verset, stb). Viszont én azt látom, hogy nekem sokkal inkább hazudik mint a világnak mert tőlem nem fél.
VálaszTörlésA háborús analógiában gondolkozva ennek a fajta hazugságnak max annyi értelme lehet hogy a háborús időkben szűkre szabott kenyér kvótámat megeszi hazafelé és azt hazudja, hogy nem adtak kenyeret. Amellett, hogy egyébként is nekiadnám, nem lennék büszke a gyerekemre ha engem ilyen helyzetben verne át (pedig szerintem szemrebbenés nélkül megtenné).
Egyébként más téma de nálatok tényleg ennyire benne van már a levegőben a háborús retorika? Ez nagyon félelmetes, különösképp, hogy nem titeket fognak először bombázni.
Hazugság: mondjuk sorozáskor betegséget színlelni - ez általunk elítélendő tett, mert hazugság, pedig jobban járna vele (most pont egy ilyen könyvet olvasok, ezért ez a példám, sőt, vesszőparipám :)))
TörlésHáborús retorika: az elmúlt napokban nagyon benne van a levegőben, igen, a pasi nyilatkozata miatt, plusz bevezették az önkéntes katonai szolgálatot.
Na, megyek, megnézem, írtál-e blogot :DD
Na jó, ezzel a háborús szállal meg is pedzted az ősfélelmemet, úgyhogy most kicsit befogom a füleimet és hangosan kiabálom, hogy LÁLÁLÁ!
VálaszTörlésEgyébként lehet hogy Boni és J. mégsem különböznek annyira, mert J. is hajlamos összecsapni a dolgait. Vagyis az, hogy nem szupergyors alapjáraton, sajnos még nem azt jelenti, hogy egyből alapos. Abban, amit szeret viszont nyilván ő is fürge. Ez is érdekes téma, hogy az ún. életrevalóság mennyire idegesítő tud lenni a hétköznapi életben. Mérő egy önellentmondás a gyereknevelés.
Nekem az a nagyon furcsa, hogy ez ugyanaz a gyerek, akinek az igazsagerzete kiakadt, amikor az osztalytarsa elmismasolta a toricucc-hianyat. Nektek pedig szemrebbenes nelkul hazudik? Es mindket esetben lehet amellett ervelni, hogy mindket gyereknek az erdekeben allt a hazugsag. Mas: Z. hogy viseli a haborus retorikat?
VálaszTörlésLujza, ne is mondd LÁLÁLÁ :((((
VálaszTörlésIgen, életrevalóság és kitartás a hivatalos neve a hazugságnak és konokságnak :))
Kriszti, ugye??? Fura. Szerintem azért, mert ismeri a szabályt (nem szabad hazudni) de nem alkalmazza.
Z. ki van borulva.