Egy optikusnál Boni unalmában felvette az én kabátomat, az én sálamat és az én sapkámat, és így bohóckodott a tükör elött, én pedig (szintén unalmamban) azzal szórakoztam, hogy lefotózgattam. Az egyik fotó napokig a legutolsó fénykép volt a telefonomon, és folyton ráesett a tekintetem, amikor megnyitottam.
Basszus, minden egyes alkalommal olyan érzésem volt, mintha én néztem volna vissza arról a fotóról!
Elképesztően hasonlít rám! Vagy legalábbis a gyerekkori énemhez. Pedig neki nagy, barna szeme van, nekem pedig kék. És mégis! Kiváncsiságból elküldtem a fényképet két barátnőmnek és a szüleimnek, mindketten azonnal visszaírtak, hogy félelmetes, egy pillanatra azt hitték, én vagyok az.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy olyan könnyű szeretni egy olyan gyereket, aki hasonlít az emberre.
De mi lett volna, ha mondjuk a férjem lányaira hasonlítana, akik, ha unszimpik nem is, de mindenképpen furák, idegenek, mások? (néha: érthetetlenek)
Valszeg soha nem tudom meg. Szerencsére!
Nincsen gyerekem, de azon már gondolkodtam, hogy milyen lehet, ha a gyerek a másik szülő kiköpött mása kinézetre és akár természetre is, és a szülők nagyon csúnyán elválnak...
VálaszTörlésAnyukàm sokszor beszélt az egyik kolléganôjérôl, akinek a lànya az utàlt anyósa kiköpött màsa volt. Mindig azt mondta, hogy természetellenesen negédesen beszélt vele telefonon,mintha erôltetnie kéne a kedvességet - hú, ez is milyen rossz lehet.
TörlésM. neha nagyon hasonlit az anyosomra (aki valoszinuleg gyonyoru kisgyerek volt - es aki 20 eve ki nem allhat engem, hogy finoman fogalmazzak). M. minden porcikajat kimondhatatlanul szeretem! viszont erdekes, anyukam unokatesoja KULSOLEG tok hasonlit az anyai nagyapamra, akitol nagymamam szerencsere hamar elvalt, es anyukamban mindig volt vmi viszolygas vele kapcsolatban (pedig nagyon kedves, szelid fiu az unokatesoja - oke, most mar kozepkoru ferfi -, a kulsejen kivul semmiben nem emlekeztet nagyapamra, aki nagyon szep ferfi volt, de kozben klasszik grandiozus narcisztikus, aki reszegen rafogta nagymamamra es egyeves anyukamra a szolgalati pisztolyt, allitolag viccbol, de nagymamam annyira nem talalta viccesnek, hogy meg aznap ejjel osszepakolt es never looked back.
VálaszTörlés